A vívójátékok, melyeket az írók müveiből s a képzőművészeti maradványokból egyaránt ismerünk, magánjellegűek voltak s a halottak tiszteletére ren
dezett engesztelő áldozatokhoz tartoztak. Leginkább Campaniában és Etruriában voltak meghonosodva, Rómában azonban kétségen kivül az idegen szokások utánzata s az alvilági isteneknek és szellemeknek szánt emberáldozatok utóhangjai gyanánt szerepeltek.
Legelőször Kr. e. 264-ben Dec. Jun. Brutus rendezett ily küzdelmet, megholt atyja tiszteletére a marhavá
sár-téren, a midőn három pár küzdő szállt síkra. Ele- intén a Fórumon, vagy más tereken és a Circusban tartották azokat, később azonban hivatalos színezetet nyertek, s a köztársaság vége felé egy hamarosan felállított faépületben, az u. n. Amphitheatreumban nyertek nézőteret. Ezek a játékok végső eredmé
nyeikben szintén csak arra valók voltak, hogy a túl- csapongó és elkényeztetett népet, valóban tündéries fénynyel berendezett nagyszerű épületekben mulat
tassák. Igen alkalmas eszközül szolgáltak azok a nép
kegy hajhászatára.
Az idősb Plinius közlése szerint C. Scribonius Curio 55-ben Kr. e. két mozgatható faszínházat épít
tetett, melyeknek kerek oldalai egymás ellenébe vol
tak fordítva, színpadi részeik pedig kifelé állottak. A reggeli órákban színelőadást tartottak azokban, dél
után pedig a csapokon nyugvó faépítményeket egy gépezet segítségével megfordították s akként illesz
tették egymáshoz, hogy az egész alkotmány egy kör- színházat képezett, a melybe 100,000 ember is elfért.
J. Caesar 46-ban, ennek mintájára szintén építtetett egy kettős faszínházat melynek játéktere (aréna) állat
viadalokra is be volt rendezve. Az efajta épületek hihetőleg több ily amphitheatrumot építtetett.
Róma példájára az egész római birodalomban építettek amphitheatrumokat, melyeknek meglévő romjai egykori nagyságukat hirdetik. Alig volt valami nevezetesebb város Itáliában, a melynek amphitheat- rumában időről-időre ne tartottak volna gladiatori játékokat és állatviadalokat. Görögországban azonban kevés biztos nyomaira akadunk az amphitheatru- moknak. A leghíresebb s ma is ismeretes amphi-
felhőt látott a Vezuvból előtörni, mely aztán mindnyájok
vesztét okozta. Minden amphitheatrum kevés kivétel
lel kerülékalakú volt.
Caligula és Nero szintén építettek amphitheat- rumot. Ugyanez időből való a római u n. Amphi
theatrum Aastrense, a melynek romjai (a S. Croce kolostor mögött) máig is láthatók. A neve azt mu tatja, hogy benne gladiátorok helyett a légiók kato
nái léptek föl. A legnagyobbszerü azonban, melyet Martialis a legbámulatosabb épitészeti művek közé sorol, az volt, a melyet Vespasianus épitett a zsidó
háború után, s a melynek Amphitheatrum Flavianum volt a neve. Építését azonban, a mű roppant kiterje
dése miatt, teljesen be nem fejezhette, úgy hogy csak
62. ábra. Colosseum.
fia, Titus avathatta fel azt. Macrinus uralkodása alatt, épen a Volcanalia ünnepén, 217. évi aug. 23-án, a villám csapott belé s a felső részét teljesen leégette, a mi Dió Cassius szerint nemcsak Rómára volt igen nagy csapás, hanem az egész világ lakosaira, kik azt látogatni szokták. Alexander Severus megújítá ez épü
letet s 357-ben elkészült vele. Beda, egy középkori iró, ki 735-ben halt meg, azt mondja, hogy az ö ide.
jében ez az építészeti műremek még teljesen ép v o lt:
»Míg az állani fog, — teszi hozzá, — Róma is á ll; ha rombadől, Róma is elvész, ha Róma elvész, elpusztul az egész világ« (62. ábra).
63. ábra. Egyrésza Colosseummegújítottpárkányzatá
A többszörös rombolások daczára, melyek ezt az óriási épületet az évszázak folyamán érték, máig is fenmaradt a külső résznek mintegy a fele.
Az amphitheatrum, melyet Colosseumnak is hív
tak, a város közepén emelkedett egy sík területen, a
6 4 . á b r a . K e r e s z t m e t s z e t a h o s s z a b b á t m é r ő i r á n y á b a n .
Caelius és Esquilinus között s valóban nagyszerű látványt nyújtott. Magassága 150 láb volt s 87000 ülő- és 15000 állóhelyet foglalt magában. Hosszabb átmé
rője 188 m. a rövidebb 156 m.; az aréna hosszabb átmérője 84 m., a rövidebb pedig 54 méternyi volt.
Ez alatt voltak az állatok ketreczei s a küzdők szá
mára készített helyiségek.
A Colosseum homlokzata, melynek egy részét a 63. ábra bemutatja, 50 m. magas volt s 4 emeletre terjedt. A három első ívezetesen volt építve s dór, jón és korinthusi oszlopokkal ékesítve, a negyedik eme
let egy egyenesszögü, ablakokkal ellátott építészeti müvet tüntetett elé, melynek falpárkányzatai korin
thusi oszlopokkal voltak díszítve. A három alsó em e
let mindegyikén 80 oszlop s ugyanannyi ívezet, a negyedik emeleten pedig 40 ablak volt. A folyosók
6 5 . á b r a . A z A m p h i t h e a t r u m F l a v i u m b e j á r ó j a .
fedve voltak s egymással kőlépcsők által összekötte
tésben állottak. A folyosókról be lehetett jutni a tér- ras-formára emelkedő nézőtérre. Az aréna felett volt a pódium, ez a karzatos emelvény, a mely elég magas volt arra, hogy a nézőközönséget a fenevadak vala
miképen el ne érhessék. Itt voltak a császárok, sena- torok, nagyobb magistratusok, vestalisok, az ünnepet rendezők és más előkelő állású egyének helyei. Az ülőhelyek sorozatokra voltak osztva, hasonlóan az
12*
ékhez, vagy megfordított háromszöghöz, a melynek
dorának megfelelőleg, a nagymennyiségű esővíz hama- ros és czélszerü levezetéséről is gondoskodva volt.
A legfelső emelet párkányzatára pedig póznákat erő
sítettek s azokra ponyvákat feszítettek ki, hogy a belső rész a nap heve ellenében védve legyen. A ki
feszített vászon tarka színei azután megfelelő árnyé
kot vetettek az épület belsejébe.
Azok a gladiátorok, a kik az Amphitheatrumban fölléptek, vagy rabszolgák voltak, vagy a vezérek hadifoglyai, a kiket azok diadalmenetük pompájának emelésére, a 3 világrészből Rómába hurczoltak. Né kik haszontalanul eltöltött életük s elpazarolt vagyo
nuk miatt kétségbe esve, a gladiátorok iskolájában kerestek újabb megélhetési módot.
A köztársaság végefelé ugyanis olyan iskolá
kat állítottak fel, a melyekben a gladiátorokat gon
dos életmód és szigorú fegyelem mellett a nyilvános küzdelemre kiképezték. Ily híres katonai szervezettel bíró iskolák voltak Rómán kívül Capuában, Veroná
ban, Praenestében, Ravennában és Pompejiben. Több
ily gladiator-kaszárnyát azért állítottak fel egyesek, hogy azok révén meggazdagodhassanak.
A gladiátorok, mint hallom, bámulatos módon
6 6 . á b r a . G l a d i a t o r - k a s z á r n y a P o m p e j i b e n .
ütlegelik egymást* Írja Cicero barátjának Atticusnak.
»Ha fölfogadtad volna őket, a két utolsó játék alkal
mával, te ragadhattad volna el a díjat«. Ez a kereseti mód nagyon jövedelmező volt, bár az azzal foglalkozó
emberek, nem valami nagy tekintélynek örvendettek.
A gladiator-iskolák ilytormán részint közintézetek voltak, részint magántulajdont képeztek. A legrégibb ezek közöl az Aurelius Scaurusé, a mely Kr. e 105-ből való volt. A nagyobb iskolák több épületből állottak.
6 7 . á b r a . B a t o n g l a d i á t o r .
A pompejii vívóiskola (66. ábra) egy 173 láb hosszú és 139 láb széles hosszas négyszögalakú szabad tér volt, 74 dór oszloppal körülvéve, melyek közül 70 még ma is áll. Mind a négy oldalról 2 emelet magas- Ságban 10— 12 láb széles, ablaknélküli cellák voltak