The fall of the dictatorship of tolerance

Behind the radical desire for freedom of the new age and the relativist dic-tatorship of tolerance there is clearly the following satanic promise: “you will be like God” (Ter 3,5) The hidden aim of all freedom movements is to become like God at last: so that we need not be dependent on anybody, we would not be surrounded by any barriers and that nobody’s will would limit or possibly not even infl uence ours. But the divine essence is never egotistic! Such god is not God, but an Idol, or even the devil itself, who is the parody of God, the monkey of God. “The true God by his nature is an existence entirely for others (Father), from others (Son) and community with others (Holy Spirit). Man is the likeness of God, because the essence of our humanity is the existence for others, from others and with others.”⁸¹ Man progresses towards dehumanisation when he wants to get free from this. By demolishing the truth he is moving towards demolishing existence itself, towards an existence which is in contradiction with itself and which eliminates itself, and which can rightfully be called hell.

“Every kingdom divided against itself is laid waste, and no city or house divided against itself will stand.” (Mt 12,25) The power of the dictatorship of tolerance derives from getting the fi nal aim of human existence forgotten.

If man does not consider himself anthropos anymore, who looks upward, he will not fi nd his point of reference in salvation and eternal life, he will lose his living connection with God, and with this he will lose everything that can give security in life. As a result everything loses its meaning, and every word, every deed becomes false. Tolerance will be nothing more than a cover for lies, and the ideology of connivance in selfi shness and vanity.

This path can be followed for a while, but it is impossible to stay alive on the long term.

The dictatorship of tolerance is perilous, because on the one hand it is unable to determine real peace, but by wimping or denying the question of truth it becomes the main breeding ground of confl icts, and it turns man against his innermost nature. Man becomes the enemy of himself, of his neighbour and of God. And this inescapably leads to peril.

81 Ratzinger, Joseph: Hit, igazság, tolerancia. A kereszténység és a világvallások. Jövő-egyetem könyvek, Budapest, 2014. 189. p.

The faith and teaching of the Catholic Church and Catholicity itself – which “according to entirety” means reality – is in fact the wonder of oneness. At Pentecost (cf. Acts 2) it is not a kind of “uni-language” (“uni-civilization”) that is born, but oneness is realised in many. At Pentecost in the speech of Peter Apostle several cultures and several languages understand one other in one spirit. With its unique message and the way it can effect society and the global world, Christian faith is the unrivalled and secure way of the authentic and genuine, that is, the well-founded tolerance with high-quality aim.

Having conducted a thorough philosophical and theological research we can state that it is not relativism, making man and his mission unfathom-able, which is true, but the metaphysical and ontological unity of human existence. The truth opens up to the honest and consistent thinker, the truth, which is bigger than us so it concerns us all. He, who wants to get free from this unity and the dependence on truth denies his own human essence.

The god concept of Christianity is fully expressed in the words of Saint John, who says: “God is love” (1Jn 4,8). God, who is truth, is love as well,⁸² which was most fully manifested by the redeeming sufferings, crucifi xion and resurrection of Christ. The understanding of this can lead us to recog-nise, that God’s mercy to us is the fi nal guarantee of tolerance. The truth that we seek, recognise and acknowledge and that we must willingly and fully follow, is love itself.

“Charity in truth, to which Jesus Christ bore witness by his earthly life and especially by his death and resurrection, is the principal driving force behind the authentic development of every person and of all humanity.”⁸³

82 Ratzinger, Joseph: Hit, igazság, tolerancia. A kereszténység és a világvallások. Jövő-egyetem könyvek, Budapest, 2014. 175. p.

83 Pope Benedict XVI: Caritas in Veritate, 1. p.

Hollós János

Nemzettudat és globalizáció

Korunk talán legizgalmasabb témája, amelyet érdemes több oldalról meg-vizsgálni. Ezúttal arra teszünk kísérletet, hogy kommunikációelméleti szempontból vegyük górcső alá ezt a kérdést. És hogy miért éppen kom-munikációelmélet? Ehhez érdemes visszakanyarodni a kommunikációel-mélet keletkezéséhez. A hatvanas években a pszichiáterek azt vették észre, hogy minden viselkedészavar mögött, kommunikációs zavar is található.

Először tehát ezt az összefüggést kezdték el vizsgálni, hogy mi az a szoros kapcsolat a kommunikáció és a viselkedés között, ami mindig fellelhető.

A válasz végül nem is volt olyan bonyolult, mint eredetileg gondolták.

Kiderült, hogy a viselkedés, a kommunikáció egyik fajtája, így teljesen természetes a kapcsolat. Az elmélet alkotói ugyanakkor arra is rájöttek, hogy ez az összefüggés nemcsak az egyénekre igaz, hanem a közössé-gekre is, tágabb értelemben a nemzetekre is. Ez a felismerés vezetett a kommunikációelmélet világkarrierjéhez, amely mára megkerülhetetlenné tette ezt a tudást a társadalomkutatók számára. Így már talán érthető, miért érdemes kommunikációelméleti szempontból megvizsgálni a nemzettudat és a globalizáció kapcsolatát, hiszen a nemzettudat nyilvánvalóan nem egy genetikai örökség, hanem egy tanult viselkedési program, amelyre a globalizáció nyilvánvalóan hatással van.

Mi a nemzettudat? XVIII-XIX. században kezd fejlődni. Egy középkori, a mai Franciaország egyik városában elő ember, elsősorban kereszténynek, másodsorban a király alattvalójának, harmadsorban a város polgárának, negyedsorban például Bretagne-inak vallotta magát. A lényeg, hogy úgy-mond vertikális közösségtudata volt, hiszen látótere a települése határáig, maximum egy szűk földrajzi területig terjedt. Mindössze legendákból, vándoroktól értesült arról, hogy milyen is lehet az élet másfelé. Nem tud-ta, hogy hol, kik élnek és beszélnek hasonlóan hozzá. Nincs tehát etnikai közösségtudata, amelynek kovászát a közös nyelv és a hasonló viselkedési programok tudata adná.

A nemzettudat kialakulásának feltétele, hogy megkezdődjön a polgári modernizáció. Részletezve: a közlekedés, kereskedelem fellendülése, nyelvek, nyelvjárások közeledése, könyvnyomtatás terjedése, anyanyelvi iskolarendszer kiépülése, törvény előtti egyenlőség eszméje. Ezek együttes

hatására a polgárok gondolkodása forradalmi változáson megy keresztül.

Immár nemcsak egy vertikális függőségi rendszer részeként képzelheti el magát, hanem egy nagyobb közösség elválaszthatatlan, mégis önálló alkotó tagjaként. Megszületik a szabadság egy újra fogalmazható eszméje és megszületik ezzel együtt a nemzettudat. Ennek politikai kerete az állam, földrajzi kerete a terület.

Mindjárt két fajta nemzettudat jön létre. Államnemzeti, ahol a politikai közösségtudat az elsődleges (Amerika, Belgium, Svájc). Etnikai, ahol a kö-zös nyelv és az unikális viselkedési programok adják a nemzettudatot.

A közös nyelv nem elengedhetetlen feltétele a nemzettudatnak. Van olyan eset, amikor egy nyelv nem jelent azonos nemzetet (amerikai, angol) és van olyan eset, amikor nincs közös nyelv, mégis van nemzettudat (Svájc).

Itt érdemes megemlíteni, hogy egyáltalán mit tekintünk közösségnek? Olyan csoportot, amelynek vannak csak rá jellemző unikális viselkedési programjai.

Mi történik Kelet-Közép-Európában? A technikai elmaradottság miatt a társadalom nagy része nem rendelkezik nemzettudattal. Kialakulása, kialakítása ezért külső kihívásra kezdődik el, elsősorban a felvilágosult értelmiségiek vezetésével. A nemzettudat szükségessége összekapcsolódik a modernizáció igényével. Mivel közös nyelv sem létezett, megkezdődik a nyelvújítók nagy korszaka. Nemzeti művészeti, irodalmi, színházi moz-galmak indulnak. A népiés a paraszti kultúra felvirágzik.

Milyen sajátságai alakulnak ki ennek a kelet-közép-európai nemzettu-datnak? Először is mivel más, fejlettebb nemzettudatokkal szemben fogal-mazódik meg, ezért erős benne az önigazolási kényszer. A múlt heroizálása.

A hősiesség, erényesség kiemelése. A vérségi kötelék túlhangsúlyozása, ami fi gyelmen kívül hagyja a népcsoportok állandó keveredését. A származás visszavezetése a bibliai időkig. A riogatás a „nemzethalállal”.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben a globalizáció nem gyengíti a nemzettudatot, ellenkezőleg erősíti, hiszen minden feltételét javítja. (Közlekedés, kereskedelem nő, nyelvek, nyelv-járások közelednek, írásbeliség terjed, iskolarendszer erősödik, törvény előtti egyenlőség eszméje általánossá válik.) Akkor mégis miért érzik úgy sokan, hogy a globalizáció a nemzettudat ellensége? Erre egy adekvát válasz lehetséges, hogy egy globalizált világban a nemzettudat erőssége és a gazdasági sikeresség összefügg! Az új kihívás, hogy a nemzettudatok, és így az ország menedzsmentek versenyhelyzetbe kerültek egymással.

A gazdasági versenyhelyzet két végletes tünete, az agyelszívás és a

gazda-sági menekültek kérdése. A kulturális versenyhelyzet: vegyes házasságok száma nő, kérdés: milyen identitású lesz a család?

Kik a globalizáció nyertesei? Államnemzetek, ahol a politikai közös-ségtudat az elsődleges. Nem annyira érzelem, hanem inkább érdekvezérelt társadalmak. Jellemzőik: jó befogadó és alkalmazkodóképesség, amellyel sikeresen veszik a gyorsan változó világ kihívásait. Olyan országok, ame-lyek nemzettudat fajtájától függetlenül sikeres gazdaságpolitikát folytatnak, vagyis jó az országmenedzsment. Ma már a legtöbb pénz nem a hagyomá-nyos nyersanyagfüggő ágazatokban forog, hanem a tudásfüggő szolgáltató és szórakoztató iparban. Az Apple 60 ezer munkavállalója, annyi jövedelmet állít elő, mint a 4 millió magyar munkavállaló.

Magyarország vesztésre áll. A gazdasági versenyhelyzet tekintetében az elmúlt 25 év a sikertelen modernizációs kísérletek korszaka. Épp most

„ünnepeltük”, hogy a GDP elérte a 8 évvel ezelőtti szintet. Az nem siker, hogy 8 évet helyben jártunk. Gyenge az elmúlt huszonöt év mérlege. „A szo-cializmusból visszamaradt rossz társadalmi beidegződések és az állami szerepvállalás túlzott mértéke is azt eredményezte, hogy a régióban Ma-gyarország érte el a legszerényebb gazdasági teljesítményt a rendszerváltás óta.” (Bod Péter Ákos a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) konferen-ciáján. 2015. április 8. Magyar Nemzet 11.o.) A KSH friss kiadványa szerint drámaian, az előző évhez képest közel 50 százalékkal megnőtt a külföldre költözők száma, pedig eddig is magas volt. 2014-ben 31 500 magyar állam-polgár távozott legalább egy évre külföldre. Elsősorban a fi atalok és a diákok mennek el – ha ez tartós marad, a helyzet már középtávon is fenntarthatat-lanná válik. (Forrás: KSH, Népmozgalom 2014) A Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján 2015-ben 3 helyet visszacsúsztunk, a 63. helyre.

Összefoglalva a gyenge országmenedzsmentnek köszönhetően folyamatos az elvándorlás, a boldogulás lehetőségét, főként az értelmiségi fi atalok, a külhonban látják. A kulturális versenyhelyzetben a magyar nemzettudat a folyamatos önigazolás kényszerében él. Az érzelmek gyakran felülírják a nemzeti érdeket.

Esélyek. Egy nemzet sikerét, vagy sikertelenségét nem csak a számok felől lehet megközelíteni. A kommunikációelmélet szempontjából érde-mesebb kiindulni a tág kultúra fogalmából, e területen pedig azt érdemes megvizsgálni, hogy képesek voltunk-e a szerves kultúrafejlődést megvaló-sítani. Szerves kultúrafejlődésről, akkor beszélünk, ha egyszerre vagyunk sikeresek a szellemi, az anyagi, és a társas érintkezésbeli kapcsolatok

kul-túrájának javításában. Így vizsgálódva kijelenthetjük, hogy számos esetben rossz irányt választott az országmenedzsment. Kiragadva egy-egy példát.

• A szellemi kultúra fejlesztésében biztos hiba volt, a folyamatos for-ráskivonás az oktatásból.

• Az anyagi kultúra területén biztos hiba, az emberek folyamatos túl-adóztatása, ami megakadályozza a polgárság növekedését és tág teret enged a korrupciónak.

• A társas érintkezésbéli kapcsolatok kultúrájában biztos hiba, a túl-szabályozás, a folyamatos törvénygyártás, a túlburjánzó bürokrácia, az uralkodó osztály előjogainak növelése.

E területeken fordulat kell, ahogy a kulturális versenyhelyzetben is. Nem önigazoló, köldöknézős, múltba révedő nemzettudatra van szükség. Ez meg-osztó és nem szolgálja a modernizációt. Befogadó, nyitott, érdekközpontú, modernizációs nemzettudat kell. Előfeltétel: az uralkodó osztálynak be kell fejeznie nemzetmegosztó politikáját, a „mi és ők” típusú tematizálást, amivel a hatalmát fenntartja. A közösség viselkedési programjaiban az irigység és az intrika uralkodik, hiányzik az együttműködés parancsa, ami alapvető versenyhátrányt jelent. Új viselkedési programok kellenek tehát, majd új nemzettudat.

A kommunikációelmélet egyik legfontosabb axiómája: nincs neuroti-zálóbb a viselkedési bizonytalanságnál. A viselkedési bizonytalanságot minden közösség írott és íratlan szabályok, összefoglaló nevükön viselkedési programok használatával csökkenti. A viselkedési programok generációról generációra öröklődnek tudatosan, féltudatosan és tudatlanul, az oktatáson, a nevelésen, szokásokon, a hagyományokon, a tabukon és a rítusokon ke-resztül. Normatívnak nevezünk egy társadalmat, ha a tagjai ismerik ezeket a szabályokat és betartják, ennek ellenkezőjét, anarchikusnak. A magyar társadalom tipikusan félnormatív, vannak ugyan szabályok, de a társadalom tagjai gyakran nem tartják be azokat. A viselkedési programokat a min-denkori uralkodó osztály változtathatja meg. Karizmatikus, a nemzetnek elkötelezett vezetés kell, amely képes normaalkotásra és normakövetésre.

Nem előjogokat gyárt a maga számára, hanem képes lemondani azokról, nem elvesz a közösből, hanem hozzáad.

Egy új nemzettudat kialakítására van esélye a magyarságnak. Ennek alapja lehet, hogy minden jel szerint a magyarság az emberiség egyik

for-ráskultúrájának örököse. Miért mondhatjuk ezt? A magyar kultúra tértől és időtől független hatású. Rendelkezik írásbeliséggel. Rendelkezik teremtés történettel, amelyben fellelhető az általános érvényű világlátás és a törté-nelmi szemlélet, hasonlóan a koreai, japán, sumér, tibeti, zsidó kultúrához.

Összefoglalva komoly erőforrásokkal rendelkezik a magyarság ahhoz, hogy elindítson egy szerves kultúrafejlődést. Jelenleg ebben a legnagyobb akadályt a gyenge országmenedzsment jelenti. Ennek a tényezőnek az ala-kulásától függ elsősorban, hogy hogyan alakul a nemzet sorsa a globalizá-ciós kihívások között.

János Hollós

National identity and globalisation

This is perhaps the most exciting topic of our age, which is worth examining from several sides. Now we’ll endeavour to do this from the point of view of communication theory. Why communication theory? To answer this we must go back to the creation of communication theory. In the 60s psychia-trists noticed that behind every behaviour disorder there is communication disorder too. First they started to examine this: what is the always present strong connection between communication and behaviour. The answer was not as complicated as they fi rst thought. They found that behaviour is one type of communication, so the connection is completely natural. At the same time the formulators of the theory also realised that this connection is not only true for individuals, but for communities as well, so in a wider sense for nations too. This recognition led to the world career of communication theory, which by now made this knowledge indispensable for social analysts.

This explains why it is worth examining the relationship of national identity and globalisation from the point of view of communication theory, since national identity is clearly not a genetic inheritance but a learned behavioural programme, which is evidently affected by globalisation.

What is national identity? It started to develop in the XVIII-XIX cen-turies. A medieval French city-dweller would declare himself Christian in the fi rst place, subject of the king in the second, citizen of the town in the third and coming from Bretagne for example in the fourth. In essence he had a so called vertical community identity, since his fi eld of vision did not extend beyond the border of his town or his region at the most. He learnt about life in other places of the world from legends or from travellers. He did not know who lived and spoke similarly to him. So he had no ethnical community identity, the essence of which would be the common language and the similar behavioural programmes.

As the modernisation of the middle-class started, national identity began to emerge. In detail: traffi c, transport and trade began to prosper, languages and dialects started to get closer, spread of printing, building out a mother tongue school system, the idea of equality before the law. Due to the common effect of these the way of thinking of the middle classes passed through a revolutionary change. They are not parts of only a vertical

system of dependence any more but can see themselves as an indivisible, yet independent member of a greater community. A new idea of freedom and with this national identity is born. The political framework of this is the state, the geographical is the region.

Two types of national identity are born at the same time. State national, where the political community identity is primary (US, Belgium, Switzerland) and ethnical, where national identity is formed by the common language and the unique behavioural programmes. Common language is not an essential prerequisite of national identity. There are cases where the same language does not mean the same nation (American, English) and where there is no common language, yet there is national identity (Switzerland). We have to determine here what we mean by community. It is a group, which has its own unique behavioural programmes.

What is happening in Central-Eastern Europe? Due to the technical underdevelopment the majority of the society does not have national iden-tity. Its emergence or rather its formation starts in answer to an external challenge, with the leadership of enlightened intellectuals in the fi rst place.

The necessity of national identity is connected to the need for moderniza-tion. Since there was no common language either, the great era of language reformers begin. National art, literature, theatre movements start. Falk and peasant culture fl ourishes.

What specialities does this central-eastern-European culture have?

Firstly, since it takes shape opposite different, more developed national identities it has strong constraint for self-justifi cation. Considering the past as heroic. Highlighting heroism and virtue. Overemphasizing blood ties, which disregards the constant mixing of ethnic groups. Retracing origins to biblical times. Threatening with “the death of the nation”.

To sum up we can say, that contrary to public belief, globalisation does not weaken national identity, but strengthens it, since it develops all its pre-requisites. (Transport, trade grows, languages, dialects get closer, literacy spreads, the school system gets stronger and the idea of equality before the law becomes general.) Then why do people still feel that globalisation is the enemy of national identity? There is one adequate answer, that in a globalised word, the strength of national identity and economic success are interrelated! The new challenge is that national identities and so country managements are in competition. The two extremes of this competition is brain drain and the question of economic migrants. Cultural competition:

the number of mixed marriages increases; the question is: what identity will the family have?

Who are the winners of globalisation? State nations where the political community identity is primary. Societies which are guided by interest and not emotion. Their characteristics are: good inclusion ability and adapt-ability, which makes them meet the challenges of the fast changing world successfully. Countries that have successful economy regardless of their national identity, i.e. good country management. Nowadays most money is not in sectors dependant on raw materials, but the knowledge dependent service and entertainment industry. The 60 thousand employees of Apple produce as much income as 4 million Hungarian workers.

Hungary is losing. Regarding economic competition the last 25 years

Hungary is losing. Regarding economic competition the last 25 years