4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
4.2. Testösszetétel in vivo meghatározása MRI-vel
A következőkben néhány példán bemutatom az MRI lehetőségét a szöveti összetétel (izom-zsír) vizsgálatában, elsősorban módszertani jelleggel. A közölt példák CT vizsgálatokkal párhuzamosan végzett MR felvételezésekből származnak.
4.2.1. Húsnyúl
Kapcsolódva a 4.1.2.1.1. fejezetben leírt vizsgálatokhoz az MRI felvételezés célja a perirenális zsírnak, a teljestest zsírtartalmának, illetve a hátulsó rész tömegének meghatározása volt. Utóbbit az indokolta, hogy a szelekciós célú, a DRG tomográf használatán alapuló felvételezésnél a comb vizsgálati technikáját nem sikerült kidolgozni (Romvári, 1996d).
Vezinhet és Prud’hon (1975) nyulak zsírdepozíciójának mennyiségi eltéréseit vizsgálták különböző testtájakon. Ouhayoun (1983), valamint Brun és Ouhayoun (1988) rámutattak, hogy a vesekörüli zsír mennyiségének ismeretében a karkasz zsírtartalma jól becsülhető.
Ugyanakkor a test energiamobilizációját is érzékenyen jelzik a zsírdepók (Masoero és mtsai, 1992). Az anyanyulak első vemhessége során a vesekörüli zsírmennyiség csökkenést írt le Xiccato (1996). Utóbbi megfigyelést számszerűsítettük és egészítettük ki a medencetájéki és a vállövi zsír vonatkozásában (4.1.1.1.1.). Niedzwiadek (1980) eredményei alapján a karkasz zsírtartalma, illetve a gerinc és a hátulsó rész zsírtartalma között 0.69, illetve 0.63-as a korreláció. Ugyancsak szignifikáns és pozitív összefüggést (r=0.59) állapított meg Maertens és de Groote (1992) a zsírdepók mennyisége és az intramuscularis zsírtartalom között.
Az elsősorban metodikai célú MR felvételezésre négy genotípus (D, DxP, PxD, P) 87 egyedét használtuk. A vizsgálatok 12 és 16 hetes korban történtek. Az értékelés során a coronalis síkú felvételek bizonyultak a legalkalmasabbnak a három ortogonális síkban készítettek közül.
Ennek megfelelően a hátulsó rész teljes térfogata néhány felvétellel teljesen lefedhető volt, ami egyúttal az adatgyűjtés hibáját is csökkentette. Ugyanezen képekről történt a vesekörüli zsír, valamint a teljestest zsírtartalom meghatározása is. A négy vizsgált genotípus MRI felvételezésének, valamint próbavágásának erdményeit a 21. táblázat tartalmazza.
21. táblázat A teljes, illetve a vesekörüli zsírtartalom, valamint a hátulsó rész mennyisége genotípusonként
Vesekörüli Vesekörüli Hátulsó Hátulsó Összes Összes Csoport n zsír, (g) zsír (MRI) (cm3) rész, (g) rész (MRI) (cm3) zsír, (g) zsír (MRI) (cm3)
D átlag 15 38 58 531 451 286 380
SD 20 35 81 65 109 212
DP átlag 29 36 76 557 548 317 401
SD 22 49 89 97 141 225
PD átlag 11 32 61 589 560 290 385
SD 22 39 98 78 125 190
P átlag 32 34 60 558 528 261 320
SD 19 44 94 90 111 162
Összes átlag 87 35 65 557 528 288 365
SD 20 43 91 93 123 197
Az MR felvételezés és a próbavágás eredményei közötti korreláció számítás eredményeit a 22. táblázat szemlélteti. A kapott „r” értékek 0.74 és 0.99 között változtak.
22. táblázat A különböző módon meghatározott zsírtartalmak közötti korrelációs értékek, a
A legszorosabb összefüggést (r=0.97) az MRI-vel meghatározott vesekörüli zsírtérfogat és a próbavágáskor mért zsírtömeg között kaptuk a Pannon fehér nyulak csoportjában. A teljestest kémiai analízissel meghatározott nyerszsírtartalma és a zsírtérfogat közötti összefüggés 0.74-0.94 „r” értékkel volt jellemezhető. A legerősebb kapcsolatot (r=0.74-0.94) a D genotípusnál kaptuk. A korrelációs koefficiens értékek általában elmaradtak a 4.1.2.2.1. fejezetben ismertetett CT vizsgálati eredményektől, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy lényegesen alacsonyabb mintaszámon, illetve közvetlen térfogatos becslésen alapultak. A teljestest és vesekörüli zsír mennyisége között, az MRI vizsgálattal meghatározott korrelációs koefficiens értékek (r=0.86-0.99) minden kísérleti csoportban igen magasak. Ezek az eredmények alátámasztják Ouhayoun (1978) megállapításait, miszerint a vesekörüli zsír mennyisége a teljestest zsírtartalom igen pontos indikátora. Ebben a vizsgálatban a hátulsó rész nem került darabolásra, ugyanakkor az MR felvételezéssel meghatározott izomtérfogat és a hátulsó rész tömege között r=0.87-0.98 közötti korrelációt állapítottunk meg. Ebből a szempontból az MRI vizsgálatok előnyösebbnek tüntek, mint a DRG berendezésen végzett CT felvételezés a hátulsó combok izomtartalmának mérésére (Szendrő és mtsai, 1992 és Romvári, 1996d). A későbbiekben a spirál CT használata lehetővé tette a hátulsó végtag izomtartalmának sorozatfelvételeken alapuló becslését. Ez a módszer 2004 elejétől felváltotta a hosszú hátizom keresztmetszeti felszínén alapuló szelekciót a Pannon fehér nyulak vágóértékének növelésekor.
4.2.2. Brojlercsirke
A mellizomzat mennyisége és testen belüli aránya kiemelt fontosságú mind a fogyasztó, mind pedig a feldolgozóipar szempontjából. Az MR képalkotást először Mitchell és mtsai (1991) alkalmazták brojlercsirke vizsgálatokban. Hasonló módszertannal mérték pézsmaréce és mulard kacsák mellizomzatát Wiederhold és mtsai, (1994, 1995). A zsírdepozíció növekedése egyre nagyobb probléma a brojlercsirke előállításban. A teljestest zsírtartalmán belül a kiemelten fontos abdominális zsír részarányát vizsgálták a tizedik élethétig Leeson és Summers (1980), idősebb korban pedig Sørensen és Decro (1995). Eredményeik egybeesnek Chambers (1990) megállapításaival, mely szerint a testtömeg növelésére irányuló szelekció a hasűri zsírdepozíció jelentős emelkedésével jár együtt. A genetikai tényezők mellett takarmányozási és környezeti hatások is szignifikáns hatást gyakorolnak a brojlertest elzsírosodására (Leenstra, 1986). Becker és mtsai (1979) szerint a hasűri zsírdepozíció nem invazív, in vivo mérésére alkalmas módszer igen hatékonyan segítené a szelekciót, illetve a takarmányozási kutatásokat. Ennek érdekében különböző mérőkörzőkön alapuló eljárásokat dolgoztak ki, amelyekkel 0.8 körüli korrelációt tudtak elérni az abdominális zsír becslésénél (Pym és Thompson, 1980). Ugyanakkor tény, hogy más szerzők ennél lényegesen gyengébb összefüggést értek el ezen a mérőeszközök különböző változatainak használatával (Moran, 1995).
A röviden ismertetésre kerülő brojlercsirke vizsgálatok kapcsolódnak a 4.1.2.1.2.-es fejezetben ismertetett CT vizsgálatokhoz. Elsődleges céljuk a mellizomzat, az abdominális
zsír és a teljestest-zsírtartalmának in vivo MRI vizsgálata volt. Összesen 72 egyedet vizsgáltunk 6, 7, 8, 10, 16 és 20 hetes korban. A teljestest- és az abdominális zsírtérfogat összefüggését ivaronként vizsgáltuk, tekintettel a zsírdepozíció intenzitásának jelentős különbségére (23. és 24. táblázat). A coronális síkú felvételezés eredményeképpen az „r”
érték hímivarban 0.85, nőivarban pedig 0.95 volt. A két ivart egyben kezelve a vonatkozó érték 0.93-nak adódott.
23. táblázat Az MR felvételezés során mért térfogat értékek hímivarban
Életkor m. pectoralis, (cm3) Hasűri zsír, (cm3) Teljestest zsír, (cm3) hét Átlag SD Átlag SD Átlag SD
6 259 4.8 129 36.5
7 347 23.7 18.9 6.0 271 59.9
8 455 29.3 33.9 12.2 317 48.9
10 492 40.8 32.2 16.5 385 68.2
16 876 41.7 85.8 41.0 767 213.0
20 1035 62.4 153.2 131.9 557 319.0
24. táblázat Az MR felvételezés során mért térfogat értékek nőivarban
Életkor m. pectoralis, (cm3) Hasűri zsír, (cm3) Teljestest zsír, (cm3) hét Átlag SD Átlag SD Átlag SD
6 250 21.9 171 24.6
7 331 16.2 19.3 3.7 269 35.2
8 391 37.4 36.7 11.2 346 67.9
10 449 46.7 46.2 6.5 486 41.4
16 728 95.0 191.7 41.7 1126 218.9
20 875 77.2 267.0 133.4 1321 185.6 Az MR felvételezéssel meghatározott izom és zsírtérfogat értékek igen jól korrelálnak Sütő és mtsai (1988) által közölt próbavágás, illetve a kémiai analízis eredményeivel.
_______________
Összefoglalva, a bemutatott modell szintű vizsgálatok alapján a coronalis sikú felvételek alkalmasnak bizonyultak brojlercsirkéknél a pectoralis izomok és az abdominális zsírdepó, illetve nyúlnál a vesekörüli zsír, valamint a hátulsó rész térfogatának mérésére. A CT és MRI vizsgálati módszer - a szöveti összetétel mérés szempontjából történő - összehasonlítása közel azonos becslési pontosságot mutat. Ezt bizonyítják a sertés karkasz összetételét célzó vizsgálatok, 4.3.1. fejezetben bemutatásra kerülő eredményei is. Megvalósítási szempontból az MRI ilyen célú felhasználása két szempontból is kérdéses. Egyrészt a vizsgálati költségek a CT felvételezéshez képest igen magasak, másrészt a berendezések elérhetősége is korlátozott.
Az MR képalkotás ugyanakkor egyedüli lehetőségeket kínál funkcionális vizsgálatai révén.
Ezek egy igen perspektivikus területét, a szívteljesítmény in vivo jellemzését a 4.4.-es fejezet érinti.