Mit követel most a napirenden lévő Zsidó kérdés, a v a 1- 1 á s e l h a g y á s á t ? . . . Ezt nem hiszem, de az nem is lehet, mert én azt tartom : hogy az emberi gondolat és akarat sza
badságának megvetése volna a legnagyobb tévedések egyike, mely midőn a kereszténység Y-ik századában magát az egy
házba becsempészte, az egyháznak magának a legtöbbjébe került. Eből tanulhattunk. A reformátió egy bizonyos fokáig elmehetünk a theologiában, de tovább semmiesetre nem.
Az országból való kiűzetést ? . . . Hisz ez képtelenség, és mai korban többé ki nem vihető! . . .
Yagy az 1867-dik évben meghozott törvények elvetését, esetleg revisióját ? . . .
Józanul ezt sem teheti senki.
Egy ily dologban hozott törvény eltörlése igen nagy bonyodalmakat szülhetne, de a lefolyt 14 évre igaztalan és kegyetlen is volna sok ártatlanra, a kik a zsidó kérdés napi rendre hozásának okai nem voltak.
Mit akar tehát ?
Uj törvény hozatalát, mi a visszaéléseket megszüntesse?..
miután a törvényadta jogtól a zsidót elmozdítani vagy leszo
rítani nem lehet ?
Helyes, és ez kívánatos is. Csakhogy akkor sem azon az utón érhető el a ezél, hogy az emancipált felekezet, vagy
92
inkább faj, csufondáros szavakkal, szidalmakkal és jelzőkkel illettessék, a mi csak a műveletlenebb, vagy kevésbé müveit osztály irigységét, gyülölségét, vagy elkeseredését idézhetné elő azon felekezet és faj iránt, melynek tagjai, ha egyes eset
ben vétettek, ugyanazon minden egyes esetnél megto
rolhatok.
Ha ily esetekről van szó, hogy a visszaélések megszün
tessenek, s az ebből kifolyó netaláni áramlat megakadályoz- tassék, akkor első sorban magunkon kezdjük.
Változtassuk illetve javítsuk meg a polgári rendtartást, hogy az ügyvédek a törvény czime és kedvezménye alatt Üzlet
szerűen ne dolgozhassanak; hogy az alperest perköltségeiknek minél magasabbra való csigázásával koldus botra ne juttassák ott is, a hol arra szükség nincsen ; . . . s felperest pedig egy
úttal megfizettessék azért, hogy perrendtartásunkat, — mely csak a bélyeg kedvéért oly hosszas és sokoldalú — mindenki megátkozhassa a ki csak perelni kénytelen; és végre, hogy alperes ügyvéde felperes jogos követelését mesterséges per
orvoslatokkal megsemmisítse, vagy legalább a végletekig el
húzza, hogy a perlekedéstől kedve elmenjen.
Akkor a töke értékesítéséről, s kamatoztatásának bizto
sításáról is szigorúbb alakban kell gondoskodnunk, valamint a kiállítandó kötvények alaki formájáról és hitelességéről is, a hová a prolongált vagy újított kötvények és váltók is -tar
tozzanak.
Akkor a büntető törvény szigora alól való kimenekül
hetne lehetőségének véget kell vetni, mert innen keletkezik a legtöbb baj mely társadalmi életünk fonákságát mutatja. A honoratior osztály egy tagja, — mely osztály körülményei tudvalevőleg legnyomatottabbak — 10 írt elsikkasztása m iatt örökre semmivé tétetik, s ugyanazon bírák a zsidót 100,000-ekkel való hamis bukás után felmentik, vagy
leg-rosszabb esetben egy pár heti fogságra ítélik. Hol van itt a reciprócitás ?
Hát ha a honoratior osztály egy tagja 10 frt végett örökre elveszítette hitelét, s e sikkasztás oly bélyegeit nyo
mott homlokára, bogy egész életére nézve kihat, miért nem bünteti aránylagosan azon kereskedőt is, a ki 100,000-ekkel hamisan bukik ? Bizonyára mindenki óvatosabb lenne hirtelen gazdagodás! vágyának betöltésénél, és még a családtagokra való hirtelen átruházásnak vissza élése is megakadályoz
tatnék.
És ekkor bizonyára más állapot jönne létre. A vissza élések zsidónál és kereszténynél egyformán meglennének gá
tolva, s a mostani nagy hajsznak szüksége fen nem forogna.
Nekem magamnak is van tudomásom egy pár esetről.
Bizonyos budapesti czégnek 1000 frtot fizetett ki több évvel ez előtt egy ismerősöm, s midőn az érte járó értéket meg kellett volna küldeni csődöt mondott. Nemcsak az én isme
rősöm 1000 írtja, de azon felül 100,000-ei vesztek el az ország különböző vidékein lakó jóhiszemű vásárlóknak, és midőn a dologból kriminális ügy nőtte ki magát, s a csalás, szédelgés kiviláglott, ekkor az illető czégtulajdonos kapott 8,
— mond nyolcz napot, s most a legelőkelőbb egyének is na
gyot, köszönnek az illető urnák Budapest hosszú ős fényes ki
rakata utczáin. És ezért nekem soha sem ju to tt eszembe az egész zsidóságot szidalmazni. — A szegény 10 frtot elsik
kasztotta honoratior pedig még a társadalomból is ki van zárva, és örökre megbélyegezve, úgy hogy még a mindennapi kenyerét sem tudja többé tisztességesen megkeresni. Eezért már többször zúgolódtam, de csupán az igazság érdekében, miért van a z : hogy a mi túráink nem egyforma mértékkel mérnek ?
De keressük saját hibáinkat tovább is.
94
Egy országgyűlési képviselő azt állította az ország ház
ban te tt interpella ti ója alkalmával, hogy mi mind anynyian a Thalmud nyomása alatt ólünk. Lehet hogy ez állításnak egyik részről van némi alapja, azonban csak egyik részről, mert másik részről azon kérdésre egy másik kérdéssel felel
hetünk.
Miképpen lehet az, ha csak mi magunk is abba belé nem egyezünk ? ?
Tegyük fel a dolgot gyakorlati szempontból.
Ha a Zsidónak valami baja van, például ha valami sürgős panasz, vagy bármely más ügy elintézése végett a bí
róhoz, vagy a közigazgatási tisztviselőhöz megy, igaz, hogy az a jó ur Abráhamot vagy Jakabot gyűlöli, de a kó z z e l f o g h a t ó é r v e l é s u t á n melynek a legkisebb hivatalnok is örül, — sőt azt némelyik meg is várja — habár magában szidja is a zsidót, de röktön teljesíti ha csak lehet kívánságát.
Nagyobb ügyeknél pedig a lehetetlent is lehetővé teszi az a