ter. Az idegeit akarja kikészíteni ezzel a csenddel...
Gyerekes . . . És mégis . . Tudja, hogy ez nevetsé
ges fogás a másiktól, hogy ott guggol a revolverét szorongatva, ezért ez a némaság, amelyet csak a természet neszei, a lehulló égett fa és vakolat sza
kít meg olykor, de a cseppek hullása, ez a csend türelmetlenné, ingerültté teszi . . .
Megy le a Nap . . .
Irtózatosabb tusa ez a legöldöklöbb harcnál:
némán, mozdulatlanul, kimerültén ülni, görbült újakkal állandó, görcsös, készenlétben, a pisztoly
hoz közel . . .
Amint az alkony egyre hosszabb árnyakkal töl
tötte ki a szobát, Owen füle, mind hangosabban zú
gott. Félt, hogy nem hallja majd a közeledő ellenfél neszét. A szeme előtt ugrált a félhomály és nagyon messze egy furcsa madár felrikoltott olykor. A z
után csend . .
Csak a cseppek örök hullása és a halántékon dörömbölő vér zúgó moraja, ahogy hirtelen felszáll, sűrűn, a koponyába.
Gyengülő látása megrémítette . . . A rezgő ár
nyak között . . . Igen . . . Ott mozog valami . . . Közeledik Ronny! . . . Ott . . . ott . . .az a hosszú árny . .
Ijedten, gvorsan tüzelt!
Egy . . . kettő . . . három . . . négy . . .
. . . Ronny a szoba sarkában ül és tompuló ér
zékei előtt úgy rémlik, mintha Owen a küszöbön áll
na és onnan adja le a lövéseket. . . V agy az ablak
nál?
Gyorsan viszonozza a tüzet . . . Az ajtó és az ablak irányában lő, kapkodva, egymásután . . .
. . . A két kimerült ember egy-egy szobában ül és káprázó szemmel, holt árnyékra tüzelnek., •
A hisztérikus lövöldözés szörnyű visszhanggal zengett az elhagyott várban. Azután csend . . .
Éjszaka van. Mozdulatlanul ül a két ember és figyel . . .
Owen hajnal felé, homályosuló öntudattal egy cigarettát tart a szájában, de rágyújtani nem tud...
Lehet, hogy Ronny már elaludt, vagy eszméletét vesztettel A kezébevett néhány vakolat darabot, óvatosan a küszöbig csúszott, kinéz a félhomályos folyosóra. Világosság vetül ki Ronny ajtaján.
Owen m egfog egy csomó vakolatot és odadobja a másik szoba elé . . .
Gyors, három lövés csap ki nyomban az ajtó n yílá sb ól. . .
Visszahúzódott, Ronny tehát figyel. Nem al
szik és nem ájult el. De ő már nem soká bírja.
Gyengébb lenne, mint Kerry?
Lassan dél lesz. Több mint teljes huszonnégy órája ülnek így és még mindig tart a szörnyű pár
baj . . .
A forróság dacára jéghideg és vértelen volt a feje. A szemét, mintha tűkkel szurkálnák, az ujjai bizseregtek . . . Nem! Nem! Ha elalszik . . . Ronny le fogja lőni, mint egy kutyát . . .
Az üszkös falak feléje dőltek és elmosódtak.
Csak nagynehezen tisztázta újra a helyzetét a szo
ba sarkában.
Ronny is szédült, de birta még . . . Meddig?
Owen erősebb lenne? . . . Ő legfeljebb még délutá
nig húzza. . . Az agyában görcs nyilait át időnként, lüktetésszerűen.
Ha Virginia most karjára tenné a kezét és rá
nézne, talán lemenne róla ez a sok keserű gyűlölet, bosszúvágy . . . düh és . . . é s . . . Már le is m ent. , . Pedig csak gondolt rá . . ,
177 Ha Virginia ránézett, olykor úgy érezte, hogy győzni épp olyan gonoszság, mind gyilkolni . . . Erősnek lenni más ember rovására . . . nem élet
cél . . . Csakugyan nemi . . . Miért látja most Teddy Backet? . . . H ogy kerül ide? . . .
És mit keres ö, Ronald K erry ezen a vidéken?
Idejött kipusztítani a Lonsdaleokat? •.. És mi lesz ha golyót röpít Owen koponyájába? Ha győz? Ha egyedül marad ezen az üszkös elátkozott síkon, túl
élve az utolsó embert is?
Mi jogon öli meg Lonsdalet, aki csak a saját földjét követelte vissza tőle, mindenáron. Mert Ge
orges Lonsdale gonoszságból hagyta rá a birtokát...
Mert sejtette, hogy ha összecsap Owennel, az a pusztulás lesz . . . Sejtette, hogy végül így fognak ülni és ő lelövi Owent. Owen birtokán, a Lonsda- leok földjén a Lonsdaleok ügyéért. . . Az örök
ségért . . . megöli az egyetlen jogos örököst, ö a bi
torló!
Hát nem!
Maradjon itt utolsónak Lonsdale . . . Győzzön!
örüljön! Kezdjen új életet, hiszen nem lesz kivel versenytfutni m á r. . . És ö, Ronald K erry befejez
heti végre. . . K apja meg a g o ly ó já t. . . Owentől ! . . . Ú gy sem jó egyébre . . .
Igen ez a helyes.
Felállt. Amennyire még erejétől tellett, egyenes tartással, határozott léptekkel elindult az üszőkkel és korommal lepett folyosón.
Most ér Owen ajtaja elé. Nem állt meg. Nyu
godtan haladt tovább a végzete elé, amíg odaért a küszöbhöz . . .
Várta a lövést . . . Csend.
Benézett a szobába, Owen a padlóradőlve aludt. Kezében a revolverrel . . .
Győzött, ő győzött. Most golyót röpíthetne a koponyájába.
Kinézett az ablakon.
K int a mezőn . . . Az élet! Néhány marha és egy-két ló járk ál. . . Ezek elmenekültek a tűzvész
ből és visszatértek. . . Mintha szomorúan lógna a fejük . . . Hiába nyújtogatják a nyakukat az el
hamvadt fű között legelni valót keresve . . . De süt a nap . . . És ahogy visszatért ez a né
hány állat, a fű is kizöldül újra . . . Csak a bosz- szú, az átok pusztuljon el a tűzvészbe erről a vi
dékről!
Kissé tántorogó járással, káprázó szemmel ment ki a Várból . . . Az állatok csodálkozva emel
ték fel a fejüket . . .
Ronny odament az egyik lóhoz.
A hegyek rezegni látszottak és a menybolt furcsán fo r g o tt. . .
Megveregette az állat nyakát . . . Néhány kí
sérlet után végre felült rá és elindult . . .
A ló szép lassan lépegetett és a lovas mind- előbbre dőlt a nyaka felett. Végül egy lomha buk
fenccel átesett a paripa fején a földre, és ájultan elterült . . .
Maga sem tudta meddig fekhetett így. Mikor felnyitotta a szemét a Vár valamelyik beomlott szobájában egy pokrócon feküdt.
Ismét elájult . . .
Mert Bolibar ült mellette!
7
.
Mikor Virginia elájult, Bolibar a vállára dob
ta, mint valami zsákot és sietve mászott fel a hegy
re. Tudta jól, hogy a dühödt csordát nyomon kö
vetik az üldözők,
179