AZ 1601-IK ÉVI HADJÁRAT; A SÁRRÉTI GYŐZELEM. 149
J
a főherczeg által kiküldött Ruszwurm velük megütközött, de beér- 1601.
kezvén a török sereg zöme is, Ruszwurm azt, hogy a törökök a város alatt állást foglaljanak, meg nem akadályozhatta. Október 13-án a törökök, míg a sereg egy része Fehérvárt ostromolta, a főerővel megtámadták a császáriak erődített táborát s azt nagy ve
szélybe hozták, de a támadást, mely véres küzdelmekkel járt, mégis sikerűit visszaverni.
A következő napon Mátyás főherczeg a sereget, mely tábo
rában tovább meg nem maradhatott, Palota felé a Sárrét mellé Sárrét, vezette, hogy ott a mocsárra támaszkodhassék. Itt ütközött meg október 15-én a két sereg másodszor, s a harcz, daczára a törökök nagy túlerejének, a Nádasdy és Kollonics által véghezvitt jeles lovas támadás folytán, mely a Murád budai pasa által vezetett török jobb szárnyat visszavetette, a császáriak győzelmével végző
dött. A törökök közel 5000 embert vesztettek, a császáriak 1000-et;
az elesett törökök közt volt Murád budai pasa, Mohammed kiaja pasa és nyolcz szandsákbég.
Mátyás főherczeg a pasák fejét Kanizsára küldte Ferdinánd főherczeghez, hogy a kanizsaiakat annál könnyebben megadásra bírják.
Ferdinánd főherczeg ugyanis 30,000 főnyi (közte 8000 lovas), ágyúkkal és ostromszerekkel bőven ellátott seregével már szep
tember 9-ike óta hiába ostromolta a mocsarak által védett, erős
Kanizsát, melyet a «Kis» Hasszán pasa csak 900 főnyi őrséggel, Kanizsa, de vitézül védelmezett; a védő őrség száma különben később Szi
getről és Pécsről majd ugyanannyival szaporodott. A vár falainak nagy része romba lövetett ugyan, de ennek daczára átjáratok hiányában roham csak október 28-án volt intézhető s ekkor sem sikerűit. A segélyadásra fölhívott Mátyás főherczeg Ruszwurm tábornokot 8000 főnyi haddal küldé ugyan Kanizsa alá, de itt az időjárás oly mostohára változott, hogy a későn kezdett ostrom
munkálatokat befejezni nem lehetett, s midőn ehhez még annak híre is jött, hogy a nagyvezír Kanizsa fölmentésére készül, az ostrom félbeszakíttatott és a sereg, miután a lőszert és az ágyúkat igavonó barmok hiányában el nem vihette, azokat megsemmisít
vén, Kanizsa alól elvonult.
Érd élűben a rendek, megelégelve az idegenek zsarnokságát
1601. ismét Báthory Zsigmondot hívták be, a szintén zsarnoki önkény
nyel kormányzó Bástát pedig Husztra szorították ki. Rudolf az erdélyiek szándékát azzal akarta meghiúsítani, hogy helytartójává a múlt évben kiűzött, de azóta Prágában Rudolfnál járt Mihály vajdát nevezte ki. Básta kelletlenül fogadta e rendelkezést, de végre is engedelmeskednie kellett s Mihály vaj dával együtt 20,000 főnyi sereg élén indúlt Erdélybe.
Báthory Zsigmond és fővezére Székely Mózes 30,000-nyi Goroszló, sereggel augusztus 3-án Somlyó tájékán Goroszlónál állták el a
császáriak útját, de csatát vesztettek, mire Báthory Moldvába, Szé
kely a temesvári pasához menekült, a sereg pedig szétfoszlott.
Básta és Mihály vajda barátsága azonban rövid tartamú volt s a császári vezér, épen úgy mint 50 évvel ezelőtt Castaldo, kelle
metlen társától akként szabadította meg magát, hogy a vajdát augusztus 19-én Torda mellett, azon ürügy alatt, hogy a törökkel czimborál, saját sátorában egyszerűen meggyilkoltatta.
A szerencsétlen Erdély most a vér és pénzszomjas császári tábornok karmai közé került, s míg ő a városokat és nemeseket hallatlan m ódon zsarolta, addig fizetetten zsoldosai mint ellensé
ges hadak dúlták, rabolták és fosztották az országot, Erdély egész lakosságát véginségre juttatván.
Hogy a nyomor teljes legyen, az állhatatlan Zsigmond, ki a fejedelemségről már kétszer is lemondott, most török és tatár ha
dakkal tört be Erdélybe a trón elfoglalására. Székely Mózes a Kolozsvár, ^örök-tatár sereggel Kolozsvárt ostromolta, de siker nélkül; el- Segesvár. lenben Medgyes, Segesvár és Besztercze elfoglaltattak. Kolozsvár Besztercze. ¿s G y u la fe h é rv á r még Básta kezén lévén, a télre Báthory saját ha
dával Dévára vonult vissza, a törököket pedig visszabocsátá Te
mesvárra.
A z l 6 0 2 - i k évi h a d já ra t. A Székesfehérvár előtt megvert nagyvezír távozásakor megígérte, hogy a jövő évben visszajön s Fehérvárt visszaveszi. E fenyegetését 1 (>02 augusztus havában be is Székes- váltotta, e hó 12-én 70,000 főnyi sereggel jelenvén meg Székes- fehervar. fehérvár előtt, melyben Stahremberg távozása után conte Isolano János parancsnokolt. A vár erődítései ugyan helyreállíttattak, de helyőrsége 500 német és 300 magyar gyalogosra olvadt le, mely utóbbiak parancsnoka Vatlay Ferencz volt. Mátyás főherczeg a már
korábban érkezett hírek folytán a helyőrséget Buszwurm által 1602.
mintegy 1000 fővel megerősítette, lőszerrel, eleséggel bőven ellát
tatta, s nekik a zsoldot is kifizettette.
Hasszán pasa nagyvezír a várat még megérkezése napján lövetni kezdé, de a Sziget-külvárost csak augusztus 17-én ejté ha
talmába, mely alkalommal azonban a várbeliek 500 főnyi csapata a várból kiszoríttatott; két nappal később a Báczváros is a török kezébe került. A vár ostroma nagyobb eredményekre nem vezetett s az még soká elhúzódhatott volna, de De la March alezredes az ellenséggel alkudozásokat kezdvén, a törököt a várba augusztus 29-én bebocsátá.
A nagyvezír Isolano ezredest elfogatta és a várba 4000 főnyi helyőrséget vetvén Budára, tért vissza.
Ruszwurm, a ki a Győrnél álló császári sereg fővezére volt, s a kinek a várat fölmenteni kellett volna, a kedvező időt állító
lag kártyázással elmulasztotta. Most, midőn Székesfehérvár már elesett, fölkerekedvén, Pest felé vonult, azt a magyar hajóraj segít- Pest.
ségével megvette és Budát is ostromolni kezdé, de a beállott ked- Buda.
vezőtlen időjárás és a hadsereg csekély ereje folytán onnét ered
mény nélkül volt kénytelen visszavonulni. Adony.
Nádasdy Ferencz, Thurzó és Pogrányi ezután elfoglalták Földvár.
Adonyt, Földvárt, Paksot és Tolnát és ezzel a hadjárat véget ért, Tolná, és a császári zsoldosok hozzá fogtak rendes téli foglalkozásukhoz, t. i. az ország népének kifosztásához, a falvak kirablásához, és föl- dúlásához.
Erdély ben Básta még az év elején visszavette B eszterczét, Besztercze.
s kiostromolta Gyalut, Almást és Bethlenvárt, hadai pedig egész Almás, hosszában dúlták az országot. Báthory Zsigmond ez alatt a feje- Betklenvár.
delemségről, most már harmadszor és ezúttal véglegesen lemon dott, s Csehországba utazván, életét 12 év múlva ott fejezte be.
A közte és Básta közt kötött szerződést azonban Székely Mózes, Bethlen Gábor s más erdélyi nemesek elismerni nem akarván, Báthoryt elfogni, Bástát pedig kiűzni akarták. De midőn Székely Mózes törökökből és székelyekből álló serege Gyulafehérvárra me
netelt, e város közelében, Tövisnél, Básta által szétveretett. Székely Tövis, és Bethlen ismét a temesvári pasához menekültek.
Básta kényuralma most már korlátlan lön és az ország a
AZ 1602-IK ÉVI HADJÁRAT ; SZ.-FEH ÉRVÁR ÚJBÓLI ELVESZTÉSE. 151
1602. császári zsoldosok által, épen úgy mint Magyarország, kimondha
tatlan nyomorba döntetett. Ez időszak volt az, melyben a császári kormány és a német név Magyarországon és Erdélyben oly utálat és gyűlölet tárgyává vált, hogy az még hosszú idők után sem szűnt meg.
1603. A z l(> 0 3 -ik é v i h a d já r a t . A háborút ez évben a Szi
getvár és Pécs tájékán telelő tatár sereg kezdte meg, elárasztván s tűzzel-vassal pusztítván a Dunántúlt és Horvátországot. Dras
kovics János horvát bán és Keglevics György kemény harczokat vívtak velük, minek mégis lön annyi eredménye, hogy a portyázá
sok megszűntek.
A császári sereg eziíttal semmi nagyobb dologra nem vállal
kozván, csak őszszel mozdúlt meg. Ruszwurm a sereget Eszter
gomnál egyesítette s innét küldte ki Kolonitsot 2000 fő lovasság
^hely01^ " magyar-német gyalogságból álló hadosztálylyal, ki Duna-szerdahelynél egy erős török hadat megvert.
Euszwurm ezután seregével Vácznál, majd a Dunán isátkel- Buda, vén, Buda fölött táborozott. A budai pasa és a ciliciai Hasszán, más néven Karajaziges és Gelalis, a császárisereget itt szep
tember 39-én nagy erővel támadták m eg; de a támadást Nádasdy idejekorán észrevevén, a támadást Kollonitssal együtt diadalmasan visszaverte, a töröknek majd 7000 főnyi veszteséget okozván.
Hatvan. A császári sereg ezután elfoglalta még Hatvant, mit a törö
kök helyreállítottak és Ruszwurm a Várba 400 főnyi őrséget he
lyezvén, a csapatokat téli szállásra bocsátá.
Erdélyben a zavargások nem szűntek meg. Midőn ugyanis Básta ápril hóban hadai egy részét Szatmárra, Debreczenbe és Karánsebes. TokaÍl)a vezette, Székely Mózes az alkalmat felhasználva egy Lúgos. török-tatár haddal elfoglalta Karánsebest és Lúgost, majd betört fehérvár Erdélybe s elfoglalván Gyulafehérvárt és Kolozsvárt, s a főváro- Kolozsvár. sokkal Erdély legnagyobb részét, a melléje állott rendek által ma
gát fejedelemmé választotta. Fejedelemsége azonban nem soká tartott. A császárnak kedveskedni akaró Radul havasalföldi vajda Brassó. ugyanis a fejedelemnek Brassó mellett táborozó hadát julius 22-én éjjel 10,000 főnyi sereggel megtámadván, azt szétverte. Az elesettek közt volt maga a hősiesen védekező fejedelem is ; a véres
A TÖRÖK HADJÁRAT 1604-BEN. 153
harcz 4000 magyar és székely nemes életébe került. A temesvári 1603.
pasa, ki a harczban szintén jelen volt, csak nehezen mene
kült el.
Básta Erdélybe visszatérvén, zsarnoki önkényét a szegény országgal még kegyetlenebbül érezteté.
A t ö r ö k h a d j á r a t 1 6 0 4 - b e n . III. Mohammed szultán ¡(¡114. 1604 január 16-án elhalálozván, az utódja, a kiskorú Achmed he
lyett kormányzó Lala Mohammed nagyvezír a békealkudozásokat újból megkezdte, de azok, miután a törökök Győr és Esztergom, a császári biztosok pedig Eger és Kanizsa visszaadását kívánták, si
kerre nem vezettek. A nagyvezír tehát hadat indított Esztergom el
len, hogy a várat fegyveres erővel foglalja vissza.
A nagyvezír serege, melynek száma 70,000 főre tétetik, szep
tember 10-én érkezett a Rákosra, hol táborba szállott. Már jötté
nek híre elég volt arra, hogy úgy Pestnek Jagenreitter alatt álló, Pest.
mint Hatvannak német őrsége a várat hűtlenül elhagyja, minek Hatvan, folytán azok a törökök által megszállattak.
A török fősereg azután szeptember 19-én Esztergom alá Esztergom, szállott, s a várat és várost lövetni kezdé. A császár, Ruszwurm
múlt évi hadviselésével elégedetlen lévén, a császári hadak élére Erdélyből Básta Györgyöt hívta vissza, ki is azokat Győrből és Komáromból levezetvén, Párkány mellett a Duna bal,partján szál
lott táborba, Esztergommal a közlekedést egy híddal helyre
állítván.
A felek közt az oström folyamán kisebb harczok folytak; így szeptember 27-én megtámadták a császáriak Murád diabekri bég- lerbég hadosztályát és azt szétverték, Mohammed pedig a vár ellen intézett több rohamot. Ezek utolsója október 10-én volt, mert ez
után a nagyvezír, ki sem a vár ellen nem boldogúlt, sem a bókét meg nem köthette, a következő éjjel seregével Budára vonúlt vissza,
Bástának Erdélyből való távozását Bethlen Gábor föl akarta használni arra, hogy a temesvári pasa segítségével Lippát meg- Lippa.
vegye, minek megtörténte után a hadak Capreoli Tamás, Básta er
délyi helytartója ellen vezettettek volna. A terv azonban Rákóczy Lajos és gróf Dampierre Henrik lippai kapitányoknak tudomására jutván, ezek saját csapataikkal és Lippai Balázs hajdúival
Beth-1004. lent és a pasát megelőzték és azoknak Lippától délre a Temes partján táborozó seregét szeptember 19-én éjjeli rajtaütéssel meg
támadták, szétverték.
Ez alkalommal Bethlen málhája is a győzők kezeibe jutván, ekkor fedeztetett föl a levelezés, melyet Bocskay Bethlen Gáborral az erdélyi fejedelemség elnyerése tárgyában folytatott, s e fölfede
zés volt közvetlen oka ama nagyszabású mozgalom váratlan kitö
résének, melyről a következő fejezet szól.
X I. F E JE Z E T ,
Források. Kézikönyvek: Mint a X. fijezetben. Kútfők és monográfiák:
Salamon, Magyarország a török hódítás korában; Istvánffy Miklós, Historiarum de rebus Ungaricis e tc; Szamosközy István, történelmi maradványai; Gyulaffy Lestár, följegyzései; Illésházy István, napló - jegyzetei; Petbő Gergely, krónikája; Laczkó Máté, Mikó Ferencz, Szalárdy János, Bethlen Farkas Erdélyre vonatkozó művei. Bocskay- irodalom: Szalay, Bocskay István; Thallóczy, Bocskay koronája;
Demkó, A gálszéesi határozat; Bnnyitay, Miczbán és a Bocskay Soós- családok; Dudás Gy. A szabad hajdúk története ; Komáromy A., Rhédei Ferencz, váradi kapitány; Rónai Horváth Jenő, Bocskay István há
borúja Rudolf ellen ; Jakab Elek, Uj adalékok Bocskay életéhez. Beth
len-irodalom: Bethlen G. levelei, több gyűjteményben; Szilágyi S., okiratok Bethlen G. történetéhez, Bethlen G. és a porta, Levelek és akták és még számos más; Akadémia, Oklevéltár Bethlen G. diplom.
összeköttetései történetéhez; Gindely, ugyanaz; oklevelek a Gusztáv Adolffal, IV. Iíeresztélylyel, Frigyes cseh királylyal, stb. való össze
köttetésekhez; ezeken kívül még számos levél és okiratgyűjtemény.
Bethlen G.-ra vonatkozó életrajzok, értekezések és más munkák: Roth, Gindely-Acsády, Krünn'er stb., Bethlen-életrajzok; Deák F., Béldy P á l; Komáromy A., Rhédei Eerencz; Olchváry Ödön, Bethlen G.
hadseregének szervezete és Bethlen G. támadása II. Ferdinánd ellen ; Hajnik, A nicolsburgi béke; Ballagi Aladár, Wallenstein horvát kara
bély osai; Weihe, Gráf von Bouquoy; Gindely, Geschichte des dreissig- jalirigen Krieges.
Bocskay István háborúja Rudolf ellen.
A. fö lk e lé s k e z d e te , 1 6 0 4 -b e n ; az á lm o s d i ü tk ö z e t.
Ama küzdelmek közt, melyeket a magyarok jogaik és szabadságaik megvédelmezésére I. Ferdinánd utódai ellen közel három évszáza
don át folytattak, nevezetes helyet foglal el Bocskay Istvánnak BOCSKAY ISTVÁN ÉS BETHLEN GÁBOR IDŐSZAKA.
1604. Rudolf császár és kormánya ellen folytatott küzdelme is, mint az oly háború ritka példája, melyben a diplomatia egyenlő szerepet visz a fegyverrel, s a hadműveletek folyton a diplomátiai tárgya
lásokhoz alkalmazkodnak; szünetelnek, ha a tárgyalások menete kedvező s újból előtérbe lépnek, ha a követeléseknek nagyobb nyomatékot kell adni.
Ferdinánd utódai alatt ugyanis a magyarok azon törekvése, hogy a három részre szakadt nemzet újból egyesíttessék, egy időre meg kellett hogy akadjon, mert a császári kormányok, s kivált
képen Rudolf kormánya, nem Magyarországnak a Habsburgok alatti helyreállítását, hanem az országnak a német birodalomba való beolvasztását tervezték. Miután pedig ez csak az ország önállóságának és függetlenségének megsemmisítésével, jogainak és szabadságainak elkobzásával lett volna végrehajtható, a haza
fiaknak a császárt és annak kormányát csak úgy a nemzet ellen
ségeként kellett tekinteni, mint a törököt.
Ily viszonyok közt az erdélyi fejedelemség fentartása a magyar nemzetre nézve létkérdés volt, s Erdély, mely már Báthory Zsigmond alatt teljesen a császár pártján volt, majd Básta alatt császári kormány alá került, most a császár ellen kellett hogy forduljon, annál is inkább, mert Básta zsarnoksága és fegyelme
zetlen zsoldosainak féktelen garázdálkodása Erdélyben tűrhetetlen állapotokat teremtettek, melyekből minden áron ki kellett bonta
kozni.
Míg azonban az erdélyi fejedelemség és az ország nemes
sége hasonló esetekben eddig mindig a törökkel szövetkeztek, az líj mozgalom élére jutott Bocskay István a támogatást, a már fönt érintett okokból, ezúttal első sorban nem a töröknél, hanem az anyaországnál, a magyar rendeknél kereste; siker esetén azonban elérendő czélul előrelátó, bölcs és mérsékelt politikával Erdély önállóságának föntavtása mellett csupán Magyarország és Erdély jogainak biztosítását s úgy a császárral, mint a törökkel való állandó békét tűzvén ki.
A viszonyok e szövetkezésre úgy Erdélyben, mint Magyar- országon kedvezők, a megindítandó küzdelem kilátásai kecseg
tetők valának, a törököt azonban egyelőre még számításon kívül nem hagyhatván, Bocskay a mozgalom előkészítésénél úgy a
A FÖLKELÉS KEZDETE, 1604-BEN. 157
magyarországi elégedetlen rendekkel, mint a bujdosókkal és a 16M.
temesvári pasa utján a törökkel is érintkezésbe kellett hogy lépjen. Midőn azonban a császári kormány Bocskaynak Bethlen Gáborral folytatott levelezéseiből megtudta, hogy Bocskay úgy a bujdosókkal, mint a törökkel alkudozik, ellene azonnal erőszakkal lépett föl és Belgiojoso János gróf kassai főkapitányt Bocskay elfogatására és jószágainak elkobzására utasította, mit az a Bocskay
tulajdonát képező Szt.-Jobb kastély földulatásával meg is kezdett. Szt.-Jobb.
Bocskay István ez előzmények után nem volt hajlandó Belgiojoso meghívásának engedni s nem a császáriak rakamazi táborába ment, hova őt Belgiojoso önigazolás végett megidézte, hanem a hajdúkhoz, kiket a maga részére megnyervén, az erőszakra erő
szakkal felelt és a császáriakra támadt.
Bocskay a fölkelés zászlójának kibontására idő előtt s akarata ellenére, a császáriak erőszakos rendszabályai által mintegy kényszeríttetett, s így bizonyos mértékben készületien vala. De elhatározásának és cselekvésének gyorsasága ezt kiegyenlíti. Ügyes diplomátiája megszerzi neki a hajdúsereget, mely eddig a császár szolgálatában volt s míg Belgiojoso a kassai, lippai és erdélyi császári hadakkal Bocskay birtokainak megszállására készül, a hajdúk kapitányai: Lippay Balázs, Szilassy János és Némethy Balázs hadaikkal Bocskay mellé állanak.
Belgiojoso a tokaji-rakamazi táborból 1604 október első nap
jaiban indúlt Nagyváradra; oda rendelvén Dam pierre 6000 főnyi lippai, nagyobbára hajdúkból álló s a fentebb említett hajdú-kapi
tányok által vezérelt hadát, Caprioli erdélyi csapatait és Pecz ezredes kassai császári zsoldos ezredét. Bocskay saját hajdúival folyton kisérte a császáriakat és emberei Dampierre táborában szabadon jártak. Ez alkalommal állapíttatott meg Bocskay és a hajdú-kapitányok közt a terv, mely szerint Bocskay hajdúi Bel
giojoso seregét még az erdélyi haddal és a kassai ezreddel való egyesülés előtt, akkor támadják meg, midőn az Bocskay Iíereki nevű vára ellen indúl; ez lesz az alkalom Dampierre hajdúinak az elszakadásra, a két rendbeli hajdúk közös erővel a németeknek esnek és azokat lekaszabolják. Belgiojoso akadály nélkül érte el Nagyváradot s ott Dampierre hadával egyesült.
Október 14-én Belgiojoso seregével Adorjánig ment előre,
1004.
Kereki.
Álmosd,
zott a Berettyón átkelt és táborba szállott, Dampierre hajdúit, a Ér-átjárást Pecz számára biztosítandó, Diószegre tolván előre.
Pecz ezrede, melyhez sziléziai zsoldos-lovasság és tüzérség is volt beosztva, Álmosdra érkezett, Caprioli erdélyi hada pedig Adorján
tól négy mértföldre szállott táborba.
Belgiojoso K ereki ostromára másnap következőleg szándé- kozottelőnyom ulni: Pecz ezredes különítményével Diószegen át, — a főcsapattal Kájon át Székelyhidnak és onnét tovább Kerekinek ; Caprioli vagy egyenesen Kerekinek, vagy az egyesülés szempont
jából szintén Székelyhidnak volt irányítva; bizonyára Székelyhid- nál szándékozott Belgiojoso megállapodni és a vezérekkel a további teendőket, nevezetesen Kereki ostromát megbeszélni.
Diószegnél léptek Bocskay és Dampierre hajdúi egymással ismét érintkezésbe, s megállapították, hogy holnap hajnalban Pecz ezredes 3500 főből álló elkülönített hadát fogják megtámadni.
Pecz ezredes hada október 15-én hajnalban indúlt el Á lm osá ró l Diószeg felé, hogy ott a fősereghez csatlakozzék; elől az ezredes és kevés lovasság, utána a gyalogság, tüzérség és a szekerek, a végül égj' jó mértföldnyi távolságra a sziléziai lovasság.
Még az álmosdi határban találkozott Pecz Dampierre haj
dúinak első csapatával, mely szó nélkül ment tovább, majd a másodikkal, mely azonban már a császáriakat megrohanta. Pecz csekély lovasságával a gyalogságra hátrált; ámde már ott is javá
ban folyt a harcz, mert a Dampierre-hájdúk első csapata az út melletti erdőből kitörve az erdő mellett haladó gyalogságot és tüzérséget elől és oldalt, Bocskaynak szintén az erdőben lesben állott hajdúi pedig a vett jeladásra hátulról támadták meg.
A császáriak — a gyalogság a hevenyészett szekérvárban — nagy kitartással harczoltak, de siker nélkül; maga Pecz, miután előbb futárok által a sziléziai lovasságot és a Diószegnél álló Belgiojosot sürgős támogatásra fölhívta, megsebesült és a hajdúk fogságába
esett.
A sziléziai lovasokból vagy 450 később megjelent ugyan, és a harczba vitézül közbelépett, de már későn érkezett; Pecz ezredes el volt fogva, ágyúinak kerekei összetörve, lovasai és gyalogsága lekaszabolva, szétverve volt. Nemsokára ezután fölrobbantak a szekérvárban levő lőszerkocsik, mi a harczot végleg befejezte.
BELGIOJOSO VISSZAVONULÁSA.
159
Pecz hada meg volt semmisítve. A hat zászlóalj német mus- 1004.
kétásból alig 30, a sziléziai 450 lovasból 40, a kassai lövészekből két ember maradt m eg; Pecz ezredének és a sziléziai lovasoknak összes tisztjei elestek. A megmaradt legénység Diószegre, Bel- giojosóhoz menekült, ki az Ér hidjánál Capriolira várakozott s a támogatás e miatt maradt el.
Az ütközet után a hajdúk az eléjök jött Bocskay Istvánnal Debreczenbe vonultak be, magukkal vivén Pecz ezredest, a csá
száriak ágyúit, az elfoglalt zászlókat, foglyokat, zsákmányt. Bel-
száriak ágyúit, az elfoglalt zászlókat, foglyokat, zsákmányt. Bel-