4. Előadói megközelítés
4.1. Társszerző vagy előadóművész?
A cadenza elmaradhatatlan alkotórésze a bécsi klasszikus zongoraversenyeknek, ahol az improvizáció, mint egy kis rezervátumban kap helyet. Haydn, Mozart és Beethoven versenyművei közül szinte mindegyikben előfordulnak olyan fermaták, ahol az előadónak cadenzát kell játszania. Ez alól csak Beethoven Esz-dúr zongoraversenye a kivétel. Az előadó a következő lehetőségek közül dönthet, ha cadenzát kell játszania:
1. Nem játszik cadenzát, hanem csak kitartja a koronát és egy trillával felütést ad a zenekarnak.
2. Ha rendelkezésre áll a szerző által a versenyműhöz komponált cadenza, előre megtanulja és ezt játssza.
3. Más szerző által megírt cadenzát illeszt a versenyműbe
4. Maga az előadó ír meg előre cadenzát és ezt illeszti a versenyműbe.
5. Az előadáson rögtönöz cadenzát.
Az 1-5. ponting haladva egyre nagyobb az előadó munkabefektetése és felelőssége.
A cadenzák az improvizáció lehetőségének utolsó eszközei a bécsi klasszikus versenyművekben, ahol az előadó egyben társszerzője is lehet a műnek. A 18. század vége, amikor Mozart és Beethoven is koncertezéssel próbálja fenntartani magát, az előadóművészet különválásának időszaka a zeneszerzéstől. Mozart, de különösképpen Beethoven szükségét érezte, hogy lejegyezze a cadenzákat.
Ha az előadó ma, a 21. században az első megoldást választja és nem illeszt cadenzát egy bécsi klasszikus versenyműbe, könnyen lehet – hasonlóan a 18. század végéhez –, hogy a közönség ki fogja fejezni elégedetlenségét. Energiatakarékos út ez, de nem lehet belekötni: az előadó semmilyen hibát sem vét ezáltal – már Türk is kifejezte 1789-ben eziránti véleményét: ha valaki nem tudja kidíszíteni a koronával kitartott hangot, játsszék egész egyszerűen egy trillát, az is elég.1
1 Türk/Klavierschule, 304. old.
10.18132/LFZE.2013.20
4. Előadói megközelítés 93 A második megoldás az, ha az előadó a szerző által megírt cadenzát tanulja meg és ezt játssza el úgy, mintha improvizálná.2 Ez a legbiztosabb út. Előadói szempontból beleköthetetlen: a szerző által megkomponált cadenzák a legautentikusabban illeszthetőek be a concertóba. Ha a szerző több változatot is írt egy cadenzára, az előadónak ki kell választania a számára legalkalmasabbat. A lejegyzett cadenzák egyfelől mindenképpen betekintést nyújtanak Mozart és Beethoven rögtönzőképességébe, azonban ezek a cadenzák már valaki számára készültek és csak megidézni tudják a mozarti vagy beethoveni improvizációt. Ezek már a megkomponált cadenzák alapján is igen különbözőek lehettek. Stadler abbé szerint
a szabad rögtönzésben Mozartnak nem akadt párja. Improvizációi olyan szervesen voltak felépítve, mintha leírva álltak volna előtte. Ezért sokan úgy vélték, hogy nyilvános rögtönzéseit előzőleg kigondolta és gyakorolta.3
Beethoven improvizációi azonban – a lejegyzett cadenzák vizsgálata alapján is – igen szertelenek, csapongóak, bátrak, merészek és kísérletező jellegűek lehettek. F. Ries írja:
Senki sem érte el Beethoven nagyságát a rögtönzésben az általam hallott művészek közül. Az ötletgazdagság, a váratlan szeszélyek, a technikai sokszínűség, a felmerülő nehézségek amik megjelentek, vagy általa teremtődtek meg, kimeríthetetlenek voltak.4
Mozart rögtönzései tehát inkább tűnhettek lejegyzett kompozícióknak, mint Beethovené, akinek „eredetisége és megdöbbentő effektusok iránti hajlama dominálhatta ex tempore játékát.” – írja Komlós Katalin.5 Mozart saját zongorakoncertjei közül a legtöbbet magának írta, többnyire maga mutatta be őket és a kalózkiadásoktól félve a zongoraszólamot csak vázlatosan jegyezte le, koncertjein
2 Joseph P. Swain szerint a rögtönzést a metrumon kívüli játék tudja a legjobban imitálni. Lásd Swain, 32. old.
3 Idézi O. E. Deutsch: Mozart: Die Dokumente seines Lebens (Kassel: Bärenreiter, 1961), 465. old. A fordítást lásd: Komlós Katalin: Fortepianók és zenéjük. Németország, Ausztria és Anglia, 1760-1800.
(Budapest: Gondolat Kiadó, 2005) 154. old.
4 Biograpische Notizen über Ludwig van Beethoven von Wegeler und Ries (Berlin és Lipcse: Schuster
& Loeffler, 1906) 119. old.
5 Komlós Katalin: Fortepianók és zenéjük. Németország, Ausztria és Anglia, 1760-1800. (Budapest:
Gondolat Kiadó, 2005) 154. old.
10.18132/LFZE.2013.20
Fülei Balázs:
Rezervátumban az improvizáció! Cadenzajelenségek Mozart és Beethoven zongoraversenyeiben 94 emlékezetből játszotta.6 Megkomponált cadenzái ennek a varázslatos, improvizatív játékmódnak a lenyomatai, de ezeket biztosan nem önmagának írta, ezért talán valamivel egyszerűbbek és talán kissé vázlatosabbak is, mint amilyenek élő cadenza-improvizációi lehettek. Donald Francis Tovey is a következőképpen látja:
Általános szabályként elmondható, hogy Mozart megkomponált cadenzái nem adják vissza adekvát módon, hogy ő hogyan rögtönözne azokon a helyeken, ahol ez szükséges…7
Beethoven is utólag jegyezte le cadenzáit, tanítványai, ismerősei számára.8 Az előző fejezetben látható volt, mennyire kísérletező jellegű alkotások ezek. Az előadónak a C-dúr és a G-dúr zongoraverseny esetében is jól meg kell gondolnia, hogy melyik cadenzát választja, hiszen különböző hosszúságuk miatt képesek formailag megváltoztatni a tételt.
„Mozart elvárja tolmácsolójától, hogy rendelkezzék önálló fantáziával és kezdeményezési készséggel. Akiben ilyen nincs, vagy nem kíván belevágni, annak harmadik személyhez kell fordulnia [hogy cadenzát komponáljon].”9 – írja Schiff András. Mozart hat zongoraversenyéhez, a d-mollhoz KV 466, a C-dúrhoz KV 467, az Esz-dúrhoz KV 482, a c-mollhoz KV 491, a C-dúrhoz KV 503, és a D-dúrhoz (koronázási) KV 537 nem maradt fenn cadenza, így ezekhez választhat az előadó más által megkomponált cadenzát.
„Kár, hogy a mai előadók közül sokan nem tudnak vagy nem mernek leütni egyetlen olyan hangot, amely nincs a nyomtatott kottában”.10 Az improvizáció elkerülésére az előadók dönthetnek úgy, hogy más zeneszerzők által megkomponált cadenzát illesztenek Mozart és Beethoven versenyműveihez11, vagy maguk komponálnak cadenzát a versenyműhöz.
6 Tallián Tibor: „Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr zongoraverseny, K 467”. A hét zeneműve, 1973/4 (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1973) 100. old.
7 Donald Francis Tovey: Essays in Musical Analysis. Volume III. Concertos. (London: Oxford University Press, 1959), 28. old. Saját fordítás.
8 Feltehetőleg egyre növekvő süketsége késztette arra, hogy zongorajátékosként elhagyja a pódiumot és ezért kezdte lejegyezni a cadenzákat, lásd Ludwig van Beethoven: Klavierkonzert Op. 61a – előszó/
Hans-Werner Küthen. (München: G.Henle Verlag, 2005) V. old.
9 Schiff, 146. old.
10 Schiff, 141. old.
11 Mozart és Beethoven zongoraversenyeihez számos cadenza maradt fenn 19. századi zeneszerzőktől.
Johann Nepomuk Hummel Mozart hét zongoraversenyéhez, Czerny még Beethoven versenyműveihez is komponált cadenzákat. Hummel cadenzáit a leggyakrabban alkalmazzák a zongoristák azoknál a zongoraversenyeknél, amelyekhez Mozart nem komponált meg cadenzát.
10.18132/LFZE.2013.20
4. Előadói megközelítés 95 Az utolsó két lehetőség lényegében különbözik az első háromtól. A saját cadenza megkomponálásával, vagy rögtönzésével az előadó mindenekelőtt bátorságáról tesz tanúbizonyságot: vállalja a szembenézést a szubjektív megítélés veszélyeivel. Ha fennmaradt a szerző által megírt cadenza, ez a veszély még nagyobb, hiszen az előadó bármelyik pillanatban felerősítheti közönségében a kételyt: miért is nem választotta a szerző cadenzáját. A saját cadenza tehát sokkal jobban megosztja a hallgatóság véleményét és ezt az előadónak vállalnia kell. A szerző cadenzáihoz garanciaként szolgál az autentikusság és a cadenza bizonyos paraméterei megkérdőjelezhetetlenül kerülnek elfogadásra. Ha az előadó azonban saját cadenzát játszik, a hallgatóság az autentikusság biztonságából kiszabadulva rögtön más és más szempontból kezdi megítélni azt és összehasonlítja a már hallott Mozart és Beethoven cadenzákkal. A saját cadenzákat olyan szempontok alapján ítélheti meg a közönség, amelyek a legerősebb és legmaradandóbb benyomást tudják hagyni: hosszúság, hangterjedelem, modulációs terv, szabadság és szabadosság, tematikai sokszínűség. Mindezek együttvéve egy stílus alapelemei lehetnek, amelyek a hallgatót az egybevetésre késztetik.