A hadügy mint társadalmi létjelenség

A geopolitikai és geostratégiai helyzetet – vizsgálhatjuk és értékelhetjük lokális, regionális, kontinentális vagy akár globális szinten – egyetlen állandóság jellemzi, és ez a változás.

Az előzőekben, a jobb megértés lehetőségét szem előtt tartva, leegyszerűsített formában tárgyaltuk a társadalomban élő ember „életérzés-motivációja” hatásme-chanizmusának következményét a társadalmi életforma milyensége, illetve minő-sége szempontjából. Ennek megértésén túl azonban tudnunk kell azt is, hogy ezek az emberi cselekvések már csak jól vagy rosszul sikerült válaszok azokra az élethely-zetekre (kihívásokra, nemegyszer veszélyhelyélethely-zetekre), amelyekkel történelmi léte során az egymást követő generációk szembesültek, illetve szembesülnek. A vála-szok akár jók, akár rosszak – minden történelmi korban –, valamilyen mértékben visszahatnak a létező világra, és egy újabb politikai, gazdasági, egészségügyi, öko-lógiai, hadügyi és más társadalmi helyzet kialakulásához vezetnek.

A társadalmi mozgások rendszerében, az emberiség fejlődéstörténetének adott időszakában, a kihívásokra adott válaszok hatásainak utóéletében alig értelmezhető az elévülés, illetve a feledési idő. Különösen igaz ez a megállapítás azokra a tör-ténelmi eseményekre, amelyek egy-egy társadalmi közösség létére negatív módon hatottak, hatnak.

Létező világunk geopolitikai és geostratégiai helyzete, illetve e helyzetet jel-lemző változások azok a biztonságunkra ható kihívások, amelyek a különböző társadalmi közösségek részéről a fenntartható fejlődés érdekében egyfajta kezelési módszert, megoldási eljárást igényelnek. Mindezek következményeként a hivatalos kormányzati adminisztrációk, valamint az általuk kormányzott társadalmak jelentős részében mára olyan álláspont alakult ki, hogy a katonai erőnek a biztonság rend-szerében betöltött helye és szerepe szempontjából nem következett be változás az elmúlt évszázadban.

A kihívásokra adandó válaszok során alkalmazott módszerek és formák kapcsán sok olyan tényezőről, jellemzőről kell beszélnünk, amelyek módosultak, ugyanakkor a hadviselés fejlődéstörténetében nyomon követhetők. Ha tehát korunkban

mégis-csak kell a katonai erő, ha mégsem tekinthetünk el a katonai erő műveleti alkalma-zásától a politikai megoldás végső, illetve célszerű eszközeként, akkor ezt a tényt – mint társadalmi létjellemzőt – el kell fogadnunk.

Paradox módon, itt Európában, a 21. század második évtizedének közepén szem-besültünk egy olyan társadalmi jelenséggel, amelyről az utóbbi 15–20 évben hal-lani sem akartunk. Arra a tényre utalunk, hogy a hadseregnek belső funkcionális feladatai is vannak. Erről a dologról a társadalmi folyamatokat elemző kutatók és szakértők igen jelentős része még a közelmúltban is azt mondta, hogy ez már törté-nelmi kategória, és ebből adódóan a hadseregek saját társadalmi közösségük elleni belpolitikai jellegű alkalmazása a 20. század végén, illetve 21. század elején elkép-zelhetetlen.

De az utóbbi néhány év történései alapján mégiscsak jelentős mértékben át kel-lene gondolnunk azt a kialakult helyzetet, amely a társadalmi lét napi megélésével kapcsolatos trendeket a különböző civilizációs kultúrköröket alkotó társadalmakban, a mában kijelöli. Mindez azért is hasznos lenne, mert nem halogatható tovább az a felismerés, hogy a jó negyedszázada rendszerbe szedett, és attól kezdve gépiesen ismételt – létünkre és biztonságunkra ható – veszélyforrások tartalmukat tekintve jelentős mértékben átalakultak, sőt kicserélődtek, mi több, fontossági sorrendjük is megváltozott.

Világunk minden szempontból megosztott. Ugyanakkor jól tudjuk, vannak országok, térségek földünk különböző kontinensein, ahol a biztonság, a létbiz-tonság nem garantált, ahol nap nap után úgy ébrednek az ott élő emberek, hogy tágabb vagy szűkebb környezetükben akarva-akaratlanul részesei olyan fegyveres konfliktusnak, amely létüket veszélyeztetheti. Mi, európaiak az elmúlt évtizedek történéseivel együtt a világ békésebb részéhez tartozunk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nálunk nagyjából olyan megszokott és hétköznapi dolog a biztonság, mint ahogy levegőt veszünk. Ha ez nem így lenne, akkor éreznénk igazán fontosnak és becsülnénk azokat a társadalom szintjén fenntartandó védelmi jellegű képes-ségeket, benne a katonait is, amelyek a hadügy kategóriáját alkotják, és amelyek fenntartható társadalmi fejlődésünk megvalósulásában olyan fontos szerepet tölte-nek be, hogy ennél fogva megteremtésük, fenntartásuk és hatékony működtetésük mindannyiunk közös ügye.

A hadügy tehát közügy, sőt az egyik legfontosabb, de rögtön szeretnénk hozzá-tenni, hogy olyan értelemben társadalmi közügy, hogy elsősorban mégiscsak nem-zeti ügy. Azért az, mert azok a lehetőségek, amelyek mentén egy társadalom ezt a közügyet fontosságának, helyének, szerepének megfelelően a maga létformájában, a társadalmi lét kategóriájában kezelni tudja, az teljes egészében nemzeti kérdés.

Olyan értelemben, hogy minden társadalmi közösségnek, minden országnak, min-den nemzetnek megvan a maga társadalmi és történelmi fejlődése. Ismertek azok a viszonyok és jellemzők, amelyektől, egy társadalmi közösség elindult azon a – hosszabb, illetve rövidebb időt felölelő – történelmi fejlődési útvonalon, amelyen a múltból a máig eljutott. Teljesen egyértelmű és aligha vitatható, hogy ebben a fej-lődési folyamatban messzemenően meghatározó az a földrajzi elhelyezkedés, ahol

ez a társadalmi közösség a létét megélhette/megélheti, illetve ahol (és ez is nagyon fontos) léte során különféle hatások érték.

Minden társadalmi közösség esetében hadügye szempontjából fontos jellemző az, hogy ezekre a hatásokra, behatásokra milyen módon és milyen formában vála-szol. Az is lényeges, hogy a vizsgált társadalmi közösségnek, nemzetnek milyen antropológiai kötődései vannak, és milyen kulturális fejlődési tendenciát tud felmu-tatni a nemzeti önazonosság, a nemzeti öntudat, a társadalmi öntudat, valamint a társadalmi közgondolkodás kapcsolati rendszerében, ami döntően megkülönbözteti őt a többi társadalmi közösségtől. Az sem mindegy, hogy az a terület, ahol a minden-napjait élte a történelmi fejlődése során, és éli ma is, milyen lehetőségeket biztosít számára.

Minden társadalmi közösség gondolkodását, identitástudatát formálja az a föld-rajzilag behatárolható kontinentális viszonyokban fellelhető politikai, gazdasági és kulturális viszonyrendszer, amelyben létezik. Ez egy olyan tényállapot, amely visszahat arra a közgondolkodásra, amely a mindennapi gyakorlatban determinálja a társadalmi lét folyamatait, azok gondolati síkon történő megteremtésétől kezdve egészen a gyakorlatban történő alkalmazásukig. Egyébként ez az a bizonyos össz-társadalmi képesség, amely minden ország és nemzet esetében a fenntartható fejlő-désének valódi alapja.

Fontos az is, hogy egy bizonyos ország, nemzet milyen gazdasági képességekkel rendelkezik. Milyen ásványkincseket birtokol, és milyen az energiaellátása, illetve a társadalmi lét mindennapjaiban jelentkező szükségletek kielégítése milyen módon és milyen formában történik. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek a védelem végső elemeként aktivizálandó hadipotenciálban öltenek/ölthetnek testet, és megha-tározzák az adott társadalmi közösség hadikultúráját, és ezen keresztül a hadviselési módját is.

Az előző fejezetben bizonyítottuk, hogy a hadseregek az elmúlt negyedszázad alatt sem vesztettek semmit abból a jelentőségükből, amelyre a biztonság garanciájá-ban betöltött szerepük okán, a történelem folyamán szert tettek. Az utóbbi nyolc–tíz év történései nyomán nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedekben, évszázadok-ban továbbra is meghatározó jelentőségű lesz a biztonság elméletében és gyakor-latában a fegyveres erő szerepe a társadalmi közösségek fenntartható fejlődésének garantálása szempontjából.

Ha a hadseregek jelentősége napjainkban is kétségbevonhatatlan, ha létük szük-séges, a kérdés már csak az, hogy milyenek legyenek, illetve milyen képességek-kel rendelkezzenek. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik része. A másik része az lehet, hogy a különböző országoknak, helyzetükből adódóan, mekkora hadseregre van szükségük, illetve pedig mekkorát tudnak vagy akarnak fenntartani.

Hogy a fegyveres erő műveleti alkalmazása milyen módon és milyen formában történhet meg, azt alapvetően egyrészt a kihívások milyensége, minősége, belső tar-talmi struktúrája, másrészt pedig azok a lehetőségek és képességek határozzák meg, amelyekkel a társadalmi közösség rendelkezik. A hadsereg felkészítését– az előzőe-ken túlmenően – meghatározóan befolyásolja az a politikai küldetés is, amelyet

szá-mára a kormányzati hatalom meghatároz a társadalom biztonsága, értékei és érdekei védelmének garantálása céljából.

Mindez az összetett feladat az emberiség fejlődéstörténete során folyamatos kísé-rője és jellemzője a társadalmi lét mindennapjainak. Ez – a társadalom fenntartható fejlődése érdekében – egy olyan jelenség, amely a társadalom létrejöttének pilla-natától létező, érvényesülő, megvalósuló össztársadalmi cselekvés, tevékenység.

Egyike azoknak a fontos társadalmi mozgásformáknak, amelyek nyomán megindult és jelenleg is tart az emberiség történelmi fejlődése. Amikor azt állítjuk, hogy a biztonsági kihívásokra adandó válaszok a társadalmi gondolkodástól a gyakorlat-ban, a társadalmi lét minden területén megvalósuló tevékenységek során elvégzendő feladatokként jelenek meg, akkor az az állítás, hogy a hadügy egyfelől társadalmi létforma, másfelől pedig társadalmi és történelmi kategória is, aligha vitatható.

Ugyanakkor ezt az állításunkat igazolni is kívánjuk, így a továbbiakban arra törek-szünk, hogy korunk európai típusú társadalmait alapul véve bemutassuk a hadügyet mint társadalmi létformát.

A hadügy a társadalmi lét minden területén megjelenő, tudományosan igazol-ható valós jelenség. Ebből adódóan tartalmi értelmezéséhez felhasználjuk a kutatási eredményeinket bizonyító azon tudományágakat: a filozófiát, a szociológiát és ter-mészetesen a hadtudományt is, amelyek a tudományos gondolkodás rendszerében kiforrott tudományelméleti alapú rendszertani eligazodást nyújthatnak számunkra.