A TÁRGYALÁSOK ELŐTT
Nyíregyháza, jún. 18. [jún. 21.J Nem olyan kis város ez a Nyíregyháza, amilyennek gon-doltam. Van itt minden, csak a bora rossz, mintha az is rab-vallató lenne. A kerti vinkóról sohasem tettem föl, hogy ilyen makacs meggyőződéseket nevel. (Mind azt kellene itatni a politikusainkkal államköltségen.)
Mert itt minden embernek meggyőződése van. Az egyik-nek az a meggyőződése, hogy Scharfék teljesen ártatlanok, a másiknak az, hogy határozottan bűnösök. A kétely ki van zárva ott is, itt is. Itt mindenki bizonyosan tudja, amit tud.
A hangulat különben egészen nyugodt. Semmi sem mu-tatja, hogy itt egy nagy háború kezdődik holnap reggel, leg-feljebb a sok idegen fiziognómia: a hetedik nagyhatalom
kép-viselőinek az ábrázatai. Ezek csinálták a háborút, és ezek most már csak nézik.
Sokkal kevesebb ember jött össze, mint amennyit vártak.
A hírlapírókon kívül alig van itt valaki, de azért a tárgyalási terem mégis zsúfolva lesz holnap (hihetőleg reggel jönnek be sokan a vidékről), mert a jegyek igen keresettek. A külföldi sajtó még eddig nincs képviselve, csupán egyetlen berlini antiszemita lap kereste meg a törvényszéki elnököt jegyért, de képviselőt még az sem küldött ekkoráig.
A törvényszéki palota úgy néz ki, mint a Nemzeti Színház udvara - egy nagy előadás előtt! Sürgés-forgás. Az utolsó hajdútól fel a várnagyig érzi mindenki, hogy ők most London.
S szinte bosszantja egy kicsit a büszkeségüket, hogy Bismarck még eddig nem kért jegyet ő maga és gyerekei számára.
Különben nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Nincs itt semmi abból az izgalomból, amit egy ilyen esemény mögé úgyszólván mint elmaradhatlan
következ-ményt képzel az ember. A törvényszék emberei egykedvűen
ülnek a cukrászda előtt, vagy kugliznak, s az egész ügyet majd-nem úgy veszik, hogy azzal is több lesz egy számmal elintézve az évi kimutatásban. Abból a veszett zsidóüldözésből kevés lehet igaz. Korniss Ferenc, a törvényszéki elnök, humánus ember, akinek hosszúkás barna arcában van valami kemény-ség (de az is inkább a bajuszának a formájában rejlik), más-képp olyan lágyszívű ember, hogy az ugyan egy légynek sem ártana, az igazság mellől tágítva. Igazi antik alak, még a Gyürky előtti világból. Az meglehet, hogy az igazságot fel nem ismeri, hogy a szemét nem bírja jól kinyitni, az is meglehet, de nem lehet, hogy szándékosan behunyja, ha fölismerte.
Annyira meg van győződve arról, hogy minden embernek azt a benyomást kell merítenie az ügyből, amit ő, hogy abban a sorrendben fogja tárgyaltatni, amint az megindult. Alfától omegáig. Legelőször a pletykát fogja hallani a hallgatóság, az-után kronologice, amint folyton nő, nő a végzetes ügy, míg a hullacsempészettel kinövi magát világhírűvé. Az ügy hasonló
»szemléltető metódusa« nemcsak hogy jó gondolat, hanem ebben az egy esetben, midőn a kérdésnek nemcsak igazság-ügyi, de társadalmi érdeke is van, s az is éppoly fontos, amit mi hallani fogilllk, vagy talán még bizonyos tekintetben fon-tosabb is, mint amit ők ítélni fognak, nem lehetett közönyös, hogy miképp történjék a tárgyalás. »A feltálalástól sok függ I«
Ezt tartják most Nyíregyházán.
A köznép nem is látszik tudni, hogy milyen nagy napnak néz elé Nyíregyháza holnap. El van foglalva a mezei mun-kával.
Az a rozsda, mely az igazság pallosára ülepszik le, ha ugyan leülepszik, nem bántja őt annyira, mint az a másik rozsda, mely már leülepedett a búzákra.
A dolog természeténél fogva legjobban érdeklődik a tár-gyalás lefolyása iránt a zsidóság. De nem annyira a nyíregy-házai, mely meglehetős egyetértésben él az itteni lakossággal, hanem a vidékbeli zsidók, kik a Nyíregyháza felé jövő vona-tokat ellepték tegnap, tegnapelőtt; de az a sajátságos, hogy nem jöttek be a városba, ott maradtak a szomszéd állomáso-kon. Majdnem minden fa mögül útközben előtűnt egy-egy ilyen tincses alak. Ezek leginkább Zemplénből jönnek.
127
Valaki jelentette az alispánnak estefelé, hogy imákat tartanak a szomszéd helységekben, Jehova szabadítsa ki ár-tatlanul szenvedő hitsorsosaikat. Mondják, hogy ezek éjjelre mind be fognak jönni Nyíregyházára tanácskozni, tudako-zódni, s mire újra megvirrad, szétoszlanak.
A zsidók imputaremeket várnak a tárgyalástól. Nekik
kedvezőket. Talán, hogy a kis Móric gyerek visszavonja vád-jait. De ez nem valószínű. Móric ma is nagy tanújelét adta antiszemitaságának, azt mondván, hogy fel kellene akasztani a saktereket. Amiben különben némi álpátosz látszik.
A védők is megérkeztek. Itt van Eötvös. Kézzel-lábbal
előkészíti védencét a holnapi premierre, mint a mama, a nyil-vánosságra lépő leányait. A nagy Funták is megérkezett.
De ő nem csinál semmit, csak kvaterkázik. A Pupák nem fog most beszélni. A Pupák most csak arra való, hogyha Eötvös hirtelen megnémulna, hát legyen aki megsiketüljön helyette.
A lapoknak az ahíre, mintha kilátás volna rá, hogy a törvényszék Eszlárra is kimegy a védők azon tegnapi új fel-födözése folytán, hogy az eszlári zsinagóga kulcslyukán nem lehetett belátni, egészen alaptalan, mert mint minden egyéb
bűnjelek, úgy a zsinagóga-ajtó is itt van, s esetleg bele lehet nézni a kulcslyukba itt helyben is. De azért a tárgyalások, a tömérdek tanú után ítélve, mely ebben a bűnügyben szerepel, eltarthatnak három hétig is.
Itt általában nem úgy gondolkodnak, mint a budapesti szakkörök. Nem tartják lehetetlennek az elmarasztaló ítéletet sem. A keresztény körök el vannak keseredve a sajtó ellen.
Több oldalról hallottam ma, természetesen mismás formában, de mindig egyet fájlalva: »No, iszen volt mért felszabadíta-nunk a magyar sajtót a cenzúra járma alól, hogy most meg már, mikor szabad lett, zsidó járom alá kerüljön«.
És az a csodálatos, hogy a zsidó körök is a sajtót szidják, hogy az fújta fel az egész ügyet előfizetési célok végett.
Egyszóval nem vagyunk grata personák. - Csak az az egy vigasztal, hogy itt van Futtaki is. Hátha - mivel itt megfordított világ van - , őrajta megint belénk szeretnek.
iw. sú::I!. 1.;sa. xxx. ivFoLYA)J.
")
r:r:.~
''\\!, ~·
..___