Data to the bryophyte and lichen flora of the Mátra Mts
1. tábla. Kádár Katalin (1998) szakdolgozatában felsorolt mohafajok jegyzéke
Table 1. The list of Bryophyte species mentioned by Kádár, K. 1998 in her diplomawork. (We could not find deposited specimens.)
Amblystegium serpens
2. tábla. Publikált, de bizonyító példány nélküli zuzmóadatok a Tarjánka-völgyből (Vámosi, A., K. 1980, 1982-83)
Table 2. Published Lichen species from the Tarjánka valley by Vámosi, A., K. 1980, 1982-83. (We could not find deposited specimens.) Bacidia immdata (Fr.) Koerb.
Buellia disciformis (Fr.) Mudd
Candelariella coralliza (Nyl.) H. Magn.
Collema auriculatum Hoffin.
Collema flaccidum (Ach.) Ach.
Dermatocarpon bachmannii Anders Dermatocarpon miniatum (L.) Mann. var.
complication (Lightf.) Th. Fr.
Parmelia conspersa ((Ehrh. ex Ach.) Ach. Parmelia tinctina Mah. & Gill.
Pertusaria albescens (Huds.) Choisy &
Wern.
Physcia ascendens Bitter
Rhizocarpon geographicum (L.) DC.
3. tábla. Az EKF Növénytani Tanszékének Herbáriumában (EGR) található zuzmók a Tarjánka-völgyből (Kiszelyné Vámosi Anna gyűjtései 1974-ből) Table 3. Lichen specimens from the Tarjánka valley deposited in Herbarium
EGR (but not published), collected and identified by Vámosi A., K. in 1974.
Aspicilia gibbosa (Ach.) Nyl.
Lecidea flexuosa (E. Fr.) Nyl.
Lecidea fuscoatra (L.) Ach.
Parmelia tinctina Maheau & A. Gillet Physcia sciastra (Ach.) D.R.
Rhizocarpon geographicum (L.) DC.
Rhizocarpon montagnei Flot. ex Koerb.
Rhizocarpon viridiatrum (Wulf.) Koerb.
Stereocaulon nanum Ach.
Trapelia coarctata (Sm.) Choisy
Adatok a Mátra hegység moha- és . 37
Felsö-Tarjánkai őrtiáz Mátrai Tájvédelmi Körzet határa Fokozottan védett terület határa
•: Burkolt út - - - Talajút
• / S - Kőfejtő Sziklák
* Tarjánka-patak forrása
& Irtás-tetö A 621
Hegyes-tető 629 a
Pipís-hegy
k
500
/ /' \ ^ { j j j j ^ T f l r j á i i k f l - s z u r d i > k /
M a r k a z
1. ábra: A Tarjánka-völgy térképe (A Mátra és a Mátraalja kerékpáros- és szabadidőtérképe alapján)
Fig. 1. The map about the Tarjánka valley (after the Bike-map of the Mátra)
Pipis-hegy
2. ábra: A Tarjánka-szurdok metszeti rajza (Kádár K. 1998 nyomán) Fig. 2. The cross section view of the Tarjánka-gorge (After Kádár, K. 1998)
Acta Acad. Paed. Agriensis, Sectio Biologiae XXV (2004) 39-42
Az Iris aphylla subsp. hungarica (W. et K.) Hegi újabb előfordulása a Zempléni-hegységben
Marschall Zoltán
Eszterházy Károly Főiskola, Növénytani Tanszék H-3301 Eger
Bevezetés
Az Iris aphylla Lam. jellegzetes pontusi-pannoniai flóraelem. A Délkelet-Európában összefüggő populációi szigetszerüvé válnak és ezzel együtt több alfajra különülnek. A Kárpát-medencében és Nyugat-Ukrajnában az Iris aphylla snbsp. hungarica (W. et K.) Hegi előfordulása bizonyított.
Hazánkban ez a ritka fokozottan védett taxon a Tokaj-Zempléni hegyvidéken a tokaji Kopasz-hegyen, Bodrogkeresztúr, Mád, Tállya, Abaújszántó és Sátoraljaújhely közelében fordul elő, ahogy az már ismert az 1900-as évek elejétől (Jávorka 1924-1925, Margittai 1928, Soó 1973, Simon 1992).
Magyarországon állományai ismertek még a Nyírség, a Cserehát területén, valamint újabban Putnok közelében is.
A bemutatandó újabb lelőhely a Zempléni-hegység Hegyalja kistáján fekszik, Erdőbénye községtől DNY-i irányban, egy kilométerre a település déli határától az úgynevezett Barnamáj-hegy gerincén. A Magyar Természet-tudományi Múzeum Növénytárában megtalálható herbáriumi adatok bizonyítják jelenlétét a szomszédos Vár-hegy és Erdőbénye fürdő területén, és mivel az ismert lelőhelyek domborzati és kitettségi adottságaik hasonlóak a Barnamáj-hegy vizsgált területéhez, ezért az állomány potenciális előfordulása várható volt.
A Hegyalja DK-i részén található terület része hazánk egyik méltán híres Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének. Itt tehát a szőlőtermesztés a tájképet elsődlegesen meghatározó tényező, ezért az egykori erdős-sztyepp vegetáció helyén jelentős részben szőlőültetvényeket, valamint azok különböző szukcesszionális stádiumában lévő maradványait találjuk.
Az egykori szőlőterületek felhagyását részben történelmi, részben természeti katasztrófa (ílloxéravész) eseményei, valamint a művelési szempontból kedvezőbb alacsonyabb tengerszint feletti részek hasznosí-tására történő áttérés lehetőségei indokolták. Az előbbiekhez jelentősen hozzájárult az alapkőzeten kialakult sekély termőtalaj erodálódása.
Anyag és módszer
2002 júliusában végeztünk flóra- és vegetációtanulmányokat a területen az „Erdőbénye Barnamáj-andezit" védnevü bányaterület ökológiai állapot-felmérés program keretén belül. Ekkor történt az Iris aphylla subsp.
hungarica vegetatív állapotban lévő töveinek azonosítása, valamint a terület vegetációjának elsősorban természetvédelmi szempontú értékelése (Marschall és Varga 2002). A következő év, 2003 májusában reproduktív, virágzó egyedekről is sikerült dokumentumot szerezni (Szügyi J. 2004).
Eredmények
A vizsgálat idején az itt megtalált kb. 35-40 tő Iris aphylla subsp.
hungarica előfordulását a térségről megjelent szakirodalmi adatok nem említik. A Barnamáj -hegy gerincén előforduló természetszerű gyep, amelyben a fokozottan védett taxont találtuk, fajkompozíciója alapján az erdős-puszta rét (Campanulo-Stipetum tirsae) növénytársulásra emlékeztet.
A felhagyott és helyenként jelenleg is müveit szőlőparcellák szegélyében kialakult cserjés mentén keskeny sávban, majd a terület D-i és DK-i oldalán kiszélesedve találjuk az egykori sztyepp vegetáció nagyrészt másodlagosan kialakult gyepjét.
A társulást kijelölő domináns növényként kisebb-nagyobb foltokat alkot a Festucion rupicolae és Festucetalia valesiaceae cönológiai faj csoportba tartozó Festuca rupicola, Poa angustifolia, valamint az Inula hirta,
Verbascum phoeniceum, Scabiosa ochroleuca. A tavaszi és nyáreleji időszakban különösen virággazdag sztyepprét jellemző fajai a következők:
Rosa gallica, Campanula bononiensis, Filipendula vulgaris, Peucedanum cervaria, Adonis vernalis, Iris variegata, Rosa gallica, Pulsatilla sp. A vegetatív állapotban történő pontos faji azonosítását nem tudtuk elvégezni, közlése ezért nemzetség (Pulsatilla genus) szintű.
A vizsgált rész legértékesebb növényfaja a vegetatív állapotában azo-nosított, kiemelten védett magyar nőszirom képviseli a terület tényleges botanikai és természetvédelmi értékét.
A kontinentális flóraelemekben gazdag, sávszerüen húzódó erdős-sztyepprét jellegű növénytársulást erősen degradált vegetációs egységek szegélyezik. Ezekben számos olyan faj található, mely erős kompetíciós képességgel, stressztoleranciával bír, így ezek agresszív terjedése a jövőben veszélyeztetheti a botanikai értékeket képviselő fajok élőhelyét.
Az Iris aphylla subsp. hungarica. 41 A nitrogénban és humuszban szegény kőzetmáladékon jelentős részben siskanádtippanos gyepek (Calamagrostietum epigeii), valamint az egykori parcellák határában kisebb-nagyobb áthatolhatatlan töviskes cserjések (Primo spinosae-Crataegetum) alakultak ki, melyek közvetlenül érintkeznek az általunk kiemelten vizsgált szárazgyeptársulással. A cserjésekkel részben keverve, helyenként önálló maradványfolt-mozaikokat alkotnak a meleg-kedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum) növényfajai.
A területet legnagyobb részét a Calamagrostis epigeios kiterjedt gyepjei borítják (Calamagrostietum epigeii). A táj arculatát is tulajdonképpen ez a növényfaj határozza meg. Az erős kompetíciós képessége, valamint igen hatékony szaporodási stratégiája következtében főleg a szárazabb területeken vagy a lombkoronaszint hiánya miatt kiszáradó termőhelyeken állományai állandósultak akadályozva a visszaerdősülést és az eredeti sztyepp növényzet visszatelepülését.
Faj készlete szegényes, összefüggő szövedéket alkotó állományát csak helyenként törik meg főleg gyomfajokból és zavarást tűrő és száraz gyep fajokból álló mozaikok. Ezek közül a Cirsium arvense, Cichorium intybus, Carlina vulgaris, Tanacetum vulgare, Linaria vulgaris, Rosa canina agg., Rubus fruticosa agg. említhetők. Az összefüggő tippanosban csak elvétve találjuk meg az eredeti sztyepp vegetációmaradványait. Ide sorolhatjuk az Acer tataricum, Campanula bononiensis, Dianthus pontederae fajokat.
A másik a terület tájképét és növénytakaróját meghatározó nagyobb kiterjedésű egység a melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum) maradvány-foltokkal kevert töviskes cserjés (Primo spinosae-Crataegetum). A helyen-ként áthatolhatatlan társulás az egykor müveit, évtizedek óta felhagyott, valamint a jelenleg is hasznosítás alatt álló szőlő- és gyümölcsös kultúrák parcelláinak határában alakult ki. A fás szárú fajok tömegét a Prunus spinosa, Crataegus laevigata, Rosa canina alkotja. Gyepszintjében, ahol a néhol százszázalékos borítottság fellazul, a nádtippanos zavarástűrő növé-nyeit találhatjuk. A terepbejárás során, már amennyire sikerült behatolni az előbbiekben jellemzett növényzeti típusban botanikai és természetvédelmi szempontból egy említésre méltó növényfajt sikerült megtalálni, az egykori erdös-sztyepp vegetáció szegélycserjéseit alkotó törpemandula Amygdalus nana néhány sarját.
Összegzés
A rövid tanulmány elsősorban dokumentálni kívánja az Iris aphylla subsp. hungarica előfordulását az Erdőbénye közelében fekvő Barnamáj-hegy gerincén.
Felhasznált irodalom
JÁVORKA, S. (1924—1925): Magyar Flóra. Studium, Budapest.
MARGITTTAI, A. (1928): Az Iris hungarica (W. et K.) újabb termőhelyei. M B L .
XXVII. 17-18.
MARSCHALL, Z . - V A R G A , J. (2002): Az „Erdöbénye Barnamáj-andezit" védnevű bányatelek ökológiai állapotfelmérése. Kutatási jelentés.
SIMON, T ( 1 9 9 2 ) : A magyarországi edényes flóra határozója - Harasztok - Virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest.
Soó, R. (1973): A Magyar flóra és vegetáció rendszertani és növény földrajzi kézikönyve. V. Akadémiai kiadó, Budapest, 692.
SZÜGYI, J. (2004): Barnamáj-hegy (Erdöbénye, Zempléni-hegység) növénytani felmérése. Szakdolgozat, Eszterházy Károly Főiskola Növénytani Tanszék.
Acta Acad. Paed. Agriensis, Sectio Biologiae XXV (2004) 43-48
r