Hagyományos
- keresztreferenciák nincs van
Adatelemzés
A térinformatika bevezetéséből számos további előny származik, melyek annak szerepeire vezethetők vissza:
- katalizátor szerep: segít a problémák vagy tendenciák feltárásában, és képes a mögöttes okokra rámutatni;
- adatintegráló szerep: embereket, szervezeteket és adatbázisokat köt össze;
- szinergia: az egyes elszigetelt adatbázisok összekapcsolásával megnövelt hatást hoz létre;
- interoperatibilitás: az adatbázisok közötti átjárhatóság támogatása.
Valamennyi felsorolt szerepnek nagy jelentősége lehet a birtokrendezést támogató térinformatikai rendszerben.
III.1 .1 A bi rtokterv ezés térinformatikai tá mog ath atóság ána k vizsgá lata
A birtokrendezés lehetséges folyamatát ez idáig több szakirodalom felvázolta. Az alábbi folyamatábra (III-1. ábra) a 2001. évi törvényjavaslatban szereplő birtokrendezési folyamatot veszi alapul, melyen kiemelve szerepelnek a térinformatikailag támogatható munkafolyamatok.
Forrás: Dorgai et al., 2004 III-1. ábra. A birtokrendezés folyamata
A teljes, feltöltött adatbázis alkalmas a birtoktervezés támogatására mind felsővezetői, mind tervezői, mind pedig operatív szinten. A különböző szinteken a térinformatikai rendszer más-más funkciója dominál. Felsővezetői szinten a döntéstámogató funkció, tervezői szinten az adatintegráló képesség, operatív szinten pedig a megjelenítési és webes funkciók válnak hangsúlyossá. Belátható, hogy a térinformatikai rendszer szinte valamennyi munkaszakaszban hasznos segítség lehet, hiszen valamennyi adat földrajzi helyhez (is) köthető.
Az előkészítés munkafázisában a terület lehatárolását megtehetjük az ingatlan-nyilvántartási adatokkal is feltöltött adatbázisban, melyet azonnal meg is jeleníthetünk
térképi formában. Az érintett földterületek tulajdonosait, illetve földhasználóit szintén kezelhetjük az adatbázis leíró adattábláiban. Az előkészítés fázisához tartozóan továbbá fel kell mérni az érintettek igényeit, melyeket adatbázisba integrálva rögzíthetünk. Egy birtokrendezés jó lehetőséget nyújt a gazdálkodóknak a további területek megvételére, majd (a meglévő területekkel együtt) egy tagban történő kiosztására. Fontos, hogy az így kialakult, az egyes tulajdonoshoz tartozó földterületek összértéke ne változzon a rendezés után. Ezt megtehetjük az Ak értékek, vagy annak módosított értéke segítségével, melynek számítási szükségleteit a térinformatikai program is kielégíti.
Az előzetes birtokrendezési terven megjelölhetjük a vonalas létesítmények (utak, vízelvezető árkok) nyomvonalait melyek behatárolják a továbbosztható tömböket. Az igények alapján több birtokrendezési tervvariáns készíthető, melyeket az érintettekkel tovább egyeztetnek.
A birtokrendezés sikeréhez hozzátartozik a nyilvánosság, melynek része az egyes tervvariánsok publikálása. A digitális formában történő elérését az internetre feltöltött statikus vagy dinamikus térképekkel oldhatjuk meg.
A cél természetesen az elégedett földtulajdonosok és földhasználók köre. Az új birtokszerkezet kialakításánál figyelembe veendő igényekhez azonban bizonyos prioritásokat kell rendelni, különben ez ellentmondásokat nem tudjuk feloldani. A személyek, ill. igényeik súlyozása megállapodáson alapuló, illetve nagymértékben szubjektív. Vannak általánosan elfogadott előnyök, például a helyben lakás, az önálló földhasználat, a kisebb parcellák belterülethez közel történő kiosztása. Ezek meghatározása komoly mérlegelést igényel, a felállítandó célfüggvény pedig soktényezős.
A végleges állapot ingatlan-nyilvántartási átvezetését az adatbázisból konvertálható rajzi állományok segíthetik. A közszemlét és a társadalmi elfogadtatást pedig a térinformatika webes és vizualizációs alkalmazásai tehetik egyszerűbbé (Mansberger, 2009).
III.1 .2 A kö rny ezeti érzék enység és az ag rá ra l kal ma ssá g szerep e a földhas zn álatot érin tő terv ezésn él
A többfunkciós mezőgazdasági modell alapelve a környezethez való alkalmazkodás.
Ennek alapján két fő szempontot, a területhasználat intenzitását valamint az érzékenységét kell vizsgálni. A területhasználat intenzitása azt jelzi, hogy az adott földhasználat milyen mértékben veszi igénybe az ott található természeti erőforrásokat, illetve milyen mértékben okoz környezetterhelést vagy károsodást. A területek érzékenysége pedig azok ökológiai stabilitását, illetve sebezhetőségét mutatja. A két szempont optimális viszonyát legszemléletesebben a földhasználati piramis (III-2. ábra) mutatja meg. A piramis csúcsán találhatók a legnagyobb védettséget élvező területek, melyek összterülete viszonylag csekély, más célú hasznosításuk azonban nem lehetséges.
A következő kategóriába szintén védett területek (pl. a magterületeket körülvevő pufferzónák) tartoznak, de ezek korlátozott mezőgazdasági hasznosítása engedélyezett. A piramis két alsó, legnagyobb területet elfoglaló sávját az extenzív illetve az intenzív mezőgazdasági területek adják. (Ángyán et al, 2003)
Forrás: Erz, 1978 nyomán Ángyán et al., 2003 III-2. ábra. A földhasználati piramis
A magyar földhasználati zónarendszert tartalmazó Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program az EU-harmonizációs feladatok során született meg. Az ország területére 1997-ben készült beosztás három zónatartományt különböztet meg úgymint: agrártermelési, környezetérzékenységi, illetve kettős meghatározottságú területek. Az agrártermelési meghatározottságú területeken a termelési cél az elsődleges, ugyanakkor ezt környezetkímélő módon kell elérni. A környezetkímélő mezőgazdálkodás magában foglalja a talajtermékenység fenntartását és a szennyeződésmentes élelmiszer energiatakarékos előállítását, a talaj, a víz, valamint a levegő szennyezésének elkerülését.
A kettős meghatározottságú területek kialakításának célja az extenzív, illetve ökológiai mezőgazdasági földhasználat kialakítása korlátozott termőképességű területeken. A
természetvédelmi tevékenységből származó veszteségeket támogatási rendszerrel szükséges kompenzálni. A környezetérzékenységi és védelmi meghatározottságú térségek rendeltetése „az ökológiai hálózat folyosóinak létrehozása az extrém talajokkal borított, túl nedves vagy túl száraz területek művelésből való kivonása által” (Magyari, 2005). A tervek megvalósítása során legkevesebb 500 ezer, legtöbb 1 200 ezer hektárt kellene gyepesíteni illetve erdősíteni, valamint extenzív módon hasznosítani (Konkolyné, 2003).
A földhasználat tervezéséhez elengedhetetlen a talajok, a termőterületek alapos agroökológiai elemzése és nyilvántartása. A termőföld minőségének számszerűsített kifejezésére alkalmas módszerek kidolgozásával évszázadok óta foglalkoznak.
Hazánkban jelenleg is a XIX. században kidolgozott hozadéki, kataszteri Aranykorona (Ak) rendszer van érvényben, amely bár elavult, relatív értékszámként történő alkalmazása azonban továbbra is megmaradt. A kataszteri földértékelés a földadókataszter létrehozásához kapcsolódik, meghatározása egyaránt támaszkodott ökológiai és ökonómiai adatokra (földminőség és hozam). A talajok minőség szerinti csoportosítása a helyszíni, gyakorlati talajismeretekre alapozott becsléssel történt. Az Ak értéket kataszteri területenként (12 db) és közel azonos típusú becslőjárásonként (kataszteri területenként 20-40) határozták meg. A becslőjárásokon belül 7 művelési ágat különböztettek meg, azokon belül pedig 8 minőségi osztályt. A szántóterületek hektáronkénti aranykorona értéke 12 és 29,6 között mozog. (Dömsödi, 2006)
Az elavult kataszteri földértékelés kiváltására több földértékelési megoldás is kidolgozásra került, például a mintateres genetikus földminősítési rendszer (Fórizsné, 1985), a talajtérképes genetikus földminősítési rendszer (Dömsödi, 2000), illetve a 100 pontos talajértékszámos rendszer (Stefanovits et al, 1999). 1980-ban – a kevesebb pénzbeli és időbeli ráfordítás miatt – a mintateres termőhelyi értékszám (TÉSZ) bevezetése mellett döntöttek. A módszer a mintaterek laboratóriumi vizsgálatán és talajgenetikai minősítésén alapult, ugyanakkor magában hordozta a hozadéki rendszer hibáit is. 1984. év végére a mintateres földértékelést az ország egész területén végrehajtották. A hazánkban 1990-től kezdődően végbement társadalmi-gazdasági rendszerváltozás miatt az Ak értéknek az ingatlan-nyilvántartásba való visszaállítását látták szükségesnek, mivel a TÉSZ jelentősen megváltoztatta az akkori mezőgazdasági nagyüzemek jövedelemszabályozási pozícióit (Ripka, 2011).
Széleskörű tudományos együttműködés eredményeként a közelmúltban új földminősítési kutatás indult, amely a környezeti szempontú földminősítést és az EU-konform mezőgazdasági adatszolgáltatás rendszerének integrált fejlesztését célozta meg.
A D-e-meter rendszer magába foglalja a földminőség térinformatikai eszközökkel történő megjelenítését, a földminőség és más kritériumok alapján történő növénytermesztési modellezést, valamint a földhasználat tervezését. A földminősítés helyességét országos földhasználati, növénytermesztési és talajtani adatbázisok, valamint az agrár-mintaterületek által szolgáltatott statisztikai számítások biztosítják. A D-e-Meter értékszámok növényspecifikus földminőséget mutatnak, ezáltal megbízható viszonyítási alapot jelentenek a különböző földhasználati alternatívák összehasonlításához. A rendszer
országos bevezetésének tárgyi és jogszabályi feltételei jelenleg még nem állnak rendelkezésre. (Speiser, 2003; Hermann – Dömsödi, 2008)
A térinformatikai rendszerek nem csupán a nyilvántartásra és lekérdezésre alkalmasak, hanem komplex elemzésekre is. A földhasználati tervezés területén jó példa erre a konverziós javaslatok kidolgozására alkalmas egyesített zónarendszer (Ángyán et al., 2003). A fenntarthatóság és a többfunkciós mezőgazdaság jegyében megszületett metodika a térinformatika eszköztárának széles palettáját használja. A kiinduló adatok – a természetvédelem és a termelés egymásra utaltsága alapján – három fő csoportba sorolhatók: a mezőgazdasági és erdő alkalmasság, valamint a környezeti érzékenység. A tervezés első lépéseként 28 területjellemző környezeti változó kategorizálására és súlyozására került sor. A környezeti változók öt fő téma: a talajalkalmasság, a klímaalkalmasság, az élővilág érzékenység, a talajérzékenység és a vízérzékenység köré csoportosultak. Az így kapott értékszámokat megfigyelési egységenként (1 ha) történő összegzéséből alakult ki a mezőgazdasági és erdő alkalmasság, valamint a környezeti érzékenység tematikus rétege. A három adatszint szintetizálása adja eredményül a származtatott ökotípusokat (III-2. táblázat).