Softlab és IBM nagy projekteknél, a szakmai elit környezetében szerzett tapasztalatokat. Már csak pénz- és időhiány miatt sem lehet egyetemi vagy kutatói környezetben ilyen hatalmas méretű fejlesztéseket kísérletileg megfigyelni. A szoftver egyik központi problémája, hogy kis- és közepes méretű projektek kísérleti tanulsága az ipari léptékű projekteknél az ellenkezőjére fordul, vagyis ami a laborméretekben jó, az nagy léptékben káros is lehet. A sors úgy hozta, hogy ezt a tanulságot, tapasztalatot nem sikerült a kutatásban hasznosítani. A szoftver-paradox tapasztalata nem igazán érdekelte a kutatókat. Karl Steinbuch informatikus 1978-ban nem sok sikerrel hívta fel a figyelmet az intuíció – ellenintuicíó, racionalitás-irracionalitás szerepére a komplex problémáknál.
Jelentkezésemet nem az eredeti szándékom szerint, hanem alaposan kiforgatva, a kutatóintézet aktuális céljai érdekében fogadták el. Az intézet Németországban marketing, piac-előkészítő tevékenységgel szándékozott megbízni, gondolva a több évtizedes német kapcsolataimra. Nos, a marketinget csak egy rövid, 3 hónapos időszakban, a 70-es évek második felében gyakoroltam. Ez a három hónap elegendő volt arra, hogy átlássam, a marketing nem az én vérmérsékletemnek felel meg. A kutatóintézet megbízását azzal a feltétellel vállaltam csak el, hogy marketingben profi barátommal, Tarnai Lászlóval, ketten együtt fogjuk végezni. Barátom a német IBM-nél a legsikeresebb eladók között volt, sok éves marketing tapasztalattal ezt követően a saját müncheni vállalatánál.
Megismertük a kutatóintézet figyelemreméltó, értékes eredményeit a számítógép-hálózatok, a „gépi látás”, a digitális filmrestaurálás, a jármű-automatizálás, adatbankok, internetes keresőrendszerek stb. területén.
A következő években konferenciákat szerveztünk Münchenben és szakmai kiállításokon képviseltük a kutatóintézetet. Tarnai László barátom lett a marketing igazgató, én pedig a termékfejlesztéssel foglalkoztam.
Rendelkezésünkre álltak ebben az időben már a modern internet kap
csolatteremtő lehetőségei. A legnagyobb segítséget egy európai számítástechnikai egyesület a CECMG (Central Europe Computer Measurement Group) kereteiben kaptuk. Az egyesület tagjai a nagygépes
IBM felhasználók. Az egyik legelső müncheni, szakmai kerekasztal súlypontja a SZTAKI bemutatása lett. Ezt az egyesületet valamikor egy diáktársam alapította, és továbbra is az egyesület tiszteletbeli elnöke. A konferenciákra és kerekasztal értekezletekre többek között a müncheni IBM helységeiben került sor. Meghívtunk ismert német informatikus előadókat is.
Konferenciákon és kiállításokon előnyös, ha a résztvevők a legújabb technológiát nem csak papíron hanem a gyakorlatban is látják. Ezt kellett gyorsan megoldani. Egy barátunk aki az 1970-es években a SZTAKI-nál kezdte pályafutását, később a müncheni Softlabnál a kommunikációs szoftver vezető fejlesztője lett. Ez a barátom 2000 körül készült el egy forradalmian új termékkel. A Panorama-Tool a Softlab Maestro korábbi piacát célozta meg a legújabb adatbányászati, „hypercube” technológiával. Volt egy első lelkes felhasználó, referencia, ezenkívül egy kitűnő előadó is a német takarékpénztárak müncheni központjánál.
Munkánk második évében kiterjesztettük a konferenciát a Német Diplo
mások Magyarországi egyesületére, ezzel is bővíteni kívántuk a potenciális német kapcsolatokat. Budapesten a SZTAKI-nál is bemutattuk egy előadáson a müncheni Panorama-Tool legújabb technológiájú adatbányászati terméket. Sajnos akkor nem sikerült a kutatók érdeklődését felkelteni. Később, 2010-re a Panorama-Tool világszinten piacvezető lett,
az MTA SZTAKI egy müncheni kiállításon
átvette a Softlab Maestro korábbi piacát. A BMW autógyárnál 140 millió szoftver sor, termelési-rányitás komplex összefüggéseit segít feltárni. Az USA-ban, több európai vállalatnál, Magyarországon is nagy számítóközpontban használják.
Publikációs kényszer a kutatásban
Miért nehéz, sokszor hálátlan feladat a marketing egy kutatóintézet kereteiben? A tudományos intézetek, egyetemek szerte a világon a kutatók értékelésénél a folyóiratok átlagos idézettségi gyakoriságát veszik figyelembe. A publikációs kényszer kevés időt, vagy gyakran semmit sem hagy a kutatóknak az ipari alkalmazásra. Nem csak Magyarországon, nemzetközileg is egyelőre megoldatlan feladat marad a marketing tevékenység egy kutatóintézet részére, forradalmi változásokra van szükség az oktatás és kutatás információtermelésében.
A kutatásra jellemző az itt következő, 1993-ban készült interjú Ernst Denerttel, egy régi kollégámmal, akivel a 70-es évek végén együtt dolgoztam a müncheni Softlabnál. Mi ketten egy időben lettünk Softlab alkalmazottak, Denert előtte egy évtizedig a berlini egyetemen tanársegéd volt az újonnan létrehozott informatikai szakon. Én a Softlab előtt 10 évig az informatika gyakorlati oldalán dolgoztam. Érdekes vitáink voltak az elmélet-gyakorlat ellentmondásairól. Denert elméleti síkon jól tudott érvel
ni, kézzelfogható bizonyítás helyett a korábbi, berlini kutatómunkájára hivatkozott. A kutatómunka tekintélyével építette ki kezdeti pozícióját.
Denert nem maradt meg az elméletnél, önkritikus nyilatkozata a következő másfél évtized alatt szerzett gyakorlati tapasztalatokat tükrözi.
„Mi volt a Ph.D. fokozat megszerzésekor a kutatás témája?”
Denert:
„Egy két-dimenziós programozási nyelv. Ez azt jelentette, hogy a programokat nem írjuk, hanem rajzoljuk. Nagyon, nagyon furcsa, mint a legtöbb Ph.D. szakdolgozat. Semmi értelme nincsen annak, hogy programokat rajzoljunk. Nincs semmi értelme. Csak egyetlen haszna volt, ezért kaptuk a doktori címet.”
Denert kollégám ironikusan eltúlozta a dolgot. Nem haszontalan a kutató munka, de véleményem szerint közelebb áll az oktatáshoz, ott továbbra is hasznos. A kutatás közvetlen, gyakorlati alkalmazása a kivétel a szoftver területén. A szoftver innovációk megfigyelésem szerint a gyakorlatban, véletlenül, egy különleges, bohém légkörben keletkeznek. Nem véletlen, hogy Kaliforniában, a legendás „garázs-műhelyekben” van a világ közepe ebben a szakmában.
Eredeti, angol szövegrészlet (Center for the History of Electrical Engineering, June 29, 1993.):
„ What was your research on for your Ph.D. degree?”
Denert:
„ It was a two-dimensional programming language. A two-dimensional system means you don't write a program, you draw it. It is very, very strange, as are most Ph.D. theses. Quite simply it makes no sense to draw programs. It only made sense because we got our Ph.D. for it.”
Szoftver ipari léptéke és a laboratóriumi méretek ellentéte
Nemzetközileg és Németországban is megoldatlan probléma a tudományos kutatás és az ipari alkalmazás közötti nagy távolság. A kutató publikációjához elsősorban a probléma lényegének a kidolgozása fontos, az ipari léptékben a nettó probléma és ezt körülvevő bruttó környezet méreteinek aránya gyakran 1:10. Az ipari szoftver alkalmazás meglepően hosszú életű, 10-20 év vagy ennél több is gyakori. Az alkalmazás élettartama meglepő módon meghaladja a hardver élettartamát, de gyakran az alapul szolgáló rendszerkörnyezet élettartamát is. Az idő múlásával a nettó/bruttó probléma arányok tovább távolodnak egy szokásos kutatói projekttől. Egy ipari léptékű alkalmazás 100.000 sornál kezdődik, de inkább jellemzőek a millió sor terjedelmű projektek.
Az ipari alkalmazás bonyolultságát nem a probléma mélysége, hanem a probléma kiterjedése határozza meg. A kutatás és alkalmazás céljai eltávolodnak egymástól. A központi probléma megoldása a nettó-probléma.
Ezt az ipari léptékű projekteknél körülveszik olyan feladatok, mint a nagyon ritka, lehetséges hibákra is kiterjedő biztonsági problémák, a kezelési felület bonyodalmai, a használat jogosultsági szintek. A környezet problémája sokszorosa lehet a központi problémának és ez egy kutatónak nem hasznos tartalom a publikációs folyamatban.