Az SZFP komponens szintű megítélése

A program szerkezeti elemeit alkotó komponenseket az SZFP története kapcsán már bemutattuk. Látható volt, hogy ezek fejlesztései már csak azért is jól elhatárolhatók, mert más évfolyamokra irányultak. Az egyes összetevők megítélése a részt vevő és részt nem vevő iskolák vezetői körében helyenként nagyon eltérő, máshol viszont nem, és ez utóbbi az igazán meglepő. A részt vevő iskolák vezetőinek közel fele látta a három, eltérő évfolyamokra irányuló komponensek munkáját nagyon eredményes-nek, viszont ennél bő 10%-kal többen a „D1” és „D2” komponensekét, amely utóbbiak az egész intézmény fejlesztését célozták meg. A nagyon pozitív fogadtatás vélhetően annak köszönhető, hogy új inspirációkat adott az intézményi szervezeti munka és ve-zetés újragondolására. Úgy látszik, ennek disszeminációja vagy nem volt elég intenzív, hiteles vagy átütő, mert a külső szereplők ennek eredményeit kevésbé díjazzák. Érde-kes az is, hogy miközben az „A” és a „C” komponens gyökeresen új és korszerű elvi alapokon nyugodott, ahhoz képest a „B” összetevő – bár fontos szakpedagógia

fejlesz-1. ábra. Részvételi szándék egy esetleg ma kiírt szakiskolai fejlesztési program pályázatán (%)

Igen Nem

Nem résztvevő iskolák

SZFP-s iskolák

0 20 40 60 80 100

%

8. táblázat. Az SZFP egyes komponenseit „nagyon eredményesnek tartja”

válaszok aránya (%)

KOMPONENS NEM RÉSZT

VEVŐ ISKOLA VEZETŐJE

SZFP-S ISKOLA VEZETŐJE

BEOSZTOTT PEDAGÓGUS

„A” – a 9–10. évfolyam megújítása, a

szakmacsoportos alapozás fejlesztése* 27,6 48,2 43,9

„B” – a szakmai képzés gyakorlatorientáltabbá

tétele 51,1 47,8 44,7

„C” – a felzárkóztató évfolyamok, a felkészítés

szakképzésbe való belépésre 46,8 44,6 42,7

„D” – intézményi önértékelés és

minőségfejlesztés* 28,6 58,5 47,4

A feltett kérdés: Ön összességében mennyire tartja eredményesnek az SZFP komponenseit, főbb fejlesztési területeit?

Megjegyzés: *-gal jelöljük a szignifikáns eltéréseket.

tések zajlottak ott is – megközelítésében a gyökeresen új mozzanatot nem érzékeltük, mégis igen pozitív a megítélése. A beosztott pedagógusok véleménye strukturálisan hasonló a vezetőiéhez, de közöttük enyhén alacsonyabb (43–47%) az egyes kompo-nenseket nagyon eredményesnek gondolók aránya (lásd 8. táblázat).

További meglepő eredmény, hogy a „C” komponens fejlesztéseit milyen magas arányban látják hasznosnak a szakképzési vezetők (lásd 8. táblázat). Ez nyilvánvalóan hiánypótló volt, új és a célcsoportnál a korábbiakhoz képest jobban működő mód-szert alkalmazott, továbbá azok egy részét is sikeresen integrálta a szakképzésbe, akik korábban kimaradtak. De az eredményességi mutatói a vezetői becslések alapján – hi-szen követési adatok erről soha nem születtek – elég alacsonyak. Ahol indítottak ilyet, ott a vezetők úgy becsülik, hogy a felzárkóztatót megkezdők közel fele lép be utána a szakképzésbe, és ez a szám is nagyjából megfeleződik a szakmunkásvizsgáig, tehát nagyjából minden ötödik, jó esetben negyedik diákból lesz végzett szakmunkás, aki a felzárkóztatót – illetve utódját, a Híd II. programot – elkezdi.

A Szakiskolai Fejlesztési Programmal kapcsolatban az egyik fő kérdés, vajon a be-fejezést – 2006-ot, illetve 2009-et – követően az egykori részt vevő iskolákban mutat-kozó eredmények tartósak vagy átmenetiek. A későbbiekben még érintjük, hogy a mai, megváltozott struktúrában mennyire relevánsak, itt most csak az egyes komponen-sekre vonatkoztatva mutatjuk be az eredmények tartósságáról alkotott véleményeket (lásd 2. ábra). Az SZFP-s iskolák és a többiek vezetőinek véleményeltérése itt is a szo-kásos képet mutatja. A tartósságot illetően a legalacsonyabb értéket az „A” komponens kapta, valószínűleg elsősorban azért, mert a 9–10. évfolyam innovációjára fókuszált, amelyet 2013-tól száműztek a szakiskolákból. Ezt figyelembe véve az, hogy a válaszo-lók mintegy negyede tartós eredményt tulajdonít neki, kifejezetten hízelgő, és aligha-nem a módszertani felvértezettség növekedése és a nagyon sokak által hangsúlyozott szemléletváltás azok a tényezők, amelyek az „A” komponens szempontjából irreleváns struktúrában is erényeknek minősíthetők. A „B” komponens eredményeit gondolják a vezetők a legidőállóbbnak, feltételezésünk szerint hasonló, a szerkezetváltásnak kö-szönhető okokból, ugyanis a gyakorlat az új, duálisnak nevezett struktúrában felérté-kelődött. A leendő szakmunkások képzésében ma már ismét sokkal nagyobb arányt képvisel a szűk értelemben vett szakképzés, amelynek gyakorlatorientált fejlesztése a szakképzési évfolyamok modernizációját célul kitűző komponens feladata volt.

A „C” és „D” komponens megítélése nagymértékben eltér az SZFP-ben való érintett-ség függvényében. A „C” komponensnél valószínűleg a felzárkóztató évfolyam tartós fennmaradása, beilleszkedése a képzési struktúrába, illetve valamilyen továbbélése a Híd-programokban lehet a fő erény, utóbbiak, akármilyen cudar helyzetben is, kény-telenek működni jelenleg. A „D” komponensnél az eltérést az indokolhatja, hogy aki közelről végigélte – márpedig a válaszoló vezetők mintegy kétharmada már akkor is vezetőként dolgozott –, az „saját bőrén” érzékelte az éveken keresztül zajló intézményi szintű fejlesztések hatását az iskolai folyamatokra, míg a többiek csak hallomásaik, egyéb kapcsolataik alapján alkothatnak erről képet. A beosztott pedagógusok vélemé-nye itt is hasonlít az SZFP-s iskolák vezetői véleményéhez. Az „A” és a „C” komponens-nél a válaszolók bő harmada, a „B” és „D” esetében közel fele látja tartósnak a kompo-nens eredményeit (lásd 2. ábra).

Összességében az a tény, hogy az egyes komponensekben történt fejlesztési ered-ményeket a résztvevők mintegy kétötöde a megváltozott struktúra ellenére tartósnak ítéli, illetve a részt nem vevők negyede is ezen a véleményen van, egyáltalán nem állít ki rossz bizonyítványt a programról. Azt, hogy a struktúra változtatása nélkül a megíté-lés milyen lenne, természetesen nem tudhatjuk.

2. ábra. Az egyes komponensek eredményeit tartósnak vélők a válaszadók körében (%)

Nem vett részt Részt vett

0 D komponens C komponens B komponens

45 50

5 10 15 20

A komponens

25 30 35 40

A feltett kérdés: Megítélése szerint az egyes komponensekben inkább csak átmeneti vagy tartós eredményt ért el a program?

Megjegyzés: Az „A”, a „C” és „D” komponenseknél szignifikáns eltéréseket mértünk, a „B” -nél nem.

2.5 AZ SZFP-NEK TULAJDONÍTHATÓ KONKRÉT