Adalekokiskolanktiirteneteliez
de legyunk jobbak ndlukl
Mindenekelott le kell szogeznem, hogy emlekeim itt kovetkezo felidezesevel nem szandekozom iskolam tortenetet megirni, csupan arra tdrekszem, hogy a meg elo emlekeimet es benyomasaimat konnyii es szorakoztato formaban eloadjam. Tovabba nem tartok igenyt semmilyen kiilonos eUsmeresre. Megis ugy gondolom, ezzel a munkaval is hozzajarulhatok iskolank multjanak megismertete-sehez. A regi csaladi es iskolai elet lenyegesen kiilonbozott a maitdl.
A korabeli csaladot a rideg patriarchalis szellem uralta, az iskolat pedig a maga teljes, megvesztegethetetlen szigoriisagaval egykent:
a skolasztika^, a katonai szubordinacio-^ es kolostoraink pietikus^
szeUeme. E z az elet eMnt, es celom az, hogy emlekezetemben fel-elevenitsem.
A z ember elmejebe melyen bevesodnek gyermekkoranak elso el-menyei, melyeket nem homalyosithatnak el a kesobbi esemenyek sem. Multunk fontos szereploi mar reg nincsenek veliink, es sorban kovetik oket fiatalabb kortarsaik is... A z emlekek elo volta az egyik oldalon, a tarsak fokozatos eltiinese a masik oldalon kotelesse-giinkke teszi, hogy elmondjuk, milyen volt valaha az eletiink, es felmerjiik, mekkora haladast ertiink el az eltelt ido alatt. Vizsgalo-dasunk soran kiserjen benniinket a szeretet es megertes felmenoink irant, akik, ha a cselekves modjaban neha tevedtek is, megsem ta-gadhatjuk azon szandekukat, hogy minel tobbet tegyenek az iij nemzedek felneveleseert. H a ilyen tisztelettel emlekeziink rajuk, eleget tesziink irantuk valo kotelezettsegiinknek, ugyanakkor pel-dat mutatunk utodainknak is, hogy mirank emlekezve majd ugyan-ezt tegyek.
' kozepkori iskolai tanitas es annak modszerei (tagabban: Arisztotelesz ta-nitasait es a kereszteny dogmakat osszhangba hozni torekvo kozepkori fi-lozofia es teologia)
2 ala-folerendeltsegi viszony 3 vallasos, ahitatos (ajtatos)
Jol megteremtett fiiicska voltam, es nagy koponyam miatt trefa-bol nagyfejunek hivtak, de mert meglehetosen mozgekony is voltam, anyai nagyanyam Isten kegyelmezzen nemes lelkenek -kedveskedve sokszor kiskakasnak nevezett. Kesobb, az iskolaban a koverkoma csufnevet kaptam, mert az egyik jo baratom, akihez ro-koni szalak is fuztek, igy becezett.
Ahogy kozeledett az iskolakezdes ideje, egyre tobb joslat ert, s ezek nem voltak mindig biztatoak. Gyakran igen vonzo kepekben festettek le elottem, milyen szepen fogok en iskolaba jarni, barat-kozni a tobbi gyerekkel, enekelni a templomban, felolvasni az apos-tolok irasaibol, a piispok palastjat vinni iinnepnapokon, s a fopapi miseken meg cted^ is lehetek* stb. Azonban voltak mas, kellemetlen elorejelzesek is. Peldaul nemely idosebb szemely, mikor valami gyermeki csinytevesen rajtakapott, megjegyezte:
- Varjal csak, majd a tanito meghuzza a fiiledet az iskolaban!
Lesz am a bakuldnak^ dolga! - Vagy:
- J o l van, jol... Megtanulsz kesztyiibe dudalni', ha kezelesbe vesz a tanito!** - Vagy:
- Eszedbe jut, milyen jo dolgod volt itthon, ha a virgacs^ mun-kahoz lat! Zsutty, zsutty!
A z Uyen es hasonlo figyelmeztetesek gyereklelkemet mindig melyen felkavartak, mert nyilvanvaloan kifejezodott benniik a gonosz kar-ordm. Manapsag ketsegteleniil egyeden okos ember sem engedne meg maganak ilyen durva szorakozast a gyerekekkel. Akkoriban azonban az idosebbek ligy gondoltak, hogy ez a megkozelitesi mod hasznos a gyerekekre nezve, ezert emlitem ezt magam is kuriozumkent.
eloimadkozo (szo szerint olvaso), aki az istentiszteleteken az imakat han-gosan felolvasta, mig a tobbi hivo magaban mondta utana
' iskolai palca, nadpalca
' szo szerint: megtudod, mi a „hdromtdnc"
fiizfavesszo-koteg
Ertheto, hogy ilyen zavaros elojelek mellett nem nagy orommel gondoltam az iskolara, inkabb affele gyerekkinzo helynek tekin-tettem. Megis valami le nem kiizdheto kivancsisag hajtott, hogy megismerjem ennek a vesztohelynek a foszereplojet: a tanitot, a gyerekek gyotrojet, ahhoz hasonloan, ahogy a felnottek rettegve bar -vagynak megpillantani az ordogot vagy a hohert.
Kivancsisagomat konnyii volt kielegiteni, mert ez az en remem - G.J. tanito lit szemelyeben - minden szep esten a Duna-parton se-talt, igy szamos alkalom kinalkozott, hogy gyermeki fantaziam tel-jes elenksegevel tanulmanyozzam.
A tanito magas novesii, csontos oregiir volt, osz kefebajusszal es surii sdrteju, osz hajjal. Rovidlato volt, ezert vastag lencseju szem-iiveget viselt, sargarez kerettel. E z a keret mindig csillogott, mintha a sargareznel messze nemesebb fembol lett volna. Legtobbszdr fe-kete ruhat viselt, jobb kezeben vastag, spanyolnadbol keszult seta-botot tartott, bal karjara akasztva vagy a bona alatt pedig egy erosen kiegett pipat hordott, melynek fedele eppiigy ragyogott, mint a szemiivege. Kesobb megtapasztaltam, hogy ez a pipa - osszes cso-dalatos tulajdonsagaval egyiitt - a tanito lir figyelmenek es gyon-gedsegenek allando targyat kepezi. Szarvasbor kesztyiije, gondosan borotvalt area fmom izlesii es liri szokasokkal biro embernek mu-tattak. Altalanossagban el lehet mondani, hogy elokelo es tiszte-letremelto figura volt.
A helyzet nem sokaig maradt ilyen veszelytelen ram nezve; ha-marosan komolyabb jelei is mutatkoztak kozelgo beiskolazasom-nak. Reszben, mert a tanitotol ertesiiltek tola, hogy szemelyemben hamarosan lij tarsat kapnak, reszben, mert kiilonbozo celozgatasok hangzottak el errol idosebb csaladtagjaimtol, a diakok elkezdtek hivogatni, hogy menjek veliik az iskolaba.
Aztan egyszer el is vittek. Engem idejeben felkeszitettek ra, hogy amint belep a tanito lir az iskolaba, fel kell allnunk es illedelmesen koszonteniink kell 6t. Ezutan a tobbiek meg sok mindent csinaltak.
amit en akkor nem ertettem. Miutan ezek a kiilonos dolgok egy in-dulora emlekezteto, iitemes enekszoval befejezodtek, a tanidok le-iiltek, es hozzalattak szokasos feladataikhoz. Ekkor a tanito lir eszrevett, mosolyogva odalepett a padhoz, ahol en mint vendeg iiltem, es csontos kezet a fejemre tette. Abban a pillanatban ugy ereztem magam, mint egy megzabolazott csiko. Latva ijedsegemet, igy szolt:
- Ne felj, ne felj! Nem vagyok en gonosz... a jo gyerekekkel!
Es kedveskedo hangon elkezdett a szep gyiimolcsokrol, izletes kalacsokrol es mas fmom edessegekrol beszelni, amelyekbol allito-lag boseges keszleteket tart fenn a jo gyerekek szamara. Am epp csak hogy felvillantotta csaloka es alsagos tanari szivelyesseget, maris atvaltott megszokott, durva gyereknevelo modorara. Egy pil-lanat alatt attert azoknak a gazdag eszkozoknek a bemutatasara, melyeket a rossz gyerekek szamara tart fenn, s szinte demonikus elvezettel sorolta oket.
- A rossz gyerekek - mondta inkvizitori mosollyal - ebedre tinta-levest kapnak papirgaluskaval, s tartogatok szamukra illatos bazsa-Ukomot is.
Ezzel az ablak mellett sorakozo, kulonbozd hosszusagu es vas-tagsagii botokra mutatott, s egy vekonyabbat az orrom ala dugott, hogy megszagoljam.
- Van aztan afifelf" — mondta, ramutatva a virgacsra, amely az iskolatabla mogiil, pirossal felpantlikazva, remitd kacersaggal ki-kandikalt - , es ott a cella' is a pinceben meg a padlason... Es lete-zik meg sok mas szep dolog, amitol a rossz gyerekek megjavulnak!
A tekintetes tanito ur tehat minden eszkozt felhasznalt, hogy elottem mar jo elore valamifele verszomjas vadallatnak tiinjon.
Azzal pedig csak meg ellenszenvesebbe tette magat, hogy ilyen
ka-vofely (eltorzitott magyar szo)
bortoncella (a tanito az ebedido alatti elzarasra celoz)
janul es gunyosan adta elo mindezt. Ertheto, hogy ezutan sza-momra igazi fantomma lett, sot remalmaimban is megjelent. Meg ma, felnott fejjel sem tudom megerteni a nevelesnek ezt a modjat, s melyen elitelem durvasaga es embertelensege miatt. Ezen tii-nodve I I . Frigyes'" porosz kiraly kiszolgalt katonai es rokkantjai jutottak eszembe, akiket 6 kiilonbozo iskolakban helyezett el, hogy nyugdijas eveiket tobbe-kevesbe hasznos elfoglaltsaggal toltsek.
Vegiil is: minden nemzedek annyi ertelmet visz tevekenysegebe, amennyije van, ennel tobbet szamon kerni tole oktalansag lenne.
Tobb ilyen elozetes latogatason is voltam, igy fokozatosan felke-sziilhettem az iskolara. A m egyik nap valami nagy sietsegre, kapko-dasra lettem figyelmes a hazban, ami engem vegleg osszezavart.
Egy kosarba sok-sok kiflit es zsomlet, almat, egy nagyobb iiveg jo palinkat es mas valogatott csemegeket tettek, es az egeszet letakar-tak egy tiszta szalvetaval. Azutan diakok jelentek meg a familidsTp-kisereteben, aki kategorikusan kijelentette, hogy matol nekem is eppen ligy iskolaba kell jarnom, mint a tobbi gyereknek.* E z a ki-jelentes annyira megremitett, hogy egy piUanat alatt eltuntem az arnyekszeken, magamra zarva az ajtot. Ekkor igen erdekes jelenet kdvetkezett. Csaladtagjaim, a diakok es a famihasz mind ott sora-koztak az arnyekszek ajtaja elott, es felvaltva dorombdltek, fenye-gettek es konyorogtek, hogy jdjjek ki. E n azonban semmi aron nem jottem...
Vegtere is csak meguntam az emlitett helyen valo huzamos tar-tozkodast, es - egy eletem, egy halalom! - feladtam magam. A fa-miliasz felkapta a finomsagoktol roskadozo kosarat, a diakok meg korbefogtak engem, es inkabb vonszoltak, semhogy vezettek volna az iskolaba. Ott a tanito kedveskedo szavakkal fogadott, a diakok meg uj tarsukkent koszontottek. A z elemozsiat kiraktak a kosarbol
1° Nagy Frigyes (1712-1786) " iskolaszolga
a katedrara, a tanito szetosztotta a kifliket, zsemleket, almakat a diakok kozott, es egy ora szabad idot adott nekik, hogy az udvaron jatsszanak. E rovid sziinet erejeig en voham idosebb tarsaim gyon-ged figyelmessegenek egyetlen targya, megis szomorii maradtam, mint egy frissen kalitkaba fogott madar.
Miutan beirattak, a csengoszora mindennap az iskolaban kellett lennem: altalaban reggel nyolc orara, delutan pedig kettore, no es persze iinnepnapokon is nyolckor meg kellett jelenni, instrukcion.
Bevallom, a rendszeres iskolaba jaras nagyon kinos volt szamomra, es sok keserii konnyet hullattam miatta. De en sem szallhattam szembe az erosebbekkel, be kellett hodolnom.
A z elso tanszerem a kartonpapirbol kesziilt sticd^^ volt, amelyen az egyhazi szlav abece nagy- es kisbetiii es a betdk nevei voltak ki-nyomtatva: dz, buki, vjedP stb. A szdgletes es hosszukas betiik- azok-kal a veresekkel es szidasokazok-kal egyiitt, amelyekkel igyekeztek tar-saim fejebe verni oket - nekem meszaros kampoknak tiintek, me-lyekre a veres bust akasztjak. A sticat a kabatom felso gombjara akasztva hordtam, ezert mikor szeles idoben mentem az iskolaba, az egyik kezemmel mindig le kellett fognom, nehogy ehepiiljon.
Ket ilyen abecestablam volt: az egyik hetkdznapokra, ennek az ara, ha jol emlekszem, harom krajcar volt, a masik megparddera^'^, jobb papirbol, aranyozott kerettel, az ara pedig koriilbeliil tiz krajcar le-hetett. A z en kozonseges abecestablamnak majdnem mindig torott volt a sarka, ami arra a vicces felvetesre adott alkalmat, hogy harap-dalni szoktam, mintha mezeskalacs lenne.
Rendesen j artam az iskolaba, igy hozzaszoktam a hazirendhez, amely reguldkkaP igen pontosan meg volt hatarozva. A regulak be nem tar-tasa borzaszto nagy biin volt, amit szigonian biintettek.
^2 abeces tabla
1^ a, be, ce...
szemle, diszszemle; itt: iinnepi alkalom
szabalyok
Reggelenkent az osszes diak egyiitt kezdte a napot, mert beiratko-zasom idejen a negy osztalyra csak egy tanito jutott. (Kesobb ez meg-valtozott, de errol meg lesz szo.) A z idosebb es batrabb diakok ilyenkor kimentek a tanito jdttet meglesni. Mikor eszrevettek a legkozelebbi sarkon, visszaflitottak az iskolaba, ezt kialtozva:
- Itt a vaksi!
Ebbol tudtam, hogy nem kedvehk, amiert az elozmenyek isme-reteben a tanitot hibaztattam.
Mikor a tanito belepett a terembe, mindnyajan felalltunk, es enek-16 hangon, a szotagokat elnyujtva, diakkoszontessel koszontottiik:
- PozdravljajemP-^
Ezutan az eloirasoknak megfeleloen attertiink a reggeli imakra - amelyek koziil nekem kiilonosen a Carju nehesni kezdetii tetszett, meg az Ot odm odsna vozdvigal mjaJest GospodiP — majd sorban ko-vetkezett a tobbi. Nagyobb iinnepek elott az adott iinnep vagy szent himnuszat enekeltiik, valamint a megfelelo dicsoito eneket.
Utana, megint csak a regulak szerint, attertiink a szamolas negy formajara: eloszor a szorzotablara, aztan az osszeadasra es igy to-vabb. A z imakat, csakugy mint a szamtani tablakat, beteve tudtuk - ahogy mondani szokas: fujtuk - , es menetelos iitemben ismetel-gettuk, peldaul: ketszer-ketto-negy, ketszer-hdrom-hat... Vagy: ket-tobol-egy-az-egy... stb. Mindezt gondolkodas nelkiil, gepiesen soroltuk. A z idosebb es gyakorlottabb diakok elkezdtek, es mi, fi-atalabbak kovettiik oket. Hozza kell tenni, hogy mivel legalabb otven-hatvanan lehettiink, az iskola egesz kornyeke visszhangzott magolasunktol.
Mindez eltartott vagy egy felora hosszaig, csak utana kovetkezett a kikerdezes. E s ahogy reggel kezdtiik iskolai tenykedesiinket.
i*" Udvozliink! (egyhazi szlav)
Mennyei Atydm; Nyoszolydmrdl es dlmombdlfolemeltel Uram.
ugyanugy is fejeztiik be delelott 11 ora korul: ima, szamtani tablak, enekles. Delutan ugyanezt csinaltuk a szokasos iskolai feladatok elott es utan. A napi munka a Spasi Hriste Boze ipomiluj!^^ kezdetii enekkel vegzoddtt, amely ezert nagyon kedvelt volt. H a valamelyik diakon eszre lehetett venni, hogy tulsagosan is oriil ennek az enek-nek, rogton rafogtak, hogy izgaga.
Ahogy az elobb emh'tettem, tanitonknak egyszerre negy osztalya volt abban az idoben, amikor beiratkoztam az iskolaba. Nem volt konnyu dolga, hiszen egyszerre kellett ellatnia feladatokkal mind-annyiunkat.
Eloszor a palatablasokat, azutan az abeces konyveseket, majd a horologiumosokaP vagy roviditve horologusokat, legutoljara pedig a zsoltaros konyveseket hivta ki. (Ebbol a felsorolasbol is kitunik, mennyire fontos volt a vallasi momentum az iskolankban.) Amig a tanito az elso csoporttal foglalkozott, addig a tobbi csoport tanult.
Ahogy mar a gyerekeknel lenni szokott, ez meglehetos zajjal jart, es mikor tulsagosan nagy lett az elenkseg, akkor elkezdett dolgozni a bakula - mire a rend helyreallt.
A kihivott osztaly felsorakozott a katedra elott, es egymas utan leptek oda a diakok a tanitohoz, hogy az 6 ellenorzese mellett be-tiizgessenek, olvassanak vagy fejbol mondjak el, ami fel volt adva.
A tanitohoz valo ilyen szoros kdzelseg minket azert is kellemetle-niil erintett, mert sokat dohanyzott, es a lehelete visszataszito volt.
Ezen feliil a kozelsege veszelyes is volt, mert a tanito lir a csontos tenyerevel mindig emlekeztetni tudta a diakot, ha nem jutottak eszebe a tanultak vagy hianyos volt a tudasa. Emlekszem, egyszer a tanitonk borzasztoan elvert egy palatablas diakot, mert annak se-hogy sem jutott eszebe a z/V/o^" betii, ami pedig a legalapvetobb
1* Ments meg Uram Jezus, es irgalmazzl (egyhazi szlav)
" horologium itt: egyhazi szertartas- es enekeskonyv 2° dz betii
mnemotechnikaP^ ismeretekhez tartozott. Surun latva ilyen jelene-teket, annyira megutaltam az iskolat, hogy elkezdtem menekiilni onnan. De mindenhonnan visszacipeltek.
Igy allt sorban a tanito elott az osszes osztaly valamennyi diakja, es mindegyikiiknek konnyebb lett a lelke, miutan visszaterhetett a helyere. Jomagam, mikozben az abecestablat tanultam, csodalattal neztem a felsobb osztalyokra, a zsoltarkdnyveseket pedig magasabb rendii lenyeknek tekintettem, es feltem, hogy az 6 szintjiikig en sose fogok felerni. M a mar ez az egesz faradozas feleslegesnek, mi tobb a gyermek lelket tekintve gyilkosnak tiinik szamomra. A z abeces-tablat elsosorban azert magoltuk be, hogy el tudjuk olvasni a horo-logiumot es a zsoltarokat, azonban ezekbol semmivel sem lettiink okosabbak, mert nem voltak alkalmasak gyermeki ertelmiink es er-zelmeink fejlesztesere, hiszen olvasasuk gepies, minden ertelmet nelkiilozo volt.
De hogy mennyire fogekony volt a mi gyermeki lelkiink mind-arra, amit igazan fel tudott fogni, az abbol is latszik, hogy az egesz abeceskdnyvet fejbol megtanultuk. Ma is emlekszem a konyviink-bol a tavasz egy szep leirasara. E z a leiras igy kezdodik:
Ki az, kinek a szive ordmtdl ne repesne?^^
Ertheto, hogy mig a szellemi szinvonalunknak megfelelo abeces-konyv tartos hatast tett rank, addig a horologiumbol es a zsoltaros-konyvbol semmit sem jegyeztiink meg, es nem ismerjiik azt ma sem.
Olvasnunk erthetoen es katonas tempoban kellett. A szerb szo-vegek eseteben ez az elvaras valamennyire jogos is volt, de nem a horologiumnal es a zsoltaroskonyvnel, mivel ezeket eleve nem er-tettiik, igy nem is olvashattuk oket erthetoen, a hosies heviilet
pe-2^ emlekezest segito eljaras
22 Kome nec'e srce Od radosti zaigrati?
dig sem hozzank, sem az olvasott szoveg tartalmahoz nem illett.
A jo tanulorol, aki a kovetelmenyeknek megfeleloen olvasott, azt mond-tak: ligy olvas, mint a vizfolyas, vagyis folyekonyan.
Elmenk elesitesere rendszeresen kiilonbozo talalos kerdeseket es rejtvenyeket kaptunk, amelyekre azonnal kellett valaszolnunk. Igy pel-daul a kovetkezo kerdest tette fel tanitonk:
- Hany lepest tesz meg a vereb egy nap alatt?
Hosszas talalgatas utan a helyes valasz igy hangzott:
- A vereb egyetlen lepest sem tesz meg, mert ugral.
Azutan megint foltett egy kerdest, ami ujabb csapdanak bizo-nyult:
- Es mennyit ugrik a pacsirta ugyanennyi ido alatt?
A valasz most ez volt:
- A pacsirta nem ugral, hanem fat.
A szerb szoveg olvasasa kozben kiilonbozo kerdesekre kellett va-laszolnunk, dsszehasonlitasokat vegezniink. Igy peldaul a Sors cimu nepmese olvasasa soran megkerdeztek, miert vannak az dreg sziilok a kalyha mogott, mig a fiaik az asztalnal. Gyermeki naivitassal en erre azt feleltem, hogy a sziilok mar joUaktak, es a kalyha melle iiltek melegedni. Ertheto, hogy nem talaltam celba, es egy sokkal tapasztaltabb diak adta meg a helyes valaszt, hogy tudniillik a szii-lok azert vannak a kalyha mogott, mert a fiaik nem torodnek veliik.
Verseket is tanultunk kiviilrol, szavalasra, meghozza az abeces-konyvbol es az olvasoabeces-konyvbol, kesobb nepdalokat egy kis gyiijte-menybol. Ebbol a kovetkezoket: HeJ, te bilzaszem; O, te igaz ember;
Milicdnak hosszu szempilldja (a lanyok kedveert); Gyule'st iiltek a ke-reszteny urak; Kraljevic Marko szdntdsa; Koszovoi daloB'^ stb. Koz-mondasokat es szentencidkaf^ is megtanultunk kiviilrol. Boles
jelen-2-' Oj, ti zrno psenicino; Oj, covecepravednice; UMilice duge trepavice; Zbor zborila gospoda hriscanska; Oranje Kraljevic'a Marka; Kosovske pesme 2'' tanitas; rovid, tomor, igazsagot kifejezo mondas
tesiiket magunk kozt trefabol surun kiforgattuk, mert ezzel gyermeki csintalansagunkat szabadjara engedhettiik.
A palatablasok es az abeceskonyvesek fekete palatablara irtak, mely-nek fa kerete volt, es minden egyes tabla a tanulo nevevel volt meg-jelolve. A feliratokat maga a tanito keszitette: a diak nevet es oszta-lyanak szamat szep nyomtatott betukkel irta ra a keretre. A z ido-sebb diakok olvasokonyviikbol feladatokat es verseket masoltak fii-zetiikbe. Ezeket a masolatokat szokas szerint a legidosebb eminens^^
szedte ossze*, es osztalyok szerint csoportositva a tanito asztalara rak-ta. O pedig kettesevel-harmasaval atnezte, majd ceruzaval athuzta - lattamozta - oket. Nemelyik lustabb diak, hogy kibujjon a feladat alol, a tanito jelet kiradirozta, es a kovetkezo oran iijra benyujtotta atnezesre. De ha ezt eszrevettek, verest kapott, es a tanito ebben az esetben nemcsak a diak lustasagat biintette, hanem sajat anyagi er-dekelnek megcsorbitasat is megtorolta. Tanarunk ugyanis monopo-hzalta iskolankban a fuzetek arusitasat. S hogy neki is legyen nemi haszna ebbol a munkajabol, ket fuzetbol harmat csinalt. Igy ertheto, hogy a fent leirt diakfortely ilyen szempontbol sem volt inyere.
Szamolni is a mar emlitett palatablakon es a nagy tablanal tanul-tunk. Ezt szinten valamilyen menetelos dallamra, iitemre csinaltuk, ami meg most is a fiilemben van - egyest az egyes aid, ttzest a tizes aid, szdzast a szdzas aid...
A z idosebb diakok nemetiil es magyarul is szamoltak a tablanal.
A tanito testi kozelsege ebben a helyzetben kiilonosen kinos volt a diakra nezve. A lokdoses, a fejre koppintas es a pofonok hathatos eszkdzkent szolgaltak a tanultak nyomatekositasara, de a leggyako-ribb az volt, amikor a diakfejek es orrok energikus erintkezesbe ke-riiltek a tablaval. Neha meg a tanito a kiilonbozo mertekegysegek-rol kerdezgette a diakokat, mint peldaul a hiivelykmertekegysegek-rol, labmertekegysegek-rol, dlmertekegysegek-rol.
kinino tanulo, osztalyelso
fontrol, centrol, akorol, merorol, merfbldrol, orarol, naprol, hetrol, honaprol es evrol. A meterrendszer meg nem volt hasznalatos, igy nem is tanitottak. Emlitesre melto, hogy tanitonk sajat keziileg irta le a szamtan negy alapmiiveletenek tablazatat - s ezeket a masola-tokat cislenicdnaB^ nevezte. Minden ilyen leirt szamtani alapmii-veletert 10 krajcart (azaz egy garast) fizettiink, annak ellenere, hogy minden egyes masolatunk hatoldalan mar megvolt. E n a sajat cis-lenicamra nagyon vigyaztam, mint altalaban minden tanszeremre.
De ez nem segitett, mert ha valamelyik cislenica tul sokaig tartott, a tanito a szemiink lattara egyszeriien osszetepte, es kovetelte, hogy egy masik ugyanolyanert ujabb 10 krajcart hozzunk. Erdekes, hogy ezek ellen a manipulaciok ellen senki nem tiltakozott.
A katekizmusf cgyhizi szlav nyelven tanultuk, ami nekiink eleg nehez volt, mar csak azert is, mert szo szerint meg kellett megtanul-ni, es ez nagyon keservesen ment. Meg most is emlekszem, ahogy tanitonk bottal a kezeben lesi minden feleletiinket, es szigoriian biinteti minden megtorpanasunkat es dadogasunkat. Gondolatban lijra atelve e kinos piUanatokat, akaratlanul is felmeriil bennem a kerdes: vajon osszhangban volt-e ez a durva tanitasi modszer Krisztus szelid hitevel?
A tobbi tantargyra, mint a tortenelem, foldrajz, termeszettudo-manyok es az egeszsegtan, keves figyelmet forditottak. Annal na-gyobb sulyt fektettek az egyhazi enekekre es a templomi eneklesre, amely egyediil nyujtott dromot es hozott megnyugvast meglehe-tosen sok szenvedessel jaro iskolai eletunkben. Tanitonk nagyon jol ertett a templomi enekleshez, es orommel vette, ha elismertek, hogy szepen es erzessel enekel. A z enekles ideje alatt mindig a bar-monidt magyarazta - ezt a szot eloszor tole hallottam. Altalaban a legjobb hangii diak kezdte, es a tobbiek kovettek. A templomban
szamtanfiizet
kerdes-felelet formaban oktato hittankonyv
az istentisztelet es a vecsernye legnagyobb reszen mi enekeltiink, es nehez volt olyan iinnepi himnuszt vagy dicsoito eneket talalni, amit ne tudtunk volna elenekelni. A z apostoli idezetek felolvasasa is a mi kdtelessegiink volt, ebben a legkivalobbak ctecek lettek. E z a megtiszteltetes nekem is osztalyreszemiil jutott.*
A templomba nagyon pontosan kellett jamunk, mind a liturgidrcP-^, mind a vecsernye're^'^, de ugyanigy az ejjeU es a hajnali misere, no meg a nagybojti szertartasokra is. Ilyenkor enekeltiink, segitettiink a fustdlonel, gyertyatartoknal, a karos szentkepeknel, es a piispok pa-lastjat tartottuk, amikor a fopapi istentiszteleten orndtusban^^ ]e\.e.nt meg. A piispok mellett segedkezni nagy megtiszteltetest jelentett, es emellett mindig megjutalmaztak minket egy-egy zwanziggaP^.
iinnepnapokon a templomba menes elott reggel nyolc orakor in-strukciorv'^ kellett megjelenniink az iskolaban. Ilyen alkalmakkor is az iskolacsengo hivott ossze benniinket. Miutan osszegyultiink, ta-nitonk megnezte, tiszta-e a szemiink, fiiliink, nyakunk, keziink, es le van-e vagva a kormunk. A tisztasagban 6 maga jart elol jo pelda-val, ebben a vegsokig aggalyos volt.
Ezek utan felolvastuk az apostolok irasaibol azt a reszt, amely kesobb a templomban is felolvasasra keriilt, elenekeltiik azokat az enekeket, amelyeket azon a napon a templomban kellett enekelniink,
Ezek utan felolvastuk az apostolok irasaibol azt a reszt, amely kesobb a templomban is felolvasasra keriilt, elenekeltiik azokat az enekeket, amelyeket azon a napon a templomban kellett enekelniink,