0 ctober 3-án, 1851.
Barátom !
Miután tennap gyülés tartatott, melyet te mint vá lasztmányi tag hivtál össze, magad önkényéből, mielőtt az iránt Vukovicscsal és velem, kit a Teleki távollété ben ti az elnöki teendőkkel megbiztattok, mielőtt, mon dom, te velünk értekeztél volna: mint barátod, ime őszin tén megmondom véleményemet.
Néhány nap előtt nekem, összesen háromszor, üzen tél és irtál, hogy több oldalról nyilvánitásokat hallasz, miképen nagy gyülést kellene tartani; ugyan azon időben Vukovicsnak szóval kétszer üzentél és egyszer irtál, hogy ő velem egy tartandó választmányi ülés iránt értekeznék. De a hat üzenetben, sürgetésben nem irtad meg a tárgyat, sőt titkolni látszál azt: pedig, azt hiszem, bizalmatlanságra okod nincs, jogod sincs.
Tennap vettem, délután elvégre azon leveledet, melyben irod, „holnap (2-kán) két órára Gorovénál ösz szehivtam az emigratiót, Thalyt és Irányit beleértve, hadd engedjen minden ember szabad árt beszédjének, és legyen meg a többségnek akarata.“
Engedd nyiltan kimondanom, hogy én mint választ mányi tag eljárásoddal nem vagyok megelégedve, ré
szint azért, mivel elmellőztél minket, részint mivel, bár én is ohajtom az egyesülést, yűlölöm a szakadást, azon ban azt hiszem, azokat meghivni, kik az emigratiótól el váltak, a választmánynak sem volt volna szabad, a gyülés megegyezése nélkül. Személyök ellen nincs kifogásom, a formára sem tartok sokat, azonban a békülést, ha ugyan volt rá szükség, azok részéről kellett volna várni, kiktől [függött az elválás.
En minden esetre ezennel nem akarok a választmány tagja lenni, azért is, mivel Angliába utazom nem sokára.
Az iratokat Vukovicsnak adom át. A pénztárban nincs semmi, sőt az nekem adós 49 frankkal, mit előlegeztem.
S minthogy hibám nélkül nem vehettem részt az ülésben, különben mind ezt ott elmondtam volna s miután ez lemondásomul szolgál: kérlek ezt a leglcözelebbi gyü lésben olvasd fel.
Egyébiránt maradunk jó barátok etc.
Gróf Teleki László, Szemere Berta
lannak. *)
Zürich, october BO-kán. '
Kedves Barátom! .
Igen nagyon megszomoritott leveled. Én oly bol dognak képzeltelek! azt hivém már e miatt - nincs is időd számomra. No de azzal vigasztalom magamat, hogy nőd szenvedései nem tarthatnak sokáig s aztán meg annyi is bizonyos, hogy a nervosus bajok nem veszélye sek, meglásd hogy, igazam van; igen jártas vagyok az efféle bajokban. En már rég irtam volna neked, de azt mondád utolsó leveledben, Hajnik adresse alatt csak octo ber l2-kéig irjak, azontul ne, s nem tudtam hogy Páris ban régi szállásodat megtartottad. - Igazságtalan vagy irántam, ha azt gondolod, hogy Kossuth iránti nézetei met vonakodtam neked megmondani. Hiszen én e te kintetben soha semmit sem titkoltam előtted! Megmond tam, miként nézeteim a Kossuthétól sokban különböz nek, de azért nem akarok tőle idő előtt elszakadni, va lamint nem látom czélszerünek, hogy on idő előtt meg
*) E levél nem Szemere Bertalané ugyan, de az ő egyéniségem is vet világot s azért ezt is, valamint, kiváló érdekénél fogva, a Vu kovics Sebőét is felvettük e gyüjteménybe.
._95_
támadtassék. Igy gondolkodtam egész mostanig. Most micsoda állásban leszek vele szemben, nyilatkozataitól függend.
Mi indulattal viseltetik irántam? nem kérdezem.
- En - .
1. mindennemü, bármi néven nevezendő dictátor ságnak ellene vagyok, mert dictátorság soha' sem hasz nált, mig a szabadság ügyének mindig csak arra való volt, hogy azt megölje.
Különösen képtelennek tartanám pedig az octroyi rozott dictátorságot, - hogy t. i. valaki önmaga ne vezze ki magát dictátorrá, s társaitól, - mint refugié refugié-társaitólH vak engedelmességet követeljen.
Ha valaki ilyesmit tenne, vagy készülne tenni, annak én határozott ellenségévé válnék, bármi viszony ban lettem volna véle az előtt. Nem! a monarchiákkal nem azért küzdünk, hogy dictátorságokat állitsunk he lyükbe! Azt mondják, talán a dictátorság ideiglenes, addig tart csak, mig a veszély? hiszen a fejedelmek is az absolutismust, - kivételi törvényszékeket, - ostrom állapotot csak ideiglenes rendszabásoknak hirdetik!!
2. Nem tartom lehetőnek, hogy valaki, ki egy or szágban főhivatalt viselt, aztán arról önkénytesen lemon dott, menekült korában visszavegye lemondását, és az ország közbejövetele nélkül ön maga-magát régi hiva talába visszaléptesse. Ha legitimista volnék, helyesel hetnék ily eljárást, de mint. a szabadelvű democrata párthoz tartozó elleneznem kell, hogy részünkről a trón követelők régi, elavult modora követtessék. - Ilyesmi nek pártunkban semmi alapja nincs, s minket a világ előtt ilyesmi csak nevetségesekké tehetne.
3. Szabadságot akarok mindenben - valót s kor látlant, - igy a nemzetiségekre nézve is. S nem aka
_95_
rom, hogy a szent ügy, melynek bajnokai vagyunk, a históriai jog szűk korlátai közé szorittatva, a terri toriális-integritási, ellenforradalmi fogalmakon hajó törést szenvedjen.
Ilynemű fogalmakon alapuló, szűkkeblű féltékeny ségeknek, föltéve azt hogy a népek ügye Európában győzzön, helye többé ugy sem lehet. - Nép nevében a népek fejlődésének nem lehetend gátot vetni soha. Sza bad Európában egy nép sem gyakorolhat suprematiát a másik fölött - s egy népnek sem lehet ily suprematiára szüksége.
Ha Kossuth önviselete ezen elveimmel megegyez nék, vele mennék, - ha azokkal ellenkezik, ott a hol ellenkezik, s annyiban, mennyiben ellenkezik, ellene fogok szólni és irni.
Most, ugy látom, még várni kell. Mi a programmja?
mit követel az emigratiótól? - hitelesen s részletesen akarnám tudni.
Eddig meglehet, hogy sokban hibáztam.
Emlitetted, kedves barátom, egyik leveledben, hogy félrendszabások embere voltam sokban. Nem vitázok e fölött. Azt gondolám, Kossuth nevét a mig csak lehet fönn kell tartanunk, a mig csak lehet, nem kell ellene irnunk. Ebben különböztek nézeteink ugy-e?
Melyikünknek volt igaza, ezt már nem is vizsgá lom, - de azt hiszem, hogy ha Kossuth nem ugy viseli magát, a mint a hazára nézve üdvös leend, ha nem lesz mindenkor áthatva azon meggyőződéstől, miként azon lelkesedés, melylyel mindenütt fogadtatik, a magyar ügyet illeti s nem őt - ha dictátor aka rand lenni, ha kormányzó akarand lenni, ha szűkkeblü akarand lenni, akkor - vége lesz neki! bámulatosan megsemmisülend akkor rögtön e bámulatos népszerüség,
s a kik ellene nyilatkozandnak, azokat pártolandja a közvélemény.
Azoknak pedig, kik később talán azon szomoru kénytelenségre jutandnak, hogy szólniok kellend Kos suth ellen, még hasznukra lesz s. könnyitendi helyzetü ket az, ha sokáig - a mig csak lehetett - béketű rők voltak. En nem tehetek róla, a dolgokat igy lát
tam jönni. _
-Hajnik itéletén, Kossuth fölött, sokat nevettem.
Tudom vannak honfitársaink közt sokan, kik az övéhez hasonló itélő “tehetséggel birnak; - de ez nem csüg geszt. Megvagyok a felől győződve, hogy Kossuthnak minden szava megteendi végre mindenütt kellő hatását.
Én keserüség nélkül mondom ezt, mert őszintén kiván tam volna, hogy nagy ember legyen. De ha az ügynek árt, ugy csak ártson magának is, - ezt megint ki vánom.
Batthyánival ügyünkről- még nem beszélgettél?
hogy van ez? talán sokat lakik falun. Bizony jó volna pedig értekeződnötök! Hát mi? - te és én -ugy-e egy véleményen vagyunk, majdnem mindenre nézve? Vele is bizonyosan meg fogunk egyezni. Nőd nek kezeit csókolom„ adja isten hogy ne sokáig, s ne sokat szenvedjen. En bizton reménylem, hogy beteg ségéből hamar fölépülend. - Mondhatom - hogy az efféle nervosus affectiókat ismerem. Te pedig, kérlek, soha se kétkedj barátságom őszinteségében. - Senkire sem hatnak örömeid s fájdalmaid mélyebben, mint reám.
Sok búm van nekem is, de mióta leveledet vettem, egé szen elfeledtem magamat. Mikor jösz Helvetiába? Igen sovárgok utánad. Én ez országból mostanáig nem igen mozdulandok, csak azon esetre mozdulnék, ha igen jó dolgunk volna. Pedig a jövő még mindig borús; oly
SzemereIll. 7
_g8_
formán borús a mint nem szeretem. Irj ismét, kérlek, mihelyt lesz időd! Hiszen-reménylem - nem kivánod megszakasztani a vélem való levelezést. Igen busul nék rajta! Adósod vagyok a hirlapokért; fizethető ál lapotban vagyok, miként fizessek, s mennyit? A hu nyadiak történetét számomra neked átadta Ludwig;
szeretném ha olcsón elküldhetnéd ide. De Istenért!
mint mondom csak olcsón! . . . Köszöntsd barátink kö zül, kikkel találkozol. Almásy üdvözletét jelentem. Nem veszed rosz néven, hogy ily rongyos papirdarabra irtam?
Éjfél van s nem juthatok épebb papir birtokába. Ej fél van - tehát nyugodjunk. Jó éjszakát mind ket
tőtöknek. '
Szeretettel ölel hű barátod
Bunbury
*) E név alatt, ez utlevéllel utazgatott s kapta leveleit.
Szemere Bertalan Szemere Miklósnak.
Páris, october 23-kán, 1852.
Szemere Miklósnak.
Kedves Barátom !
E levél vivőjével gyakran beszélgetvén rólad, ime viszi e levelkét-fehér galambka ez, mely repül fekete szárnyakon.
Nem' szólok politikáról, az nem nektek való eledel otthon, különben is effélével soha nem untattam senkit.
Kötelességeim közét tartozott azzal bajlódni, szenvedé lyem az soha sem volt. De én életemben nem azt néz tem soha mi helyre van kedvem, hanem az üres helyet néztem, melyet be kell tölteni. Egy éve, hogy egy nagyobb munka nálam hever, de hever e mai napiglan;
most a másodikat fogom bevégezni. Aztán, barátom, a müvészetnek adom magamat, és a rajznak, caricaturákat csinálok, - ez a világ leghűbb képe.
_ Te is, ha egészséged birja, menekedjél az erdőbe, riaszd fel kürteiddel a vadakat és a kiket Isten szabad szárnyakkal áldott meg, hallgasd a friss forrás csörgését, merengj a lombok sötét zugásain, az élet vadul szép, -a poézis ott van, hol nincsenek emberek.
7x
9100
-Aztán ülj házad tornáczába, ha hűvös van rakj tü zet, nézd mint lesz semmivé néhány percz alatt a cser, századok növendéke, - és emlékezzél!
Bolondság a világ küzdelme. A napot nap, az évet a tized, századokat az ezeredek elboritják, - nem a világ emelkedik a halmazzal, a sirdomb.
Nem tudom, lantod meg van-e még, ha igen, kapj hurjai közé, de ne keresd a bánatos hangokat, hálátlan dolog az embereket elérzékenyiteni, mulattasd őket. Ha zudik, ki azt mondja, a világ a siralom völgye, nem az biz az, egy szoros, melyen át kell törni, és nem tudja az ember-mi vidékre bukkan ki.
De épen ebben van az érdekes.
Néha aztán emlékezzél meg a számüzettekről, nem mivel hazafiak, hanem mivel barátaid. Balgák ha szo morkodnak; nevetjük ha a paraszt legény sirva válik el falujától, nem fontosb, ha másokx hazájuktól válnak meg, - az ember hazája vagy a föld vagy az ég, de nem az a rög, melyre épen kilépett anyja méhéből.
Imádd Anacreont, ne a keresztfát.
Egy vidám nap többet ér száz holdvilágos éj ábrándjainál.
Légy a világ vigasztalója, örömadója; ki az embe reket megsirattatja az megérdemli, hogy minden könny csepp lelkére mint egy örökös tűzcsepp essék.
Bár ismernéd jobban, mint otthon lehetséges, kelet költőit. Azoknak műveikben tükrözik vissza a világ hi ven. Minket elrontott a keresztyén vallás, őket a ter mészet szemlélete megmenti.
Mikor jut e levelke hozzád, nem tudom, hanem bármikor, üdvez légy te és kedves családod. Ne essél kétségbe soha, ne is reménylj soha, ez az én tanácsom, mert ez az én hitem. Lásd én nem csodálnám, ha az
-101
emberek vadakká válnának, és nem csodálnám, ha is tenekké válnának. Szavam ne lepjen meg, ha az élet ben riem találkozunk, álmainkban talán, ha ott sem, gon dolatainkban.
Isten veled.
En nem vagyok ugyan közel hozzád, de igen az én felem, kedves nőm, ki annyi szenvedés után kény telen volt a badeni fürdőt használni, és le kell utaznia Parádra is. Szép volna, ha ott meglátogatnád, - 'egy kor ugy sem akartad látni szebb év szebb napjaiban.
Isten veled.
Ha a föld tűrhetlenné lesz, két menedéke van az embernek: a családi öröm és a gondolatok világa. Erre emlékeztessen barátod emlékezete.
Sz. B.
Szemere Bertalan, Lukács Móricznak.
Páris, november 24-én, 1852.
Lukács Móricznak, Brüssel.
Teljesen félreértettél, kedves Móriczom, midőn azt hiszed, hogy én mertelek volna valami olyannak meg irására kérni, a mi egy nőre sértő lehetne. En, azt tudod, nem levelezhetek haza; Lipoldám szembajai miatt nem irhat, igy ő azt gondolá, te értesithetnéd őket, mi képen ama Bécsbe szánt gyermekruha (ebből ők min dent megértettek volna), az által, kire azt ők ott, vagy netalán Pesten, bizták, az illető kezébe nem szolgálta tott. Ez tehát nem föltételez semmit, sem azt, hogy te előadjad egyszersmind utazásaidat, mivel ők is megértik a demi-mot, még kevésbbé föltételez szemrehányást, a mennyiben mi magunk nem hiszszük, hogy ők felejtkez tek volna meg róla, hanem az, a kire általok bizaték, e szerint a dologról értesitetniök csak kedves lehet. Ha mi azt gondolhattuk volna, hogy mind ez a te kirándu lásaid rajzolatát szükségessé teszi, fölteszed rólunk, hogy ilyesmire kérni csak eszünk ágába jutott volna? Akkor igen gyöngédtelennek kell minket tartanod.
-'- 103 _
Minden esetre vedd ugy mintha azon kérelmemet nem olvastad volna, ha lehet, értesitjük D . . .. .nét, ha nem lehet, maradjon a dolog ugy a mint van.
A mi azt illeti, hogy utolsó leveledre nem felel vén ezen hanyagságomat megbocsátod, az igen szép tő led, mert világos bizonysága annak, hogy nem vagy
vérszomjazó, milyennek talán Perczel tart; hanem nem emlékeznél arra, hogy a te leveled válasz volt az enyimre, arra, melyben ama kibuvó-levelet kértem, és okát kérdém bajodnak Perczellel. Válaszod abból álla, hogy kéréseimet szives valál teljesiteni. Egyébiránt, attól eltérve, bár te, bár ki lássék arra tartani valamit, hogy levelére válasz érkezzék, különben vagy hallgat, vagy neheztel, légy meggyőződve, hogy én arra nem tartok semmit, én egész életemben a levelezések kez dője voltam mind hon, mind a hazán kivül, mivel én nálam a némelykori érintkezés barátimmal, kiket sze retek, szivbeli szükség, csak azokkal hagytam a levele zést abba, a kik irnak ugyan ha én irok, de különben, ha én hallgatok, hetekig, havakig, évekig nem bocsá tanak hozzám egy árva sorocskát. Igy bánt velem Szalay, igy többen is. Midőn leveled e részét olvastam, mintha benned nem te reád ismertem volna.
Isten őrizzen meg attól, hogy barátaim a nélkül is naponkint gyérülő száma veled is megfogyjon; elv miatt, meggyőződés miatt bármi veszteséget el birok tűrni, bár minden veszteség fájdalommal jár, de csekélyebb ok miatt sajnálnám, ha jóakaróim száma csonkulna.
Helyzetben, milyenben én vagyok, kevés ember van, nem csak a hont vesztém el, hazafitársaimat is. De a / lelkiismeret öntudatát nem, mert a közügy árán embert s népszerüséget soha nem vásároltam, akkor sem, mi dőn hatalom volt kezemben.
-- 104
-Ha munkámból példányokkal a kiadó megaján
" dékozott volna, cgygyel neked szivesen szolgálan dottam, de hiszen ugy sem vihetnéd haza, Laczitól pedig olvasás végett elkölcsönözheted. Nem egyéb az mint felelet, históriai tényekkel, Kossuth szemtelen igé nyeire. Kit állitsunk helyébe, azt kérdik? Jelenleg senkit. Minden forradalom meghozza a maga emberét.
A rosz minden esetre roszabb mint a semmi. ' Tehát nem jőendsz?! Kimondhatatlanul sajnáljuk.
Legalább adj alkalmat, elmeneteled előtt, általad, litera turai ügyben, valamit haza üzenhetnem.
S emlékezzél meg hivedről.