Ezen írás egy jelenségre világít rá, melyet nem hivatott elítélni, csak egy jól meghatározott szempontból megvilágítani annak pár aspektusát. Mind-ÉN-KI a MAGa útján ugyanis azt kell megtapasztalja, amit elsősorban vágyott, így önmagában az alábbi jelenség sem nem jó sem nem rossz, de korunkra igen jellemző. A materialista spiritualitás és a spirituális materializmus édes testvérek, jelen paradigma és világkorszak által jutottak egyre dominánsabb szerephez az irányított szellemi terekben.
A spirituális materializmus egy olyan szellemi erőtér, mely önmagát tiszta, magasrendű spiritualitásnak állítja be, mely az „elavult” tanok helyébe valamiféle új, tudományos-materialista bázisokon alapuló szemléletet helyez a középpontba. Ezen jelenség a New Age szellemi erőterének a részeként jelent meg, és egyre megszámlálhatatlanabb, egyre terebélyesebb, egyre burjánzóbb ágai szolgáltatják a muníciót a spirituális keresőknek. Ennek az irányvonalnak a jellemzői közé tartozik például az a kvantumfizika által megjelenített neomaterialista világkép, melyet – a spirituális materializmus az, ősi spirituális hagyományokkal ötvözve – minden igyekezetével
„spirituálisnak” törekszik beállítani. (Az érdekesség az, hogy a kvantumfizika valódi, önmaguk által deklaráltan tudományos-materialista művelői is egyet értenek jelen állásponttal, hogy mindez egy sajátosan áthangolt nézet, és semmiképp sem nevezhető a jelenlegi meghatározó tudományos álláspontok szerint bármiféle spirituális nyitásnak a hivatalos tudomány részéről. A kvantumfizika atyjai, annak megalapozói egyáltalán nem valamiféle spirituális világkép alátámasztására és magyarázatára hozták létre a fizika eme viszonylag új ágát, sokkal inkább a fizikán belül felmerült, sürgető kihívások, kérdések megválaszolásának igényével.)
Tisztában vagyok vele, hogy ezen gondolatok nem túl népszerűek a jelen korban, mivel lényegében arra világítanak rá, hogy ezen irányzatokkal nem az a probléma, hogy léteznek, hanem az, hogy magukat igyekeznek – megtévesztő módon – „spirituálisnak” feltüntetni. A mainstream ezotéria
ugyanúgy képviseli ezen tanokat, mint a New Age nyomán megjelent megszámlálhatatlan szellemi irányzat és műhely, melyek sok esetben nem riadnak vissza az ősi védikus, vagy buddhista elvek kritikátlan összegyúrásától az úgynevezett „tudományos” tézisekkel, melyek sok esetben inkább pszeudo-scientifikusak, mintsem a materialista tudomány által jól és precízen definiált tudomány és tudományosság kritériumainak megfelelőek. Nem szándékom ugyanakkor a hivatalos tudományos-materialista álláspont védelme sem kisajátítása, pusztán annak vázlatos szemléltetése.
Nem célom értékelni, kritizálni senkinek a spirituális irányultságát, útját, az alábbiakban néhány gondolatban viszont összefoglalnám – a tévedhetetlenség igénye nélkül – hogy miért tartom a fent jelzett utakat „kerülő utaknak”, és sok esetben olyan ösvényeknek, melyek önMAGunk lényegéhez nem közelebb, hanem attól egyenesen távolabb vezetnek. (Személyes tapasztalataim támasztják alá mindezt, amikor ezen álspirituális utakon való, súlyos évek bolyongásába beletört, kiábrándult, reményvesztett embertársaimmal találkoztam, különböző, igen válságos helyzetekben.) Ezen utak is – mint minden – az EGY része, lehetősége. Célom e gondolatok megírásakor nem az volt, hogy ezen utakat és azok járóit elítéljem, vagy bárkit egyéni megtapasztalásaitól „megmentsek”, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy véleményem szerint az ősi szellemi hagyományokkal ellentétben ezek nem túl tiszta szellemi kútfőkből eredeznek. Tudom, hogy másoknak az általam képviseltek tűnhetnek ugyanilyennek, ezért nem célom a személyesség, sokkal inkább az elvi, metafizikai alapok tisztázása a materialista spiritualitás jelenségével kapcsolatban. Kinek nem inge, kérem tehát mellőzze az alábbi gondolatmenetet.
Legelőször is tisztáznunk kell, hogy az alábbiakban kifejtett tartalmaknak semmi köze bármiféle paranormalitáshoz, spiritizmushoz és egyéb, olyan materialista felfogáshoz, mely a szellem (spiritus) fogalmi definícióját nem mindenféle materiális nézettől, nézőponttól megszabadított, ősi, tisztán szubsztanciális valóságként értelmezi. A Szellem az EGY azon esszencialitása (lényegisége) mely MAGában hordozza a lehetőségét a szubsztanciális, anyagi-érzéki megnyilvánulásnak, de semmiképp sincs ezen lehetőség által determinálva, kényszerítve bármilyen anyagi jellegű megnyilvánulásra, tudati, érzéki formaöltésre. A Szellem az esszencia, melyben, mely által a Tudat számára a valóság tartalmisága, formaisága megtapasztalható valóságként jelenhet meg. Az anyagi megnyilvánulása a Létnek, és azon belül az Életnek potencialitás, lehetőség, mely eleve létező, de nem feltétele minden létforma megtapasztalhatóságának. A materialista spiritualitás, és a spirituális materializmus legnagyobb tévedése, hogy a Lét és az Élet alapjának az Anyagot teszi meg, mint valamiféle eleve, mindentől – respektíve a tudattól – függetlenül létező valóságot. Határozottan ki kell hangsúlyozni tehát, hogy anyag ebben a megközelítésben nem létezik, mert mindaz amit a tudaton belüli érzékszervi, fizikainak nevezhető valóság és tudattartományként megismerhetünk, az nem más mint maga a Szellem megnyilvánulása, ha úgy tetszik materialista fogalomkészlettel átfordítva: a „besűrűsödött, megszilárdult” Szellem. Minden valóság tudati valóság, és minden valóság szellemi valóság, még az a valóság is, amit anyagi valóságként, érzékszervi valóságként él át a tudat és a lélek például az Emberi Lényben.
Az anyagi-érzéki világ tisztán szellemi, tudati megnyilvánulása az EGYnek. A májá ilyen értelemben nem azt jelenti, hogy az anyagi lét nem valós. Az anyagi lét nagyon is valós tudatforma.
A szellemi valóság anyagi kivetülésén, spirituális értelemben nincs semmiféle tagadni vagy
„transzmutálni” való, hanem a valóságot anyagi létként értelmező tudat kell* az anyagi lét tisztán szellemi, tudati voltát felismerje. A tudat transzcendálásának ez a lényege, nem a májá, az anyagi lét figyelmen kívül hagyása, végképp nem az anyag valamiféle átalakítása. Ez utóbbi még tisztán materialista felfogás, horizontális tudati mágia, egyfajta materialista spiritualitás. (* a kell csupán azon emberi lényre vonatkozik aki a tudatosan vállalt spirituális önmegvalósítás útját akarja járni.)
A szellem útját járó, önMAGa forrására irányító tudat ezt felismerve valójában már semmit nem akar átalakítani, semmit nem akar tagadni, a cél annak felismerése, hogy minden megnyilvánulás EGY és EGYetlen ősi Lét, Tudat, Valóság, Esszencia szubsztanciális kiáradása, kivetülése, érzéki megnyilvánulása, és ez a Tudat, az EGY-ÉN, az én tudatom középpontjából árad ki és abba tér vissza. Ilyen értelemben a spirituális úton történő önmegvalósítás, visszatérést jelent önMAGamból önMAGamon át önMAGamba. Önvalóként, (Átmáként) EGY-ÉNéként nincs semmiféle „anyag”
amiben mozoghatok, mert az anyagi lét érzéki-tudati valósága megszűnik akként létezni, megjelenni, amiként az akkor tapasztalható, mikor tudatilag MAGam nem Önvalóként azonosítom.
Amikor MAGam saját objektív tudati valóságom objektumaként azonosítom, akkor jelenik meg a szellemi valóság anyagiként érzékelhetőnek, megtapasztalhatónak saját MAGomnak. Önvalóként megszűnik az individuális tudati szeparáció, ezáltal megszűnik a véges, individuális SZEMlélő, SZEMlélet és SZEMlélt, akinek a szellemi valóság anyagiként megjelenhet. (Ez azonban nagyon magas megvalósítási szintet jelent, ez az EGYetemes tudat individuumon belüli állandósulása, a tudat tiszta tudatosságkénti magas szintű önMAGára ébredése.) Önmagam anyagként való azonosítása egyfajta – eredendően tudatosan vállat – „tudatzavar”.
Nyelvünkben van egy remek kifejezés: ÁTSZELLEMÜL. Az átszellemülés teljesen és tökéletesen lefedi azt a tudatállapotot, amikor a tudatomban a valóság átlényegül, ezáltal transzmutálódik annak minden belső valósága. Ez egyfajta transz állapot, melynek számtalan fokozata, megvalósulása létezik, de amelynek közös jellemzője, hogy az egyéni tudat mintegy kitágul, rátágul önMAGa totalitására, EGY ésEGYetlen Valóságára, mely tisztán Tudati és Lelki természetű, és ezáltal tisztán szellemi is. Az anyagi, érzéki természetű kivetülése a tudat valóságának tehát TISZTÁN szellemi valóság, mely az érzéki valóságba záródó Tudaton belül jelenik meg és a Lélek számára meg- és átélhető tapasztalás. A Szellem és a Lélek ezért nem alászáll az anyagban, mert anyag semmilyen értelemben nem létezik, amiben alászállhatna. A helyes megközelítés az, hogy a tudaton belüli szellemi valóság önMAGát mintegy alászállítja, transzponálja, bezárja az érzéki-anyagi, vagyis a materialista, érzéki tudatformába, mely tudatforma – továbbra is, folyamatosan – a tisztán szellemi lét szerves része és potencialitása. Ez sajátos paradoxon.
Az ÖnMAGunkhoz visszavezető Út fontos felismerése, hogy a materialista tudatforma IS tisztán szellemi, és ennek helyes értelmezése kulcsfontosságú. Az Önkutatás első fázisában a „Ki vagyok én?” kérdés alkalmazása arra szolgál, hogy leválasszam magamról azt, ami szellemi értelemben nem én vagyok. A véges test nem én vagyok. A véges lehetőségek, a személyiségem, a szerep amit játszok valójában – ilyen értelemben – nem az Önvaló, az EGY-ÉN. Ezeket az azonosulásokat le kell vessem magamról, hogy egyre közelebb jussak MAGomhoz, hogy aztán egy adott ponton felismerjem: minden ÉN VAGYOK. A test, személyiségem, szerepeim, stb. mind ÉN KI, és a Mind-ÉN-ség MAGa, MAGam az Önvaló, minden valósággal EGYetemben, ami a tudatomban megtapasztalható. A materialista tudatformába(n) alászálló egyéni, személyes tudatként, egóként azonosuló ÉN miatt viszont végesnek, elhatároltnak, MAGamon kívüliként élem meg az EGY és EGYetlen valóságot, a Teljességet, önMAGam teljességét.
A májá – illúzió, érzékcsalódás – a Végtelen EGY-ÉN önMAGát végesként, önMAGát önMAGától különbözőként, különállóként, önMAGától MÁSnak, MÁSként való önazonosítása (individuális, partikuláris identifikáció). Szent amnézia, melynek tudati valósága és annak központja MAGom vagyok, emberi énem pedig a fátyol, amellyel azonosulva az álom tudatomban valósággá lesz. Az álom az, hogy azt álmodom, hogy véges, különálló, MÁS vagyok, mint az én igaz, ÉBER, tiszta tudati valóságom, mely nem más mint az EGY-ÉN Teljessége, Mindentudósága, Mindenhatósága.