1. ij. Λ szegedi parochia, javadalma, a mult században.
[. Reizner János, városunk történetének jeles írója, Ruszti név alatt kiadott könyvében (a 84. lapon) fölemlíti, hogy a városi levéltárban föltalálható okmányok szerint Szeged sz.
Döméi egyháznak. Lukáts zágrábi püspök — ki Szeged városának szülötte volt — ez iránti hálából ama egyházat, úgy a sz. Döme egyházhoz kapcsolt és a gyümölcsoltó bol
dogasszony tiszteletére szentelt kápolnát — ez utóbbit a vá
ros védnöksége alá helyezvén :— szőlővel, kellőleg berende
zett s 40 Irt üzlettőkével fölszerelt mészárszékkel, 56 darab lóból álló ménessel, 100 frt készpénzzel és számos egyházi kellékkel megajándékozta, és a plébánia öt káplánva melke még két káplányságot is szervezett, kiknek javadalmazásául, úgy ama kápolna fentartásául adományozta a fenti javakat.
Azonban ezen adományozás azon időben történt, midőn Szeged még nem a Csanádi, hanem a kalocsai megyéhez tar
tozott, és minthogy erről többé említés nem tétetik, valószí
nűleg akkor már, — midőn a szegedi parochia a XVI.
század elején — mint az első §§-ban be van igazolva -— a Csanádi megye joghatósága alá került — nem is létezett; ha a város külvárosaiban volt eme kápolna el
helyezve, az ide 1514-ben betörő és a külvárosokat is le- omboló D ó s a kuruezvezér idejében, vagy a XVII. század datt a R á k ó c z y mozgalmak alkalmával valószínűleg az is·
ildozatul esett. Hogy a szegedi parochia azon időben, mig a
9
kalocsai megyéhez tartozott mint főesperességi székhely, gaz
dagon lehetett javadalmazva, onnét is lehet gyanítani, mert a szegedi főesperes a bácsi káptalannak is tagja, és rendesen öt káplánya volt, kiknek számát a zágrábi érsek még kettő
vel szaporította; a dusabb javadalmazást az is bizonyítja, hogy a pápai dézsmaszedőnek lajstroma szerint a szegedi sz. Döméi plébános 2 márkát és 1 frtot fizetett.1)
Hogy azonban e szegedi parochia akkor, midőn a Csa
nádi püspöki megyéhez csatoltatott, minő javadalmazással bírt ? okmányok hiányában bajos kimutatni, úgy azt is, hogy fő
esperességi székhelye megmaradt-e itt továbbra is, melyet ha áthozott volna is magával a kalocsai megyéből, nem sokáig élvezhette azt, mert néhány év múlva már a tonik kezébe került.
Mint a t. olvasó az eddig előadottakból meggyőződött, a török uralom alól fölszabadult városunknak parochiáját
1686— 1701. évig az alsóvárosi barátok látták el minden javadalmazás nélkül, e fölött kegyúri jogot nem igényelt a város, de nem is fizetett semmit a barátoknak, kik csak a stolaris járandóságért, mely annak idejében ugyan nagyon csekély jövedelmet hozhatott nekik, gondozták azt.
Csak 1712. évben ébredt a nemes városi tanács azon gondolatra, hogy ők eme városban kegyurasági joggal is bírhatnak, és miután e véleményükben őket az ajándékok
kal lekenyerezett Hunyadi László kanczelláriai referendarius is megerősítette, legelőször is eme jogukat a j e z s u i t á k letele
pedése elleni t i l t a k o z á s b a n , és nemsokára N á v a y plé
1) Már a viennei zsinatban 1312. el lett határozva, hogy a sz. földnek pogány- kézbőli kiszabadítására a papi tizednek egy része fordittassék. L á n y i könyve szerint* (magyar clerus érdeme 13Ó— 152. lap) honunkban minden egyházi férfiú jöve
delme h u s z a d r é s z é t tartozott e czélra oda adni, egy márka arany 72 arany írt, egy márka ezüst 24 frt, azaz négy arany frt, egy magyar forint pedig ezüst pénz
ben 50 kr. értékű volt. Miután a papi dézsmaszeddk, úgy látszik, félévenkint szedték be az illetőktől eme dézsma illetéket, ha a szegedi főesperes egy évben 288 frt arany forintot fizetett le, akkor h ú s z s z o r annyi jövedelme volt, azaz S J ( ) 0 ^rt» ha pedig ezüst márka értendő, akkor csak 1920 frt jövedelme lehetett. ( C s a n á d i p ü s p ö k i megye története 122. lap.)
bános megválasztásában tanúsították, és az 1710. évben Csanádi püspöknek kinevezett gróf Nádasdy László joghatósága alul is siettek eldisputálni Szeged városának parochiáját, és noha csak 1719. évben nyerték ki e város szabadság levelét s kegyúri jogát, azért ők már azt előbb is gyakorolták. Hogy mikép s minő eredménynyel teljesité a nemes tanács a kegy
úri joggal járó kegyúri kötelmeit ? a t. olvasó közönség előtt szinte ismerve van, templomukat a királytól kért segélyen akarták fölépíteni, és midőn 1731. évben ezen városi parochia- lis templom, mint püspökség székhelyén levő székesegyház
nak lett a király által kijelölve, és ennek fölépítése a kegyúri jog alapján a városra hárítva, már csak azért sem feleltek meg eme kötelmüknek, nehogy a püspök és káptalan itt Sze
geden maradjon, és a nemes tanács el is érte czélját, mert a székhely Temesvárra lett áttéve, és midőn ez megtörtént, néhány év múlva úgy ahogy felépítették még is a romokba lévü sz. Döméről czimzett plébánia templomot, a felsővárosi sz. György templomukat pedig a minorita Atyákkal akarták fölépittetni, és nekik csak e föltétel mellett letelepedési enge
délyt adni.
A városi urak szorult körülményeik daczára fényes do- tatiót ígértek az esztergomi megyéből lehozott lelkészüknek, de még le sem érkezett az hozzájuk, már nem is egyszer, hanem háromszor devalválták fizetését, és mivel ezt sem adták meg neki, megszöktették a városból, és olcsó potom árért a szegény piarista Atyáknak nyakába vetették a hívek ellátását, és az ifjúság oktatását.
Ekép gyakorolta a múlt század első felében a nemes tanács kegyúri jogait czivakodva, veszekedve plébánosával, és püspökével, és mindkettőt futásra kényszerűé, kik ennél jobb, nyugalmasb s biztosb hazát voltak kénytelenek keresni, hogy magukat a nemes tanácsnak boszantó eljárásától megsza
badítsák.
9*
II. De a nemes tanács ama 1719. szabadság levelében még más kiváltság s előjogban is részesült a k a r d vagy p a l l o s j o g b a n = j u s g l a d i i , mely annyit tesz, hogy a.
szegény halandó ember élete fölött is dönthetett. Nem tudom, hogy 1728. előtt gyakorlottá a nemes tanács eme kiváltsá
gos jogát, és itélt-e s hány polgárt halálra ? lehet, hogy a szegedi polgárok nem követtek el ily halálos ítéletre méltó bűntényt, és talán azért nem volt a hóhér pallossá, vagy akasztófája igénybe véve általuk, de valószínű az is, hogy óvatosságra intette őket gróf Nádasdy László püspöknek a városbani jelenléte, kivel minthogy folytonosan harczi állapot
ban voltak, attól félhettek, hogy ha eme nyert jogot nem valami ezégéres bűnösön gyakorolják, a Bécsben gyakran megforduló püspök, ha a hozzá folyamodók előadásából érte
sül erről, panaszt fog ellenük emelni, azért bevárták, mig a püspöktől az esztergomi prímás a nemes tanács és plébánosa által emelt panaszok folytán őket megszabadította, ki 1728.
évben visszatért Győr városába, és nem lakott többé állan
dóan Szegeden.
Alig bogy a püspök lábát kitette a városból, a nemes tanács nem félve már az ellenőrködéstől, nehogy ama kard
joga elévüljön, és a hóhér ok nélkül huzza fizetését, és a vá
ros pénztárából beszerzett bárdjaunegrozsdásodjék, elhatározta, hogy annak is érvényt szerez s gyakorolni fogja, R ó z s a D á n i e l 82 éves szegedi polgárt — ki azelőtt e városnak senatora és főbírája v o lt1) — és ennek 50 éves nejét, S z é l
1) Rózsa Dániel, a városi ügyész vádlevele szerint, kapitánya volt a boszorká
nyoknak, kik 5° óv óta bűbájos mesterségükkel s az ördög segítségével 7 esztendeig elvonták a szegedi határról az esőt s harmatot, és ezt, úgy a Tiszában levő halakat, m á s f é l a k ó pénzért évenkint. eladva, roppant nagy kárt okozlak felebarátaiknak, és ezek jószágainak a termény elvonásában, mivel azonban mindezt, úgy boszorkány
társait Rózsa Dániel önkényt bevallani nem akarta» az ügyész arra kérte a nemes ta
nácsot, hogy a k í n z ó e s z k ö z ö k k e l kényszerittessék őszinte vallomásra, a ta
nács jogosnak találta az ügyész kérelmét — u t t o r t u r a e s u b i c c i i i t i i r — és miután ez megtörtént, az ily b e n e v o l a f a s s i ó n a k nevezelt vizsgálat után ki
tűnvén az is, hogy a vádlott az ördöggel evett s ivott is, és Isten helyett annak en
gedelmeskedett, a nemes tanács igazság érzetéből Őt máglyára Ítélte s meg is éget
hette mint boszorkányt, és hogy magányosan ne menjen a túlvilágba, nejét is hason
E r z s é b e t e t szemelte ki más 14, a nép legalsó osztályához
kányszigeten cszközlött boszorkány elégetésről, fölküldetni ren
delte a periratokat, és 1728. okt. 25-én következő rendele
tét bocsátott a szegedi tanácshoz: „Magy. kir. kanczelláriánk utján kezünkhöz jutott f. é. szept. 23-án beküldött azon bű
bájosokra (Venefici) vonatkozó jelentestek, kik közül néme
lyek már megégetve, mások pedig még börtönbe zárva 1 tüntetésben részesítette, kiről az alább fölemlített német újság szegedi levelezője azt jegyzi meg, hogy a volt főbíró köztiszteletben részesült a szegedi lakosságnál, ennél szebb bizonyítvány nem kell Rózsa Dániel jellemzésére, ha a nép volt főbiráját — ki hivatalos hal almának súlyát mindenkivel éreztette — tiszteletben tartani tudta, le
het, hogy e népszerűsége is volt egyik oka, hogy a máglyára fölléptették. Rózsa Dá vendég urak ezen boszuálló megszégyenítést eltitkolni, de az eseménynek hire elment és megörökítve lett az által, hogy azóta a nép — minthogy a R ó z s a család igen ki
terjedt. volt Szegeden — a vendéglátót k u t y a R ó z s á n a k nevezte el, és eme néven ismerték leszármazását a jelen században is, melynek utolsó családtagja nem rég hunyt el itt Szegeden. Rózsa Sándor Szegednek a forradalmi korszakból hírre vergődött s utóbb élte fogytáig tartó börtönre ítélt fia nem e kutya Rózsa családból származott, noha elkövetett tettei eléggé mutatták oktalan állathoz illő vad természetét.
vannak, melyből kitűnik ugyan az, hogy minő vizsgálat lön eltartva, és azok kihallgatásuk, és a kínzás alkalmával minő vallomást tettek, de az nem tűnt ki, ha váljon meg lett-e vizsgálva, hogy ama b é l y e g g e l (Stigma), melylyel magukat ellátva lenni vallották, valóban megvoltak-e testükön jelelve r és midőn azok bevallották azt is, hogy ők némelyeket meg
gyógyítottak, másoknak pedig ártottak, úgy, hogy meg is haltak bele, ezen körülmény sem lett megvizsgálva, ha váj
jon az illetők valóban meggyógyultak-e vagy meghaltak le
gyen, holott ezeket mind előbb megkellett volna nektek szi
gorúan vizsgálni, hogy igy a tényállás beigazoltatván, az illetők erről kihallgattatásuk alkalmával mind meggyőződtes- senek. Vájjon mindez megtörtént-e ? vagy miért lön elmu
lasztva az elégetettek ügyében r erről kir, kanczelláriánk utján mielőbb minket értesítsetek. Es miután még három- ily egyén van nálatok bebörtönözve, ha ama bélyeg iránti vizsgálat annak betekintése mindeddig meg nem történt volna, azt azonnal esz
közöljétek, úgy azon irányban is tartsatok vizsgálatot, hogy ezen három foglyotok eszközlött-e valóban a beteg emberek gyó
gyítása alkalmával — emberek s barmok megrontásában — kárt és veszélyt ? és miután özvegy Bogadusiné a 12 pont alatt azt vallja, hogy a megszentelt ostyát kétszer már szá
jából kivette s azt zsebkendőjébe takarva magánál hordozza, vizsgáljátok meg azt is, hogy valóban igaz-e ezen állítása ? és a már hozott, vagy hozandó ítélet végrehajtását fölfüg
gesztve, előbb nékünk körülményes jelentést küldjétek föl. — Ugyanez alkalommal másolatban azon meghagyás mellett kö zöljük veletek Mihájlovits György hitvesének Beda Sabinának emlékiratát, hogy miután az ebben előadott körülményekről fentérintett jelentésiekben említés nem tétetik, ha vájjon mindaz, ami ezen emlékiratban elóadatik, és a fürdőzés és mérlegelés iránt egy hírlapban1) közöltetett, a holttesteknek kiásatása s
l) A szegedi boszorkány pörökrdl 1879. évben Gráczban ily czimü könyvecs
kében »Ein Szegediner Hexenprocess culturhistorische Studie von Franz Mosel«,
megégetése, a bevádlottaknak félelemből történt halálozása és az vijabban kitalált k in zó e s z k ö z használata, a folyamodónak kezesség melletti kiszabadulása iránt igy történt-e ? vagy máskép mindez? és miért nem emlékezik minderről fentebbi jelentésiek, nekünk a z o n n a l fölvilágosító jelentést küldjétek föl. Bécs, 1728.
okt. 25. Károly s. k., Acsady István veszprémi püspök, Wanyechy Illés.“
A szóban lévő kérvény magyar fordításban igy van szö- vegezve: „ f elségednek lábaihoz borulva mély alázattal előadni
\ agyok kénytelen, miszerint sz. k. Szeged városának tanácsa
nyokról 1878-ban irt könyvének 15. lapján megjegyzi.
nyáról — in arte magica — gyanúsítva voltak, nehány nap múlva minden előleges vizsgálat nélkül befogattatok, és a per kezdetén a hóhér által összekötöztetett, és a Tisza folyóban ama bübájosság kitudása végett nyilvánosan megfürdetett.
Ezen fürdetés alkalmával három öreg asszony meghalt, kik
nek testét előbb eltemették, azután újra felásva elégették, sőt egy már másfél év előtt elhunyt, a barátok sirkertjében an
nak rendje s módja szerint eltemetett nőnek holttestét is
— mivel a többiek őt boszorkánynak vallották — a barátok
nak tudta s engedclme nélkül kiásatták és szintén megégettették.
Es miután őket a tanács kihallgatta, és azok tagadó vallomá
sukat a hóhér által használt kínzás folytán — a hegyes szeg
gel ellátott székülés, melyben több óráig ültek a vallani nem akarók — visszavonni kényszerittettek, az ekép tőlök kicsi
kart vallomás következtében a hátralevő 13 — öt férfi és H nő — boszorkányságról vádolt egyéneket t ü z e s m á g l y á r a ítélte el, de egynek az elégetést megelőzőleg fejét lcüttctni határozta el, és ezen ítéletét julius hó 23-án végre is haj
tatta, egy teherben lévő boszorkányt a tömlöczben tovább is őriztetni rendelvén. Ezen igy kivégzett egyének közt volt egy Dugonyics nevű özvegy asszony, ki a tanács általi kihallgatás alkalmával boszuságból engemet is magához hasonló boszor
kánynak vallott, és noha ő ezen vallomását utóbb visszavonta, és ezt az őt vesztőhelyére kikisérő sz. Eercnczrendi gyóntató atya előtt is megerősítette, és ezen szomorú útjában meg is holt, ennek daczára engemet, ki a többieknél sokkal vagyo
nosabb voltam, a nemes tanács minden idézés, kihallgatás nélkül saját házamban hóhérja által elfogatott, és meglán- czolva nyilvános megszégyenítés mellett börtönbe hurczolta- tott, (a többi befogott személyeknek legalább öltönyüket meg
hagyva, ily szégyenben nem részesített) ahonnét férjem s csa
ládtagjaimnak sürgős kérelmére csak úgy szabadultam meg, hogy e g y e z e r f o r i n t összeget kellett kezességül lefizet
nem. Noha ezen a halálbüntetéssel fölérő nyilvános megszé- gycniítetésemért jogom volna fényi tő elégtételt kérni, de mi
vel attól tartok, hogy ellenem is a védelmi eszközök kizárá
sával! bírói eljárás fog hamarjában alkalmaztatni, és okmá
nyok, úgy a törvényes védeszközök hiányában nem törvényes forma szerinti elbírálásban fogok részesülni, és ha ez alka
lommal reményem s óhajom ellenére ügyemet elveszteném, a 111. törvénykönyv 1. ez. JIÍ. részében megengedett fölebbe- zést is x) könnyen megtagadhatná a bíróság, és attól is mél
tán félhetek, hogy eme föl folyamodásomért a nemes tanács a per be végeztéig kezesség melletti szabadságomat is vissza
vonja. és engem újra börtönbe hurczoltatni fog, ugyanazért cs. k. Felségedhez, mint az elnyomottak védőjéhez a legmé
lyebb alázattal folyamodok azon kegyelemért, miszerint Sze
ged város tanácsának legkegyelmesben és erélyesen megpa
rancsolni kegyeskedjék, hogy ez a törvény által előszabott védelmi eszközök használatát nékem megengedje, az ellenem indított pert az előirt törvényes módon tárgyalja és döntse el, a fölebbezési jog fenntartása mellett a pernek végleges eldöntéséig megadott szabadságomat vissza ne vonhassa. Sze
ged, 1728. Beda Szabina, Mihalovics György hitvese.“2) l’alugyai többször fölemlített könyvében a városi levél
tárból közli (196— 211. lapon) mind a 13 elitéit boszorkány halálos Ítéletének szövegét, kik közül kettő 50, egy 55 éves, a többi 6 0 — 70 éves volt. Borzadva és fölháborodott lélek
kel olvashatja az ember eme borzasztó ítéleteket, és abban ama vétkeket, melyekkel eme szerencsétlenek vádolva voltak, Istennek megtagadása, az ördöggeli barátkozás, ennek
fölaján-1) A p a l l o s j o g adományozásánál ki van jelentve, hogy bünfenyitő ügyek-'
b e n λ f ö le b I) e z é s ki van zárva, erre a nemes tanácsnak a boszorkányokat vá
doló ügyésze hivatkozott is iratában, »idem procurator hscalis insistendo privilegiis magistratualium causarum ab omni probandi onere magistratum eximentibus.«
2) Neve után Ítélve valószínűleg dalmata vagy rácz no, de gazdag, vagyonos lehetőit, mert iooo frt váltsági — az időben nagy értékű — összeget letudott fizetni, talán a három életben hagyott boszorkánytól is ezt várták a nemes tanács tagjai, azért késtek az égetéssel.
lőtt szolgálat, s segélye mellett másoknak vagyonábani meg
rontása, sőt holtig való nyomorékká tétele, az eső s harmat
nak általuk több évig kieszközlött elmaradása által stb. Mielőtt azonban ezen halálos ítélet végrehajtatott volna rajtuk, előbb a v iz próbát kellett kiállaniok. Kezeik, lábaik összeköttet
tek, derekukra kötött nagy kötélen a Tisza vizébe dobattak, ha elmerültek, bűnösek voltak, de ha mint a parafa a viz felszínén maradtak is, akkor is azok voltak, mert ezt csak az ördög segítségével tehették, igy volt a sulymértékkel is.
a férfinak csak
172
latunak szabad volt lenni, a nőnek meg könnyebbnek. Ez csak a népámitásra kigondolt üres comoedia volt, akire a nemes tanács reá mondotta a halálos sententiát, annak megkellett a máglyán halni, mert ha ő önkényt be nem vallotta boszorkányságát, a k e g y e t l e n k í n z á s o k fájdalmai miatt kénytelen volt azt tenni, és ezt b e n e v o 1 a fassionak nevezte a városi tanács.Mikép védelmezte a nemes tanács legfelsőbb helyre Iöl
küldött jelentésében eljárását ? nem tudom, annyi bizonyos, hogy a kanczelláriához e tárgyban beküldött jelentésében nem híven értesítette a királyt, azért róvja meg a tanácsot, de mindennek daczára is városunkban 1734. és 1747. évben is égettette még a nemes tanács a férfi és nő boszorkányokat, de ezek közt Beda Szabina már elő nem fordul, úgy látszik a pénz s fölfolyamodás megmentette őtet a máglyától. Szeged városa nemes tanácsának a boszorkányok égetésében adott példáját Arad, Gyula, Korpona, Szathmár városok is nemso
kára követték. De nemsokára föltűnt hazánkban is erre nézve a sötétség elűzését jelző fényes nap, mert Mária Therézia ki
rálynő jónak látta eme boszorkányégetést betiltani, és biro
dalmának népeit erre nézve fölvilágosítani, 1754. évben eltil
totta oly naptáraknak árulását, melyek ily babonás elbeszélé
seket tartalmaztak; 1755. márczius 1-én kiadott rendeletében közhírré tette, miszerint a könnyen hivő népet föl kell
vilá-gositani aziránt, hogy az álom s babona kisértet, vagy csalé- kony emberek által előidézett tüneményeket ne tekintse bo
szorkányságnak, sőt ne adjon hitelt olyanoknak sem, kik magukat ö r d ö n g ö s ö k n e k , azaz az ördög által megszállot
taknak vallják; panaszkodik, hogy némely vidéken a papok is hódolnak e balvéleménynek, és Morvaországban az ő ké
relmükre a rendőri hatóság néhány elhunytnak holttestét azon ürügy alatt, hogy azok m a g i a p o s t h u m a bűnével terhei
vel·:, a temetőből fölásatta, és megégettette, holott e gyanú a megejtett vizsgálat után tévedésnek tűnt k i; kijelenti azért a királyné, hogy birodalmában többé ily bűnös visszaéléseket nem fog tűrni, azért szigorúan meg is parancsolja, hogy jö vőre ily ügyekbe a rendőrség s papság ne avatkozzék többé, hanem a kisértet, boszorkányság, és kincs keresési, és az ör
döngösség iránt előforduló panaszok megvizsgálására politikai hatóság van hivatva, mely azokat egy ügyes o r v o s közbe
jöttével megvizsgálván el fogja határozni, ha vájjon fordul-e elő a fen forgó esetben csalás ? és a csalók ellen minő bünte
tés lesz alkalmazandó ? ugyanekkor eltiltotta az álmoskönyvek árulását is; 1766. évben pedig uj leiratában még bővebben föl világosította birodalmának népét a v a r á z s l ó k és b o s z o r k á n y o k csalfa eljárása iránt; végre 1776. junius 26-iki leiratában betiltotta az A l c h i m i á t is, a pénz vegytani ké
szítésének titkos mesterségét.
Azonban ha ama fentnevezett városok követték is Sze
ged példáját, de hamarább fel is hagytak avval, mint váro
sunk, hol még 1747. decz. 18-án is gyakorolta a nemes ta
nács eme kardjogban nyert hatalmat, sőt Mária Therézia ki
rálynő üdvös rendeleté ellenére honunkban Csaplovits és Sán
dor István, a XIX. század elején megjelent müveikben azt is fölemlítik, hogy honunkban még 1766. sőt 1775. évben is fordultak elő ily boszorkányégetések.1)
l) M o se l 2 8 — 3 3 . la p .
IV. P a l u g y a i maga is félj aj dúl a higgadt törvényhozó bünfenyitő kezének eme barbár eljárása ellen, mely fölött az emberiség legszentebb érzete irányában tartozó kegyelet őszinte szózata hangoztatja a história kárhoztató ítéletét, és ezen íté
let leginkább a városokat sújtja, melynek polgárai magukat műveltebbeknek s fölvilágosodottaknak tartották, mint a vár
megyék területén levő községeknek általuk lenézett lakosai, és e boszorkány égetési mánia honunkban még is a v árosok
megyék területén levő községeknek általuk lenézett lakosai, és e boszorkány égetési mánia honunkban még is a v árosok