Szabványosítás

A fejezet célja

A fejezet célja a szabványosítás szerepének, feladatainak megismeréséhez, il-letve megértéséhez szükséges alapvető fogalmak, működési elvek tisztázása.

Szükséges előismeretek

Minőségmenedzsment alapfogalmai Európai Uniós ismeretek

Tartalom

3.1. A szabványosítás és a szabvány fogalma 3.2. A szabványosítás szintjei

3.3. Szabványügyi szervezetek

3.4. Nemzetközi szabványügyi szervezetek 3.5. Európai szabványosítás

3.6. Az európai szabványok és szabványjellegű dokumentumok 3.7. A nemzetközi és az európai szabványosítás összehangolása 3.8. Nemzeti szabványügyi szervezetek

Felhasznált források

A tanulást segítő további források Ellenőrző kérdések

A szabványosítás és a szabvány fogalma

A szabványosítás szerepének, feladatainak megismeréséhez, illetve megértéséhez minde-nekelőtt az alapvető fogalmak, működési elvek tisztázására van szükség. Az alábbi fogalom-meghatározások a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek eljárási dokumentumain és a nemzeti szabványosításról szóló hazai törvény előírásain alapulnak.

A szabványosítás nemzetközileg elfogadott meghatározása a következő:

"Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megol-dásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott fel-tételek között a legkedvezőbb legyen.

A tevékenység elsősorban a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásá-ból áll.

A szabványosítás egyik fontos eredménye, hogy fokozza a termékek, az eljárások és a szolgáltatások rendeltetésszerű alkalmasságát, elhárítja a kereskedelem akadályait és elősegíti a műszaki együttműködést."

A szabvány nemzetközi meghatározása:

"Szabvány: elismert szerv által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan doku-mentum, amely tevékenységekre vagy azok eredményére vonatkozik és olyan, általános és is-mételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalma-zásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia."

A szabványosítás szintjei

A szabványosítás sokrétű, a gazdaságot és a társadalmat teljes keresztmetszetében átfogó tevékenység, amely különböző szinteknek megfelelően szabályozott.

A szabványosítás szintje: a szabványosításban való részvétel földrajzi, politikai vagy gaz-dasági kiterjedése.

Nemzetközi szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben bármely ország illetékes tes-tületei részt vehetnek.

Regionális szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben a világnak csak egy földrajzi, politikai vagy gazdasági területéhez tartozó országok illetékes testületei vehetnek részt.

Nemzeti szabványosítás: egy meghatározott ország szintjén végzett szabványosítás.

Tartományi szabványosítás: egy ország valamely területi egységének szintjén végzett szabványosítás.

Vállalati szabványosítás: egy adott vállalat, intézmény stb. tevékenységével kapcsolatos, a vállalat, intézmény stb. szintjén végzett szabványosítás.

Szabványügyi szervezetek

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 1. számú melléklet 2. pont-ja adpont-ja meg hazánkban azoknak a szabványügyi szervezeteknek a felsorolását, amelyek a ma-gyar szabványosítás működése, kapcsolatrendszere szempontjából meghatározó jellegűek.

Szabványügyi szerv: olyan szabványosító szerv, amelyet nemzeti, regionális vagy nem-zetközi szinten elismertek, és amelynek fő funkciója – alapszabályzatából adódóan – a közös-ség számára hozzáférhető szabványok kidolgozása és jóváhagyása vagy elfogadása.

Nemzetközi szabványügyi szervezetek:

− ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet,

− IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság.

Európai szabványügyi szervezetek:

− CEN: Európai Szabványügyi Bizottság,

− CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság,

− ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Intézet.

A nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetekről, azok tevékenységéről bővebb ismertetést is adunk.

A törvény hivatkozott 1. sz. mellékletének 10. pontja értelmében a nemzeti szabványügyi szervezet olyan önkormányzati elven alapuló testület, amely az alapszabályban megfelelően működik, és a nemzeti szabványosítással összefüggő feladatokat látja el a kormányzati felha-talmazás alapján.

Nemzetközi szabványügyi szervezetek

Sorrendben először a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International

Electrotechnical Commission, IEC) jött létre, mert ezen a területen volt legégetőbb a nemzet-közi megállapodás, részben a villamosságban rejlő, szemmel nem látható balesetveszély elhárí-tása, részben a villamos készülékek csatlakoztathatóságát biztosító azonos feszültségszintek meghatározása céljából.

Ezt követte az első világháború után a Nemzeti Szabványügyi Egyesületek Nemzetközi Szövetségének (ISA) megalakulása, amely minden egyéb terület szabványosítási igényeit volt hivatva kielégíteni. Tevékenysége a második világháború alatt megszűnt, de helyette 1946-ban megalakult a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for

Standardization, ISO).

Mindkét szervezet (az IEC és az ISO) eleinte ajánlásokat dolgozott ki a tagtestületek ré-szére arra nézve, hogy ha a nemzetközi dokumentum témájában valamelyik országban szab-ványt dolgoznak ki, az legyen összhangban a nemzetközi kiadvánnyal. Az 1970-es években az ISO áttért "nemzetközi szabványok" kiadására, azzal az elgondolással, hogy bátorítsa a gazda-sági élet résztvevőit ezek érvényesítésére, és megkönnyítse a szabványokra való hivatkozást jogszabályokban és magánjogi szerződésekben. Később ezt a gyakorlatot az IEC is átvette.

Ma mindkét nemzetközi szabványügyi szervezet szabványait világszerte elismerik, a szabványokat számos ország nemzeti szabványügyi szervezete változtatás nélkül veszi át nem-zeti szabványként.

Nemzetközi Szabványügyi Szervezet/ISO

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, rövid nevén az ISO) a második világháborút követően, 1947. február 23-án kezdte meg tevé-kenységét. Létrehozását "az ipari szabványok nemzetközi koordinálása és egységesítésének elősegítése" céljából 25 ország nemzeti szabványosítással foglalkozó képviselői határozták el Londonban.

Az új szervezetet demokratikus alapokon hozták létre. Az ISO-nak minden belépő or-szágból egy tagja lehet, valamennyi ISO tag egy szavazattal rendelkezik. Ezek a szavazatok egyenértékűek, függetlenül attól, hogy az adott ország milyen méretű és milyen erős a gazdasá-ga, mekkora szerepet játszik a világpiacon, mekkora súlya van a világkereskedelemben.

A ma már 147 tagtestülettel rendelkező ISO, a nemzetközi szervezetek között kiemelkedő helyet foglal el. Szabványait világszerte széles körben alkalmazzák.

Az ISO szabványokat a piac igényére, az ipari, műszaki és kereskedelmi szektorok szak-értői dolgozzák ki, de a munkához gyakran csatlakoznak kormányzati, hatósági, vizsgáló testü-leti, akadémiai, vásárlói képviseleti csoportok vagy más testületek. Az ISO szabványok az ér-dekelt felek között létrejött nemzetközi műszaki megállapodások, amelyek lehetővé teszik a technológiák világméretű egyeztetését. Az ISO fő tevékenysége ezeknek a nemzetközi kon-szenzusoknak a kialakítása.

Annak ellenére, hogy az ISO szabványok alkalmazása teljes mértékben önkéntes, ezek egy részét — elsősorban azokat, amelyek egészségügyi, biztonsági vagy környezeti kérdések-kel foglalkoznak — számos ország hasznosítja szabályozási rendszerében, jogszabályaiban hi-vatkozik rájuk, mint műszaki alapokra.

1947 óta az ISO mintegy 15000 nemzetközi szabványt publikált. A nemzetközi konszen-zusok alapján végzett egységesítések megkönnyítették a technológiák adaptációját, és fontos szerepet játszanak az új technológiák kifejlesztésében is. Így például:

− a gépelemek szabványosítása megoldotta a tartós fogyasztási cikkek javításá-nak és karbantartásájavításá-nak alapvető problémáit;

− a teheráru-konténerek méreteinek szabványosítása lényegesen gyorsabbá és ol-csóbbá tette a nemzetközi kereskedelmet;

− a figyelmeztető és információs szimbólumok szabványosítása révén megoldó-dott az érzékeny vagy veszélyes szállítmányok felismerése a különböző nyel-veket beszélő kezelőszemélyzet számára, így nemcsak gyorsabbá, de biztonsá-gosabbá is vált a különböző nyelvterületek közötti áruszállítás;

− az elektromos csatlakozók és bemenetek szabványosítása a más-más származá-si helyű készülékek csatlakoztathatóságát és a különböző technológiák össze-kapcsolhatóságát oldotta meg;

− a készülékek általános gyártási és biztonsági követelményeinek szabványosítá-sa védelmet nyújt a felhasználó számára, ugyanakkor kellő szabadságot biztosít a gyártónak az előírt követelményeknek megfelelő saját megoldás megtervezé-séhez;

− a vizsgálati módszerek szabványosítása lehetővé teszi a termékek érdemi ösz-szehasonlítását, megfelelőségük ellenőrzését, továbbá fontos szerepet játszik a kibocsátott szennyezések (kémiai, zaj, vibrációs stb.) mérésében.

Az ISO ismertségét és elismertségét 1987-ben ugrásszerűen megnövelte a minőségirányí-tás és -biztosíminőségirányí-tás kérdéseivel foglalkozó 9000-es szabványsorozat megjelenése. Ma már több mint 100 országban cégek tízezrei rendelkeznek tanúsítvánnyal arról, hogy tevékenységük összhangban áll e sorozat valamelyik szabványában foglaltakkal.

Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság/IEC

Az 1906-ban megalakult IEC tevékenysége az ISO létrejötte után, 1947-ben vált aktívab-bá. Az ISO és az IEC egybeolvasztására irányuló törekvések nem vezettek eredményre, mert sok tagországban külön szervezet foglalkozott a villamossági szabványosítással, és ezek nem akarták feladni önállóságukat. Így sok helyen megmaradt a pénzügyi alapok különálló kezelé-se, nemzetközi szinten pedig a két szervezet különállása.

Az IEC-nek feleannyi tagja van, mint az ISO-nak, mert az IEC munkájában inkább csak azok az országok vesznek részt, amelyeknek számottevő villamosipari termelésük van.

Az IEC eleinte főleg a villamos biztonság kérdéseivel foglalkozott, később egyre nagyobb teret kapott az elektronika. A munka itt is decentralizáltan, TC-kben folyik, akár az ISO-ban.

A szabványok kidolgozásának átlagos átfutási ideje 6 év, amit az ISO és az IEC egyaránt igyekszik csökkenteni, de a nemzetközi egyeztetés demokratikus módszerei eddig csak kisebb időmegtakarításokat tettek lehetővé.

Egyéb nemzetközi szabványosító szervezetek

Az ISO-n és az IEC-n kívül számos más nemzetközi szervezet ad ki nemzetközi szabvá-nyokat vagy szabványjellegű dokumentumokat, amelyek egy-egy szakma területén többé-kevésbé érvényesülnek. Mintegy 20 olyan nemzetközi szervezet létezik, amely már legalább 20 nemzetközi szabványt tett közzé. Ilyen például a vegyi termékekkel foglalkozó IUPAC (Nem-zetközi Elméleti és Alkalmazott Vegyészeti Unió).

Egyes nemzeti szervezetek munkájának eredményei olyan széles körű nemzetközi elisme-résre találtak, hogy szabványaikat vagy ilyen jellegű kiadványaikat világszerte úgy alkalmaz-zák, mintha azok nemzetközi szabványok lennének, pl. magánjogi szerződésekben hivatkoznak rájuk. Ennek jellemző példája a vizsgálatokkal és anyagokkal foglalkozó amerikai társaság, az ASTM (Vizsgálatok és Anyagok Amerikai Társasága).

Léteznek még egyéb olyan szervezetek is, amelyek kapcsolatban vannak a szabvá-nyosítással, ilyen például a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), amelynek nemzetközi szintű befolyása egyre inkább nő. Ez a szervezet az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utóda. A WTO – kormányok részére megfogalmazott – ajánlása a nemzetközi

szabvá-nyok széles körű alkalmazására pozitív hatású a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítá-sára, és támogatja a nemzetközi szabványok általános elismerését.

Európai szabványosítás

Az európai szabványosítás célja az Európai Gazdasági Térség egységes piacán az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának elősegítése. A tagországok nemzeti szabványaiként beve-zetett európai szabványokkal elhárulnak a Térségen belüli kereskedelem műszaki akadályai, és e műszaki harmonizáció alapján érvényesül a termékekre vonatkozó vizsgálatok és megfelelő-ség-értékelések kölcsönös elismerésének elve.

Az európai szabványosítás vizsgálatakor mindig figyelembe kell venni a nemzetközi szabványosítás tevékenységét, célkitűzéseit és eredményeit.

Mind az európai, mind a nemzetközi szabványok célja hasonló: a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása és a legjobb rendelkezésre álló technikák bevezetése a versenyképes-ség javítása céljából. Az európaiak a következő három fő okkal indokolják, hogy európai szab-ványokra is szükség van a nemzetköziek mellett:

− Az EU-nak és az EFTA-nak a gazdasági politikája azon a követelményen ala-pul, hogy az európai szabványokat nemzeti szabványként, mindenféle módosí-tás nélkül kell bevezetni, ami nem vonatkozik a nemzetközi szabványokra. En-nek ellenére vagy talán éppen ezért a CEN/CENELEC átvesz nemzetközi szab-ványokat az ISO/IEC-vel kötött megállapodások (a bécsi és a drezdai egyez-mény) alapján.

− Az ISO-ban a CEN 28 országa kisebbségben van, és – bár ezek az országok a legaktívabbak között vannak – javaslataikat könnyen leszavazhatják. Ez bekö-vetkezhet akkor is, ha új munka felvételét javasolják, és akkor is, ha valamely szabvány elfogadásáról szavaznak. Az ISO-tagok többségének érdekei szerint ugyanis más lehet a prioritás, mint az európai tagok számára.

− A nemzetközi szabványok kidolgozása túlságosan sok időt vesz igénybe, ami nem elfogadható a dinamikusan fejlődő európai gazdaságok számára.

Európai szabványügyi szervezetek:

Három szabványügyi szervezet van, a CEN, a CENELEC és az ETSI.

Európai Szabványügyi Bizottság/CEN

A CEN lényegében véve az ISO regionális tükörszervezete, munkája a villamosságon kí-vül minden területre kiterjed. 1975-ben hozták létre, székhelye: Brüsszel.

A CEN tevékenységének kereteit alapvetően három tényező befolyásolja.

Az első az, hogy a nemzetközi szabványosítás eredményeit át akarja ültetni európai síkra.

Ennek érdekében számos ISO-szabványt átvett, illetve átvesz európai szabványként. Az ISO és a CEN szabványai közti összhang biztosítását szolgálja a két szervezet között létrejött Bécsi Egyezmény, amelynek értelmében a két szervezet összehangolja szabványosítási tervét, és egyes témák kidolgozásakor a szavazást egy közös eljárás szerint bonyolítják le, amely lehető-vé teszi, hogy ugyanaz a dokumentum egyszerre váljon nemzetközi és európai szabvánnyá.

A CEN munkáját befolyásoló másik alapvető tényező az, hogy a CEN tagjai kötelezettsé-get vállaltak az európai szabványok szó szerinti átvételére és az azoknak ellentmondó nemzeti szabványok visszavonására. Ez azt eredményezi, hogy a nemzeti szabványügyi szervezet az eu-rópai szabványt csak akkor fogadhatja el, ha vállalni tudja annak bevezetését.

A harmadik tényező az EU jogszabályalkotási rendjével függ össze. Az EU-ban a jogsza-bályok összehangolására megalkották az "új megközelítés" ("new approach") elvét, amelynek értelmében a jogszabályalkotók a műszaki szabályozás területén csak biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi kérdésekkel fognak foglalkozni, és ezek közül is csak az ún. "lényeges" követelményeket egységesítik, a részleteket pedig rábízzák a szabványosítás-ra. A CEN szervezeti felépítése nagyon hasonlít az ISO-éhoz: a munka itt is TC-kben folyik.

Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság/CENELEC

A CENELEC (Comité Européen de Normalisation Electrotechnique) két korábbi európai elektrotechnikai szabványosítási szervezet (a CENELCOM és a CENEL) egyesüléseként, 1973-ban alakult meg. Központi titkársága Brüsszelben van (a CEN-nel közös székházban).

A CENELEC az IEC regionális tükörszervezete, munkájának csaknem 75%-át az IEC-szabványok átvétele képviseli. Ez nemcsak az egyes nemzetközi IEC-szabványok formális átvételét jelenti, hanem kötelezettségvállalást is maga után von az átvett szabványok (általában) válto-zatlan bevezetésére, és a nekik ellentmondó szabványok visszavonására.

Az ISO és a CEN közt létrejött bécsi egyezményhez hasonlóan létezik az IEC és a CENELEC közötti drezdai (korábban lugánói) egyezmény, amely hasonló együttműködést biz-tosít a villamosság területén, mint amilyen a többi területeken megvalósul.

Európai Távközlési Szabványügyi Intézet/ETSI Székhelye: Sophia Antipolis (Nizza mellett)

A távközlés területén szükséges szabványosítási munkák ellátására 1988-ban jött létre, kissé más szervezeti alapokon, mint a CEN/CENELEC. Az ETSI-ben a nemzeti távközlési ha-tóságok az érdekelt szakmai szervezetek közvetlenül is tagok lehetnek, továbbá olyan országok érdekelt szervei is részt vehetnek társult vagy megfigyelő tagként a munkában, amelyek nem tagjai sem az EU-nak, sem az EFTA-nak.

Az európai szabványok és szabványjellegű dokumentumok EN - Európai Szabvány

CEN/CENELEC-szabvány, amellyel az a kötelezettség jár, hogy azt nemzeti szinten be kell vezetni úgy, hogy megkapja a nemzeti szabvány státusát, és egyidejűleg vissza kell vonni minden vele ellentétes nemzeti szabványt.

Az EN-eket súlyozott szavazással hagyják jóvá. A szavazáskor négy ország (Franciaor-szág, Németor(Franciaor-szág, Nagy-Britannia és Olaszország) szavazata egyenként 10-10 pontot, a többi tagé 1 és 8 közötti pontszámot ér.

HD - Harmonizációs Dokumentum

CEN/CENELEC-szabvány, amelyet nemzeti szinten ugyancsak be kell vezetni, legalábbis úgy, hogy nyilvánosan meg kell hirdetni a HD számát és címét, és vissza kell vonni a vele el-lentétes dokumentumokat.

HD-ket akkor készítenek, ha egy EN elfogadása esetén nagyszámú B-eltérést kellene be-levenni (vagyis olyan nemzeti eltéréseket kellene engedélyezni, amelyeket hosszabb ideig is fenn kell tartani). A CEN politikája újabban az, hogy nem ad ki a továbbiakban HD-ket.

ENV - Európai Előszabvány

A CEN/CENELEC által kidolgozott perspektivikus szabvány, amelyet a CEN/CENELEC IR-2 7. fejezetének megfelelően dolgoztak ki átmeneti alkalmazás céljából úgy, hogy vele el-lentétes nemzeti szabványok vele párhuzamosan továbbra is érvényben tarthatók.

Az előszabványokat a kiadásuktól számított 3 év múlva felül kell vizsgálni. Ennek során az előszabványt vagy át kell változtatni EN-szabvánnyá, vagy vissza kell azt vonni; illetve az ENV érvényességét további 3 évre ki lehet terjeszteni (de csak egyszer).

CR - CEN/CENELEC Jelentés

CEN/CENELEC publikáció, amelynek kiadását a Műszaki Igazgatóság hagyta jóvá, és amely információt tartalmaz.

CWA - CEN Munkacsoport Megállapodás

Közmegegyezésen alapuló specifikáció, amelyet egy speciális CEN-munkacsoportban, rövid idő alatt, dolgoztak ki; ("első kísérlet európai szabvány készítésére"). Ezt minimális bü-rokratikus szabályok figyelembevételével hozzák létre, olyan módon azonban, hogy ebből könnyen lehessen majd európai szabványt készíteni.

A nemzetközi és az európai szabványosítás összehangolása

Annak érdekében, hogy a CEN és a CENELEC támaszkodni tudjon a nemzetközi szabvá-nyosítás eredményeire, egyezményeket kötött nemzetközi partnereivel. 1991-ben a CEN meg-kötötte az ISO-val a Bécsi Egyezményt, a CENELEC pedig az IEC-vel 1996-ban aláírta a Drezdai Egyezményt (korábban Lugánói Egyezményt). Ezek a megállapodások főleg a követ-kezőkre vonatkoznak:

− információcsere;

− együttműködés szabványtervezetek kidolgozásában;

− együttműködés munkák átadásában egyik szervezetből a másikba;

− meglévő nemzetközi szabványok átvétele;

− szabványok párhuzamos jóváhagyása.

Ha ilyen párhuzamos jóváhagyást alkalmaznak, akkor a szabványt vagy az ISO-ban dol-gozzák ki (ISO-témavezetés), vagy a CEN-ben (CEN-témavezetés). Mindkét szervezet körözi a szabványtervezetet hozzászólásra, és a jóváhagyást saját eljárása szerint folytatja. A beérkezett hozzászólásokat a vezető szervezet kezeli, de a szavazatokat külön-külön számolják.

Nemzeti szabványügyi szervezetek

A nemzeti szabványügyi szervezetek többségét kb. 70 évvel ezelőtt hozták létre a nemzeti szabványosítási infrastruktúra megvalósítása céljából, de napjainkban ezek már az európai és a nemzetközi szabványosítási rendszerek elválaszthatatlan részeivé váltak. A nemzeti szabvány-ügyi szervezetek főbb feladatai:

− a képviselet ellátásának megszervezése a nemzetközi és az európai szabvány-ügyi szervezetekben;

− a nemzeti szakértők tájékoztatása, oktatása és kiküldése;

− a nemzetközi és az európai szabványtervezetek közzététele felszólalásra;

− a nemzetközi és az európai szabványok beillesztése a nemzeti szabványrend-szerbe (bevezetés);

− a nemzetközi és az európai Műszaki Bizottságok titkársági feladatainak ellátá-sa;

− a nemzetközi és az európai szabványok forgalmazása, jogosulatlan forgalmazás esetén a szükséges intézkedések megtétele;

− a szerzői jogok érvényesítése;

− a szabványosítással összefüggő javaslatok, bejelentések és panaszok elbírálása, szakvélemények készítése;

− adatszolgáltatás a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek részére.

A nemzeti szabványügyi szervezetek tevékenységének fő része ma már az, hogy hozzájá-rulnak az európai és a nemzetközi szabványosításhoz, úgy állítják össze, és úgy irányítják nem-zeti műszaki bizottságaikat, hogy azok tükörbizottságai legyenek az európai és a nemzetközi műszaki bizottságoknak; biztosítják szakértőik tájékoztatását, motiválását és kiküldését oly módon, hogy azok kellőképpen otthonosan mozogjanak az európai és a nemzetközi

A nemzeti szabványügyi szervezetek tevékenységének fő része ma már az, hogy hozzájá-rulnak az európai és a nemzetközi szabványosításhoz, úgy állítják össze, és úgy irányítják nem-zeti műszaki bizottságaikat, hogy azok tükörbizottságai legyenek az európai és a nemzetközi műszaki bizottságoknak; biztosítják szakértőik tájékoztatását, motiválását és kiküldését oly módon, hogy azok kellőképpen otthonosan mozogjanak az európai és a nemzetközi

In document Minőségmenedzsment Csizmadia Tibor (Pldal 25-36)