Felhasznált irodalom
3. Az emberi szem; a színes látás
4.6. A színtévesztés mérése; a diagnózis
A színtévesztés felismerése, típusának és súlyosságának meghatározása nehéz feladatot jelent. Ugyanis nem egyszerű fizikai mennyiséget – mint pl. a hosszúság, a súly, vagy a hullámhossz - kell megmérni, hanem a szem színérzékenységét, amely pszichofizikai mennyiség. Bizonyára ezért van az, hogy az elmúlt 200 év folyamán több mint száz mérési módszert és eszközt dolgoztak ki a színtévesztés mérésére. A más- és más módszerekkel kapott mérési eredmények a színlátást különböző szempontokból jellemzik. Sok esetben ezek az eredmények egymásnak ellentmondhatnak. Ezért a színtévesztést legalább két különböző módszerrel kell megvizsgálni.
A színtévesztés mérésére leggyakrabban a pszeudoizokromatikus teszteket és az anomaloszkópot alkalmazzák.
Színtan
4.6.1. A pszeudoizokromatikus tesztek
A pszeudo-izokromatikus teszt-könyvek olyan képgyűjtemények, amelyeket színes, kerek vagy szabálytalan alakú pontokból állítottak össze („pöttyös könyvek" vagy "babos könyvek‖). Ezeken a képeken az átlag-megfigyelő bizonyos betűket, valamilyen számokat, vagy más alakokat lát kirajzolódni, míg ezek az ábrák a színtévesztők számára felismerhetetlenek maradnak. A pontok színei, amelyekből az alakot, illetve a hátteret kirakják, pszeudokromatikus párokat alkotnak. Ez azt jelenti, hogy világosságuk és szín telítettségük azonos, csak színárnyalatban különböznek egymástól (4.18. ábra - A pszeudo-izokromatikus tesztábra). A vörös-zöld színtévesztés felismerésére szolgáló képeken általában narancssárga és sárga pontok alkotják a figurát, míg a háttér sárga és sárgászöld pontokból áll – vagy megfordítva. A tesztlapokat olyan festékkel nyomtatják, amelyeket speciális festékanyagból, direkt keveréssel állítanak elő, ezért ezeket az ábrákat nem lehet színes nyomtatással tökéletesen reprodukálni.
Nagyon fontos a tesztnél a megfelelő megvilágítás biztosítása. A legjobb megoldás halogén lámpa vagy kompakt fénycső alkalmazása. Azok a fénycsövek viszont, amelyek vonalas spektrumú fényt bocsátanak ki, ("neon-cső"), nem használhatók színlátás vizsgálatra. A megvilágítás diffúz, szórt fényű legyen, sem túl sötét, sem vakítóan világos. Ne legyen a vizsgált személlyel szemben vakító fényforrás, és ne világítsunk úgy, hogy a teszt-ábra csillogása zavarja a látást.
4.18. ábra - A pszeudo-izokromatikus tesztábra
A vizsgálatok folyamán a kísérletben résztvevő személy lehetőleg 15-20 képet azonosítson. Ha a vizsgálat során kettőnél több hibát követ el, színtévesztőnek tekinthetjük. A pszeudoizokromatikus teszt csak egy a színtévesztés kiszűrésére alkalmas módszerek közül. A teszt alapján nem lehet a színtévesztés típusára és súlyosságára következtetni, bár fel lehet tételezni, hogy valaki, aki több képet is elvét, rosszabb színlátással rendelkezik, mint az, aki kevesebbet hibázott. A pszeudoizokromatikus tesztek elsősorban a színek közötti különbségtétel képességét ellenőrzik.
Legismertebb az Ishishara- (Japán), Velhagen- (Németország), Rabkin- (Oroszország) és Dvorine- (Amerika) pszeudoizokromatikus teszt-könyv.
A pszeudoizokromatikus teszt-könyv viszonylag olcsó és kezelése egyszerű. Segítségével mégis csak az állapítható meg, hogy valakinek a színlátása gyenge, vagy sem. A színtévesztés súlyosságának és típusának meghatározására azonban nem alkalmas.
4.6.2. Az anomaloszkóp
A színtévesztés vizsgálatára a legismertebb és a legpontosabbnak tartott készülék az anomaloszkóp. A készülék elvét Lord Rayleigh dolgozta ki. Ismert típusa a Nagel-anomaloszkóp. A Nagel-anomaloszkóp látóterében a vizsgált személynek egy köralakú, kettéosztott látómező felső térfelére vetített vörös (R) és zöld (G) monokromatikus fényt kell összekeverni, mindaddig, míg a kevert szín a látómező alsó térfelére vetített "cél-színnel", azaz sárga monokromatikus fénnyel (Y) azonosnak tűnik (4.19. ábra - Heidelbergi anomaloszkóp és látómezeje). Ha a látómező felső és alsó felét azonos színűnek és azonosan világosnak látjuk, a mérőműszer kijelzőjén a színtévesztés az R/G vörös-zöld viszony, és a sárga cél-szín Y intenzitása olvasható le. A
Színtan
keveréshez alkalmazott színek mennyiségéből következtetni lehet a színlátásra, illetve a vizsgált személy színtévesztésének fokára. Normális színlátású résztvevők esetén a műszer R/G = 45 és Y=15 értéket mutat.
4.19. ábra - Heidelbergi anomaloszkóp és látómezeje
A legidősebb anomaloszkópok egyike a Schmidt-Haensch gyár Nagel-anomaloszkópja. Ennél egy izzólámpa gondoskodik a megvilágításról, amelynek fényét vörös, zöld és sárga színszűrőn keresztül vetítik be a látómezőbe.
Egy modernebb variációt jelent a Heidelbergi anomaloszkóp, amelynek mérési adatai számítógépre vihetők, de a műszer számítógép nélkül is üzemeltethető. Fényforrásként vörös, zöld és sárga LED szolgál (4.19. ábra - Heidelbergi anomaloszkóp és látómezeje).
Ma a legmodernebb változat az OCULUS cég HMC anomaloszkópja. Csak számítógéppel üzemeltethető.
A japán Tomey anomaloszkóp nemcsak a Rayleigh színkeverést (vörös + zöld = sárga), hanem a Moreland színkeverést (kék + zöld = türkiz-zöld) is lehetővé teszi, ezáltal több információt szolgáltat a színtévesztésről mint a normál anomaloszkóp.
Az anomaloszkóp mérési eredményét a diagnózis meghatározásához ki kell értékelni. Egyetlen színegyeztetés alapján nem lehet megbízható diagnózist felállítani. Meg kell határozni, hogy milyen R/G értékeknél tudja a vizsgált személy egyformára beállítani az alsó és a felső mező színét. A súlyos színtévesztők (protanópok és deuteranópok) minden R/G mellett be tudják állítani a színegyezést.
A kiértékelés a vizsgált személy által beállított vörös-zöld arány és a sárga mező világossága alapján történik. A diagnózis adatai a (4.20. ábra - Az anomaloszkópi mérés kiértékelése) ábrán láthatók.
4.20. ábra - Az anomaloszkópi mérés kiértékelése
Színtan
Az anomaloszkóp kezelése és a mérési adatok kiértékelése komplikált, viszont pontos, számszerű mérési eredményt ad a színtévesztés fokáról és típusáról. Ára igen magas, az egyéb igényes látásvizsgáló műszerekéhez hasonlóan.
4.6.3. Új színlátás vizsgáló műszerünk: az Anomal Tester
Az Anomal Tester műszer három szín-egyensúly megkeresése alapján működik. A műszerben 3 LED van:
vörös, kék és zöld. A vizsgált személynek három szín-egyensúlyt kell meghatározni:
• meg kell határozni azt a beállítást, amelynél a vörösből és zöldből kikevert sárga szín nem narancsos és nem zöldes
• meg kell határozni azt a beállítást, amelynél a vörösből és kékből kikevert lila szín nem vöröses és nem kékes
• meg kell határozni azt a beállítást, amelynél a kékből és zöldből kikevert türkiz szín nem kékes és nem zöldes A műszerrel még egy vizsgálatot lehet végezni: sárga háttérszín közepén észre kell venni egy vörös pöttyöt. A protanomáliás vagy protanóp személyek sokkal nehezebben fedezik fel a vörös pöttyöt, mint a normál színlátók.
A beállított adatok alapján számítógépi programmal lehet meghatározni a színtévesztés típusát és súlyosságát. A műszer a (4.21. ábra - Az Anomal Tester) ábrán látható.
4.21. ábra - Az Anomal Tester
Színtan
A műszer LED-jeinek spektrális emissziója a (4.22. ábra - Az Anomal Tester LED-jeinek spektruma) ábrán látható. Érdekes megfigyelni, hogy a LED-ek teljesítményének csökkentése során a spektrális maximum hely kismértékben megváltozik, de még 10 % teljesítmény alatt sem nagyobb ez a változás, mint 4 nm.
4.22. ábra - Az Anomal Tester LED-jeinek spektruma
Színtan
4.6.4. Új színlátás vizsgáló tesztünk: a színlátás vizsgáló Atlasz
A kutatás évei alatt a színlátás vizsgálatára számos új módszert és műszert fejlesztettünk ki. Ezek közül a gyakorlatban a Színlátás Vizsgáló Atlasz vált be legjobban. A színlátás képesség vizsgálatára szolgáló Atlasz egy sor pszeodoizokromatikus tesztképet tartalmaz. Ezek az Ishihara könyvhöz hasonlóan színes pöttyökből vannak összeállítva. A tesztképeken a páciensnek nem számokat vagy betűket kell felismerni, hanem "Landolt C" képeket. A C betűk nyílása véletlenszerűen 8 különböző irányban helyezkedhet el, és a vizsgált személynek csak azt kell megmondani, hogy merre látja a nyílást. Így kiküszöböljük a pszeudoizokromatikus teszteknek azt a hibáját, hogy gyakran a színtévesztőkhöz sorolják a diszlexiában szenvedő, de egyébként jó színlátású pácienseket. Ezeknél a személyeknél a számok vagy betűk felismerési hibája nem a színlátás gyengeségéből, hanem az olvasási nehézségből adódik.
A Színlátás Vizsgáló Atlasz három sorozat képet tartalmaz. A sorozatok egyre nehezebbé váló sorrendben tartalmaznak pszeudokromatikusan kidolgozott képeket. Az első képeken a pontok színe nagymértékben különbözik a háttérben lévő pontokétól, a kép könnyen felismerhető. Ezután képről-képre csökken a színkülönbség, és az utolsó képen a színkülönbség olyan csekély, hogy ezt a képet már csak rendkívül jó színérzékkel megáldott személyek képesek felismerni.
Az első sorozat a vörös-zöld szín megkülönböztetési hiba súlyosságának meghatározására szolgál. A második sorozat a vörös érzékeny receptor (Protos) és a harmadik sorozat a zöld színre érzékeny receptor (Deuteros) hibájának kimutatására szolgál. (4.23. ábra - A színlátás vizsgáló Atlasz 3 sorozatának kezdő ábrája). Aki a második sorban hamarabb hibázik, mint a harmadikban, az protanomal vagy protanop, aki a harmadik sorban hibázik hamarabb, mint a másodikban, az deuteranomál, vagy deuteranop.
Az Atlasz ezzel a három sorozattal lehetővé teszi a vörös-zöld szín megkülönböztetési hiba súlyosságának, és a színtévesztés típusának megállapítását is. Az Atlasszal tehát teljes diagnózist állíthatunk fel, és ennek alapján ki tudjuk választani a megfelelő korrekciós szemüveget is. Az eredmények az esetek 96 %-ában azonosak az anomaloszkopos mérési eredményekkel. Az Atlasz segítségével a korrekciós szemüveg által elért javulás is kimutatható. A mérés kb. 10 percet vesz igénybe, és a színtévesztők játéknak tekintik és szórakoztatónak tartják.
Színtan
4.23. ábra - A színlátás vizsgáló Atlasz 3 sorozatának kezdő ábrája
4.6.5. Tapasztalatok a színlátás-javító szemüvegekkel
A korrekciós szemüveg javító hatása már a vizsgálatok folyamán, a lencsék próbájánál beigazolódik.
Az esetek 95 %-ánál (főleg a deuteranomália eseteknél) a színmegkülönböztetés képesség a korrekciós szemüveg hatására javul. Míg a javító-szemüveg nélküli színtévesztők már az első (a legkönnyebben felismerhető) képeknél is bizonytalanok lesznek, a szemüveggel korrigált színtévesztők, az egészséges színlátásúakkal azonosan, csaknem az utolsó (legnehezebben azonosítható) képig felismerik a tesztképeket.
Az Ishihara-tesztnél a vizsgált személyeknek átlag 20 számjegyet mutatunk be. A korrigálás nélküli színtévesztők ezekből általában csak 4-5 számot ismernek föl, míg azok, akik viselik a színtévesztést korrigáló szemüveget, általában 20, de legalább 19 számot képesek felismerni.
A színazonosítás-képesség javulása általában nem következik be látványos gyorsasággal. Először meg kell tanulni az új színárnyalatokat – amelyeket eddig a színtévesztő még sohasem látott – a javító-szemüveggel nézni és felismerni.
A színtévesztőknek mindössze kb. 4 %-át kitevő gyenge-színlátók (főleg protanópok) állapota nehezen javul, de a megfelelő korrekciós szemüveg alkalmazásával még ezeknél a pácienseknél is jelentős javulás érhető el.
4.6.6. A színlátás javító szemüveg viselésének hatása a színtévesztésre
A színtévesztés típusától és súlyosságától függően már a szemüveg felvétele pillanatában azonnal jelentős javulás mutatható ki. Azoknál a személyeknél, akik csak kicsit vagy közepesen színtévesztők, a szín megkülönböztetés gyorsan javul, míg azoknál, akik súlyosabb mértékben színtévesztők, csak később várhatunk eredményt, bizonyos szín-tanulási gyakorlat után. A rendszeres szemüvegviselés a korrekció eredményességét tovább fokozza, ezért célszerű a szemüveget minél többet viselni és közben figyelni a színeket - gyakorlással segíteni a színek megkülönböztetését és felismerését. Rossz megvilágítású helyiségekben, vagy éjszakai vezetésnél viszont nem ajánljuk a szemüveg viselését, mivel a beeső fényt a színszűrő némileg csökkenti. Egyéb esetekben - a TV-nézéstől a számítógépes munkáig – előnyös a viselése, mindenütt, ahol a színes látás fontos.