zelem, a hitágazatok és erkölcsi oktatás czélszerü összekap
csolása, válogatott, nemes, és virágzó nyelv ékesítik. Kia dott munkáikról nevezetesbek: Kovács Agoston, „Predi kátiók. (Pest, 1802.) Negyed es Pál, „Lelki kalászat."
(Győr, 1801.) „Apostoli kalászat. (U. o. 1802.) Bogyai
173
Mihály, Vasárnapi predikátiók."(Vácz, 1809.) Fejér György,
„Pest sz. kir. város főtemplomában tartott beszédek." (Bu dapest, 1806–9),A mostani idők szükségeihez alkalmazta tott vasárnapi, innepi, és más alkalmatosságbeli beszédek."
(Pest, 1818.) B. Szepessy Ignácz, „Vasárnapi, ünnepi és bőjti beszédek." (Miskolcz, 1828.) „Homiliák." (Kassa, 1840.
2. k.) „Egyházi beszédek." (Pécs, 1846. 4. k.) Szepessy Alojz apát, tarczali plebános, „Vasárnapi és ünnepi prédiká
tiók." (Kassa, 1831. 4. k.) G ó d i n József, Dombi Mihály, Kapfer Fer. ájtatos r. hitszónokok. Scitovszky János,„Egyházi beszédek." (Pécs, 1844) Majer József, „Vasárna pi és ünnepi homiliák." (Pest, 1823.) Kolosváry Sándor,
„Egyházi beszédek." (Pozsony, 1843–4. 2. k.) Pap Ferencz,
„Predikátiók." (Esztergom, 1830, 5. k.) Zsombori József,
„Egyházi beszédek. Gegő Elek, Egyházi beszédek. (Pest, 1834) Kis Ádám, Egyházi beszédek. (U. o. 1838. 4. k.)
Spécz József, „Bőjti sz. beszédek a ker. kath. hit főigazsá gairól. (U. o. 1844.) Orosz
Ádám, Egyházi beszédek va
sárnapokra. (U. o. 1845. 2. k) Beke Sámuel, „Vasárnapi
beszédek." (Kolosvár, 1843. 2. k.) H orv á th Endre, „A jópásztor, nagy bőjti beszédekben." (Buda, 1844.) Ba hun e k
János, „A vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezé se." (Pes , 2. k.) S uj á n sz ky Antal, „Kalászat a legjele sebb német katholicus hitszónokok egyházi beszédeiből." (Pest,1843.) Végh István, „Fitzjames Fer. soissoni püspök oktató beszédei. (Esztergom, 1841. 3. k.) Majer István, „Népsze rü egyházi beszédek minden vasár- és ünnepnapra." (Pest, 1848. 2. k.) Vincze Sándor, Szombathely egyházmegyei pap, „Egyházi beszédek." (Szombathely, 1848. 1. k.) Török
Pál, „Egyházi beszédek" czim alatt: Pap István, Baksai Dániel, Tóth Mihály, Székács József, és saját beszédeit adta ki.
(Pest, 1845. 2. k.) Horváth János, Hoványi Ferencz, Kör möczy Imre, Gasparich Kilit, Magyar Ferencz, Szabó Já nos, Kolmár József Pados János, Taubner Károly, és kiknek beszédeit,Egyházi beszédek gyüjteménye" czim alatt Szalay
Imre adta ki.
66. §.
Tagadhatlan, hogy az ugynevezett tudományos és szépiro dalmi folyóiratok nyelvünk csinosodását, tisztaságát és aes thetikai müvelését, a mellett, hogy tudományos ismereteket
terjesztenek, nagyon elésegitik. Illyen volt példaul Szacsvai
Sándor „Muzsá"-ja; melly mellett a Baróti Szabó Dávid,Kazinczy Ferencz és Bacsányi János szerkesztette „Magyar Muzeum 1788. megindulván, 1792-ig, és igy négy évig virág
zott; Széphalmi Vincze (Kazinczy),Orpheusá"-val, mell,1790. keletkezett, s ugyanezen évben két kötet kijötte után elakadt, nemesen versenyezvén. A „Mindenes gyüjtemény"
1789. indult meg, mellyben Péczely József, Mindszenti Sá muel, és Perlaky Dávid közlötték a magyar tudományossá got elémozditó munkáikat. Négy év multával megszünt. Be
lőle 6. kötetet birunk. S á n d o r István 1792–1808 közt
adta ki Győrött „Sokféléjét, 12. kötetben. Takács József
„Magyar Minervá"-ja leginkább a magyar jeles irók dolgo zatainak kiadásával foglalkozott. Az „Uj holmi tudományos folyóirat 1810., s igy keletkezése évében halt el. Ekkép lel kesb iróink vas szorgalma a részvétlenség és háboruk által
megtöretvén, folyóirataink egy időre megakadtak, hogy jobb körülmények közt annál fényeseben föltünhessenek. A folyóiratok utáni vágy mindinkább erősödék; a közönség
várva várta megindulásukat; iróink szövetkezni kezdettek;a közbizodalom Döbrentei Gábor-, gr.Gyulai Lajos ne
velőjében öszpontosult, ki számosaktól támogattatván, 1814.
inditá meg az „Erdélyi Muzeum"-ot, mellynek tárgyai voltak:
a honi s külföldi hires személyek életrajza; nemzetek jelle mét ismertető utazások kivonata; honunk történetét és nyel vünk régibb állapotját világositható megjegyzések; a köl tészet némelly nemeinek elmélete; idegen irodalom ismerte tése; erkölcsi elbeszélések; bennünket érdeklő munkák kri tikai birálata; nevelést tárgyazó gondolatok és észrevéte lek, stb. E folyóirat sok jónak, szépnek és érdekesnek tár
háza lévén, az olvasó közönség nem csekély részétől sajná
lattal kisértetve szünt meg, 10 kötet kijötte után, 1818.
175
Ezt követte 1817. a „Tudományos Gyüjtemény", mellynek
időnkinti szerkesztői voltak: Fejér György, Thaisz Endre, Vörösmarty Mihály, Horváth István, végre maga a kiadó (Trattner-) Károlyi István. A tudományos
becset sok kötettől eltagadni nem lehet; illyenek főkép azok, mellyeket a széles tudományu Horváth István szerkesztett.Egy folyóiratunk sem tudta magát annyi ideig föntartani, mint ez. Megszünt 1841., miután 25 éves pályáját kifutotta.
A magyar irodalom élesztése s terjesztése körül érdemei el nem vitázhatók. Az irodalmi vállalatokkal annyira szeren csétlen Kovacsóczy Mihály szerkesztése mellett támadott 1824. az „Aspasia" és „Laura; de alig hogy születtek, tar
talmuk silánysága miatt nyomban várta őket az enyészet. Gr.
Dessewffy József buzgalma következtében, 1825. Dulházy
Mihály szerkesztése mellett indult meg Kassán a „Felső Magyarországi Minerva", egykori tudományos folyóirataink va lódi gyöngye. Tartalma meghaladá a Tudományos Gyüjte ményét. Szemere Pál és Kölcsey Ferencz fölüggyelése
alatt jelent meg 1826. az „Elet és Literatura, melly két kö tet kijöttével, 1828. czimét „Muzárion"-ra változtatta; ebből is két kötet forog kézen. Folyóirataink legalaposbja volt, s épen azért kora halálát, illik, hogy fájlaljuk. Wigand Otto könyvárusnak ,Sas" czimü folyóirata 1831. kezdett röpülni, Thaisz Endre ápolása alatt; de szárnyaszegetten 3 év mulva földre hullott. Kovacsóczy Mihály 1833. adá ki az
„Árpá
diát, honi történetek zsebkönyvét, jó és válogatott tarta
lommal; Bajza József pedig 1834. a „Kritikai lapok"-at.
1834-ben inditotta meg a magyar t. társaság , Schedel
Ferencz szerkesztése mellett a Tudománytár-t, mellynek uj folyama 1837. Luczenbacher (Erdi) által lőn szerkeszt
ve; megszünt részvétlenség miatt 1844 végével, roppant veszteséggel. E sorsra jutott egyetlen-egy tudományos folyóiratunknak enyésztét, főleg a közlött
értekezések érdeknélküliségének kell azonban fölrónunk. 1837. Bajza, Schedel és Vörösmarty egyesült erővel alapitották az irodalmunk
történetében időszakot alkotó, „Athenaeum" czimü tudomá