A vadaskerti gazdálkodás - mint minden vállalkozás - bizonyos mértékű kockázattal is jár. A szabad, természetes viszonyok között élő állatok intenzív viszonyokhoz való adaptációja lassú folyamat. Az állatok a számukra kevésbé kedvező körülményekre, a különböző stresszhatásokra ellenálló képességük csökkenésével reagálnak. Ez a folyamat súlyosabb esetben betegségek kirobbanásával, szaporasági mutatók csökkenésével jár, és végül elhullásban is megnyilvánulhat. Ezért az állományok pillanatnyi egészségügyi állapotának ismerete fontos a vadgazda számára. A vadállományok parazitás fertőzöttsége jó indikátora az egészségügyi állapotnak.
A vizsgálat fő célja a Somogyi Erdészeti és Faipari Részvénytársaság Zselici vadászterületén eltérő tartási viszonyok között élő vaddisznó-állományok egészségi állapotának vizsgálata volt. A vizsgálat 1996 januárjától 2004 decemberéig tartott. Vizsgálati anyaghoz csak a téli vadászati szezonban jutottam, így az eredmények csak arra az időszakra vonatkoztathatóak. A vizsgálat teljes időszaka alatt 764 állat légzőkészülékét és hasűri szerveit (máj, gyomor, cseplesz stb.) vizsgáltam meg.
A megvizsgált állományok egészségi állapotára a parazitás fertőzöttség mértékéből és kondíció-vizsgálat eredményeiből következtettem. A parazitás fertőzöttségét illetően csupán az állatok tüdőféreg-, és galandféreglárva-fertőzöttségét vizsgáltam.
A tüdőférgességet több külföldi és hazai szerző a vaddisznó leggyakoribb parazitózisaként írja le, ezért a tüdőférgesség vizsgálata mindenképpen indokolt volt. A tüdőférgek fejlődési ciklusában a vaddisznó a végleges gazda szerepét tölti be. Véleményem szerint a galandféreglárvák vizsgálata a tüdőférgességgel azonos jelentőségű, mivel az egyes galandférgek és azok lárvaformái végleges (Taenia solium) és köztigazdái (Echinococcus granulosus) emberek is lehetnek, ezért, mint helminthozoonosist kiemelten kell kezelnünk.
A tüdőférgesség előfordulását és a vizsgálatok során felvett adatokat több aspektusból is vizsgáltam. A korcsoportok, ivarok és különböző vizsgálati helyszínek mellett - a vizsgálat időtartamából adódóan - lehetőségem nyílt az időben történt változások értékelésére is. Az állatok tüdőféreg-fertőzöttségének gyakorisága mellett sűrűség (intenzitás és abundancia) adatokat is számoltam.
Összefoglalásként kiemelendő, hogy az állatokban magas fertőzöttségi arányt (prevalenciát) tapasztaltam az általam vizsgált paraziták vonatkozásában. E tekintetben fő tényező a tüdőféreg-fertőzöttség (Metastrongylus spp.) volt, 76,4 %-os prevalenciával. A tüdőféreg-fertőzöttséget
boncolással állapítottam meg, a talált tüdőférgeket megszámoltam. A tüdőféregszám alacsony volta arra enged következtetni, hogy anthelmintikumok használatával a féregszám alacsony szinten tartható.
Véleményem szerint azonban a féregellenes gyógykezeléseknek csak fokozott stresszhelyzet idején – kertben a befogás, átfogás, vagy szabad területen a téli táplálékhiány, illetve az állandósuló zavarások időszakában - van értelme. Ilyen alkalmakkor minden disznóskertben ajánlatos elvégezni a gyógyszeres kezeléseket.
Az állatok parazitás fertőzöttségén kívül vizsgáltam a mintavételi időpontok, az ivarok és a korcsoportok hatását a fertőzöttségi mutatók szempontjából. Vizsgálataim tapasztalata is beleillik abba az általános feltételezésbe, hogy a paraziták önmagukban ritkán okoznak megbetegedéseket.
A galandféreglárva-fertőzöttség megakadályozására intézkedéseket kell hozni. Ez elsősorban a tartás- és takarmányozás-technológia betartására irányuljon, különös tekintettel a zsigerelt állatok belsőségeinek szakszerű kezelésére.
Vizsgálati eredményeimet kiértékelve arra a következtetésre jutottam, hogy az egészséges, produktív állomány alapját képező malac korcsoport esetében a helyes takarmányozási- és tartási technológiának döntő, a gyógyszeres kezelésekét meghaladó szerepe van. Erre utal az Állategészségügyi Intézetbe vizsgálatra beküldött minták során kapott eredmények kiértékelése is. GRÓNÁS (1985) és SUGÁR
(2003) véleményét osztva megállapítottam, hogy az intenzíven takarmányozott malacnevelőben elhullott egyedek döntő hányada takarmányozási probléma miatt, és az anyától való durva elválasztás okozta stressz következtében pusztult el.
A gümőkór ismételt előfordulása vaddisznóban a betegség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Szabad területen nincs lehetőségünk a megelőzésre. Vaddisznóskerti állományok esetében viszont a megelőzésre mindenképpen nagy gondot kell fordítania a vadgazdának, hiszen a betelepítésre szánt egyedek megelőző vizsgálata (tuberkulinozás) az állatok vadsága és az elhullás veszélye miatt nem ajánlatos. A zsigerek megfelelő kezelésével, valamint a kert jármű- és személyforgalmának a szabályozásával nem csak a gümőkór terjedése, hanem számos parazita fejlődési láncolata szakítható meg.
A kondíció-vizsgálatok eredményeként megállapítottam, hogy a testtömeg adatok tükrözik a két, közel azonos feltételek között élő vaddisznóállomány esetében alkalmazott eltérő takarmányozási- és tartástechnológia hatásait. Mindezek mellett, intenzív viszonyok között a kiegészítő takarmányozással az esetleges kedvezőtlen időjárási időszakok negatív hatását is kompenzálni lehet. A vesezsír-index alkalmazása anatómiai és faji sajátosságok miatt nem, vagy csak a szélsőséges kondíció-eltérések
kimutatására alkalmas. A vesezsír elválasztása a vesétől jelentős hibával terhelt, különösen a jó kondíciójú egyedek esetében. Ezért javaslom, hogy a 2,5 vagy a fölötti vesezsír-indexű egyedek egységesen jó kondíciójúként kerüljenek besorolásra.
Az egyéb betegségek között előforduló bántalmakkal (enzootiás tüdőgyulladás, malacok oedema betegsége, coli enterotoxémia stb.) szabad területen élő állományok esetében nem találkoztam. Ezen megbetegedések előfordulása a megváltozott környezeti viszonyokból és az ahhoz való alkalmazkodási képesség sikertelenségéből ered. A betegségek kialakulása a SUGÁR (1999) által megfogalmazott tényezők (tartás és takarmányozás alacsony színvonala, egyidejűleg jelen levő paraziták, stressz) együttes következménye.
Reményeim szerint a disszertációban bemutatott eredmények is alátámasztják, hogy a vadon élő állatok egészségügyi vizsgálata számos információt nyújt, és fontos összefüggésekre hívja fel a vadgazdák figyelmét.