neki azt a másodlagos helyet, mely őt megilleti.
Nem tudom eléggé ecsetelni, mennyire meghat és vonz engem ez a nagy és mindig kiszolgáltatott lélek, amely olyan világosan látja gyönge-ségét és a veszélyeket, amelyeket azonban nem tud elkerülni!
Tud-e ön arról, hogy Mme Bigot, akiről a gyermekek nevelésében szó van, rokona-e annak a zongorista nőnek, aki Beethoven barátnője volt Bécsben és akinek az „A ppassionata" kéziratát átadta? (Ez a kéz-irat azóta Bigot-éktól a párizsi konzervatóriumba került.)
Holnap ajánlott levélben vissza fogom küldeni a Napló első csomag-ját — 1810 első 31 oldalát.
10.
Villeneuve (Svájc), 1927. december 9.
Kedves Czeke Marianne
Rendben megkaptam a negyedik csomagot (1811, 47—96. old.) és még ma visszaküldöm önnek ajánlott levélben a másodikat (32—64. old.).
— Mit lehet itt még mondani? A legizgatóbb a kíváncsiság számára az, hogy (akármit is mond), a rejtélyt nem lehet megoldani. Majdnem azt szeretné az ember bebizonyítani, hogy Teréznek az Unsterbliche-hez semmi köze. De ezt nem lehet. Sem mellette, sem ellene — Lélektanilag semmi sem lehetetlen; de viszont semmi sincs, ami bizonyítékul
szolgál-hatna. Az anyagra vonatkozóan azt hihetné az ember, hogy fogadást tet-tek a döntő napok és hónapok kihagyására a naplóban és csak a mini-mumra szorítkoztak, amely ugyan felkelti a gyanút, de nem igazolja azt.
Akármit mond: Az 1812. október 8 - i rész alapot nyújt minden feltevésre. Es izgató;
Ha az ember mégállapítja, hogy Teréz hány őt közelről érintő szomorú eseményt (még otthoniakat is) hallgatott el, — csak hónapok múlva egy véletlen felkiáltás tárja fel azokat —, hogyan lehet következtetni abból, ami a Naplóban nincs megírva arra, ami ténylegesen megtörtént.
Jegyezze meg, Teréz egyáltalában nem szakította meg teljesen Naplója írását ebben az évben, melyet élete legszomorúbb és legbor-zasztóbb -jának nevez! En azt hittem, megértem ezt, azok után, amit ön írt. De íme, előkerül egy napló 1812 első feléből és a teljes 1811-es év.
Ezenfelül még a végének a töredékei. Tehát hasonlítsa, össze azt, amit ott megírt az otthoni és más bajokkal, amikre később az események után né-hány sorban célzást tesz! Es megláthatja, hogy egy Teréz mi mindent tud meg nem írni, ami pedig legközelebbről érinti.
— Hadd hívjam fel a figyelmét arra a módra, ahogy az „Unsterbliche"
hipotézisét csak lehetségesnek fogom tekinteni! (De még egyszer, ehhez
148
a hipotézishez nem ragaszkodom. Gyengének
lát-szik, csakhogy nem tudom t el j e s en kiküszöbölni...) Teréz az ő csodálatos és állandó akaraterejével, önuralmával és
„Ruhe"-jávál nem kevesebb (ebben a korszakban), mint egy erős, nyugodt, maga-biztos asszony . . . Természete gyenge, szertelen, háborgó, gyötrődő .. . Egyik napról a másikra, egyik óráról a másikra ki van szolgáltatva a szen-vedélyek és múló fellángolások viharának ...
Ha ő lett volna az, akihez Beethoven a híres levelet intézte, ez csak egy napnak, egy órának csábítása lett volna. Teréz mindent meg-fontolva, nem engedhetett ennek; nyomasztó, kötelező, kényszerítő feladatok előtt állt, — különösen és pontosan ebben a szörnyű korszakban, amikor erkölcsi és anyagi terhek nehezedtek rá. Kellett tehát, hogy néhány nap után kiragadja magát az ábrándból és visszaküldje a levelet annak, aki azt írta. — De ő tökéletesen alkalmas volt arra,
hogy ezt a levelet sugallja és hogy pillanatnyilag hivatottnak érezze ma-gát, hogy arra feleljen, sőt még arra is, hogy ő idézze elő. (Lélektani véle-ményemet adom).
A hipotézis világos cáfolatát csak a valódi tények szolgáltathatják.
Azonban éppen az 1812. június és július hónapok hiányoznak nekünk a Napló -ból. És nem tudjuk, Teréz mivel töltötte az idejét ezekben a he-tekben? Hol van Hacking? És ki mondja nekünk, hogy nem ment Prá-gába Seeberg nagybácsijához? Nem kellett-e mindenütt segítséget keresni Josephine számára ezeknek a hónapoknak válságos helyzetében?
Nézze csak, hogy ezek a szavak milyen alkalmasak a bizonytalanságra:
„Zerstörung alle s sinnlichen G l ü c k e s ... Trennungen der Gemüthe ... kaum eine heitere Morgenröthe einer glücklichen Zukunft.. ."
Az 1812 október utáni részeket illetően, az a véle-ményem, még a beethoveni hipotézis esetében is, hogy nem kell már keres-nünk semmiféle utalást rá. Ez teljesen lezárt ügy. Ha Teréznek lett is volna ilyen érzelme, és azután elhatározta volna, hogy ebből kira-gadja magát, ha ő valóban szakít és visszaküldi a levelet, annyival tartozott volna a későbbiekben önmagának, hogy esztelen reményének e napjairól a legszigorúbban hallgasson — sőt kötelezze magát, hogy soha többé ne találkozzék Beethovennel.
Ebben az értelemben ha azután mégis találkozott volna vele, az inkább az „U nsterbliche" hipotézise ellen, mint mellette szólna.
De, ismétlem, mindez csak feltevés és az is marad, mert jelenleg semmi sem tudja ezt igazolni, sem cáfolni.
Tiszteletteljes hódolattal Romáin Rolland Bocsássa meg, hogy Szirmayné véleményét Mme de Genlis-re vonat-kozóan önnek is tulajdonítottam. De Szirmayné levelében arra engedett következtetni, hogy ön is osztja azt.
Az 18 12. október 8 - i sorok hogyan kerültek az 1811-es Nap-lóba? A lapszélre írta-e? — vagy egy hozzácsatolt papírra?
149 Vajon az 1810, 1811, 1812. évek írása szemmelláthatóan ugyanaz?
Nem tudná-e megadni nekem Beethoven haláláról szóló el-mélkedéseinek pontos szövegét? Ez nem cáfol, sem meg nem erősít semmit.
(Ebben az időszakban már olyan messze volt a lehetséges találkozás ideje!
Mint egy másik égitest.) De azért mégis érdekes.
11.
Villeneuve (Vaud) Olga Villa, 1927. december 14., szerda.
Kedves Czeke Marianne
Ma küldöm vissza önnek ajánlott levélben a Napló harmadik csomagját 18 11. 1. old . -t ól 4 6-ig.
Valóságos kincsestára ez a bizalmas közléseknek Terézünk lelkére vonatkozóan és a visszahatásra, melyet környezetére gyakorolt. Mily sok keserű csalódást olvas az ember a sorok között, de még a sorokban is.
Bevallom, nem tudok Josephine iránt (az akkori idők Josephine-je iránt) olyan határtalanul elnéző lenni, mint ő, de különben ez az elnézés néha úgy látszik, nála is kimerül.
Majd még kifejtem önnek a későbbiekben az egészről való benyomá-somat. Pillanatnyilag nagyon él vagyok foglalva avval, hogy mindent meg-figyeljek, hogy kövessem napról napra, és hogy az ön kitűnő felvilágosí-tásait felhasználjam, amelyeket volt olyan jó utolsó levelében megadni (a Napló 5-ik csomagjában).
Milyen jól megérti őt! Szinte egybeforr vele.
Egy dologról azonban biztosíthatom önt: bármilyen nagy esemény volt Teréz számára Pestalozzi megismerése, és ha ez későbbi hivatására döntő is volt — Pestalozzi az 1810—1811-es évek gondolatvilágában nem foglalja el azt a vezető helyet, amelyet ön neki tulajdonít. Teréz mély tiszteletet, odaadást érez iránta, ha gondol rá! De gondolatai nem körülötte forognak leginkább. Még a jövő nevelői hivatásánál is jobban foglalkoztatja őt a saját maga tökéletesí-tése — a saját lelkével való törődés. Teréz lelke beteg, nem eléggé kiegyensúlyozott és kialakult; érthetetlen; úgy látja mindig, hogy veszélyeztetve van. Ugyanakkor azonban megvan benne a felismerés, hogy valami istenit hordoz magában. Első feladatának tekinti, s ebbe
ezek-ben az évekezek-ben szenvedélyesen belemélyed, hogy megmentse saját magát, hogy isteni legyen. Ezt az istenit homályosan érzi magában és
imádja. Igen nagy és vallásos látvány ez! A többi, a gyerekek, csak egy mód, csak eszköz, ö nem született pedagógusnak (szerencsére!) ö annál sokkal több: Lélek, mely szomjúhozza Istent, akit önmagában akar meg-valósítani (legelőször. Mert, hogy másokat megmentsünk, először magun-kat kell megmenteni.)
150
Meg tudná adni nekem Pestalozzi T e r é zh e z
inté-zett levelének pontos szövegét? Ez nekem nincs meg.
Ki az a „R o s ali e"?
A pisai elmélkedéseknek nem volt szükségük Stackelberg piétizmu-sára, hogy kifejezésre jussanak. Nem a Nagyhéten írta azokat? Egy katoli-kusnál nagyon is várható, hogy ezekben a napokban magába száll, lelki-ismeret-vizsgálatot tart és az elmúlt évekre visszatekint. — En katolikus vagyok. Magam is megtettem ezt, mint gyermek és láttam anyámtól és azok-tól, akik.'körülvettek. Ha el is szakadtam ettől a vallási formától (nem az is-tenitől!), jól ismerem a húsvéti napok mélabús zsibbadtságát vidéken.
Szívélyes üdvözlettel Romáin Rolland Képzelje, Giulietta Guicciardi unokái írtak nekem, s felajánlják, hogy nagyanyjukról, akinek emlékét védik, felvilágosításokkal szolgálnak. (Igazuk van.) Kegyetlenek voltak hozzá (én is), ehhez a kis P rimav er a -hoz, akinek legfőbb bűne az volt, ami a tavaszé, hogy mámorossá tesz!
De hogyan védekezhetnék Beethoven összes „szerettei" ellen, akiket örök-ségül hagyott rám? Az én kis szobám tele van velük.
U. i. Holnap én is befekszem a klinikára, körülbelül tíz napra. Mert az egészségem nem a legjobb. De már hozzászoktam. Evek óta egyedül a szel-lem tartja fenn a testet.
Elnézését kérem, ha a Napló következő csomagját késve küldöm visz-sza. Ti. kezelés alá vetem magam.
Mindenképpen úgy gondolom, karácsonyra már a Villa Olgában leszek.
Csak mindig oda írjon nekem!
12.
Valmont, 1927. december 17.
Kedves Czeke Marianne
Megkaptam hatodik küldeményét (az úgynevezett 1812/3/4-es naplót) újabb magyarázataival. Hamarosan alaposan szemügyre veszem és meg-írom észrevételeimet.
Most figyelmesen olvasom az 1811. évi naplót és átfutottam már 1812.
elejét (5. küldemény). Meghökkentett az a morális változás, amely Teréznek ebben a korszakában megnyilvánul. Bizonyos, hogy ebben nagy része van külső eseményeknek (Stackelberg-Josfephin]). De ez még nem magyaráz meg mindent. Teréz bensejében elég súlyos zavar és bizony-talanság mutatkozik. (Tudja, én olyan ember vagyok, aki minden
elő-151