2. A dolgozat célja és módszere
3.2. A Sapir-Whorf hipotézis
Nyelv és kultúra változását illetően ki kell egészítenünk Boas megfigyelését Edward Sapir azon észrevételével, hogy a kultúra jóval gyorsabb változásra képes, mint a nyelvi struktúra.
Benjamin Lee Whorf a nyelv és kultúra viszonyát determinisztikus kapcsolatnak nevezi, vagyis jóval túllépett az addigi elgondolásokon, és kimondja, hogy a nyelvek grammatikája nem csupán kifejezi, hanem formálja is a gondolkodást. A Sapir-Whorf hipotézist egyesek nyelvi relativizmusként, míg mások nyelvi metafizikaként is definiálják. Az elmélet
21 Claude LÉVY-STRAUSS, Tudomány és mágia – két út a megismeréshez, i.m., I. 272.
22 Franz BOAS, Népek, nyelvek, kultúrák, Bp., Gondolat, 1975
23 Vö. STEKLÁCS János, Mítoszelmélet és nyelvtudomány, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam8/SJ-mitosz.htm
19 kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk.
A nyelvészetben nem új keletű dolog annak hangoztatása, hogy a nyelv befolyásolja, meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Humboldt német nyelvész vetette fel a 19. század elején. A nyelvi relativizmus gondolata a 20. század derekán terjedt el, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. (Akadnak például, akik a magyar származású tudósok kiemelkedő teljesítményének titkát semmihez sem hasonlító anyanyelvükben vélték fölfedezni.) "Naiv dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg.
Nincs két olyan nyelv, mely ugyanannak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna."24
A nyelvek összehasonlító vizsgálata a kulturális antropológián belül indult meg. A kultúrák sajátos szimbolikája ugyancsak kínálkozott kommunikációelméleti értelmezésre. Az összehasonlító kulturális vizsgálatok során felvetődött olyan hipotézis is, hogy a nyelv struktúrája és szemléleti módja – amely a nyelvben felnövő és élő személyiség számára adott – meghatározza a valóságlátást, a külvilág összefüggéseinek percepcióját. Ez a hipotézis Edward Sapir nyelvész és antropológus és diákja, Benjamin Whorf nevéhez fűződött.
Whorf gondolatmenetét folytatva nem csupán a gondolkodásmód, a szemléletmód alakítja a nyelv grammatikáját, hanem a nyelv is erőteljes hatást gyakorol az előzőekre, és természetesen az egész kultúrára, így a hiedelemvilágra és az egész folklórra is. A vallás szót szándékosan nem használtuk, hiszen a vallás leginkább egy komplex hiedelem és szokásrendszerként értelmezhető jelenség. Így egy új vallás felvétele egyenlő hatással bírhat az anyanyelv cseréjével egy nemzet életében. Könnyen belátható továbbá, hogy a kereszténység előtti ősvallások egy-egy nemzet életében sokkal inkább harmonizáltak annak nyelvével és természetesen kultúrájával. Sok esetben nagy szerencsére fennmaradtak ezeknek a vallásoknak a mítoszai. Az, hogy milyen nehezen érthetőek ma, a legjobb bizonyítéka annak, hogy a hiedelemrendszer megváltozásával a nyelv és gondolkodás is átalakul.25
Kerényi Károly a Mi a mitológia? című tanulmányában, amelyet a homéroszi himnuszok magyarázataihoz írt, a mítosz fogalmát elemzi, s itt említést tesz az "élő mitológiá"-val kapcsolatban Sir Georg Greyről és a Polinéziai mitológia és az új-zélandi faj ősi
24 Edward SAPIR, A nyelvészet mint tudomány = Edward SAPIR, Az ember és a nyelv. Vál., ford., utószó:
FABRICIUS Ferenc. Gondolat, Bp., 1971, 46.
25 STEKLÁCS János, Mítoszelmélet és nyelvtudomány
20 hagyományos története című művéről. Sir Georg Grey elmondja, hogy amikor kormányzóként Új-Zélandra érkezett, még nem értette a bennszülöttek nyelvét, s jó időbe telt, amíg ezt elsajátította. Később, amikor ez már nagy nehézségek árán megtörtént, rá kellett döbbennie, hogy bár a nyelvet érti, a bennszülötteket még mindig nem. Ők ugyanis ősi mitológiai rendszerekre épülő közmondások és költemények részleteit idézik – ma azt mondanánk – kommunikációs szándékuknak megfelelően. Kerényi ezt a következtetést vonja le Grey elbeszéléséből: "a mitológia azoknak, akik benne gondolkoznak, és általa fejezik ki magukat, egyúttal élet- és cselekvési forma. […] Az idézetekből álló nyelvnek idézetszerű élet felel meg, amint ezt a "mítoszban való élést" igen találóan nevezték." 26
Kerényi Károly gondolatai révén egy lépéssel közelebb kerülünk a mítosz és nyelv kapcsolatához. A "mítoszban való élés" mellé oda lehet állítanunk a nyelvben való élés vagy a kultúrában való élés fogalmát. A továbbélés tekintetében nem szabad megfeledkeznünk a hagyományozódásról sem. A nyelv egyik legfontosabb feladata a kultúra megőrzésének és továbbadásának funkciója. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy egyes információt milyen céllal hagyományoz a nyelv. Úgy tűnik, a világ minden részén a folklór műfajainak csoportjain belül kialakult a mese, a monda és a mítosz is. A legtöbben az alapján különböztetik meg ezeket a műfajokat, hogy a közösség, amelyben elmondják őket, elhiszi-e, avagy sem. A filológiával, irodalomtudománnyal, nyelvészettel foglalkozó Jakob és Wilhelm Grimm így fogalmaz: a mese költőibb, a monda történetibb. Ezt a mai napig sem sikerült találóbban megfogalmazni, esetleg alaposabban, vagy korszerűbben, illetve bővebben.
A mítosszal kapcsolatban azonban nemcsak az a fontos, hogy elhiszik-e, avagy sem, hanem hogy szervesen része-e egy közösség életének, cselekedeteinek, ha úgy tetszik, kultúrájának.
A nyelv ennek megfelelően hagyományozza az elbeszéléseket. A mese szereplői, helyszínei változhatnak a mesélő, illetve a hallgatók kedve szerint, a mítosznál ugyanez elképzelhetetlen.
A mítosz üzenete, információja a szereplői, azok cselekedetei, a helyszín. A mese ezzel szemben sokkal inkább szórakoztató szándékú. A mesének tanulsága, a mítosznak tanítása van.
A nyelv a hagyományozás folyamatában óriási különbséget tesz tartalom és forma szempontjából. Tipikusan tartalmi részei hagyományozódnak például a népmeséknek.
26 KERÉNYI Károly, Mi a mitológia?, Bp., Szépirodalmi, 1988
21 Gondoljunk csak Propp zseniális felfedezésére, mely szerint a népmesékben (ezen belül is a varázsmesékben) a szereplők száma nagyon sok, a funkciók száma meglepően kevés. 27 Ennek ellenpéldái lehetnek a talizmánként tartott szövegek, vagy a ráolvasások, amelyeken egyetlen szót sem lehet változtatni. A mítoszok esetében úgy tűnik, hogy mind a tartalmi, mind a formai jegyeket hagyományozza a nyelv. Méghozzá olyan erővel, hogy a szájhagyomány generációkon keresztül megőrizte, anélkül, hogy az általa közvetített információt megértette volna.