sőfokon végzett tanítók, tanítónők és óvónők. akik létszámuk és zömében kongruens foglalkozásokban való elhelyezkedésük miatt meghatározó szerepet töltenek be a
falusi. nem egyetemet végzett diplomások körében.
A szubjektív megítélésen alapuló kongruencia mértéke az egyetemet végzettek
körében minden településtípusban csaknem azonos (92—930/0). az eltérés a kép—
zettségüket nem hasznosítók között is elhanyagolható. A nem egyetemet végzettek közül elsősorban a községekben élő nők érzik úgy, hogy végzettségüket nagy hatás-fokkal tudják alkalmazni feladataik ellátásában. Az ok ugyanaz, mint az objektív módszernél elmondottak, az oklevél jellege és a betölthető munkakörök közötti . összhang.
15. tábla
Az aktív kereső diplomások objektív és szubjektív kongruencia-szintie településtípusok és nemek szerint, 1984*
Foglalkozása a képzettségének Végzettségét kismértékben
_, , , nem felel meg vagy nem hasznosítja
Telepulestlpus
összesen l férfi l nő l összesen férfi nő
Egyetemi
Budapest . . . . . . . 14.8 149 14,8 2.4 2.1 3.1
Városok . . . 12,2 12,5 11.5 2.1 22 1.8
Ebből:
Megyeszékhelyek . . . . 11,2 11,8 10,2 1.8 2.0 1.5
Többi város . . . 13.9 13,9 14,0 2.5 2.6 2.4
Községek . . . 14.7 15.5 12.3 1.8 2.0 1.4
Nem egyetemi
Budapest . . . 26.9 31,6 21.7 5.6 6.9 4.2
Városok . . . 21,6 27,8 149 4.6 6.0 3.1
Ebből:
Megyeszékhelyek . . . . 21,8 27,0 16.0 4.2 5.6 2.6
Többi város . . . 21,4 28,9 13.6 5.1 6.6 3.7
Községek . . . 15,9 21,5 10,9 4.1 6.3 2.2
' A megfelelő szintű végzettségűek százalékában.
Az objektív és szubjektív kongruencia—szint vizsgálatakor csupán néhány lénye-gesnek tartott szempont kiemelésére került sor. E szempontok bizonyos mértékig önkényesek. nem biztos, hogy mindenki ugyanezeket minősítette volna a legfonto-sabbaknak. Lehet, hogy több. további elemzésre érdemes összefüggés kimaradt.
Ennek részben terjedelmi okai vannak, részben pedig a mélyebb értékelést előse-gítő adatok hiánya nem tette lehetővé vizsgálatukat.
Összefoglalóan mégis elmondhatjuk. hogy az objektív és szubjektív módszer-rel elvégzett elemzés a képzettségüknek nem megfelelő munkakörben foglalkozta-tott, illetve a végzettségüket nem vagy csak kismértékben hasznosítók arányszámai
között jelentős eltérést mutat. Az. hogy a diplomásoknak mindössze 4 százaléka
érzi képzettségét foglalkozása ellátásához feleslegesnek, nem hasznosítottnak. túl-ságosan kedvező képet mutat. Alátámasztja ezt a végzettség és az egyéni fog-lalkozás összevetésével készült objektív inkongruencia 18 százalékos arányszáma is.1206 SZOCS ZOLTÁN
Ez utóbbi — a témával foglalkozó több szerző véleménye szerint is — megközelítően reálisnak tűnik. Természetesen a különböző végzettségű csoportokban ennek mér—
téke eltérő.
Az elmúlt húsz évben a foglalkozás és a képzettség megfelelésének mértéke jelentősen megváltozott. A hatvanas évek elején elvégzett vizsgálat
kongruencia-értékei részben történelmi. részben gazdasági okokkal magyarázhatók.
Az inkongruenciát előidéző okok között első helyen kell említeni a
diplomá-sok nagymértékű alulfoglalkoztatását. Míg a diplomát, felsőfokú tanintézeti vég-zettséget igénylő munkakörökben jelentős számban tevékenykednek alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel vagy szakmai képesítéssel rendelkezők, továbbá diplo—más, de ,,szakmaidegen" képzettségűek, addig az értelmiség közel kétötöde kép—_
zettségének nem, további 8 százaléka pedig csupán részben megfelelő foglalkozást folytat.
A vizsgálat szerint nem a képzettségüknek megfelelő munkakört betöltők közé
kerültek a diplomások alig több mint 2 százalékát kitevő fizikai foglalkozásúak is.
Ök nem elsősorban az eltérő tevékenység. hanem a végzettség szintjéhez képest rendkívül nagymértékű alulfoglalkoztatás miatt inkongruensek. A diplomások fizi—
kai munkavóllalásának okai között megemlíthető az értelmiségi pályák presztízs—
vesztesége, a szellemi—fizikai bérarányok és újabban a gazdasági munkaközössé—
gek, polgári jogi társaságok jobb anyagi viszonyokat, nagyobb munkahelyi kötet-lenséget ígérő elszívó hatása.
Bizonyos mértékig ide kapcsolódó kérdés a túlképzés. Tény. hogy túlképzésről általában nem beszélhetünk. Egyes végzettségi csoportokban azonban előfordul-hat a szükségleteket meghaladó diplomásképzés. Elsősorban a mezőgazdászok tar-tozhatnak ide, akiknek mind az objektiv. mind a szubjektiv módszerrel mért inkong—
ruencia-szintje messze az országos átlag feletti.
A műszakiak kongruencia-szintje igen kedvező, körükben viszont a területi tagoltság okoz (például Budapesten) a képzettségüknek megfelelő foglalkozások-ban elhelyezkedésí gondokat. Egyértelműen nincs sem alulfoglalkoztatás, sem túl-képzés az egészségügyiek és a pedagógusok körében. s a jogászok és a közgáz-dászok is —— elsősorban diplomájuk széles körben való alkalmazhatósága miatt — el tudnak helyezkedni kongruens munkakörökben.
Lényeges szempont az inkongruencia vizsgálatánál a jövedelmi viszonyok elem-zése is. Általában szoros összefüggés fedezhető fel az alacsony kereseti lehetőség és az ínkongruencia magas mutatószámai között. Nagyrészt ez okozhatja például azt, hogy a szolgáltatásokban, valamint a közlekedés, posta, távközlés népgazda-sági ágban foglalkoztatottak magas hányada vélekedik úgy. hogy oklevelét, szak-mai ismereteit nem tudja hasznosítani. Ezek a vélemények bizonyos fokig az itt dolgozók közérzetét is jellemzik, de a mögöttük meghúzódó jelenségek hatással vannak a lakosság hangulatára is. Látványos színvonalemelkedés azonban csak akkor várható. ha az itt dolgozók anyagi elismerése, valamint munkakörülményei jelentős mértékben javulnak. Kivételt képeznek az egészségügyi, szociális és kul-turális ágazatokban dolgozók, akik többnyire hivatásuknak tekintik a választott pályát, a meglevő kedvezőtlenebb jövedelmi és környezeti viszonyok ellenére is a pályán maradnak, választott foglalkozásukat az esetleg jobb anyagi feltételek csá-bító hatása ellenére sem hagyják ott.
Az inkongruencia okai közé sorolhatók a hazai felsőoktatási felvételi rendszer hiányosságai is. A felvételi bizottságok nem mindig vizsgálják kellő alapossággal a rátermettséget, csupán a felvételi vizsgán mutatott lexikális tudás és a középis—
kolai érdemjegy a mérvadó. Ez még akkor is igaz, ha a pontozás valamelyest
mó-dosult is az elmúlt években, nagyobb lehetőséget adva a differenciálásra. Ez a
fel-vételi rendszer magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a fiatalról majd csak a munkába állást követően derül ki, hogy pályát tévesztett, nem a képességeinek és érdeklődési körének megfelelő hivatást választott. Ezek pedig egyértelműen apályaelhagyást motiváló tényezők közé tartoznak.
Bizonyos — elsősorban egyes műszaki (vegyipari, kohóipari stb.) — pályákon nehézségeket okoz az is. hogy évek óta kevesebb fiatal jelentkezik a felsőoktatási intézményekbe, mint amennyi a felvételi keretszám. E pályákon alulképzés van.
következésképpen a vállalatok más műszaki jellegű végzettséggel rendelkező dip-lomásokat is nagy számban foglalkoztatnak, s ez többnyire szintén az inkongruens munkakörben tevékenykedők számát növeli.
Az inkongruencia növekedésének további oka lehet. hogy a népgazdasági szükségleteknek és a megfelelő összetételű felsőszintű szakemberképzésnek korábbi egyensúlya a termelésben bekövetkezett - bár a kívánatos szintet még el nem érő
—— szerkezetváltás következtében felbomlott. Ez elsősorban az újra kevésbé fogé-kony, az átállás nehézségeit kevésbé vállaló értelmiségi rétegnél növelte az in-kongruencia szintjét. A középkorúaknál ehhez társul a történelmi és társadalmi helyzetükből eredő hátrányos voltuk is.
A képzettség és a foglalkozás összhangja településtípusonként eltérő. Legked-vezőtlenebb a fővárosban. majd a települések rangjának csökkenésével fokozato-san javul. A falusi lakosság magas objektív és szubjektív kongruencia—szintjét nagy-mértékben meghatározza az itt élő diplomások végzettségi jelleg szerinti összeté-tele és a betölthető munkakörök választéka. Orvos, gyógyszerész. tanár, tanító, óvó-nő: meghatározott, szakirányú képzettséget igénylő foglalkozások, amelyek a kong-ruencia—szintet emelik, elhelyezkedési gondok a községekben ezeken a pályákon nincsenek, sőt — különösen a kistelepüléseken — az ilyen végzettségű munkaerők-ből hiány mutatkozik.
Az egyetemet végzettek körében viszont a városokban a legnagyobb a foglal—
kozás és a képzettség összhangja. Az ipartelepítés és az új vidéki kutatóintézetek megnyitása elsősorban ezt a településtípust érinti. így a legmagasabb szinten vég—
zettek elhelyezkedése itt még viszonylag problémamentes.
Az okok, megállapítások, következtetések felsorolása természetesen nem a tel—
jeskörűség igényével történt. Csupán a legfontosabbnak, a legjellemzőbbnek tar—
tott motívumok kerültek kiemelésre, mintegy emlékeztetőként, összefoglalásként a tanulmány előző fejezeteiből. Az elemzéssel talán sikerült bizonyítani, hogy a kong—
ruencia—vizsgálat segitségével hasznos információkat nyerhetünk a népgazdaság foglalkozási—képzettségi harmóniájáról, a képzés és a tényleges
szakemberszük-séglet összefüggéseiről.
IRODALOM
Dr. Juhász Ádám: A műszaki értelmiség társadalmi szerepe és helyzete. Társadalmi Szemle. 1982. évi 6. sz. 5—19. old.
A felsőoktatás távlati fejlesztésének kérdései. Szerk.: Ladányi Andor. Oktatáskutató intézet. Budapest.
1985. 413 old.
Dr. Lakatos Miklós — Szűcs Zoltán: A felsőfokú végzettségű fiatalok foglalkozási jellemzői. ifjúság és társadalom — Az ifjúság életkörülményei. lfjúsógstatisztikai közlemények. Központi Statisztikai Hivatal. Buda-pest. 1984. 335 old.
Nagy Orbán -— Szűcs Zoltán: A felsőfokú végzettségűek objektív és szubjektív kongruencia-szintjének vizsgálata. (Kézirat)
Németh József: A műszaki értelmiség társadalmunkban. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1977. 159 old.
TARGYSZÓ : Szakképzettség. Foglalkoztatottság.
1208 szucs: A DIPLDMASOK
PE3iOME
OcnosHuM aonpocoM oőmecraenuoi'i anem-sum oxonuuaumx By3bi mu, sanaercs ro, moryr—nu mm ycrpou'rbca Ha paőory !; cooraercrauu co caoeü cneuuansuocruo. Hccneno—
Bar-ima aroro sonpoca cnocoőcrayior 1'. H. oőcnenoaauua coanaAem—iü. nna ocymecrsnenus KOTople HMeiOCTíI Ace eoaMomnocru: conocraaneune unnusunyanworo sans-ma n nony—
nem—toro oőpaaoaar—mus (oőbexmanoe coananenne), mm me coőctaeHHan oueHKa "HANEM-.nom mepu noneanoro ucnonbsoaauun caoero AunnoMa (cyő-benmanoe coananenue).
l'ipoucmemuue a l'OAbI nocne aropoü anosoü soünu nepemenm cerognn oőecne-unsanu npeumymecrao nnuaM HblHe 50—59—nemero soapacra, HM npepmcraansnocs óoma—
U.Ie aoamomnocrn Ann ocymecraneuua saram-mü, coorsercrayioutux ux oöpaaoaanmo. On-Haxo a peaynbrare aanonner-mocm amx nonmnocreü nonomei-me HbIHeUJHHX cpeAi—mx Boa-pacrnux rpynn nansercn egnnoanauno cpasnmenbno Heőnaronpumubm. Paőoronarenn Ha Tpeőyioumx Bucmero oőpasoaanus p.amxnocrsx umeior BosMomuocrs umpoxo zaHHMB'i'b
paöommos c őonee Huskoü crenenuo oöpaaoaauun.
Heynoaneraopmenbubi " AOXOABI, l-ITO nannercn OAHHM ua maar-mix motuaoa yxona mm, c nnnnomoM (negaroroa, rexuuuecnux paőorumros) c paőom no cneunanbnocm. 370 zannerca oAHoü ua npwmu nepexoga Ha paőory a oőecneuuaaroume Sonee Buconwe ononm HOBble THI'ibi npeAnpm—mmatenbcraa (xosaücrsennue roaapumecrsa, rpamnancno-npasoaue oőutecraa),r,ae HepeAKO nnna c BbICLUHM oőpasosanuem abmonnmor cpusuuecme nomir-HOCTH.
B OTAeanth rpynnax cneuuanbuocreü—nanpumepa arpapnbix -— a ornwme or 06—
mero nonomem—m semycxaercn nsőbirounoe uncno cneunanucros.
Crenem, COBI'iaAeHHH 3aKOHHeHHOr0 oőpaaoaannus u senatusi ommaercn no 'mnaM nocenei-mü. CaMoe neőnaronpnnmoe monomer—me umeer mecro :; cronuue, a satan no Mepe nonumem—m paura nocenenuü nocrenem-io ynyumaercn. B aram cnyuae Mepy Hecoana—
nemm onpegenner COpTHMeHT umemumxcn B pasnuunbix runax nocenenm'i p.amnnocreü .w coCraa npomuaarouwx TaM nuu, c BblCUJMM oőpasoaauueM no CHGUMBHBHOCTH.
SUMMARY
The basic problem of adapting oneself to the society of the professional is whether they can find employment adeauate to their aualification. Its investigation is served by the so—called congruency analysis, which can be ottempted by two methods: the comparison of individuals' employment and their aualification (objective congruency) and the individials' judgement about the extent of making use of their diploma (subjective congruency).
The changes in the years following World War ll provided more advantageous situation for those who are now 50—59 year old. Wider possibilities were afforded for them to work in spheres adeauate to their auolification. Owing to the saturation of these spheres of activity the situation of the present middle-age stratum is unanimously less favourable.
The employers usually give work to a great number of workers of lower aualífícation in spheres reauiring higher degree.
The income conditions are not satisfactory which is one of the main motives of leaving the profession (teachers, technical professionaels). This is one of the reasons of the brain-drain by the new-type-undertaking providing higher incomes (enterprise—level economic teams, associations of civil legal entities) where experts of higher aualification often work
in physical occupations.
ln certain aualification groups. however, primarily agronomists, over-education presents itself here and there.
The extent of the harmony between aualification and employment is different by the types of settlements. It is the least favourable in the capital, then it improves gradually with the decrease of the rank of the settlement. In this case the extent of incongruency is deter-mined by the choice between the scopes of activity in different types of settlements and by the aualification structure of the professional living there.