Húgomnak, bátyámnak, és a paranoiánknak
Vacsora közben még minden rendben volt. Bár a férfinak nem volt étvágya, azért megivott egy üveg sört. Reggel óta fájt a gyomra. Fáradtnak, gyengé-nek érezte magát. Úgy döntött, most hamarabb le-pihen, reggelre biztosan elmúlik az a fura fájdalom.
Felállt az asztaltól, elindult a hálószoba felé.
Lassú mozdulatokkal helyezte magát kényelembe az ágyában, közben a másnapi teendőket rendezget-te a fejében. Kezét a hasán pihenrendezget-tetrendezget-te, mintha csak önmagát gyógyítaná kézrátétellel. Az álom hama-rosan elérte.
Édesanyjáról álmodott. Alvás közben, a férfi agya lejátszotta neki azt a filmet, amit mindig is látni szeretett volna: kézen fogva Mamival az állat-kertben! Mami mutogatja neki a vadakat, majmo-kat, közben ő, a kis kezében sósperecet szorongat.
- 181 - Az állatkert nagy, a Mami pedig olyan szép. Csak sétálgatnak, nézelődnek. Mami magyarázza neki a dolgokat, a kisfiú pedig issza édesanyja szavait.
Amikor elérnek a hüllőkhöz a kisfiú ijedten meg-torpan. A kígyók mintha át akarnák fúrni magukat az akváriumon, ahová zárták őket. Mindegyik a kisfiút akarja egészben lenyelni.
Nagyon megijed, kezéből kiesik a perec. Anyjáért kiáltana, de nincs hangja, és a Mami nincs sehol. A kígyók már egyre közelednek. Futni próbál, de nem tud. Minden lépés egy lassú perc, minden méter egy hosszú óra. A kígyók egyre közelednek, és a Mami sehol. A kisfiú menekülne az állatkertből, de a perec még mindig ott van mellette a földön.
Pedig milyen erővel próbál kitörni onnan. Még mindig csak egy helyben toporog, a kígyók meg csak közelednek, az egyik már éppen ágaskodik.
Lehet, hogy a Mamit már megette, most ő követke-zik? A bestia szája hatalmasra nyílik. Ekkora még az állatkert kapuja sem volt. A kisfiú nagyon fél, és a Mami sehol!
Izzadtan riadt fel álmából. Szétnézett a szobában.
Ott nem voltak kígyók, amik fel akarták volna falni őt. De sajnos a Mami sem volt igaz.
- 182 -
A Mami sem létezett soha, talán csak nagyon régen, amire nem emlékezhet.
Ernyedten, hanyatt feküdt, lecsukta szemeit.
Aludni próbált, de most valami szebb álmot kívánt magának. A fájdalom hirtelen jött, mint egy kés-szúrás. Aztán a többi, egyre nagyobb erővel, egyre sűrűbben, hiába szorította hasát, nem múlt a fájda-lom. A földre zuhant, miközben üvöltött a kíntól.
Arra gondolt, talán jobb lett volna, ha a kígyó egészben lenyeli, akkor, ott az állatkertben. A perec egy árulkodó jel lett volna. A perec az ő gyomrá-ban, ő meg a kígyó gyomrában. Akkor a kígyót ki fogja felfalni?
Tovább üvöltözött. A Mami persze most sincs sehol! Lenézett maga mellé a földre. Ha ott a perec, mázlija van, mert csak az álom folytatódik. Ha nincs perec, és persze szokás szerint a Mami sem, akkor nagy gáz van, mert ez nem álom.
A fájdalom sajnos valós éppúgy, mint az egyre nagyobb számban megjelenő lukak a férfi hasán.
Ujjaival érezte őket, de nem volt bátorsága oda nézni. Tapintással térképezte fel a hasát. Furcsa érzés volt. Iszonyú gyötrelmek közt, hatalmas adag bátorságot merítve mégis csak vetett egy pillantást
- 183 - a hasára, amit jelenleg úgy érzékelt, mint egy geny-nyes, soha gyógyulni nem akaró véres, vörhenyes sebet, aminek a közepén egy nagy lyuk tátong.
Elvette kezét a hasáról. A látvány semmiben nem különbözött az általa elképzeltektől. A púposodó hasán kráterszerű, tölcséres lyukak tátongtak, me-lyek enyhén véreztek. A belőlük felnyomakodó óriás gilisztákhoz hasonló bélnyúlványok tekereg-ve, összefonódva ágaskodtak, mint megannyi ra-koncátlan hajtincs a viharos szélben.
A férfi élete legrosszabb perceit élte át túl azon, hogy édesanyja az állatkertben magára hagyta.
Telefonálnia kellene! Segítség kell! A hasából kitüremkedő nyúlós, csúszós, biológiailag helyhez kötött bélcsatornák pedig csak egyre-másra próbál-ták legalizálni szabadságvágyukat.
A telefont véres, remegő kezekkel vette magához.
Tárcsázott, kicsöngött...
Egy nő szólt bele. A hang megnyugtató volt. Ro-koni szálak fűzték az asszonyhoz.
A lukas hasú férfi egyik kezével a telefont tartot-ta, másikkal pedig az ide-oda csúszkáló beleket próbálta kordában tartani. Röviden vázolta a nőnek jelenlegi helyzetét.
- 184 -
A válasz szintén csak fura volt, akárcsak az éj-szakai történések. A nő kórházban van, nem tud átmenni hozzá, mert véletlenül lefűrészelte három ujját favágás közben.
A férfi nem értette: hogyan lehet egy keretes fűrésszel ujjakat levagdosni? Miért kell fát vágni a nyár közepén, miközben az udvaron hegyekben áll a tűzifa?
Nem tudta, mi fáj neki jobban, a perforált hasa, vagy a húga paranoiája attól, hogy meg fog fagyni.
A telefon csörögni kezdett nagyon messziről, aztán egyre hangosabban. Ez meg, hogy lehet, hi-szen éppen telefonál…
A férfi felriadt. Felült az ágyon, megtapogatta hasát. Soha nem volt még ilyen boldog. Minden rendben van, nincsenek tátongó lukak. Ez csak egy rossz álom volt. A telefon azonban valósan csör-gött. Felvette. Az a női hang szólt bele, akitől ál-mában a segítséget kérte, és akihez rokoni szálak fűzték.
– Szia! Ne haragudj! Be tudnál vinni a kórházba?
Véletlenül lefűrészeltem az ujjamat favágás köz-ben.
– Persze, máris indulok! – válaszolta a férfi meg-döbbenve, és ismét a hasára tapintott.
- 185 - – Van itt még egy kis gond... az öcséd is kórház-ban van! Véreset hány, az arcán kelések vannak.
Az orvos megvágta az egyiket szikével és dühös kis pókok rontottak ki belőle! Tiszta horror!
A férfi nem akarta elhinni a hallottakat: Ez csak egy rossz álom!
És megint jött az a késszúrásszerű fájdalom a hasából.
- 186 -