91
− Részletesen leírjuk a használati esetek működésének folyamatát.
− Részletezzük a nem-funkcionális követelményeket.
− Amennyiben további részletezésre nincs szükség, akkor elkészítjük a Szoftver Követelmény Specifikációt (Software Requirement Specification).
− Modellezzük a felhasználói interfészt, és hogy prototípust készítsünk.
A rendszer definíciójának finomításával kapcsolatos feladatok ennek megfelelően a következők:
− Az adott iterációban megvalósítandó használati esetek részletezése.
− A nem-funkcionális követelmények részletezése.
− A felhasználói felület részletes tervezése.
− A felhasználói felület prototípusának elkészítése együttműködve a felhasználókkal.
− A Szoftver Követelmény Specifikáció elkészítése
8.5.1 Használati eset részletezése
A használati eset leírásában a felhasználó szemszögéből rögzítjük a felhasználó és a rendszer között zajló üzenetváltás (párbeszéd) lépéseit. A használati esetben definiált szokásos működést a használati eset normál lefutásának, más szóval alapfolyamatnak hívjuk.
A működésnek lehetnek különleges, alternatív esetei (pl. hibás működés), ezek az alfolyamatok. A fejlesztés során minden használati eset esetén fel kell tárni az összes alternatív lefutási menetet. A tervezett rendszernek a használati esetekben definiált normál és alternatív működését külön forgatókönyvekben rögzítjük.
A forgatókönyv a használati esetben definiált működés egy konkrét végrehajtása, lefutása, a használati eset egy példánya. A forgatókönyv a rendszer használati esetben definiált működésének lépésenkénti, un. step-by-step végrehajtását írja le a felhasználó szemszögéből.
Egy használati esethez az alternatív működések miatt több forgatókönyv készülhet is, de egy biztosan.
A forgatókönyv készítésekor a rendszer és a felhasználó között zajló üzenetváltásokat a felhasználó szerepében célszerű megfogalmazni, hiszen a felhasználó fogja az alkalmazást használni. Az üzenetváltások leírásakor a MIT-re koncentráljunk, azt írjuk le, hogy a használati eset működéskor MI történik, milyen tevékenységek zajlanak, és ne térjünk ki a HOGYAN részleteire, a megvalósítás módjára. A forgatókönyvben elsőként a használati eset normál működést írjuk le, de el kell készíteni az alternatív esetekhez tartozó forgatókönyveket is.
A forgatókönyv készítésére nincsenek szigorú formai előírások, megkötések. A forgatókönyvben a használati eset működését, vagyis az egymás után zajló tevékenységeket szöveges formában, mondatszerűen fogalmazzuk meg.
Aktivitási diagram
Az UML aktivitás diagramja a tevékenységfolyamatok ábrázolására használható.
Tevékenység folyamatnak tekintjük az egymás után végrehajtandó feladatokat, amelyeknél egy kiindulási pontot és egy vagy több vég állapotot értelmezünk. Az aktivitás diagram hatékonyan alkalmazható a használati esetek formalizálására.
A használati esetek forgatókönyveiben meghatározott lépéseket az aktivitás diagram értelmében tevékenységeknek, aktivitásoknak nevezzük. A későbbiekben az aktivitásokból jellemzően valamely osztály művelete lesz. A forgatókönyvben meghatározott tevékenységek menetének grafikus szemléltetésére használhatjuk az aktivitás diagramot. Egy használati
92
esethez annyi aktivitási diagram készül, ahány alternatív lefutása, ahány forgatókönyve van.
Az aktivitási diagram elemei a következők:
− aktivitás
− sorrendezés/párhuzamosság
− szinkronizációs vonal
− őrfeltételek
− döntések
− start és stop szimbólum.
Az UML aktivitás diagram kialakítására a 6.3.1. fejezetben látható részletes példa. Az aktivitás diagramban a tevékenységek kezdetét a start szimbólum jelöli. A működés félbeszakad: ha a vezérlés eléri az aktivitás diagram egy stop szimbólumát. A működés befejeződik: ha minden aktivitás befejeződött és nincs hátra más végrehajtandó tevékenység.
A műveletek végrehajtási sorrendje általában szekvenciát, egymás utáni sorrendet mutat, de van, amikor dönteni kell a folytatás irányáról, különböző ágak, különböző folyamat alternatívák jönnek létre. Az elágazási feltételek valamilyen logikai kifejezés formájában fogalmazhatók meg. Ezeket az elágazási pontokban a rendszer kiértékeli, és az eredménytől függő ágon folytatja a végrehajtást.
Az aktivitási diagramban használt szinkronizációs vonal alkalmazása kétféleképpen értelmezhető:
− Elágazás. A folyamat olyan pontja, amelyből a végrehajtás egy, vagy több ágban párhuzamosan végzett tevékenységek végrehajtásával folytatódik. Az elágazási pontban egy bemenő, és kettő vagy több kimenő akció van.
− Csatlakozás. A csatlakozási pontban a folyamat különböző ágakban, addig egymással párhuzamosan végrehajtott tevékenységei befejeződnek, és egy újabb tevékenység megkezdésére kerül sor. A csatlakozási pontban kettő vagy több bemenő tevékenység befejezését kell szinkronizálni, a folyamat egy kimenő akcióval folytatódik.
A használati esetek részletezése a használati eset folyamatának részletes leírása jelenti a step-by-step leírásból kiindulva:
1. Hogyan kezdődik a használati eset? (Például: A használati eset akkor kezdődik, amikor a felhasználó kiválasztja a Jelentés menüpontot.)
2. Hogyan ér véget a használati eset? (Például: A használati eset véget ér, ha a felhasználó jóváhagyja a megadott adatokat. )
3. Milyen kölcsönhatások történnek az aktor és a használati eset között? (Például: A felhasználó megnyomja az OK gombot, a használati eset megjeleníti a kiválasztható időszakokat…)
4. Milyen adatok cserélődnek a használati eset és az aktor között? (Például: A felhasználó megadja a nevét és jelszavát…)
5. Milyen ismétlődő viselkedést hajt végre a használati eset? (Például: a használati eset mindaddig kéri az időszakot, amíg az aktuális dátumnál kisebbet nem kap…)
A folyamatlépésekkel részletezett használati esteket strukturálni kell. Egyes használati esetek többféleképpen is lejátszódhat le attól függően, hogy a használati eset folyamatában mit választ a felhasználó, illetve, hogy milyen volt a belső objektumok állapota. Az összes opcionális, alternatív esetet rögzíteni kell. Célszerűen külön szekcióba rögzítsük ezeket az eseteket. Különösen ez akkor szükséges, ha:
− nagyon hosszú az opcionális szakasz.
93
− kivételes, hibás eseteket kezel az opcionális vagy alternatív folyamat, így tisztább maradhat az alapfolyamat.
− az alfolyamat a használati eset folyamatában több helyről is elindulhat.
8.5.2 A szoftver követelmények részletezése
Azoknak a dokumentumoknak az összegyűjtése, részletezése és rendszerezése, amelyek a szoftverrel szembeni követelményeket tartalmazzák. A korábban dokumentált követelményeket kell egységes formában megjeleníteni. Végeredményként a Szoftver Követelmény Specifikációt kapjuk.
8.5.3 A felhasználói felület modellezése
(Speciálisan az UML-re érvényes) Az egyes használati esetek végrehajtásához szükséges a hozzá tartozó felhasználói felület megtervezése. Az egyes használati esetekhez létrehozunk egy használati eset forgatókönyvet, amelyben elsősorban a felhasználói felület megjelenését, valamint az aktor és a felület közötti interakciókat modellezzük. A modellezés célja a felhasználói felület osztályainak (határosztályok) azonosítása, amelyek szükségesek a használati eset megvalósításához. A határosztályok és az aktorok közötti kapcsolatokat interakciós diagrammal ábrázolhatjuk. A határosztályok azonosítása után meg kell határozni a határosztályok attribútumait (kontrol elemeit), metódusait és kapcsolatait.
8.5.4 A felhasználói felület prototípusának elkészítése
A prototípus megtervezése az elsődleges ablakok kiválasztásával történik, amelyek implementálásra kerülnek. A prototípus működéséről a projekt tagjaitól vagy felhasználóktól nyernek visszajelzést, amelyeket összegyűjtenek és elemeznek.