III. Béla halála után a politikai tényezők hatalmi megoszlásában a királyság rovására nagy változás ment végbe, mely nagyon gyorsan, néhány évtizeden belül játszódott le. Már a 12, században várbirtokok eladományozásával jutalmazták királyaink alatt
valóik érdemeit. Mikor Béla halála után fiai ver
sengtek a trónért, a várbirtokok jórészét elajándékoz
ták, hogy párthíveket szerezzenek maguknak. Ez a királyi tekintélyt aláaknázó rendszer legjobban akkoi- fejlődött ki, mikor az idősebbik fiú, Imre halála után a könnyelmű II. András került a trónra, akitől ada
kozó kedvében egyesek egész vármegyéket szerez
tek már meg. A királyi hatalom gyengülése, mely
19
a megyék feloszlása folytán bekövetkezett, az ösz- szets társadalmi rétegekben nagy változást idézett elő.
Mindenki iparkodott földbirtokot szerezni, mely a jognak és hatalomnak egyedüli forrása volt, a nem
zetségi szervezet felbomlott, az eddig közös birtoko
kat a családok megosztották. A királyi adományokkal gazdagodott egyháziak és világiak mellett, kikből nagybirtokos arisztokrácia volt kialakulóban, a kirá
lyi megyék eddig szabad emberei, „a királyi szolgák“
is azon voltak, hogy az oszladozó megyei uradalmak
ból szerezzenek maguknak egy-egy darabot. A leg
alsó néposztályok, már nem az első és legnagyobb földbirtokos, a király alattvalói voltak, hanem a földei megszerzők jobbágyai.
Mivel nemcsak a földet, hanem a vámok-, vásá
rok- és bányáikból eredő egyéb jövedelmi forrásai
kat is nagy részben el adományozták az uralkodók, a királyi tekintély hatalmi források hiányában meg
rendült és az államháztartás válságba került. Ily vi
szonyok közt vívták ki a szabadok a nagybirtokosok
kal szemben jogaik védelmére és a királyi hata
lom megerősítésére az aranybullát, mely százado
kon át a rendi alkotmány alapja volt. A nemesség
— ahogy a szabadok magukat csakhamar nevezték — adómentességét, a birtokkal való szabad rendelkezést, a személyes szabadságot, a közvetlen függést a ki
rálytól és az ő bíráskodásától ez a kiváltságlevél biz
tosította s így a rendiség megindult kifejlődését kirá
lyi szóval szentesítette. (1222.)
II. András fia, IV. Béla megkísérelte ugyan a
2+
______________________ — ---
---fejlődést .megakasztani és a királyi várbirtokokat országszerte kiküldött bizottságok útján visszavenni, hogy a királyi hatalom anyagi alapja újból visszaáll
jon, törekvéseit azonban a tatárjárás katasztrófája Végleg meghiúsította. A népvándorlásnak ez az utolsó hulláma ellienállhatatlanúl söpört végig Ma
gyarországon és csak véletlennek — a tatár fólián hirtelen halálának — volt köszönhető, hogy az Ár
pádok egész kulturális munkája teljesen meg nem semmisült. A nagy pusztulásból, melynek csak né
hány vár és jól megerősített város tudott ellenállni, le kellett vonni a tanulságot. Mivel kővárak építé
séhez és megvédéséhez csak nagy területek urainak volt elég erejük, Béla is kénytelen volt nagy uradal
makat adományozni és az új tulajdonosokat várépí
tésre íbuzdítni. Az új várak azonban nemcsak hon
védelmi célokat szolgáltak, hanem tulajdonosaiknak módot nyújtottak hatalmuk és hírtokaik kiterjeszté
sére is gyengébb szomszédaikkal, várral nem ren
delkező birtokosokkal szemben és arra is, hogy a király akaratával dacolhassanak s így a nagybirtokos osztály kifejlődésének fontos segédeszközeivé let
tek. A királyi jövedelmeknek az adományozások folytán beállt apadását Béla kereskedelmi politiká
jával, főleg új városok alapításává!, telepítésekkel és az ezekből fakadó új adóforrásokkal igyekezett ellen
súlyozni.
Az utolsó nagy urálkodónak az Árpádok család
jából sikerült az országot honvédelmi szempontból biztosítni és ezzel külpolitikai súlyát visszaszerezni.
Ez annál fontosabb volt, mert Magyarországot az a veszély fenyegette ép ebben az időben, hogy hatal
mas szláv birodalom zárja el nyugat felől a német kultúrával való érintkezéstől. II. Ottokár cseh király ugyanis a kihalt Babenberg hercegi család örökségét, az Ostanárkot meghódítván új nagy birodalmat ala
pított, mely Brandenburgtól az Adriáig terjedt, sőt IV. Béla halála után az uralkodó családban kitört viszályokat rokoni összeköttetései révén felhasználva, hatalmát Magyarország északnyugati részére a Vág folyóig is kitérj észté. Habsburgi Rudolf német-római császár, kinek Ottokár a hűbéri engedelmességet meg
tagadta, természetes szövetségeseket talált tehát a magyarokban, akiknek ifjú királyuk, IV. (Kún) László, Béla unokájának vezetése alatt oroszlán
részük volt a Rudolf aratta döntő győzelemben, mely a cseh királynak életébe került és a Közép-Duna mentén a Habsburgok hatalmának alapját vetette meg. (1278.) A győzelem kiaknázását a magyarok tel
jesen átengedték a gyengébb Rudolfnak.
Ezt az ország belső állapota 'magyarázza meg, mely az utolsó Árpádok alatt elkeseredett párthar
cok és az ököl jog uralmának torzképét mutatja. Már Béla öreg korában nagybirtokos oligarchia alakult ki, melynek fejlődését nagyon előmozdította az a ver
sengés, mellyel atya és külön udvart tartó fia, ,,az ifjú király*' egymás hatalmát felülmúlni törekedett.
Tetézte azután a bajt, hogy a kiskorú IV. László anyja révén teljesen a tatárjárás idejében befogadott és nomád életmódjukkal sok bajt okozó kúnok
be-folyása a)lá került s ezzel a királynak minden sze
mélyes befolyása megszűnt. A politikai hatalom túl
súlya néhány a nyugati hübérurakra emlékeztető nagyibirtokos családra szállt, kik a király és egymás ellen is háborúkat viseltek, szövetségeket kötöttek külföldi uralkodókkal is, A szabad kisbirtokosok egy része, hogy legalább személyes szabadságát meg
menthesse és ne essék tehetetlenül valamelyik nagyúr szolgaságába, kénytelen volt önként egyik nagybir
tokos szolgálatába lépni, amivel a hűbériség egy faj
tája kialakult nálunk is. A régi királyi megyék sza
bad és félszabad birtokosai, mivel a király már nem tudta őket megvédeni, maguk szervezkedtek a hatal
masok túlkapásai ellen és maguk választották a me
gyékben bíráíkat. Évente összegyűltek a megye egy fontosabb helyén, melyen aztán a király helyettese, a nádor igazságot szolgáltatott a hatalmaskodók ellen, A megyék önrendelkezési törekvéseit az utolsó Árpádok előmozdították azzal, hogy mind szélesebb rétegeknek, melyek azelőtt a megyékben a király
nak szolgáltak, engedték meg a régi szabadokhoz való csatlakozást, sokakat nemességre emeltek, így keletkezett csaknem százéves fejlődés után a 14.
század elején a nemesi megye, mely már nem királyi gazdasági és katonai célok szolgálatában állott, ha
nem a szabad nemesség önrendelkező szerve volt. A megyékben egyesült nemesség ellensúlyozta az oli
garchiát és akadályozta meg a hűbériség teljes kifej
lődését azzal, hogy jogilag magát a nagybirtokos arisztokráciával egy rangba állította és ezt megyei
23
szervezetével meg is tartotta. A király politikai ha- talllmának csökkenésével ez a rend egyre inkább részt vett a közigazgatásban és mikor az arisztokrácia be
folyása már tűrhetelenné vált a 13. század végén, a törvényhozásban is. A magyarság állami egységé
nek védelmezője gyanánt így fejlesztett ki új té
nyezőt, mikor a régi, a királyság már nem bírta ezt a feladatot teljesítni.
Az utolsó Árpád, III. András minden igyekezete mellett már csak ámyékkirály volt, a hatalom anyagi forrásai nélkül állandó küzdelemben állt nemcsak az oligarchákkal, hanem idegen trónköve
telőkkel is. Hogy az ország tekintélye mennyire le- sűlyedt, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy ugyanaz a Habsburgi Rudolf, ki családi hatalmának megalapítását a magyaroknak köszönhette, az orszá
got, . mint „birodalmi hűbért“ fiának adományozta és az mint trónkövetelő fel is léphetett.
Andrással kihalt a nemzeti dinasztia, melynek a magyarság annyit köszönhetett. (1301.) Az Árpádok alkottak a nomád pásztornépből nemzetet, alapították meg erős királyi akarattal az egységes magyar álla
mot, építették ki azt okos politikával és mozdították elő — számolva a megváltozott viszonyokkal — a rendiség keletkezését, melyet a nemzeti egység vé
delmének érdekében fejlesztettek.