Rendes iparhatóságok. Sokszorosító ipartestület

Iparhatóság alatt értjük azt a hatóságot, melyet törvényes j o g ­ szabályok értelmében, az egyes ipari közigazgatási ügyekben eljár.

Ezek hatáskörébe tartoznak mindazok a teendők, amelyek általá­

ban az ipartörvények végrehajtása során felmerülnek. Mivel azon­

ban az ipari hatóság egy közigazgatási szerv és nem szakszerv, szükségessé vált, hogy egyes iparügyekben közös összeműködés-sel oldják meg a rendelkezések kívánalmait. így pl. nem tartozik az iparhatóságok hatáskörébe a segédi vizsga kiírása, ellenőrzése, eredmények megállapítása, stb. Ezek az ügyek az ipartestületek hatáskörébe tartoznak, de vannak ügyek, amelyek a rendőrhatósá­

gok hatáskörébe vannak utalva, mint pl. a nyomdaipar gyakorlá­

sával kapcsolatos sajtórendészeti ügyek ellátása.

Az ipari közigazgatási ügyekben eljáró iparhatóságok lehet­

nek rendesek, vagy kisegítőek.^{1 9} Az It. a rendes iparhatósági jogkör ellátására nem alakított külön szakhatóságokat, hanem ezzel az általános közigazgatási szerveket bízta meg. Ezeken az úgynevezett rendes iparhatóságokon felül kisegítőként működnek az ipartestü­

letek, s az iparhatóságok támogatására rendeli még a törvény a kereskedelmi- és iparkamarákat, valamint az ipartársulatokat. A ren­

des iparhatóságok vagy elsőfokúak, vagy fellebbviteliek; utóbbiak jogorvoslat alapján magasabb fokon intézik az ipari közigazgatás ügyeit.

Elsőfokon iparügyekben a hatóságot gyakorolják: a) község­

ben a főszolgabíró; b) megyei városokban a polgármester által

Egyed István i. m. 177-ik oldal.

megbízott tisztviselő; c) törvényhatósági jogú városokban a rend­

őrkapitány; d) Budapesten pedig a kerületi előljáró.^{2 0}

Az elsőfokú iparhatóságok által hozott határozatok ellen az érdekeltek részéről fokozatos jogorvoslatnak van helye; s itt az intézkedés joga az elsőfokú iparhatóságokra hárul.^{2 1}

Másodfokú, azaz fellebbviteli iparhatóság: a) a vármegyékben az alispán; b) törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester.

Harmadfokú, legfelsőbb iparhatóság az egész országban a m. kir. iparügyi miniszter.

Az ipari élet fejlődése a céhek megszűnésével támadt űrt oly intézménnyel kívánta pótolni, amely az iparosokat kötelezően tömöríti megfelelő szervezetbe és őket hatósági módon szervezi meg. Erre a célra az It. az ipartestületeket szervezte meg olymódon, hogy a korábban alakult ipartársulatok az új ipartestületekbe be­

olvadtak. Ezen intézmény a gyakorlati életben igen jól vált be, úgy, hogy lassanként általánossá lett az óhaj, az ipartestületek kötelező létesítését elrendelni.

A sokszorosító ipartestület hatásköre hármastermészetű: még­

pedig a testületi érdekek képviseletének és előmozdításának elő­

segítése; az iparhatóságok támogatása, és bizonyos esetekben az ipar hatóságának gyakorlása.

Az ipartestület elsősorban az iparosok oly önkormányzati szerve, amely az iparhatóság érdekeit képviseli és előmozdítja.

Ugyancsak ilyen fontos feladata az iparhatóságok támogatása és szakvéleménnyel való ellátása; e célból a hatóságokat az iparügy tekintetében kellőleg tájékoztatja; így pl. oly esetekben, amikor az ipartestület tudomására jut, hogy a hozzátartozók ipari kihágást követtek el — az ügyet az It. 127. §-a értelmében eljárás céljából

— véleménye kíséretében a kihágási bírósághoz átteszi. A sokszo­

rosító ipartestületnek jelenleg a papírkereskedők jogtalan nyomdai szakmunkák vállalása ellen tett lépései fontosak ezen a téren. Az

2 0 A nyomdaiparnál az a különleges helyzet áll fenn, hogy az It. 127. §-án kívül eső egyes esetekben az ipartestület szerepel mint elsőfokú iparhatóság, mert 1924-ben, a Budapesti Sokszorosítók Ipartestületének alapítása óta a kerü­

leti elöljáróság ipari szakirányú ügyeit átruházta erre a testületre.

2 1 A z It. 166-ik §-a szerint községekben nincs fellebbviteli lehetőség.

ipartestület tanáccsal és véleménnyel támogatja az iparhatóságot működésében, ezzel szemben az iparhatóságnak kötelessége min­

den ipari szakkérdésben és egyéb az iparosokat közelről érintő esetekben az ipartestület véleményét kikérni. A sokszorosító ipar­

testületnél különösen az ipari képesítéssel kapcsolatos kérdésekben jelentős ezen álláspont, mert lehetővé teszi a jogtalanul kiadandó

iparigazolványok megakadályozását.

Az It. 127. §-a szerint az ipartestület végzi a hozzátartozó iparosokra és segédszemélyzetükre nézve az I. fokú iparhatóságnak azon teendőit, amelyek a tanoncokról, a tanonciskolákról és segé­

dekről szólnak. Ott ahol ipartestület van, a képesítéshez kötött ipart űző iparosok és tanoncaik tekintetében a tanviszonyból folyó ipar­

hatósági teendőket általában az ipartestület elöljárósága végzi és az előírt jelentéseket ez ügyekben az elsőfokú iparhatóság helyett (vagyis az elöljáróság helyett) a nyomdaiparban az ipartestület mint I. fokú iparhatóság végzi. Ugyancsak az ipartestülethez kell intézni az előírt jelentéseket az előbb vázolt ügyekben.

Az 1932 : VIII. t.-c. az ú. n. ipartestületi törvényben előírt Ipar­

testületi Szék, valamint az ipartestületi Munkaügyi Bizottság munkás­

ságát csak most kezdi meg — de a szakma ezektől minden szem­

pontból sokat vár.

A sokszorosító ipartestület hatáskörének nem hatósági jellegű részét az ipartestület saját belátása szerint tölteti be; élén az elnök áll, akit a jegyző támogat munkájában; a hatósági tennivalók el­

látása pedig a hatósági kiküldött, az iparhatósági biztos ellenőrzése mellett történik.

H) Iparszövetkezetek.

Az iparszövetkezetek az ipari érdekek szolgálatára, nevezete­

sen iparosok hitelének, keresetének, vagy gazdálkodásának elő­

mozdítására a kölcsönösség elve alapján közös üzletkezelés mellett működő társaságok.^{2 2} Az iparszövetkezetek lehetnek: ipari hitel­

szövetkezetek, amelyek az iparosok hitelszükségletének kielégíté­

sére alakulnak és lehetnek szakipari szövetkezetek, amelyek

nyers-Kt. 223. §-ának meghatározása szerint idézve.

anyag közös beszerzésére, közös termelésre, vagy közös értékesí­

tésre létesültek.

Az iparszövetkezetek főleg a kisipar érdekét szolgálják, mert a szövetkezés révén annak a nagy tőke előnyeit biztosítani tudják.

Az It. 126. §-a az ipartestületek kötelességévé teszi, hogy az ipa­

rosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által mozdítsák elő.

A jelzett törvény értelmében alakult ipari hitelszövetkezetek csak az O. K. H. közreműködésével létesülhetnek és csupán annak tagjaként működhetnek. Mivel azonban a szakipari szövetkezetek az O. K. H. kebelében kellő eredményt felmutatni nem tudtak, ezért az 1924: XVIII. t.-c. létesíti az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét, mely a szakipari mozgalmat karolja fel; célja azt

— megfelelő állami támogatás folytán — biztos anyagi alapra helyezni. Az I. O. K. Sz. iparfejlesztési célokat szolgál és így vég­

eredményben állami feladatot lát el, amennyiben átveszi a kézmű-, kis- és középiparra nézve az állam iparfejlesztési tevékenységét.

A nyomdaipar ipartestületének is megvan a saját és az I. O. K.

Sz. fennhatósága alatt álló iparszövetkezete, amely már eddig is jelentős eredményeket tudott elérni az iparűzők érdekében, amennyiben a közös beszerzés jelentős ármérséklése folytán na­

gyobb hasznot hozott a tagoknak. Természetesen az értékesítési szövetkezetnek a sokszorosító iparban jelentősége nem lehet, mert minden nyomda az egyéni ízlés és az egyéni kvalitás irányelvein felépülve szolgálja a közönséget.

2. Szociális törekvések a nyomdaiparban.