• Nem Talált Eredményt

1. Irodalmi rész

1.2. Radon

1.2.7. Radon előfordulása barlangokban

Barlangokban, mint minden oldalról kőzetekkel körülvett terekben magas radonszintekre lehet számítani. Karsztos kőzetekben (mészkő, dolomit, só) kialakuló barlangok kőzeteiben az urán radioaktív bomlási sorában keletkező elemek a kőzetben maradnak, feldúsulhatnak, illetve tovább mozoghatnak. A radon azért is fontos ebből a szempontból, hiszen gáz halmazállapota révén a kibocsátási forráshoz képest nagy távolságokat tehet meg. A barlangok repedéshálózatára a nagy felület és a kis légtérfogat a jellemző, ezért ezekben a repedésekben nagy radon-koncentráció léphet fel.

A barlangok radonszintje, amely leggyakrabban a néhány kBq/m3-től a több tíz kBq/m3-ig terjedő tartományba esik, tipikus példa arra, hogy relatíve alacsony radionuklid tartalmú terekben is kialakulhatnak anomális radonszintek. A hazai barlangok karsztosodásra hajlamos karbonátos kőzetekben találhatók, amelyek általában a földkérgi átlagnál alacsonyabb radionuklid tartalmúak. A barlangi levegő ennek ellenére viszonylag magas radon-koncentrációja a légtér zártságának, a gyakran csekély mérvű légcserének és a barlang sajátos légáramlási rendszerének együttesen köszönhető. További jellemzője a barlangi radonszinteknek, hogy a meteorológiai paraméterek (hőmérséklet, nyomás, páratartalom) változásaira érzékenyen reagálnak.

Ezért sem mindegy az, hogy milyen barlangot (terápiás-barlangok, idegenforgalmi barlangok) mikor látogatják az emberek. A radonszintet befolyásolja még a kőzetbe szivárgó víz is, hiszen a repedésekben feldúsulhat az átáramló levegő és víz széndioxiddal és radonnal a kőzet minőségétől és áramlási paramétereitől függően.[37.]

A barlangi radonszint azonban függ a barlang típusától is, attól függően hogy hegylábi sajátosságokat, vagy a zsákszerű barlangokra jellemző tulajdonságokat mutat-e a vizsgált rendszer.

1.2.7.1. A barlangok osztályozása

A barlangok a légáramlás és a barlangi levegő minősége szerint három osztályba sorolhatók:

 hegyláb típusú barlangok,

 zsákszerű barlangok,

 inverz működésű barlangok.

1.2.7.2. Hegyláb típusú barlangok

Ezeknél a barlangoknál a legfőbb jellemző az, hogy a bejárat a barlang járataival azonos szinten helyezkedik el. A radonszint változás szempontjából nyáron magas, télen alacsony radonszint mérhető. A radonkoncentráció változásának éves menete együtt fut a felszíni hőmérséklet alakulásával. Ezek a fő tulajdonságok a következőképpen magyarázhatók: a radon termelődését a karsztbeli üreg felületének nagysága, elbomlását a térfogata határozza meg. A szűk repedésrendszer felület/térfogat aránya jóval nagyobb, mint a tágasabb barlangjáraté, így a repedésrendszerben magasabb szinten áll be a radioaktív egyensúly a radon keletkezése és bomlása között.

Télen a bejáratokon át elhanyagolható radon-koncentrációjú felszíni levegő áramlik a barlangba, így felhígítva az ott kialakuló radonszintet. Nyáron a levegő a repedésrendszer irányából érkezik a barlangba, nagymennyiségű radont szállítva megemeli a légmozgások nélkül kialakuló radonszintet. [37.,9.]

Ezeknél a barlangoknál jellemző még az időszakosan eltérő huzatirány és a jól szellőzöttség is. Ilyen típusú barlangok (Aggtelek, Tapolcai Barlangok), méréseim során a Tapolcai Tavasbarlang adatait elemeztem ki.

Az ilyen barlangok bejáratánál a nyomásváltozás egy összefüggéssel adható meg:

Δp = -g · Δh · ρkülső · (ΔT/T) (3) ,ahol:

Δp - a belső és külső tér közötti nyomáskülönbség [hPa]

g - gravitációs állandó [m/s2]

Δh - mérési pontok magasságkülönbsége [m]

ρkülső -külső levegősűrűsége [kg/m3]

ΔT -a belső és külső tér közötti hőm. Különbség [°C]

T -a külső levegő hőmérséklete [°C]

Összefoglalva a hegyláb típusú barlangokra jellemző, hogy télen befelé, nyáron kifelé áramlik a levegő a barlang bejáratánál, a hőmérsékletkülönbségeknek megfelelően, ennek megfelelően nyáron magas és télen magas radon aktivitás koncentrációkat tapasztalhatunk. [37.]

Az általam vizsgált barlang a Tapolcai Tavasbarlang hazánk egyik népszerű turista barlangja.

1.2.7.3. Tapolcai Tavasbarlang

A Kórház-barlang mellett Tapolca másik nevezetessége a Tavas-barlang, amely egyrészt hidrológiai értelemben, másrészt feltárásának történetével is összefügg a Kórház-barlanggal. Az 1900-as évek elején szintén kútásás közben jutottak be első üregeibe, amikor a városi kórház vízellátásának megoldásán dolgoztak. A Tavas-barlangban már a 20. század elején gyógyítottak orvosi irányítás nélkül szamárköhögéses gyerekeket, majd a 60-as évek elején terápiás vizsgálatokat végeztek, ami biztató eredményeket adott, de helyszűke miatt a kórház alatti barlang is előtérbe került, ahol is a mérések kedvezőbb adottságokat bizonyítottak. [38.]

A Tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A fiatal szarmata mészkő a 210-230 millió éve képződött felső-triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. Ugyanez a dolomit a felszín alatt több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol - a medence tájképét alapvetően meghatározó - napjainkra kihunyt tűzhányók utóvulkáni működésének köszönhetően az oda lejutó víz kb. 40 oC-ra felmelegszik, majd repedéseken keresztül feláramlik. E két forrásból származó, egymással keveredve immár 18-20 oC-os víz alakította ki a járatokat, amely a mára már nagyrészt száraz Kórház-barlang felől, északi irányból áramlik lassan a Malom-tó forrásai felé. A számos forrásszájon - a jégkorszakok óta - feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1800-as évek végén medrét a felső szakaszon duzzasztással szélesítették ki. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a Tavas-barlang. A barlang látogatható része a 6. ábrán látható, a fehér és világoskék részek bejárhatóak gyalogosan és csónakkal. Az elmúlt év végétől

idén áprilisig felújítási munkálatok folytak a barlangban, ennek eredményeként megszűntették a kőzetstabilitási problémákat és kicserélték az elektromos világítási rendszert is.

6. ábra: A Tapolcai-tavasbarlang alaprajza [39.]

A barlangba való lejutás egy felszíni épületből történik, ebben az épületben helyezkednek el az itt munkát vállaló személyek kiszolgáló helyiségei (öltözők, mosdóhelységek, pénztár, tartózkodó, stb.).