Az 1. §-hoz
A törvény meghatározza az ország közellátásának biz-tonsága szempontjából stratégiai jelentõségû gazdasági társaságokat, a törvény személyi hatályát. Stratégiai társa-sági körként jelöli meg a törvény az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló – jelenleg már nem hatályos – 1995. évi XXXIX. törvény 2007. ja-nuár 1-jén hatályos mellékletében megjelölt és a törvény hatályba lépésekor villamosenergia-ipari vagy földgáz ipari engedélyes tevékenységet végzõ, illetve a víziköz-mûvekkel külön törvényben meghatározott közüzemi te-vékenységet végzõ gazdasági társaságokat (az ország
energiaellátásának biztonsága, valamint az ország vízellá-tásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentõségû gazdasági társaságok). A stratégiai jelentõségû gazdasági társaság fogalmának meghatározása során a törvény szö-vegezése arra törekszik, hogy sem az anyavállalati, sem a leányvállalati státusz ne adjon lehetõséget a szabályok megkerülésére.
Eltérõen a törvény 5. §-ában foglalt rendelkezésektõl, vannak olyan szabályozási kérdések, ahol aránytalan, el-túlzott jogalkotói lépés lenne, ha az adott rendelkezés vala-mennyi olyan részvénytársaságra vonatkozna, amely a szabályozott tõkepiacra bevezetésre került. Másfelõl adott esetben az ún. különös szintû elõírások alkalmazása olyan cégnél is indokolt lehet, amely zártkörûen mûködik. Ezért a törvény néhány vonatkozásban relevánsnak tekinti, ha a vállalkozás stratégiai cégnek számít.
A három speciális megítélést igénylõ szabályozási tárgy a következõ:
– A törvény 1. §-ának (2) bekezdése alapján a stratégiai jelentõségû gazdasági társaság alapvetõ eszközeinek átru-házásához – fõszabályként – a társaság legfõbb szervének jóváhagyó határozata szükséges. Ezeknek a cégeknek a biztonságos, kiszámítható mûködése szempontjából meg-határozó jelentõsége van annak, hogy a tevékenység foly-tatásához nélkülözhetetlen eszközök folyamatosan a társa-ság rendelkezésére álljanak. Indokolt ezért, hogy az alap-vetõ eszközök sorsáról a legfõbb szerv jóváhagyó határo-zata mellett lehessen dönteni. A törvény ily módon a rész-vényesek tulajdonosi rendelkezési jogát erõsíti.
– A stratégiai jelentõségû gazdasági társaságban a nyil-vános vételi ajánlathoz mellékelt mûködési tervet a poten-ciális ajánlattevõnek elõzetesen be kell mutatnia jóváha-gyás céljából a tulajdonosi jogokat gyakorló (a kollektív részvényesi joggyakorlásra feljogosított) legfõbb szervé-nek. A törvény e rendelkezés esetében figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a stratégiai ágazatba tartozó társa-ság tevékenysége vonatkozásában fokozottan szükséges a befolyásszerzõ üzleti elképzeléseinek elõzetes ismerete mind a részvényesek, mind a vállalkozás munkavállalói-nak, de általában az érintett piac egészének a szempontjá-ból. Fontos az is, hogy az ajánlattevõ jövõbeli elképzelései hitelt érdemlõek legyenek, azok élvezzék az ajánlattevõ tulajdonosainak elõzetes támogatását. Ennek ismeretében hozhat megalapozott döntést a céltársaság menedzsment-je, valamint az a kisbefektetõ is, aki mérlegeli, hogy elfo-gadja-e a nyilvános vételi ajánlatban foglaltakat.
– A törvény hatálya alá tartozó társaságoknál a törvény az igazgatósági és felügyelõbizottsági tagok visszahívását – fõszabályként – háromnegyedes minõsített többséghez köti. Ezen társaságok esetében ugyanis, az ellátásbizton-ságban játszott szerepük miatt fontos, hogy a vezetõváltá-sok tervezettek legyenek, és ha mégis sor kerül a megbíza-tási idõ lejárta elõtti visszahívásra, akkor ezt a tulajdono-sok minõsített többséggel döntsék el.
A korlátozás azonban nem kógens. A törvényi rendelke-zés fõszabályától eltérõ alapszabályi rendelkerendelke-zést határoz-hatnak meg a társaság tulajdonosai. Amennyiben eltérõ szabályról döntenek, a visszahíváshoz elegendõ az egy-szerû szótöbbség, de akár érvényesülhet az egyhangúság elõírása is.
A rendelkezés az arányosság elvére figyelemmel rögzíti továbbá, hogy a stratégiai jelentõségû gazdasági társasá-gok esetében a vezetõ tisztségviselõk, felügyelõbizottsági tagok visszahívására vonatkozó 75%-os szavazati arány-nyal meghozott közgyûlési határozat követelménye csak abban az esetben alkalmazható, ha a társaságok vezetõ tisztségviselõit a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény szerinti általános, legfeljebb 5 éves idõre vá-lasztott meg a közgyûlés. Amennyiben ennél hosszabb ha-tározott idõre vagy határozatlan idõre szól a megválasztás, a visszahíváshoz elegendõ az általános szabályok szerinti az egyszerû többséggel meghozott közgyûlési határozat.
A 2. §-hoz
A törvény rendelkezései fõszabályként a kihirdetést kö-vetõ 8. napon lépnek hatályba. A fõszabály alól kizárólag az új VET-et érintõ rendelkezések hatályba lépése tolódik 2008. január 1. napjára, figyelemmel arra, hogy a törvény-javalattal érintett rendelkezések is ugyanezen a napon lép-nek hatályba a VET normaszövegében.
A törvény átmeneti rendelkezést biztosít az ország ener-giaellátásának biztonsága szempontjából stratégiai társa-ságokba történõ energia hivatali delegálás körében.
A 3–4. §-hoz
A hatályos szabályozás jelenleg is biztosítja a Hivatal számára, hogy a Priv. tv.-ben 2007. január 1. napján meg-jelölt a villamosenergiai-ipari vagy földgázipari engedé-lyes tevékenységet végzõ társaságok igazgatóságának és felügyelõbizottságának vagy igazgatótanácsának egy tag-ját jelölje. A delegált tag a testületi üléseken szavazati jog-gal nem rendelkezik, az igazgatóság vagy az igazgatóta-nács, illetve a felügyelõbizottság ülésén kizárólag tanács-kozási joggal vesz részt.
A delegáció jogintézménye nem érinti a Hivatal tör-vényben meghatározott hatósági, felügyeleti jogköreit. A delegáció nem jár az engedélyezési kötelezettség alá esõ kérdésekben az engedélyezési eljárás alóli mentesüléssel.
A hatályos szabályozás azonban számos kérdésben nem rendezi a delegált tag státuszát, jogait és felelõsségi körét.
A törvény – fenntartva a jelenleg hatályos szabályozást – a következõ pontosításokat tartalmazza:
1. Rögzíti, hogy a delegált tag „létszám feletti” testületi tag, így a határozatképességen túl a testület létszámának meghatározásakor is figyelmen kívül kell hagyni.
2. A törvény kimondja, hogy a Hivatal megfelelõ szak-mai képesítéssel, gyakorlattal (szakértelemmel) rendelke-zõ személyt jelölhet.
3. Elõírja, hogy delegált tag a társaság üzleti titkait köte-les megõrizni.
4. A delegált tag értelemszerûen képviseleti joggal nem rendelkezik.
5. A delegált tag köteles a Hivatalt rendszeresen tájé-koztatni a tevékenységérõl, és a testületi üléseken a közel-látás biztonságát érintõ kérdések tekintetében képviselt ál-láspontjáról. Fontos rámutatni arra, hogy a delegált tag is igazgatósági, felügyelõbizottsági, igazgatótanácsi tag, így a társasági törvény rendelkezései alapján vezetõ tisztség-viselõ. Ebbõl következõen tevékenységét önállóan látja el, a Hivatal (vagy más személyek) által nem utasítható.
A testületi üléseken képviselt álláspontját önállóan alakít-hatja ki, így álláspontja, tevékenysége nem minõsül a Hi-vatal (vagy más személyek) álláspontjának, továbbá a de-legált tag álláspontja nem is befolyásolja a Hivatal – enge-délyezési, hatósági eljárásban – megfogalmazódó állás-pontját.
6. A delegált tagot a napirend megküldésével kell a tes-tületi ülésekre meghívni.
7. A delegált tag bár szavazati joggal nem rendelkezik, írásban jelezni köteles az igazgatóság, a felügyelõbizott-ság vagy az igazgatótanács felé, ha a meghozott döntés ál-láspontja szerint villamos energia ipari, illetve földgáz ipa-ri jogszabályba ütközik, vagy egyébként sérti az ország energiapolitikájának alapelveit.
Az 5. §-hoz
– A Tpt. hatályos 73/A. §-a fõszabályként kizárja annak a lehetõségét, hogy a céltársaság igazgatósága a befolyás-szerzés sikere ellen ható intézkedéseket foganatosítson a közgyûlés elõzetes (az intézkedést közvetlenül megelõzõ) felhatalmazása hiányában. Ez a rendelkezés azzal a hátrá-nyos következménnyel jár, hogy a részvénytársaság ügy-vezetése – amely felelõs a társaság hosszú távú üzleti céljai megvalósításáért – csak lassan, nehézkesen képes eleget tenni törvényben elõírt kötelezettségének. A 13. sz. társa-sági jogi irányelv (2004/25/EK irányelv) feljogosítja a tag-államokat arra, hogy a menedzsment önálló eljárásra jogo-sító hatáskörét kizáró ún. semlegességi klauzula alkalma-zását ne tegyék kötelezõvé, hanem a döntést a törvényhozó átengedje az alapszabályt elfogadó részvényesek számára.
Ezzel a megoldással élt az irányelv átültetése során pl. a német jogalkotó is, és ezt a megközelítést alkalmazza a törvény 5. §-a (1) bekezdésének elõírása is.
– A 13. sz. társasági jogi irányelv 11. cikke módot ad arra, hogy a tagállami törvény vagy a céltársaság alapszabálya úgy rendelkezzen, hogy a 75%-nál nagyobb befolyásra szert tevõ személy a befolyásszerzést követõen összehívott rendkívüli közgyûlésen úgy módosítsa a társaság alapszabályát, hogy ennek során valamennyi, a joggyakorlását akadályozó
sza-bály kiiktatásra kerüljön. Az irányelv ugyanakkor döntési op-ciót biztosított a tagállamoknak, az ún. áttörési szabály tör-vényben való elõírását nem tette kötelezõvé. Az Európai Unió Bizottságának felmérése szerint a tagállamok egyike sem követeli meg a befolyásszerzõ pozícióját jelentõsen erõ-sítõ szabály kötelezõ figyelembevételét. A jogharmonizáció során Magyarország is élt az irányelv szerinti lehetõséggel (nem tette kötelezõvé az áttörési szabály alkalmazásának biz-tosítását), elmulasztotta azonban átvenni az irányelv 11. cik-kének (7) bekezdésében foglalt mentesítõ szabályt, amely az áttörési szabály érvényesülését kizárja, ha „egy tagállam a céltársaság olyan értékpapírjainak birtokosa, amelyet a tagál-lamok a Szerzõdéssel összeegyeztethetõ, különleges jogok-kal ruházzák fel”. E lehetõséggel él a törvény a § (3) és (4) be-kezdésében meghatározott rendelkezések révén.
– A 13. irányelv az önkéntes vételi ajánlat szabályozásá-ra részletszabályokat nem határoz meg, annak teljes kidol-gozását a tagállamra bízta. A hazai önkéntes vételi ajánlat-ra vonatkozó szabályozás túlzottan „rugalmas” a rosszhi-szemû ajánlattevõ ugyanis e jogintézmény révén (az ön-kéntes vételi ajánlattétel rövid idõközönként való megis-métlésével) lényegében megbéníthatja a céltársaság mû-ködését, az üzleti tevékenység ésszerû módon történõ gya-korlását. Erre tekintettel összeegyeztethetõ az arányosság elvével, amennyiben a magyar szabályozás célhoz kötött
„fékeket” épít be az eljárásba. Így szükségesnek látszik meghatározni azon szabályokat, amelyek az önkéntes vé-teli ajánlatban rejlõ lehetõségeket az intézmény céljához igazítják, kiszûrve azon elemeket, amelyek a szabályozás céljával ellentétes joggyakorlatot tesznek lehetõvé. A § (5) bekezdése erre tekintettel 6 hónapos idõkorlátot épít be az újbóli ajánlattétellel összefüggésben, illetve ezen idõ-szak alatt a rejtett ajánlattételt is kizárja az összefonódási esetek meghatározásával.
A 6. §-hoz
A rendelkezés pontosítja a Gt.-nek a nyilvánosan mûkö-dõ részvénytársaság alapszabályában meghatározható sza-vazat maximáló szabályát. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés az egy részvényes által gyakorolható szavazat mértékérõl rendelkezik. Az ún. voting cap intézménye a közösségi részvényjoggal összeegyeztethetõ, más tagálla-mokban honos részvénytársaságok által is alkalmazott megoldás. A hatályos elõírás azonban annyiban pontosí-tásra szorul, hogy egyértelmûvé váljon, hogy a részvényes mellett a korlátozás részvényesi csoportra is vonatkoztat-ható. Ennek hiányában ugyanis az alapszabály elõírása (a részvényesek tulajdonosi döntése) könnyen kijátszható-vá kijátszható-válna.
A saját részvény 10%-ban maximalizált megszerzésére vonatkozó elõírás hatályon kívül helyezésére figyelemmel a (2) bekezdés kiegészíti a Gt. jogharmonizációs klauzu-láját.
A 7. §-hoz
A cégtörvény jelenleg hatályos szabályozása szerint a cégjegyzékbe bejegyzett adatok csoportosított céginfor-mációként történõ szolgáltatása is kérhetõ. A természetes személyekre vonatkozó ilyen információ azonban csak ak-kor teljesíthetõ, ha az bíróság, ügyészség, nyomozó ható-ság, illetve más közigazgatási szerv, bírósági végrehajtó, felszámoló vagy nemperes eljárást lefolytató közjegyzõ külön törvényben meghatározott feladatainak teljesítésé-hez, illetve más információkérõnek a törvényben biztosí-tott jogai gyakorlásához vagy törvényes érdekei védelmé-ben szükséges. Törvényes jogcím hiányában az informá-ciókérõnek az érintettek hozzájárulását igazolnia kell.
A hatályos szabályozás jelenleg így érdemben akadá-lyozza, hogy – a szûk jogosulti kört leszámítva – az egyéb-ként teljeskörûen nyilvános adatokból olyan releváns kö-vetkeztetések legyenek levonhatóak, amelyek az informá-ciót keresõ mûködésére, piaci helyzetére tekintettel jelen-tõséggel bírnak. Így például akár a tõkepiaci törvény, akár a társasági jogi szabályok vonatkozásában jelentõséggel bírhat a befolyást szerzõ (vagy befolyást szerezni kívánó) összefonódására (vezetõ tisztségviselõi, felügyelõbizott-sági tisztség stb.) vonatkozó információ.
A törvény biztosítja a gazdasági társaságok és egyéb szervezetek vonatkozásában a cégtulajdonosi, képviseleti viszonyaira vonatkozó adatokról, információkról való adatszolgáltatás lehetõvé tételét az üzleti kapcsolatok át-láthatósága érdekében. Biztosítja továbbá a természetes személyek esetében a vezetõ tisztségre, felügyelõbizottsá-gi tagságra vonatkozó információszerzést. Ezek a csopor-tosított lekérdezések az ingyenes céginformáció körében ismerhetõek meg.
Ugyanakkor aránytalannak, és a szükséges mértéken tú-linak tekinthetõ a magánszemélyek tulajdonosi jogosultsá-gai összességének korlátozásmentes megismerhetõségé-nek biztosítása. Ezért a természetes személyek cégtulajdo-nosi minõségére vonatkozó csoportosított céginformáció megismerésére továbbra is a hatályos szabályok alkalma-zása mellett kerülhet csak sor.
A törvény változatlan módon fenntartja annak garanciá-lis elõírását, hogy a természetes személyre vonatkozó adatlekérésekrõl (így immár a képviseleti jogosultságra, felügyelõbizottsági státuszra vonatkozó lekérdezés) a rendszer „naplózással” tájékoztatást tudjon adni.
A 8. §-hoz
A § (1) bekezdése szövegpontosító módosításokat tar-talmaz.
A (2) bekezdés döntõen Gt.-t érintõ módosításokat hatá-roz meg, amelyek bár törvényi megjelenésükben hatályon kívül helyezõ rendelkezések, jelentõségük érdemi.
A hatályos társasági törvény rögzíti – a 295. § (2) bekez-désében –, hogy a nyilvánosan mûködõ részvénytársaság
alapszabálya nem írhatja elõ, hogy az igazgatósági tagok visszahívásához a szavazatok egyszerû többségnél na-gyobb arányú határozathozatal szükséges. E társasági jogi rendelkezés nem jogharmonizációs természetû, hanem a hazai jogalkotó mérlegelésén múló elõírás. A törvény ha-tályon kívül helyezi e rendelkezést, ezzel megnyitja a rész-vényesek számára a lehetõséget, hogy szabadon döntsenek abban a kérdésben, milyen szavazati arányhoz kötik az igazgatósági tagok visszahívásának jogát. Az általános szabály szerint, vagyis az alapszabály eltérõ rendelkezése hiányában a közgyûlési döntés egyszerû többséggel meg-hozható. Ettõl a részvényesek az alapszabályban maga-sabb (jellemzõen 3/4-es) szavazati arányt is meghatároz-hatnak. A törvény ily módon a tulajdonos részvényesek hatáskörébe utalja a vezetõ tisztségviselõk visszahívására vonatkozó szavazattöbbség meghatározásának jogát.
A Gt. hatályos 302. §-ánaka)pontja értelmében a nyil-vánosan mûködõ részvénytársaság közgyûlésének kizáró-lagos hatáskörébe tartozik a saját részvényre kapott nyil-vános vételi ajánlat elfogadásáról szóló döntés. A Gt. vo-natkozó pontjában található szabályozás nem közösségi jogi eredetû. Indokolatlan, hogy a törvényhozó a jövõben is elvonja a részvényesek döntési szabadságát. Ezért a tör-vény a hivatkozott rendelkezés hatályon kívül helyezésé-vel, az alapszabály kompetenciájába utalja annak eldönté-sét, hogy közgyûlési vagy igazgatósági hatáskörbe tartoz-zon-e a saját részvényre kapott nyilvános vételi ajánlat el-fogadásáról szóló döntés.
A törvény emellett – élve az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 77/91/EGK tanácsi irányelvnek a nyilváno-san mûködõ részvénytársaságok alapítása, valamint tõké-jük megtartása és átalakítása tekintetében történõ módosí-tásáról szóló 2006/68/EK (2006. szeptember 6.) irányelve adta lehetõséggel, mely immár a saját részvények meg-szerzését nem maximálja kötelezõ jelleggel a jegyzett tõke 10%-ának megfelelõ mértékben – hatályon kívül helyezi a Gt. 223. §-ának (2) bekezdését, és ezáltal hazánkban a tör-vény hatályba lépésével valamennyi résztör-vénytársaság vo-natkozásában megszûnik ez a korlátozás. Ugyanakkor ha-tályban maradnak a Gt.-nek a 2. társasági jogi irányelv kó-gens rendelékezéseit átültetõ szabályai. Így a jövõben is csak az osztalékfizetésre fordítható adózott eredmény le-het a forrása a saját részvények megszerzésének.
A törvény hatályon kívül helyezi a Gt. 299. § (2) bekez-dését. A rendelkezés indoka az, hogy a 13. irányelv 11. cikkében foglalt ún. „áttörési” szabályt a Gt. és a Tpt.
párhuzamosan implementálta. A párhuzamos szabályozás azonban jogértelmezési nehézségekhez vezetett. Figye-lemmel arra, hogy a törvénnyel kiegészítésre kerülõ Tpt.
átlátható módon rögzíti az áttörésre vonatkozó seket, a Gt.-beli szabályozás – annak átmeneti rendelkezé-sével együtt (335. §-ának (2) bekezdése) – feleslegessé válik.
A § (2) bekezdése a törvény jogharmonizációs klauzulá-ját rögzíti.
2007. évi CXVII.
törvény
a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeirõl*
Az Országgyûlés a foglalkoztatók nyugdíjcélú meg-takarítások terén történõ szerepvállalásának elõsegítése, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény hazai jog-rendbe történõ bevezetése, továbbá a foglalkoztatói nyug-díjszolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belsõ piacának megszilárdítása, határokon átnyúló mû-ködésének biztosítása érdekében a következõ törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény hatálya
1. §(1) E törvény hatálya alá tartozik
a) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény;
b) az Európai Gazdasági Térség más államában bejegy-zett foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény magyar-országi fióktelepe;
c) a Magyar Köztársaság területén határon átnyúló szolgáltatás keretében tevékenységet végzõ, az Európai Gazdasági Térség más államában bejegyzett foglalkozta-tói nyugdíjszolgáltató intézmény;
d) aza)–c)pontban foglalt szervezetek valamelyikébe befizetést teljesítõ foglalkoztató;
e) az e törvényben foglaltak alapján a foglalkoztatói nyugellátásra jogosultságot szerzõ tag a feltételes jogszer-zés idõtartama alatt is, valamint a járadékos és a kedvez-ményezett;
f) a kiszervezett tevékenységgel kapcsolatban a kiszer-vezett tevékenységet végzõ szervezet;
g) aza)–d)ésf)pontokban foglalt személyek és intéz-mények felügyeletét ellátó szerv.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki:
a) a társadalombiztosítási tevékenységre,
b) a biztosítás azon módszerére, amelyben a veszélykö-zösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a ve-szélyközösség tagjának meghatározott káresemény foly-tán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás között utó-lag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk esõ részt (fel-osztó-kirovó rendszer),
c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a ma-gánnyugdíjpénztárak tevékenységére,
d) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységrõl szóló 2003. évi LX. törvényben szabályozott biztosítási tevé-kenységre.
* A törvényt az Országgyûlés a 2007. október 15-i ülésnapján fogadta el.
Fogalmak 2. §E törvény alkalmazásában
1. adatfeldolgozás: a személyes adat, illetve üzleti, foglalkoztatói nyugdíjtitkot képezõ adat tekintetében vég-zett, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvényben meghatározott adatfel-dolgozási tevékenység;
2. adatkezelés:a személyes adat, illetve üzleti, foglal-koztatói nyugdíjtitkot képezõ adat tekintetében végzett, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyil-vánosságáról szóló törvényben meghatározott adatkezelé-si tevékenység;
3. állampapír:a magyar vagy külföldi állam, a Magyar Nemzeti Bank, az Európai Központi Bank vagy az Európai Unió más államának jegybankja által kibocsátott hitelvi-szonyt megtestesítõ értékpapír;
4. befektetési egységekhez kötött nyugdíjkonstrukció, illetve nyugdíjszolgáltatás (unit linked):olyan biometriai kockázatot tartalmazó, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció vagy olyan nyugdíjszolgáltatás, amelynél a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a nyugdíjtechnikai tartalékot az általa létrehozott, önálló be-fektetési politikával rendelkezõ, elkülönítetten ke-zelt – azonos értékû, elméleti elszámolási részekbõl (be-fektetési egységekbõl) álló – eszközállományokba (esz-közalapokba) vagy más, befektetési alapkezelésre jogosult társaság által kezelt befektetési alapokba helyezi befekte-tés céljából, a csatlakozott foglalkoztató vagy a tag válasz-tásától függõen, a csatlakozásról szóló szerzõdésben elõre meghatározott szabályok szerint;
5. befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukció:
meghatározott mértékû és rendszerességû foglalkoztatói, vagy foglalkoztatói és tagi befizetések és azok befekteté-sébõl származó hozam felhalmozása alapján számított összegû nyugdíjszolgáltatást tartalmazó nyugdíjkonst-rukció;
6. biometriai kockázat:a tag élettartamának hosszával, valamint megrokkanásával összefüggõ bizonytalanságból eredõ kockázat;
7. cégvezetõ:a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 32. §-ban foglaltak sze-rint a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vezeté-sére kinevezett, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intéz-ménnyel munkaviszonyban álló elsõ számú vezetõ;
8. EGT-állam:az Európai Unió tagállama és az Euró-pai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam, továbbá olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban ré-szes állam állampolgárával azonos jogállást élvez;
8. EGT-állam:az Európai Unió tagállama és az Euró-pai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam, továbbá olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban ré-szes állam állampolgárával azonos jogállást élvez;