de az amerikai közvélemény valószínűleg csak most látja elő
ször a maga riasztó valóságában, hogy mit jelent Magyarországra nézve a trianoni békeszerződés.
„Vedd elő az Egyesült-Államok térképét44, Írja a Chicago Tribünt, a két klisét magyarázó vezető cikkében: — „rajzolj bele egy olyan képzelt országhatárt, melynek keleti vonala Ohio nyugati felét szeli át, az északi vonal Wiseonsin államot osztja meg, a nyugati vonal a Sziklás-Hegyek keleti lejtőjére esik, a déli pedig Tennessee és Georgia államok közt húzódik. Hagyd
“ I f the U. S. W ere P a r tit io n e d "
_________________________________________________________
kívül ezen a területen a szén- és vasbányákat és képzeld el, hogy északon, keleten, délen és nyugaton négy ellenséges és irigy nemzet a szomszédunk. Aztán vesd föl a kérdést, hogy ily körülmények közt mi lenne ennek az országnak és az egész kontinensnek a békéjéből és boldogulásából? . . . “
És, hogy az olvasó maga is meg tudjon felelni a fölvetett
u
kérdésre, a „Chicago Tribüné“ leközli egy másik klisében a fönt leii-t módon megcsonkított Egyesült-Államok térképét is, amelyen a „Csonka-Unió" területe éppen úgy az egész ország közepére esik, mint ahogy Csonka-Magyarország is majdnem a közepén van a históriai Magyarország ezeréves területének.
„Ha földarabolnák az Egyesült-Államokat" — ez a második térkép fölirása; és a Chicago Trubine, miután fölsorolja ennek a képzelt földarabolásnak minden kárát és hátrányát, — igy foly
tatja : „Az amerikai nemzet sohase járulna hozzá az ilyen gazda
sági széttagoláshoz. Ha ránk erőszakolnák, nem maradnánk nyugton, hanem mindaddig küzdenénk, mig csak vissza nem állítanék ennek a nagy kontinensnek az egységét és egymásra utalt gazdasági forrásait."
Megható az a meleg rokonszenv, amellyel ez a nagy és tekintélyes amerikai újság az elnyomott és kifosztott Magyar- ország érdekeit védi. Idézi John Hass könyvét, amely szintén lehetetlennek tartja a geográfiai és gazdasági egységnek ezt az erőszakos és oktalan szétdarabolását; Wilsonnal szemben pedig rámutat arra, hogy a faji, felekezeti, nemzetiségi és politikai versengést, amelynek évszázados tradíciói vannak Európában,se letagadni, se szürke elméletekkel megoldani nem lehet. Sok esetben még a népszavazás se lehet döntő ott, ahol nagy gazda
sági érdekeket veszélyeztet a nemzetiségi vetélykedés. A ver- saillesi békeszerződés javarésze ellenségeskedésből összetákolt mozaik, — állapítja meg a Chicago Tribüné — és aligha állhat meg, mert alapja nem a megbékülés, hanem a gyiilölség és elkeseredés.
Az alanti két Írásnak különös érdekességet kölcsönöz azon kö ülmény, hogy mindakettő katasztrófánkat Károlyi Mihály szereplésével hozza kapcsolatba.
Maurice F. tábornok, a világháború végén az angol had
sereg vezérkari főnöke, 1925 augusztus havában az amerikai W illiamstown-ban levő politikai intézetben előadást tartott az európai leszerelési problémáról. Ebben koronatanúnak jelentke
zett a Diaz-féle fegyverszünet ügyében. Megállapította, hogy az
olaszokkal kötött fegyverszünet érvényes volt a monarchia min
den frontjára, tízzel igazolta, hogy Károlyi Mibalyék belgrádi kalandja nélkül meglett volna az alap Magyarország integritá
sának megőrzésére.
Troubridge Ernest tengernagy 192o október végén London
ban a Near and Middle East Association angol tudományos egyesület kebelében előadást tartott Magyarországról és a közel Keletről. Saját élményeire és visszaemlékezéseire alapított elő
adását azzal kezdte, hogy a magyarok nem tápláltak ellenséges érzületet Anglia iránt A britt alattvalókat, akik a háború kitöré
sének idején Magyarországon tartózkodtak, nemcsak nem internálták, hanem a lehető legnagyobb udvariassággal és figye
lemmel kezelték. Amikor ő elsőizbeu tett látogatást a háború után Budapesten, nyolcvan angol állampolgár aláírásával emlék
iratot nyújtottak át neki, amelyen az aláirók arra kérték őt, hozza tudomására az angol kormánynak, hogy milyen kiméletes eljárásban részesültek Magyarországon.
Az előadó ezután a háború befejezését követő helyzetet rajzolta meg. Mágyarország nemzetközi helyzetét akkoriban a paduai fegyverszüneti szerződés szabályozta, amelyet november 3.-án írtak alá. Ez a szerződés elismerte Ausztria-Magyarország teljes területi integritását. Katonai megállapodásokra volt azon
ban szükség s Károlyi Mihály ezért Belgrádba ment, ahol meg
kötötték azt a megállapodást, amelyet november 3.-án Írtak al á.
B rí and, az ezidőszerinti francia külügyminiszter 1921 január 7-én a francia kamarában kijelentette, hogy a trianoni béke nem töké
letes munka, mely beleütközik a realitásokba. Magyarország határainak megállapítása bizonyos érdekeket sért és azért igazításokra lesz sziiség„
Anatole Francé a világhírű francia Írónak a békekötés felőli ítéletéről is meg kell emlékeznünk:
Marvei le Goff Írja (Anatole Francé á la Béchellérie, Paris 1924.) a következő nyilatkozatait:
A legnagyobb tévedés az a béke, melyet a legyőzött ellen
ségre rákényszeritettek. Ez a tévedés lakhatatlan területté fogja átváltoztatni Európát Ausztria-Magyarország földarabolása kész
76
őrültség. Európa közepét balkanizálni, annyit jelent, mint egy uj háború magvát szórni el.
Az egész háború egy nagy üzlet volt és a békekötés sem más. Most is csak üzletekről van szó. A szén, a bányák, a petró
leum, a flotta, a kereskedelmi piacok fontosabb szerepet játsza
nak, mint a népek joga. A pénz, mindenütt a pénz uralkodik és ez minden mást legázol. A kapitalizmus felosztja a világot maga között és kikacagja a véromlást és a feláldozott ember
életeket.
Ez a békekötés teljes csőd. Franciaországra nézve pedig szörnyű csapás. Ha a béke nem valósítja meg az Európai Egyesült-Államokat, akkor csak fegyverszünet lesz, hogy nem
sokára minden újra kezdődjék.
De Ambrosio Mario: Ami a békeszerződés revízióját illeti, ismétlem, hogy Európa legelőrehaladottabb nemzetének kálvá
riája, szükségszerűen véget kell hogy érjen. Bizonyos az, hogy el kell érkezni a revízió megvalósításához, de hogy mikor és hogyan, annak jóslásába nem bocsátkozhatom. Egyet minden esetre kétségtelennek tartok és ez az, hogy Magyarország boldog jövőre számíthat, ha olaszbarát politikát folytat és a teljes meg
egyezés alapjára helyezkedik Olaszországgal szemben. Olasz
ország az egyetlen nagyhatalom, amelynek legnagyobb érdeké, hogy segítse a magyar nemzetet, amelynek gazdasági és politikai haladásából előnyöket húzhat. Másrészről Magyarország nem találna még egy nagyhatalmat, amely egy más ok miatt hajlandó volna érdekeit védeni a nemzetközi tanácskozásokon, esetleg három más hatalommal szemben. Ezt meg kell érteniük a magya
roknak, aminthogy különben ennek megértéséről a magyar nemzet jelenlegi vezetői már tanúbizonyságot tettek. Magyar- országnak, amely ellenségekkel van körülvéve, nem szabad szeszélyességekre ragadtatni magát Olaszországgal szemben és nem szabad gyanút és bizalmatlanságot táplálnia olasz barátja iránt. Igen fontosnak tartja, hogy Magyarország kiváló diplo
matái révén mélyítse Olaszországgal való viszonyát és hogy a magyar politikusok minél nagyobb gondot fordítsanak az olasz
77