RÉGIÓBAN - PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A kilencvenes években több olyan empirikus ifjúságszociológiai kutatás készült, amely azt igazolta, hogy a vallásosság intenzitásának növekedésével csökken a különböző etnikai csoportokkal szembeni előítéletes attitűdökkel jellemezhető fiatalok aránya, csupán a többnyire fogyatékosokra irányuló előítélet esetén figyelhetünk meg ellenkező irányú kapcsolatot. (Murányi,1998;1999). Egy igen alapos kutatás további figyelemre méltó eredménye, hogy – viszonyítva a nem felekezeti középiskolában tanulókhoz - a társadalmi távolságskálával mért előítéletesség kisebb mértékűnek bizonyult a felekezeti középiskolások körében (Pusztai, 2004).

A felekezetek szerinti csoportokra jellemző intolerancia arányok között szintén felfedezhető egyfajta, igaz kevésbé következetes logika. A nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni előítéletességet inkább a reformátusoknál, a fogyatékos kisebbségek elutasítását inkább a katolikusoknál lehetett megfigyelni - de az ellentétes arányokra is találtunk példát. Az előítéletességet befolyásoló tényezők ok-okozati vizsgálata során a vallásosság az egyik leginkább meghatározó szocio-kulturális változónak bizonyult. Több kutatási eredmény is alátámasztja, hogy a fiatalok vallásossága a kisebbségekkel szembeni toleranciát, míg a szülők vallásossága - a fogyatékos másság kivételével - az intoleranciát erősíti. A felekezeti hovatartozás hatása már közel sem volt ennyire következetes, inkább a szignifikáns befolyásoló hatást érdemes kiemelnünk (Murányi, 1998;1999).

A nemzetközi szakirodalomban olvasható kutatási beszámolók szintén az előítéletesség és a vallásosság közötti nem következetesen egyértelmű kapcsolatra utalnak. A hatvanas években, felnőtt populációban végzett kutatások általában pozitív kapcsolatot igazoltak az etnikai előítéletesség és a vallásos

viselkedés, valamint értékek között. ²⁸ A későbbi kutatások egyik része igazolta ezt a trendet²⁹, míg a kutatások másik csoportja csak korlátozottan igazolta a vallásosság és az előítéletesség közötti kapcsolatot.³⁰ Több vizsgálat is arra hívta fel a figyelmet, hogy a vallásosság különböző dimenziói más-más sszefüggésben vannak az előítéletességgel. ³¹ Az előítéletesség és a vallásosság direkt kapcsolatának vizsgálata a nemzetközi szakirodalomban egyre inkább kiegészült a kapcsolatot befolyásoló más tényezők elemzésével ³²

28 A vallásosság és a rasszista előítéletek közötti kapcsolatot hét egymást követő országos felnőtt amerikai kérdőíves kutatás (NORC Social Surveys,1972-1978) adatai alapján elemezték. Az eredmények nem erősítették meg a korábbi vizsgálatok során kimutatott szoros kapcsolatot, de az aktív felekezeti tagok és az intenzív vallásos preferenciákkal jellemezhetők az átlagosnál valamivel kisebb mértékben voltak előítéletesek (Chalfant-Peek, 1980).

29 Holland római katolikusok 1650 fős mintáján, 1991-92-ben végzett kutatás során bebizonyosodott, hogy az egyházi tagság mérsékelten hat az etnikai előítéletekre és az anómiára, de negatívan korrelált az utilitarista individualizmussal. A szerző szerint mindez a heti prédikációk által közvetített humanisztikus keresztényi értékeknek köszönhető, melyek a keresztény iskolák, társadalmi szervezetek munkájában is érvényesül (Billiet, 1995). A különböző kasztokhoz tartozó 4-15 éves indiai fiatalok mintáján a vallásos identitást és az előítélet kapcsolatát skálák segítségével vizsgálták.

Az eredmények azt mutatják, hogy a mind a vallásos preferencia, mind az előítélet már kora gyermekkorban kialakul, 8-9 éves korban kristályosodik ki. A más vallások iránti előítélet 14-15 éves korra alakul ki. A hindu gyerekek előítéletessége elsősorban a muszlimokra irányul és pozitívan korrelál a vallásossággal, valamint az olyan személyes jellemzőkel, mint az autoritarizmus és a konformitás. (Mukhopadhyay, 1986).

30 Egy 1990-91-ben végzett holland felnőtt kutatás során - bár az eredmények alátámasztották, hogy a keresztény vallás egyik meghatározója a világi antiszemitizmusnak - nem tapasztalták az előzetes várakozásoknak megfelelő direkt kapcsolatot. (Konig-Eisinga-Scheepers,2000). A kilencvenes évek elején angol és amerikai főiskolások összehasonlító vizsgálata szerint az erős vallásos elkötelezettség fokozott humánus attitűdökkel és az előítélet csökkenésével kapcsolódott össze (Perkins, 1992).

31 A hatvanas évek végén, angol és holland felnőtt mintákon végzett vizsgálatokban a leginkább előítéletes többsége katolikus volt, akik elfogadják a vallásos értékeket, de nem rendszeres résztvevői az istentiszteleteknek, s egyházi funkciójuk sincs. Legkevésbé előítéletesnek a hívő reformátusok - különösen a hollandok - bizonyultak.

Ez a csoport szorosan kapcsolódott a felekezetéhez, azonosult a vallásos értékekkel és egyúttal támogatta a toleráns etnikai értékeket (Bagley,1970). Az amerikai egyetemisták előítéletessége és rasszizmusa nem mutatott kapcsolatot a vallásossággal. A tradicionális keresztény egyházakkal (katolikusok, protestánsok) szemben a mormonokhoz tartozó fiatalok erős vallásossága együtt járt a kisebb mértékű előítéletességgel. A szerzők szerint mindez azzal magyarázható, hogy a mormon egyházat viszonylag későn alapították, hierarchikus struktúra jellemezi és számolni kell a misszionárius programok hatásával is (Jacobson, 1998). Az Ontarióban, egyetemisták körében végzett kutatás során a vallásosság kapcsolatát a vallásos, illetve nem vallásos mások iránti előítéletességgel vizsgálták. Az eredmények azt igazolták, hogy az olyan csoportközi folyamatok, mint a vallásos csoportok közötti, az erőforrások megszerzésére irányuló versengés - tekintet nélkül a személyes vallásos orientációkra - elősegíti az előítéletességet a vallásos sajátcsoport tagjai körében.(Jackson-Hunsberger,1999).

32 Erre jó példa az a még 1968-ban lebonyolított New York-i vizsgálat, amely során - levélben kiküldött kérdőívek alapján - a vallásos ortodoxia és a kisebbségekkel szembeni előítéletesség mellett a helyi közösségi kapcsolatokat is vizsgálták. A regresszióanalízis eredménye azt mutatta, hogy amennyiben a lokalizmussal kontrollálják, az ortodoxia és az antiszemitizmus, a feketék elutasítása és a katolikusellenes attitűdökön alapuló előítélet kapcsolat részben hamis. Ha a lokalizmus a közbeeső változó, akkor az iskolázottság szintén indirekten befolyásolja az

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A trendeket jelző, ugyanakkor sokszor ellentmondásos hazai és a nemzetközi kutatási eredmények magyarázatában feltehetően szerepe van az empirikus szociológiában gyakran felmerülő metodikai dilemmának : „… mit kell tennünk, ha tulajdonképpen nem is vallásosságot kutatunk, ám szeretnénk figyelembe venni a vallásosságnak – mint „köztes változónak – más jelenségekre való hatását? Mi a teendő olyankor, ha előre tudjuk, hogy nincsen mód egy-két-háromnál több ismérv figyelembe vételére még akkor sem, ha emiatt a kapott eredmény pontatlan lesz? Természetesen lemondhatunk a vallásosság minősítéséről, méréséről. A másik lehetőség, hogy azon kezdünk gondolkodni, hogy a „szűkösség” körülményei között mi a legkevésbé rossz megoldás.”

(Tomka, 1998: 47).

A vallás fontosabb szociológiai szempontú definiálási kísérleteinek kiváló összefoglalását Tomka Miklós tanulmányában olvashatjuk (Tomka, 2002). A tudományosan elemezhető szociológiai vallás értelmezés kritériumainak (tapasztalati tény, ember által teremtett valóság, társadalmilag elfogadott és rögzült rendszer, funkciókat valósít meg) ismertetése után a vallás szociológiai meghatározásainak közös elemeit nevezi meg: a vallás „…egy közösségnek a hite és hagyománya, amely a valóság egészével s ezen belül az egyéni és a társadalmi élettel kapcsolatos és amely azt tartja, hogy a valóságot és az életet természetfeletti erő(k) vagy/és személy(ek) befolyásolja(ák), talán irányitja(ák), akivel (akikkel) vagy amivel (amikkel) - e hit szerint - kapcsolatba lehet kerülni;

a kapcsolatfelvétel (a kérés, köszönet, tisztelet stb.) formája és módja a vallási (misztikus) élmény, illetve a vallásgyakorlat, a rítusok, a liturgia.”(Tomka, 2002:

28). A vallás tárgya, tartalma és funkciója alapján Tomka a szociológiai

előítéletességet. (Roof, 1974). A hetvenes évek elején, 307 elsőéves és végzős hallgatót vizsgáltak egy észak-milwaukee-i katolikus főiskolán. Az előítéletesség csökkenését a vallási fanatizmus és a vallás fontosságának preferálása valószínűsítette. A vallásgyakorlás és az előítéletesség kapcsolatát szintén negatív korreláció jellemezte, míg a vallásos ortodoxia és ismeret az előítéletesség egyik dimenziójával sem volt kapcsolatba. (Cygnar -Noel- Jacobson, 1977). Az 1994-ben készült survey kutatásban 42 zsidó és 49 arab Washingtonban élő egyetemistát vizsgáltak. A kutatás során arra próbáltak választ adni, hogy milyen kapcsolat van a kollektív identitás, a vallásos, etnikai szervezeti tagság és részvétel, valamint a külcsoportok iránti előítélet között. A feltételezésekkel ellentétben a zsidó hallgatóknál a kollektív identitás nem volt erős kapcsolatban az előítéletességgel, bár az arabokkal szemben kevésbé elutasító zsidó hallgatók voltak a leginkább vallásosak. Azok az arab hallgatók bizonyultak a leginkább előítéletesnek, akiket alacsony kollektivitás érzet jellemzett és tagjai voltak vallási, etnikai szervezeteknek.

(Ruttenberg-Zea-Sigelman, 1996).

vallásdefiníciókat két irányzat szerint csoportosítja. A vallás tárgya alapján öt dimenzióban nyilvánulhat meg (kognitív: a hit, rituális: a vallásgyakorlat, tapasztalatok: vallási érzések és élmények, következmények: a mindennapi magatartás vallási meghatározottsága, emberi kapcsolatok: vallási közösségekhez tartozás). A vallás funkcionális definíciói alapvetően a társadalom integrációjával kapcsolatos kérdésekre adott lehetséges válaszok alapján különítik el a vallás következő funkcióit: értelemadó, társadalmi integrációs, társadalom fenntartó, relativáló (változtató, megújító) és szekularizáló (Tomka, 2002). A hazai vallásszociológia újabb nemzedékét képviselő Hegedűs Rita vallásosság értelmezése egyszerűségében is meggyőző:

„ A „vallásosság” értelmezésemben szociológiai szempontból alapvetően a társadalom mikroszintjén, az egyes emberek mindennapi életében megjelenő, szűkebb környezetében, közösségében megnyilvánuló sajátos életszemlélet és magatartásmód. Vizsgálatakor gyakorlatilag azoknak az embereknek a magatartásával, cselekvéseivel, attitűdjeivel, s a társadalomban való megjelenésével, szereplésével foglalkozunk, akik akár szóban kifejezve, akár meghatározott magatartással valamilyen vallásos világszemlélet elfogadásáról tesznek tanúságot.” (Hegedűs, 2000: 21).

Tomka a vallásosság mérésének három alapvető lehetőségét különíti el. Az önbesorolás módszerének hitelességével szemben az értelmezhetőség nehézségei merülnek fel, míg a vallásosság dimenziók alapján történő mérésénél a meghatározó dimenziók kijelölése jelenthet problémát. A többváltozós statisztikai eljárásokat alkalmazó módszer szintén szubjektív kutatói döntéseken alapul, mivel a mért indikátorok kiválasztása, az alkalmazott statisztikai módszer előzetes mérlegelések függvénye. (Tomka, 1998). A vallásosság operacionalizálásában, dimenzióinak kijelölésében nagy segítséget nyújthat Szántó János tanulmánya, melynek fontosabb megállapításait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

• A vallásosság fogalmának eltérő vallásszociológiai értelmezése az ismeretelméleti különbségek mellett a vallási kultúrák különbözőségének köszönhető.

• Az empirikus szociológiának nem a vallásosság általános definíciójára kell törekedni, hanem azoknak a kritériumoknak a megfogalmazására, amelyek megfelelnek a közgondolkodás és a társadalom vallási kultúráját meghatározó vallási rendszerek elvárásainak.

• A közvetlenül nem mérhető vallásosság megfigyelhető dimenzióinak kijelölését az elméleti állásfoglalás mellett a kutatási célok és lehetőségek határozzák meg. Az egyik ilyen lehetséges dimenzió-rendszer a következő: 1. vallásos identifikáció; 2. intézményes vallási aktivitás; 3. személyes vallási aktivitás; 4. Istenhit (Szántó, 1998).

A hazai survey típusú ifjúságszociológiai kutatások során a vallásosságra vonatkozó kérdésblokkban legtöbbször a vallásos önbesorolás, a vallásgyakorlás, a hittan oktatáson való részvétel és a felekezeti hovatartozás szerepel. A 2003-ban lebonyolított kutatásunk ³³ egyik célja a felekezeti és családi szocializáció hatásainak vizsgálata volt, ezért a korábbi adatfelvételeknél nagyobb hangsúlyt helyeztünk a vallásosság operacionalizálására. A kutatás statisztikai elemzésekre alkalmas adatbázisának kialakítása során arra törekedtünk, hogy a három almintát (apa, anya, gyerek) úgy egyesítsük, hogy - a fiatalokra vonatkozó változók önálló elemzése mellett – a felekezeti hovatartozás, valamint a szülői hatások vizsgálata egyaránt elvégezhető legyen. A vallásosság jellemzésére felhasznált változók első csoportja egyrészt a már idézett tanulmányban (Szántó, 1998) részletesen taglalt négy vallásosság dimenzióra - vallásos identifikáció, intézményes vallási aktivitás, személyes vallási aktivitás, Istenhit - , illetve a

33 A kutatás 2003. májusában zajlott, a Debreceni Egyetem Szociológia Tanszékének koordinálásával. A társadalomtudományi kutatásmódszertan kurzusok hallgatóinak közreműködésével a kelet-magyarországi régióban végzett adatfelvétel kvótás mintavételénél két kritériumot kellett figyelembe venni: 1. a vizsgálat 120 családra kialakított mintájában a három lekérdezett (apa, anya, gyerek) azonos felekezethez (vagy református, vagy katolikus) tartozzon; 2. a kérdezett gyerek középfokú oktatási intézményben tanuljon.

hittanoktatás lehetőségeire és gyakorlatára vonatkozott. ³⁴ A négy dimenziót felhasználva és igazodva a korábbi összevont vallásosság változók képzéséhez, ebben az esetben is három, vallásos intenzitás alapján elkülönült csoportot képeztünk.³⁵

A nagyszülők vallásosságát és a szülők gyermekkori vallásos aktivitását leíró másik változócsoporttal a családokra jellemző vallási háttér (vallási miliő) olyan jellemzésére nyílt lehetőség, amely nagymértékben befolyásolhatja a gyerekek vallásos szocializációját, ugyanakkor a szülők felnőttkori vallásosságát is befolyásolta . Szántó János kérdéseit (Szántó, 1998) felhasználva, a vizsgált fiatalok szüleinek válaszaiból egyrészt a nagyszülők vallásosságára, másrészt a

34 A vallásos identifikáció változó megoszlása a teljes – gyerekek és szülők, N=360 fő – mintában: vallásos vagyok, az egyház tanításait követem: 18 százalék; vallásos vagyok a magam módján: 49 százalék; hiszek istenben, de nem vagyok vallásos: 13 százalék; nem tudom megmondani, hogy vallásos vagyok-e vagy sem: 6 százalék;

nem vagyok vallásos, engem az ilyesmi nem érdekel 10 százalék; egyáltalán nem vagyok vallásos, mert meggyőződésem szerint a vallásnak nincs igaza: 3 százalék; válaszhiány: 1 százalék. Az intézményes vallási aktivitás változó megoszlása a teljes mintában: hetenként: 21 százalék; havonta többször: 9 százalék; időről - időre, vagyis évente többször: 12 százalék; csak a nagy egyházi ünnepek alkalmából: 15 százalék; csak családi események alkalmából: 28 százalék; egyáltalán nem jár templomba, vallási összejövetelre: 14 százalék;

válaszhiány: 1 százalék. A személyes vallási aktivitás változó megoszlása a teljes mintában: soha nem imádkozik: 19 százalék; néha előfordul: 35 százalék; gyakran imádkozik, de nem naponta: 20 százalék; naponta imádkozik: 24 százalék; válaszhiány: 2 százalék. Az Istenhit változó megoszlása a teljes mintában: nem hiszek Istenben: 9 százalék; nem hiszek Istenben, de hiszek egy felsőbb hatalomban: 6 százalék; nem tudom eldönteni, hogy hiszek-e Istenben : 9 százalék; kétségekkel, de hiszek Istenben: 24 százalék; határozottan hiszek Istenben:

48 százalék; válaszhiány: 3 százalék.

35 A vallásos önjellemzés, az Isten-hit, a templomba járás és az imádkozás gyakorisága változók bevonásával elvégzett quick-cluster elemzés eredményeként kapott három csoport jellemzői: Nem vallásos csoport. (A teljes minta 20 százaléka). A csoportba tartozók 49 százaléka nem tartja magát vallásosnak, 25 százaléka nem tudja megmondani. A csoport 47 százaléka nem hisz Istenben, 44 százaléka egyáltalán nem, 49 százalékuk csak családi események alkalmából jár templomba, istentiszteletre. Többségük (72 százalék) soha nem imádkozik maga módján vallásos, 36 százalék hisz istenben, de nem tartja magát vallásosnak. Az ide tartozók egyharmada (34 százalék) csak családi események alkalmával, 35 százalékuk csak egyházi ünnepek alkalmával jár templomba. Inkább vallásos csoport. (A teljes minta 45 százaléka). A csoport nagy része (69 százalék) a maga módján vallásos, 37 százalékuk határozottan, 48 százalékuk kétségekkel hisz Istenben. A csoport 40 százaléka csak családi alkalmakkor jár templomba, de viszonylag magas a csak egyházi ünnepeket megjelölők aránya is (32 százalék). Többségük (63 százalék) csak néha, míg 10 százalékuk soha nem imádkozik. A vallásos csoport (a teljes minta 35 százaléka). A másik két csoporttól nagymértékben különböző klaszter 47 százaléka az egyház tanításai szerint, 48 százaléka a maga módján tartja magát vallásosnak. Gyakorlatilag mindenki (93 százalék) határozottan hisz Istenben és 60 százalék heti, 26 százalék havi gyakorisággal jár templomba. A csoport 60 százaléka naponta, míg 37 százaléka gyakran imádkozik.

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

szülőkre jellemző vallási intézmények szocializációjára és a szülők családjának vallásos nevelésére következtethetünk³⁶. A harmadik csoportba az a két változó tartozott, amelyik a hittan oktatás megítélését és gyakorlát írja le,³⁷ míg a negyedik változócsoport a tradicionális hiedelmek, az Isten - és ima - hit jellemzésére szolgált³⁸. A későbbi elemzésekben a tradicionális hitelemekre, illetve az Isten hit jellemzésére vonatkozó változók bevonásával elvégzett főkomponens-analízis eredményeként kapott három-három hit-típust (KERESZTÉNY-HIT, LÉLEK-HIT, MISZTIKUM-HIT, illetve EGYHÁZI-KIZÁRÓLAGOS ISTENHIT, INDIVIDUÁLIS-LELKIISMERET HIT, EGYHÁZELUTASÍTÓ ISTENHIT) használtuk. ³⁹

36 A szülők vallásosságára (szülői minta) vonatkozó kérdések: „Édesapja rendszeresen járt istentiszteletre? (igen válaszok aránya: 37 százalék) ; Édesanyja rendszeresen járt istentiszteletre?

(igen válaszok aránya: 52 százalék). A vallási intézmények szocializációjára vonatkozó kérdések:

„Járt-e gyermekkorában iskolai hittanoktatásra?” (igen válaszok aránya: 47 százalék); Járt-e gyermekkorában templomi hittanoktatásra? (igen válaszok aránya: 65 százalék); „Gyermekkorában rendszeresen járt istentiszteletre? (igen válaszok aránya: 48 százalék)

37 A gyerekek 56 százalékának iskolájában van hittanoktatás. A fiatalok 73 százaléka iskolai, míg 11 százaléka másutt vesz részt hittanoktatáson.

38 Tradicionális hiedelmek: A „Hisz- e Ön a … „ kérdésre adott „igen” válaszok százalékos megoszlása a teljes mintában: a lélek halhatatlanságában: 60 százalék; a halál utáni életben: 57 százalék; a mennyországban: 55 százalék; a megváltásban: 54 százalék; a testtől független emberi lélekben: 47 százalék; a pokolban: 41 százalék;

a vallási csodákban: 41 százalék; az eredendő bűnben: 34 százalék; a halál utáni újjászületésben, a reinkarnációban: 33 százalék; az ufókban: 29 százalék; a horoszkópban: 28 százalék; az ördögben: 27 százalék;

a kísértetekben: 14 százalék. Isten-hit: A kijelentésekkel való egyetértés átlaga az ötfokozatú skálának (1:

egyáltalán nem ért egyet, 5: nagymértékben egyetért) megfelelően: Az élet értelmét magunk adjuk: 4.06; Azt, hogy mi a jó-, és mi a rossz, a társadalom törvényei döntik el: 3.04; Azt, hogy mi a jó és mi a rossz, lelkiismeretünk dönti el: 3.98; Azt, hogy mi a jó és mi a rossz, Isten törvényei döntik el: 2.80; Az egyháznak minden fontos kérdésben véleményt kell mondania: 2.77; Senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy ki mennyire vallásos: 4.68; Az élet értelmét Isten jelenti: 2.65; Az Istennel való kapcsolatomhoz nincs szükségem az egyházi közvetítésre: 3.47; Isten mindenkivel személy szerint törődik:3.33. Ima-hit: Az „Előfordult már, hogy az imába foglalt kérése megvalósult?” kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása a teljes mintában: soha nem fordult elő: 19 százalék; egyszer-létszer előfordult: 33 százalék; többször előfordult: 33 százalék;

válaszhiány: 15 százalék..

39 A tradícionális hitelemek alapján kapott három főkomponens jellemzése a domináns faktorsúlyokkal 1.

KERESZTÉNY-HIT (magyarázott variancia: 29.7 százalék): pokolban: 0.78, mennyországban: 0.766, megváltásban:0.759, eredendő bűnben: 0.729, vallási csodákban: 0.687, ördögben: 0.669; 2. LÉLEK-HIT (magyarázott variancia: 13.4 százalék): testtől független emberi lélekben: 0.662, a lélek halhatatlanságában:

0.645; 3. MISZTIKUM-HIT (magyarázott variancia: 11.5 százalék): az ufókban: 0.671, a kísértetekben: 0.602, a horoszkópban: 0.525, a reinkarnációban: 0.457.

85 A vallásos orientáció és az Allport-Ross skála

Tomka Miklós nyomán már korábban utaltunk a vallásszociológiai definíciók főbb csoportjaira. A vallás elsősorban a pszichológiai értelmezésére tett kísérletek (Allport, 1950; Batson et.al. 1993; Erikson, 1966; James, 1902/1961;

Wulff, 1991) részletes ismertetésétől szintén eltekintünk, csupán azt emeljük ki, hogy már a legkorábbi próbálkozás is túllépett a vallás különböző megnyilvánulásainak meghatározásán, megkísérelte megbecsülni a vallás hatását az emberi cselekedetekre és jólétre. (James, 1902/1961).

A vallásosságot nem vallásos viselkedésként értelmező megközelítésre más korai példát is idézhetünk. Fromm a Psychoanalysis and Religion című könyvében azt javasolja, hogy az emberek számára nem az a kérdés, hogy vallásosak, hanem az, hogy milyen típusú a vallásosságuk. Az autoriánus típusú vallásossággal jellemezhető egyén úgy érzi, hogy kontrollálva van egy rajta kívül álló legnagyobb hatalom által. Az autoritariánus vallás mélyén egy Istent azért kell imádni, mert hatalommal bír és kontrollálja az egyént. Ez a típus szigorú engedelmességet kíván a követőitől. Ezzel szemben Fromm állítja, hogy van humanisztikus (humánus) vallás típus is, amely Istenre, mint egy olyan szimbólumra koncenrál, amelyet az ember mintegy emberként visz véghez. A viszony nem hierarhikus szerkezeten alapul, Isten inkább egyenlő az emberrel.

(Fromm, 1950).

Az Isten szerepére és az életértelmezésekre vonatkozó kijelentések bevonásával kapott három főkomponens jellemzése a domináns faktorsúlyokkal 1. EGYHÁZI-KIZÁRÓLAGOS ISTENHIT (magyarázott variancia: 32.3 százalék): Az élet értelmét Isten jelenti: 0.874, Azt, hogy mi a jó és mi a rossz, Isten törvényei döntik el: 0.870, Isten mindenkivel személy szerint törődik:0.846, Az egyháznak minden fontos kérdésben véleményt kell mondania:0.702. 2. INDIVIDUÁLIS-LELKIISMERET HIT (magyarázott variancia: 18.7 százalék): Azt, hogy mi a jó és mi a rossz, lelkiismeretünk dönti el: 0.740, Senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy ki mennyire vallásos: 0.645, Az élet értelmét magunk adjuk:0.617, Azt, hogy mi a jó-, és mi a rossz, a társadalom törvényei döntik el: 0.520. 3. EGYHÁZELUTASÍTÓ-ISTENHIT (magyarázott variancia: 11.9 százalék): Az Istennel való kapcsolatomhoz nincs szükségem az egyházi közvetítésre:0.905.

In document PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com (Pldal 78-110)