9 *
1
. Gulyásnóta.Czifra szűröm Veszperémbe’ vöttem, Érte harmincz forintot füzettem;
Ha én azt a nyakamba terittöm, Mindön leján szeret akkor éngöm.*
Zsíros ümög, gatya vagyon rajtam, Sarkamat veri tarisznyaszijjam, Férecsapom csepürke-kalapom — Szélös ez világra semmi gondom.
Úgy sétállok végig az ucczában Csuka-óru finyoros csizmában:
Fényös baltám váltómra legyintöm, Szijjostoromat nekieresztöm.
Csakúgy harsog, akkorát durrantok.
Röggel korán legelőre hajtok, K ét kolompos az gúlám előtt jár, Utánnok megint én, a kis búj tár.
* Eddei változat szerint, özvegy Yikár Jánosné köz
lése, valamint az Erdélyi János-féle népköltése gyűjtemény szerint is az első versszak utolsó sora :
Még az angyalát is elkerittöm. V. B .
134
Ha már a falu végire érők, A kocsmába azonnal betérők, A zt kijáltom : hajja-e kocsmáros!
Van-e még ojjan nyócz karajczáros ? Töltse téllé két icczés kobakom, A z árát böcsülettel mögadom;
Szépön kérőm : várgyon el egy hétig, Mögfüzetöm utóssó fillérig.
Addig irgya föl a ház falára:
Hány forintnak hágtam az nyakára, Irgya föl azt: hány iccze bort vöttem, A kijér’ egy krajczárt sem tűzettem.
Kocsmáros ur, ne féjjön kegyelmed, Itt hagyom ám borájér’ szűrömet;
Ha ki nem váltom a gyüjő hétre:
Akasztassa a czégér helére! —
Nem bánom, hogy parasztnak születtem Csak azér’ hogy gulássá lőhettem.
Eb cseréjjön cserént palotával, Vagy életét köszfényös nagy úrral!
Kis királság az én állapotom:
Igazgató törvény bunkós botom, Országom az egész baromjárás — Nagy potentát egy révbéli gulás.
Hat búj tárnak vagyok fejedelme, Úgy tisztölnek: gazduram kegyelme;
Gúla kerétti a cserényömet, Hat komondor istrázsál engömet.
Magamban is bennem van a lélök : Sem zsivántol, sem vadtol nem féllök ; Ha szögény is, de magamé vagyok:
Szógállatot szabadságéi állok.
Ha látom az förgeteg üdéjét, Begy üröm a süvegöm tetejét, Csak úgy nézőm az üdőt alulla, Még a jég is visszapattog rólla.
Még asz’ m ondják: nincs asztalom, széköm;
A bárónak sincs ojjan mind néköm :
’Zenyim egész halom álló partja, Oszöm-iszom, mikor kedvem tartja.
l / ^ D é b e ’ ha kész bográncsos ebédöm, Körülülik velem a cselédöm.
Úgy jóllakom forditott kásával Mind egy goróf husz-harmincz tálával.
A hunyadi nagy itatókutnál Hátérelöm a vizre a gúlám, Kutágosba vágom az baltámat, Ráakasztom szűröm, tarisznyámat.
136
Föltüröm a sipujju üngömet, Úgy merittöm gúlámnak a vizet:
Két-három száz vödör viz ölég már, Legelőre hajtsd ükét, kis-bujtár!
Hogyha kiérök a legelőre, Leterittöm a subám a gyöpre, Onnand nézőm : a gúlám merre jár, Merre terelgeti a kis-bujtár.
Ha este van, hajtok a tanyára, Magam mönök a gúlám nyomába’, Kétfelül a két komondorkutyám, Előttük mög vezér a kis-bujtár.
Behajtok a fészörös akóba, K ör ősz’-vasat toszok a kapumra, Osztán guláshussal vacsoráitok, Szömejimet lenyomgyák az álmok.
Akkor fekszöm nyugton a subámra, Rátekintök csalfán a rózsámra, Átölelöm szép karcsú derekát,
Akkor mondunk egymásnak jócczakát.
Hajnal felé fölkelök helembül, Kitürlöm a csippát a szömömbül:
Te kis-bujtár, hallod, az ebadtát!
Hamar hozd ede azt a pálinkát!
Akkor köszön jó röggelt a búj tár — Adjon isten néköd is, hű szógám.
— Gazdauram, ett van a pálinka, Körülnéztem a gúlát, nincs hiba.
(Kovács György
,
Juta.)2
.Számadó nótája.
Hat bujtárnak vagyok én fejedelme, Úgy neveznek: ő számadó kegyelme, Yérradtára fölóvasom a barm om : Harminczhat darabbal többre találom ; Akkor mondom az örebbik bujtárnak:
Vigyázzatok, hogy hibát ne talájjak!
Mennyivel a szép barmom több, eladom, Veletök a csárdába’ elmulatom!
(Kovács György
,
Juta.)3.
Gulyás nótája.
Gulás vagyok, még az apám sem vót más, Nyakamba’ van szijjostorom, tarisznyám;
Birodalmam, merre a két szömöm lát:
Möghódittom ezt az alsó Indiját.
138
Fölülök a fakó lovam hátára, Elvisz engöm nagyaradi csárdába, Parancsolom én a szép csárdásnénak:
Hozzon jó bort az én jó barátimnak.,
(Kovács György, Juta.)
4.
Eszterházy-kanász nótája.
a;
Ha fölvöszöm tükörfényes baltámat, A kocsmába’ elkijáltom magamat:
Takarodjon mindön embor tanyára!
En vagyok az Eszterházy-számadónak czifraszürös, leghirössebb bujtárgya!
En vagyok az Eszterházy-számadónak czifraszürös, leghirössebb bujtárgya;
Ha fölülök kis pej lovam hátára,
Úgy röpülök mind a föcske, mind a szél:
Lovam lába alatt a por föl sem kél.
Oregapám lovának a hátulsó bal lábán lévő patkószögje de fényös!
Levelesi csárdás lánya de kényös!
Bodor baja, hunczfutkájja a vállán, Száz talléros arangyürü az ujján.
(Kovács György, Juta.)
K
B)
Fölvöszöm a fényös nyelű baltámat, A csárdába jelkiáltom magamat : Takarodjon mindönki a tanyára!
Itt mulat az Eszterházy-számadónak leg- hirössebb, legkedvessebb búj tárgy a!
Kapitány ur, köszönöm a jóságát,
Dobgya másnak mind a három csillaggyát:
Kitöltöttem mind a három esztendőm, Kaposvárba vár reám a szeretőm.
(Szabó János, Kaposvár.)
Q
Ha mögérök én este ja tanyára, Elkiáltom magamat a csárdába:
Takarodjon mindön legény tanyára!
En vagyok a Heszterházy-számadónak czifra- szürös, fényösbaltás, a legelső bojtárja!
(Kazi Mihály, M.-Atád.)
5.
Kanászdal.
Erdő is van, makk is van, M áj’ tarisznyára raktyuk M áj’ möghizik a kis k an ; Hű ne ! Kocza n e ! Ha möghizik, levágjuk, Nem a te házatok e!
(Z s.-K is falud.)
140
6.
Juhászbojtár nótája.
A rra alá az alföldi határon
Mén a juhász, mén a juhász, mén a juhász Száz esztendős, egérszőrü, keréktalpu, hosszifülü, Pöttögetött mönyéthasu, piczike kis szamáron.
Elvetöttem a vijolát, nem kelt ki — Beizentem, beizentem, beizentem Simontornyu csaplárosné szép lányának, Ha kedve van, az erdőre gyiijjön ki.
De ő bizon azt izén t e : nem gyün ki.
Majd kigyün a, majd kigyün a, majd kigyün a, Kuliszarvu, csákószarvu, csörgős körmü, sáros
liátu, Lopott tehén az erdőbe valaha.
Kocsmárosné, bort ide most, hadd iszom!
Itt iszik eggy, itt iszik eggy, itt iszik eggy Tisza mellett, Duna mellett nevelködött Pörge pajczu, kondorhaju,
Komiszgatyás juhászbujtár bujába.
Kocsmárosné, már én többet nem iszom!
Mer’ én kendnek, mer’ én kendnek, mer’ én kendnek
Huszonhárom, liarminczhárom, negyvenhárom, Ötvenhárom, hatfanhárom,
Hetfenhárom iccze borral tartozom.
/
En vagyok a somogyvári dezentor!
En hajtom el, én hajtom el, én hajtom el A pógárnak legszöbb lovát,
A hat ökrét, ha möghizik, Mikor alszik, a mezőrül a nyáron ;
íg y szárad ki, úgy szárad ki a pógárnak taligájja, A kocsijja, a szerszáma, a palláson, ha meleg lössz
a nyáron.
(Kovács György
,
Juta.)7.
Juhászbojtár nótája.
Nem akar a vezérürüm legelni, Réz csöngejét szomorúan zörgeti, Idegön szagot éröz a mezőbe,
Hátra tekint: hat zsandárt lát fegyverbe’.
- s A hat zsandár hogy elérte a bojtárt, Akkor tötte körösztvasra a lábát.
Midőn tötte körösztvasra a lá b á t:
Akkor vágta mög a csöndér jobb vállát.
142
De a csöndér nem vötte ezt tréfára, Rávágott a bojtárnak a vállára.
— » Csöndér uram, mög ne vágjon kend többet Bizonyomra mondom, leverőm kendet!«
»Hovál való születés vagy, te bojtár ?«
Kis-Kunság és Jászberény az én hazám ; Kis-Kunság és Jászberény az én hazám, Árván nevelt benne az édös anyám.
Hat zsandárnak nincsen annyi hatalma, H ogy engöm a nyájomtul elhajtana;
Mer’ én addig el nem vállok nyájomtul, Mig számadóm ki nem gyün a csárdábul.
Majd ha számadóm kigyün a csárdábul, Majd én akkor el vállok a nyájomtul;
Majd elmögyök, amerre a nap lejár,
Ott máj’ tudom: kutya csöndér nem talál.«
(Kovács György
,
Juta.)8.
Dömötör felé jár az idő, A gulásnak számolni kő, Van néki két üszője, Azon két csöngetője, Áztat hajtja aláfelé, Aláfelé, aláfelé, aláfelé,
A szekszárdi csárdafelé, csárdafelé.
Csárdásnénak odadja, Kocsmárosnál beiszsza — Nincs a gulásnak marhája:
» Igyál szajha, fiizetök, úgyis terád keresők, Ne fél’, hogy mög nem fiizetök!«
( Kiss Imre, Hetes.)
9.
Ha felülök a kis csacsim hátára nagybusan, Füle közé vágok a rézfokossal:
Isten veled, szép selmes nyáj, elmegyek, Vagy elmegyek, vagy a rózsámé leszek.
(Pelöcz Ferencz, H etes)
y
10- HaA
V jía n á s z voltam, kanász leszek, Három siska disznót veszek;
Ha ellopják, megint veszek, Azér mégis kanász leszek!
(Pelöcz Ferencz, Hetes.)
11. Zireg-zörög a falevél, Aluszik a Vanászlegény, Kelj föl kanász, ne alugyál, Elment a nyáj, itt maradtál!
t
144
Adsze szűröm, adsze baltám, Had mögyök a nyájam után, Had csináljak friss szalonnát, Búj táromnak jó vacsorát.
(U. a. U. o.)
12.
Megállótt a gúla harmat szállatjára, Harmat szállatjára —
A csikós, a gulás, a számadókanász Mulat a csárdába.
Sem eső nem esik, sem harmat nem látszik, Sem harmat nem látszik,
Mégis az én subám, mégis az én subám, K ét oldalrul ázik.
Kérjük a nagy Istent, adjon egy szép essőt, Egy szép csöndes essőt,
A gulaménesnek, a gulaménesnek Jó legellő mezőt.
(K iss Imre, Hetes.)
13.
Béresnóta.
j Kivirágzott, kibimbózott a fű zfa ,) Közelget már márczius első naptya, Sok szép bérös fölmondja az üdéjét, Elszegődik, itt hagyja a rossz helét.
Meguntam én ezt az urat szógálni, A zsidónak rossz ökrejit hajtani;
Jobb szeretnék a csárdába mulatni, Mind zsidónak rossz ökrejit hajtani.
Ezt a zsidót az úristen éltesse:
Kaszájjával a könyerét keresse, Felesége gyermökejit fölkösse,
Úgy hordozza mind a láger mönyecske.
(Kovács György
,
Juta.)14.
Pásztordal.
Születött engöm az anyám pásztornak, Nem vagyok én bajjára e világnak, Nincs is néköm semmi gondom ögyébre:
A nyájjamat legeltetem rendjére.
Vikár B. : Somogyniegye népköltése. 10
146
Pipaszóval mögyök a barmom előtt, Csakúgy nézők: hun legeli a mezőt. — Nem hallom a Virág tehén haranggyát:
Betyárgyerök elfogta a bal szarvát.
(Farkas Ferencz, Szent-Márton.)
15.
Csikósdal.
A)
Csikós vagyok én a pusztán, nem gulyás, A vállamat ostor veri, karikás,
Sárga sarkantyú pörög a csizmámon, Úgy sétálok félegyházi határon.
Mos’ gyüttem én félegyházi tanyárul, H irt mondanék Gulyás Bandi bajárul:
Gulyás Bandi kifeküdt a mezőre — E l is lopták legszebb lovát mellőle.
(Czipán Illés, Szobb.)
B)
Csikós vagyok az Alföldbe, nem gulás, Ostor illik a nyakamba, karikás;
Ostoromat lovam szügyére vágom : Szaladj velem körösztül a világon!
(Szabó János, Kaposvár.)
16.
Juhászdal.
Oregon esnek a havak, Bárányaim mind mögfannak.
Akkor mondom a gazdámnak:
Hozzon szénát a birkámnak.
Magos a torony teteje — Bárányomnak nincs mezeje.
Bárányomnak ződ mező köll, Magamnak szép szerető köll.
(Frider István, Szóbb.)
17.
A Széchenyi szép gúlája Maradt a nagy árvaságra : Grula, ménös a ballangha, Számadó fel van akasztva.
A kik itten körülem álltok, Mind énrólam tanuljatok:
Senkit fel ne raboljatok, Higgyétek el, hogy így jártok.
(Tahi A., Csurgó.)
1.0*
148
18. a;
Mikor juhászbojtár voltam, Forráskutnál elaludtam, Fölébredtem úgy déltájban:
Mindön juhom luczernában.
K ik közülük fölpuffadtak, Azért én rajtam kiadtak, Még jó levelet sem adtak, Kivel mög sem fogadhattak.
A zér’ betyár mégse lőttem, Csak disznókkal keresködtem.
Egyször látom nagy messzirül, A bodroki erdőszélrül:
Látom, gyünnek a pandúrok, Feketösznek, mind a sasok Pajtásaim elfutottak,
De engömet mög itt hagytak.
Kocsmárosné, legjobb borát!
Átmulatom az éjtszakát : Czigány húzza, tánczot járok, Ölelnek a czifra lányok.
Czifra kulacs, nincs bor benne, Kocsmárosné, hozzon b ele!
Jó bort hozzon, ne vizesset, Hogy híjába ne tűzessek.
(Kovács György, Juta.)
B)
Osztopánba juhász voltam, Birkák mellett elaludtam;
De mikor én fölébredtem, A z juhaim elszéledtek!
A z juhaim elszéledtek, Luczernába belementek, Harmincz darab is elpuffadt, Rajtam mingyár ki is adtak.
De én rajtam ki is adtak, De jó levelet sem adtak, De jó levelet sem adtak, Sehun meg sem fogadhattak.
Kutyakopogati csárda Körül van pandúrral állva, Feketösznek mind az sasok — Elbujdosok mind az vadak.
150
Édes anyám ablaktyába Kinyílt a rúzsa magába, Sej, egy hunczfut leszakasztott, A z ölében elhervasztott.
(Szabó János, Kaposvár.)
C)
Mikor gulás gyerök voltam, Csordakutnál elaludtam, Fölébredtem éjfél tájba:
Egy marhám sincs az állásba’.
Osszejártam lakásomat, Lakásomat, szállásomat, Mégsem találtam barmomra, Csak a kedves galambomra.
(Kasza Kata, Csókol.)
19.
Edelényi birkás vagyok én, Edelényi birkát őrzök én;
Majd befogad engem a major, Majdha megérik az uj bajor.*
(Faragó Lajos