Pszichiátria

Kutatási kérdés felvetésének indoklása

Pszichiátriai megbetegedésekben az agy fiziológiai és biokémiai folyamatainak mérése és követése segíthetné a homogénebb betegcsoportok létrehozását és közelebb vinne ezen

megbetegedések megértéséhez. A biokémiai adatok ismerete nagy valószínűséggel hatékonyabb farmakológiai és pszichológiai kezelést eredményezhetne.

Kényszerbetegség

A kényszerbetegség (Obsessive-compulsive disorder, OCD) kialakulásában genetikai, biológiai és pszichológiai tényezőknek egyaránt szerepe van. A betegek első fokú rokonainak ~20%-ában fordulhat elő kényszerbetegség^(337).

A morfológiai képalkotó eljárások jelentősebb szereppel nem bírnak. PET vizsgálatokkal az

"orbitofrontális cortex - nucleus caudatus - pallidum - thalamus hurok" működészavarát igazolták.

A pszichoterápia biológiai hatását tanulmányozva kimutatták, hogy ezek az eltérések gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés hatására normalizálódnak (19, 109, 110).

A kényszerbetegség tüneteinek hátterében feltételezték az orbitofrontalis subcorticalis pályák érintettségén felül a direkt és indirekt striato-pallidalis pályák közötti egyensúlyzavart ^(324), amit számos munkacsoport megerősített (18, 19, 20, 95, 109, 110, 131, 192, 253, 273, 306, 324, 338). A terápiára mutatott hatásfok és a jobb oldali orbitofrontalis cortex metabolizmusának csökkenése között szignifikáns párhuzamot találtak (19, 20, 109, 110, 192, 272, 338). A betegség patomechanizmusában számos kérdés tisztázatlan maradt, ami a terápiaválasztást jelentősen segíthetné ^(324).

A szerotonin reuptake gátlókra (serotonergic reuptake inhibitor, SRI) mutatott terápiás hatás és az orbitofrontalis cortex glükóz metabolizmusa között inverz korrelációt találtak. A cingularis posterior cortex glükóz felhasználása párhuzamban állt a cingulotomiás beavatkozások eredményével. OCD betegek fluvoxamin (SRI) terápiát megelőző aktivációs (tünet provokációs paradigma szerint) PET vizsgálatainak multivariációs analízise szignifikáns korrelációt mutatott több agyi régióban is a pre- és posztterápiás véráramlás értékek között. Az eredményekből arra következtettek, hogy a korábbi hipotézisekkel megegyezően, az alacsony orbitofrontális és a fokozott cingularis posterior véráramlási értékek jobb terápiás hatást jeleznek.

Gyógyszer rezisztens OCD betegekben felmerültek a pszichosebészeti kezelés lehetőségei egyetlen ígéretes megoldásként (272, 305, 322).

Tekintettel a CT, MR vizsgálatok eredménytelenségére, terápiarezisztens kényszerbetegeink preoperatív és posztoperatív ¹⁸F-FDG PET és véráramlás SPECT vizsgálataiban célunk volt tanulmányozni a metabolikus és véráramlás térképek mintázatát, műtétet követő változását, a vizsgálatok alkalmazhatóságát a betegek (első 5 beteg esetében hazánkban) optimális szelekciójában. Célunk volt továbbá tesztelni a vizsgálatok lehetséges prognosztikai értékét és a terápiás hatásban nyújtott szerepét.

Tourette szindróma

Tourette szindrómára a krónikus vocalis és motoros tick jellemző, általában gyermekkorban kezdődik, 4-5/10000 lakos előfordulási rátával. Igen gyakori a más típusú pszichiátriai betegségekkel történő társulás (például OCD-vel, affektív megbetegedésekkel) és ezért a Tourette szindróma különösen színes és széleskörű tünettannal rendelkezik ^(311). A betegek vezetésében nincs egységes diagnosztikai és terápiás algoritmus. A morfológiai képalkotó eljárások eltérést nem igazolnak. A radionuklid vizsgálatok irodalma relatíve széleskörű, ahol a betegség patofiziológiájával, terápiás követésével foglalkoznak és a betegséget a cortico-striato-pallido-thalamo-corticalis pálya különböző típusú és mértékű funkcionális elváltozásaival hozzák összefüggésbe (149, 206, 306, 311, 332).

Nem gyógyszerezett Tourette szindrómás betegek PET glükózmetabolikus vizsgálatai alapján a cortico-striato-pallido-thalamo-corticalis pálya, a motoros és lateralis orbito-frontalis régiók funkcionális kapcsolatára hívták fel a figyelmet és megerősítették azt a hipotézist, amelynek értelmében a betegség patofiziológiájában a kóros limbicus-motoros interakciók fontos szerepet játszanak ^(206).

Tekintettel a véráramlás és glükózfelhasználás közötti szoros korrelációra, a széleskörű tünettannal rendelkező Tourette szindrómás betegeinkben teszteltük a vérátáramlás SPECT vizsgálat alkalmazhatóságát, tanulmányoztuk a perfúziós mintázatok és a klinikum közötti párhuzamot, és teszteltük a vizsgálat felhasználhatóságát terápiamonitorozás céljával.

Betegek

Pszichiátriai vonatkozású kórképek miatt vizsgált betegeinkből 2 csoportot emeltünk ki.

Kényszerbetegség

Pre- és posztoperatív ¹⁸F-FDG PET és véráramlás SPECT vizsgálatokat végeztünk az első 5 pszichochirurgiai kezelésben részesült terápiarezisztens betegünkben. A betegek klinikai adatait a 4. táblázatban mutatjuk be.

Tourette szindróma

Vérátáramlás SPECT vizsgálatokat végeztünk 20 Tourette szindrómás betegünkben (7 férfi és 13 nő; átlagéletkor: 19,7 év; 18 és 24 év között). Az adatok vizuális feldolgozását és egységesítését követően12 beteg került, ROI technikával történő elemzésre.

4. táblázat A betegek klinikai és demográfiai jellemzői

Módszer – alkalmazott kiértékelési technikák Kényszerbetegség

A kiértékelést vizuális és speciális ROI technikával végeztük. A műtéti beavatkozást megelőző és követő funkciótérképeket normális kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze.

Agyi vérátáramlás térkép. A kiértékelést speciális ROI programmal (a vizsgálatokat vezető orvos:

Dr. Borbély Katalin és a kameragyártóval közösen kidolgozott szoftverprogram alapján) végeztük.

Kör alakú (12 mm) ROI-kat helyeztünk a fronto-basalis (FR1, első két szelet), középső frontális (FR2, második két szelet), magas frontális (FR3, harmadik két szelet), cinguláris (CIN) régiókra, a gyrus rectus posterior régiójának megfelelően (g.rectus); a temporális lebeny mediális (mTMP), elülső (eTMP), középső (kTMP), hátsó (hTMP) régióira basalisan (“1”, első két szelet) és a magasabb szeletekben (“2”, második két szelet); a nucleus caudatusokra (CAU), thalamusokra (THAL), putamenekre (PUT); a precentralis (PRC) és posztcentrális (POC) régiókra, valamint az occipitális (OCP) és parietális (PRT) cortexre, és a cerebellumra (CER). A ROI-kat automatikusan tükröztük az ellenoldalra, szükség esetén manuális igazítással, a kapott értékeket a teljes agy átlagához normalizáltuk. A preoperatív és posztoperatív értékeket a kontrollcsoport adataihoz viszonyítottuk [(kontroll - preop) különbséget és (kontroll – posztop) különbséget], és posztoperatív-preoperatív érték különbségeket [(posztop - preop) különbség] képeztünk.

18F-FDG PET térkép. A ¹⁸F-FDG PET mintázattérképeket vizuálisan elemeztük a hozott képek alapján. A véráramlás és a glükózfelhasználási vizsgálatok eredményét minden betegben összehasonlítottuk a klinikummal. Elemeztük a preoperatív funkciómintázatokat, a klinikai adatok, illetve a posztoperatív változások függvényében, teszteltük az alkalmazható térképmintázatokat.

A preoperatív és posztoperatív adatok változásai alapján, a kialakult klinikai tünetekkel összehasonlítva, elemeztük a pszichosebészeti kezelés hatékonyságára vonatkoztatható funkció, illetve jelmintázatokat.

Tourette szindróma

Agyi vérátáramlás térkép: A vérátáramlás SPECT funkciótérképek tanulmányozása során minden esetben normális kontrollcsoporttal történt összehasonlítás. A feldolgozás vizuális és speciális ROI technika kiértékeléssel történt.

A vizuális kiértékelés mellett, a klinikum alapján történő csoportosítás alapján 20 Tourette szindrómás betegünkből, 12 betegben végeztünk speciális ROI programmal történő feldolgozást.

A speciális feldolgozási technika az OCD betegeinkben alkalmazott módszer szerint történt. A statisztikai analízis során Student t tesztet alkalmaztunk. Szignifikánsnak a P<0.05 értéket tekintettük ^(94).

2.3.9. Statisztikai analízisek, szoftverprogram-könyvtárak, adatbázisok