Ausculta, o fili, praecepta magistri! 1400 éve hallgatja annyi tanítvány a Mester szavát s követi parancsait. S kik szelleme sze-rint élnek, a szerzetesek ezrei ünneplő lélekkel tekintenek e jubi-láris évben Monte Cassino felé, a magas hegyen fekvő hatalmas monostor egy kis cellája felé, ahol Szent Benedek atyánk Regu-lája készült 1400 év előtt. Tizennégy évszázaddal ezelőtt sarjad-zott a bencés szerzetesi élet bimbója, hogy azután egyre jobban erő-södve, szaporodva, elárassza a világot tápláló, éltető gyümölcseivel.
Tizennégy évszázada hangzott szerte a világon a benedeki ajánlás: Ecce lex, sub qua militare vis. S a krisztusi evangéliumi tanácsokra is szóló: ,Sequere me' milliókat toborzott a Regula zászlója alá.
1400 éves a Regula! Hála légyen neked, Istenünk! Ezer és ezer benediktinus szivéből száll az égbe az ünnepi Te Deum a lélekmentő, a léleknevelö szabályokért, melyek egész férfiakat, bol-dog szenteket termeltek s átalakították Európát.
Ecce lex! . . .
Törvény, mely 14 évszázadig érvényes, nincs más, csak a még régebbi isteni törvény, a Szentírás. Érthető, hogy Sz. Benedek életével s Regulájával Nagy Sz. Gergelytől kezdve (593) a szá-zadok során szerzetesek, püspökök, bíbornokok, pápák, tudósok igen bőven foglalkoztak; versekkel, himnuszokkal is dicsőítették.
Azt látjuk a történelem folyamán, hogy valahányszor romlás-nak indult a világ, mindig támadtak az Egyházban gyógyításra alkalmas nagy emberek. Így támadt s lépett fel a római birodalom elsatnyulása idején Sz. Benedek, akit Sz. Hildegard ,,törvényhozó Mózesnek" magasztal, akinek testében — Sz. Brigitta szerint — a Szentlélek tüze égett, aki semmit sem tett elébe az isteni sze-retetnek s aki maga úgy rendelkezett, hogy ,,nihil operi Dei prae-ponatur".
III. István pápa a népek tanítójának nevezi, aki Ferreri sz.
Vince szerint többet tudott, mint Aristoteles vagy Ptolemaeus, vagy bármely filozófus. Nekünk bencéseknek a legnagyobb: szent ala-pítónk és atyánk, áldott atyánk.
Sz. István — bizonyára Sz. Benedek hatása alatt — intel-meket írt fiának, Szent Benedek törvényt adott Rendjének.
A Regula eredeti kézirata nincs meg, de van róla 2 hiteles másolat s viszont ezekről igen sok értékes lemásolás, részint egy-korit, részint későbbi kódexekben, melyek tudományosan egybe-vetve visszaadják az eredetit, nagyon csekély s nem fontos elté-réssel.
A nyugati szerzetesség ezen alaptörvényét a szerzetesek igye-keztek másolatokban s emlékezetükben sértetlenül, épen fenntar-tani. Nemcsak kegyeletből, hanem azon tudat miatt is, hogy a Szentlélek sugallta Sz. Atyánknak s mivel a szerzetesi élet nor-májának ismerték el annál is inkább, mert királyok és császárok törvényekkel szabták rá a szerzetesekre a Regulát. A testvéri ér-zésből érthető, hogy egyik monostor még a legtávolabb fekvő újabb
• monostorral is kegyelettel, örömmel és kötelességszerűen közölte.
Tanulták és magyarázták, hogy értsék s helyesen kövessék.
Kor és érték szerint is a Regula legelső és legkiválóbb ma-gyarázói közé tartozik Hildemarus, francia bencés (830 előtt) apát.
A hagyomány szerint Sz. Atyánk a Regula egy saját írású példányát kedves tanítványának, a Galliába törekvő Maurusnak adta át. így à Regula két föforrásból ágazott szét a müveit vi-lágra: Itáliából, magától Sz. Benedektől s Galliából, Sz. Maurustól.
*
Az 1400 éves Regula szelleme mélységével, bölcsességével, mérsékelt szigorúságával átalakította a latin, a szász, a német né-peket; a lelkeket felemelte a puszta anyagiaktól az égiek felé, anélkül, hogy az anyagiakban való munkálkodást mellőzné. A X.
század végén elér Magyarországba; a harcos magyart munkára szoktatja s azután megfogja a Lélek tüzével a lelkét, hogy a munka mellett imádkozni, Istenhez emelkedni is tudjon megtisztult lélek-kel. A Regula követői nagy magyar szenteket nevelnek a földi és égi hazának.
A 14 évszázad alatt a sz. Regula az egész világon ismertté lesz s beteljesedik Sz. Atyánk csillagos víziója: amint a csillagok szétterjednek az égen, úgy terjed el Rendje a világon, nemcsak szám szerint, de főkép szellemével.
Sz. Atyánk, a második Mózes, látván az erkölcsi romlást, bölcs törvényeivel nemcsak egy-egy szerzetes ház életét akarja irányítani, hanem az egész világot Isten felé terelni. Regulája éppen ezért a régebbi szentatyák s a Szentírás oszlopain nyugszik, hogy szavai-nak súlyt adjon.
A Regulában sürgetett szorgos és pontos munka a földi jó-lét, a megélhetés alapja; a másik fődolog, az imádság kapcsoló az égi jóléthez, az örök boldogsághoz, a munkás és imádságos lélek végcéljához, Istenhez.
Minthogy a Regula „schola est dominici servitii", az Űr szol-gálatának iskolája, úgy mint Sz. Atyánk akarta, rendszabálya lett
ősidőktől nemcsak a szerzeteseknek, hanem a Krisztus édes igája alatt élő világiaknak, a vallásos családoknak, társadalmi osztályok-nak; jelentősen áthatotta a világi törvényeket is nem csupán a kö-zépkorban, hanem később is.
Mégis első célja, hogy megvesse szilárd alapját a bencés lelki életnek, — „nem kemény és nehéz dolgot rendelve", bár az
üd-vösség útja szoros, — hogy a Regula vezetése alól soha ki ne vonjuk magunkat. Maga példájával erősítve társai elé állítja az evangéliumi tanácsokat szigorú követésre, hogy a fogadalmak sú-lyos pallosával küzdve, ,,katonáskodva méltó részesei legyünk Krisz-tus országának".
A testi, életfentartó munkán, a lelkeket tápláló, erősítő imád-ságon kívül más foglalkozásokat is megszab a Regula nyíltan, vagy burkoltan.
A nevelésre s oktatásra maga Sz. Atyánk adott példát Piacidus és Maurus és mások tanításával. S példáját fiai századokon át kö-vették.
Az egyházi élet, a breviárium, a liturgia alapvető szabályait megtaláljuk a Regulában. Legújabban a Szentszék az összes bre-viáriumokban Sz. Benedek psalterium-beosztását rendelte el. A bencés liturgia világszerte elismert szépségben fejlődött ki.
A tudomány és művészet ápolása és fejlesztése, az ipar iizése kezdettől fogva hivatása volt egyéb foglalkozáskörükkel kapcsolat-ban a bencéseknek a Regula szellemében; s hogy ebben nem áll-tak meg, hanem folyton előre haladáll-tak, az eredmények mutatják az egész művelt világon.
Ismeretes, hogy a Regula az egész világon igen sok szentet s kiváló ebereket nevelt; a Regula szelleme átjárta s átalakította kis és nagy emberek szivét és értelmét s részeseivé tette őket Krisz-tus országának.
A Nyugat Pátriárchája regulájával uralkodóvá lett az egész nyugaton a lelkek fölött, napjainkban pedig az északi és keleti misszióknak új lendületet adott.
*
A Regula tudvalevőleg Monte Cassinoban készült. A magyar bencéseket ősi jogközösség kapcsolja Monte Cassinohoz. E jog-közösségnél sokkal értékesebb és fontosabb a lelki közösség, a test-véri egység.
Lelki szemem előtt áll az a kis cella a montecassinói kapu fölött, — most kápolna — hol Szent Atyánk akkori és későbbi fiai iránt való szeretetből annyi imádság, elmélkedés, böjtölés, jó-cselekedet után megírta égi erőtől vezetett kézzel törvénykönyvét.
Áttanulta a Szentírást, a szent atyákat, Sz. Vazul, Sz. Ágoston szabályzatát; megismerte a pogány és keresztény élet különbsé-geit; kipróbálta magán, mit lehet és mit kell tennie annak, aki lel-két menteni, emelni, tökéletesíteni akarja s mire kell törekednie
an-* an-*
nak, aki szerzetesi közösségben akarja szolgálni az Istent az evan-géliumi tanácsok alapján.
Gondterhelten hajtja fejét a 30 és néhány éves apát a per-gamentre, majd fel-feltekintve az égre rója a szabályzat betűit, ki-kitörölve egy-egy súlyosabb szabályt, hogy ,,kemény és nehéz dolgot ne rendeljen", de mégis megkívánja mindazt, ami fiait a szoros úton célhoz vezeti. Szabályzata 73 szakasza intézkedik az elöljárókról és kormányzatról, a fegyelemről; a lelkiségről, imád-ságról, liturgiáról; a különféle napi, testi és szellemi munkáról;
az anyagi szükségletekről, élelmezésről; betegekről, öregekről s fia-talokról. S mindezen szabályokat a Sz. Szerző buzgó szivén át juttatja kifejezésre; egyszerű, könnyen érthető előadásban, mint az evangélium.
E száraz felsorolás nem ad kifejező képet. Bele kell merülni;
elmélkedve, elgondolkozva tanulmányozni s szellemét a szivbe s akaraterőbe bocsátani, hogy értékelni tudjuk, hogy igazán korszak-alkotó műnek nevezzük, mely nemzedékeket és nemzeteket nevelt, reméljük, még fog is nevelni.
Eletével, írásaival, szellemével lett Sz. Benedek — miként Sz.
Pál — a pogányok apostola Isten kegyelméből. Hála, tisztelet és minden dicséret neki érte.
„A halandóság porait letévén, most dicső szentek seregében örvendsz. Nyerj Atyánk, áldást, esedezve kérünk, gyermekeidre".
*
E nagy és széles vo'nások csak részben érintik az itt követ-kező tanulmányok tárgyát, melyek Sz. Atyánk és Regulája rész-letes képét nyújtják jubiláló lélekkel és hódolattal.
Sz. Atyánk fogadd kegyesen e csokrot fiaidtól, kik ünneplő szivvel, tudásuk javával, szeretetük melegével szeretnék leróni há-lájukat a jóságos atyának, ki 1400 év óta segíti őket imádságos munkájukban.
Mi magyarok is Sz. Benedeknek s Regulájának köszönhetjük, hogy katholikus és müveit nemzet lettünk. Géza fejedelem hívta be a bencéseket s rakta le Pannonhalma alapjait. Géza fejedelemtől napjainkig dolgozik a haza javára Magyarországon a benediktinus lélek, hirdetve a Regula kezdő szavaival: ,,Ausculta, o fili, prae-cepta magistri", fogadd el a Mester parancsát, hogy mindenben Isten dicsőítessék.
Dr. Bárdos Rémig, pannonhalmi főapát.
S Z E N T B E N E D E K E G Y É N I S É G E .
Ez az Emlékkönyv — a Pannonhalmi Szemle IV. évfolyamá-nak I. száma — a mi nagy rendi jubileumunkévfolyamá-nak, a Szent Regula
14. centenáriumának van szentelve.
Ezernégyszáz éve van az idén annak, hogy Sz. Benedek atyánk Monte Cassinón rendjének törvénykönyvét, a Sz. Regulát megírta s ezzel a bencés rendet, de a nyugati egyházban általában magát a szoros értelemben vett szerzetes életet is megalapította.
Ezernégyszáz esztendő népek életében is óriási nagy dolog, egy szerzetes testület történetében pedig nyilván még jelentősebb tényező. Az ember szinte belefárad, amikor ezt a hosszú-hosszú filmet az emlékezet és f a n t á z i a segítségével leperegteti. Minden-képen érthető tehát, ha Sz. Benedek fiai a jóságos Gondviselés iránt mélységes hálával, szent alapítójukkal szemben pedig kegye-letes tisztelettel és meleg gyermeki szeretettel iparkodnak megülni ezt a páratlanul álló s r á j u k és az egész emberiségre is olyan em-lékezetes évfordulót.
A Pannonhalmi Szemle tartalomban és külső f o r m á b a n is mél-tóképpen szeretné kivenni a maga részét ebből az ünneplésből.
Elvégre is bencés folyóirat vagyunk s a Rend minden dolga ne-künk mélyen átérzett szívügyünk. Hozzá, a magyar katholikus kul-túra és a bencés szellem szolgálatában állva, keresve sem találhat-nánk jobb és kecsegtetőbb alkalmat a lelkűnkhöz nőtt célkitűzésűnk eredményes szolgálatára ennél a magasztos rendi jubileumnál. A benediktinus szellemnek a magyar katholikus kultúrával való ős-régi és bensőséges kapcsolata általánosan ismeretes, hiszen ez a szellem volt ennek a m a g y a r katholikus kultúrának a magvetője és gondviselő d a j k á j a , kilenc évszázadon át lelkes és hűséges mun-kása, s ha ha idő multával, viszonyok változtával a helyzet lénye-gsen módosult is, mi m a g y a r bencések nyugodtan, még csak el-lentmondástól sem tartva valljuk: a változott viszonyok között is változatlan lelkesedéssel, meg nem ingó hűséggel állunk szolgála-tára annak a magyar katholikus kultúrának, amelynek elődeink magukat valamikor elkötelezték. Ennek a bencés szellemnek a be-m u t a t á s á r a pedig ez a jubileube-m valóságai kapóra jött: Sz. Benedek szelleme ott él a mi szent Atyánk Regulájában, amelyet a legkü-lönbözőbb szemszögből az olvasókkal megismertetni és megértetni ennek az Emlékkönyvnek a feladata.
Amint a mondottakból kitetszik, azok a tanulmányok, ame-lyekkel ebben az Emlékkönyvben a nyilvánosság elé állunk, Sz.
Benedek Reguláját s a Regulán keresztül a rendalapító Sz. Bene-deknek a szellemét, ennek a lelket formáló szellemnek az ismere-tét akarják olvasóinknak közvetíteni. Mintegy bevezetésül legyen szabad ebben a rövid fejtegetésben magáról Sz. Benedekről, az ő kimagasló nagy egyéniségéről szólnunk. Mert akárhogy forgatjuk is a dolgot, a Regula Sz. Benedek lelkének legsajátabb terméke,
minden lapján, sőt minden sorában kifejezésre jut az ő páratlanul szép, vonzó, imponáló, minden szerénysége és alázatossága mellett is majesztetikus és egészen sui generis egyénisége. S mert a dolog természete szerint a nagy Isten kegyelme mellett ebből az egyéni-ségből f a k a d nála is minden, kívánatos, sőt egyenesen szükséges, hogy mindenekelőtt ezt az egyéniséget vegyük szemügyre.
Mi is tulajdonképen az egyéniség? Mire gondoljunk, amikor egyéniségről esik s z ó ?
Manapság, csak úgy, mint más dologban, e körül is elég nagy a fogalomzavar. Valami feltűnő, bizarr dologra, m a j d n e m azt mondhatnám, hogy szertelen valamire h a j l a n d ó gondolni sok ember, amikor egyéniségről beszélünk. Ha valaki úgy Isten i g a z á -ban túlteszi magát mindenen, ami jog, törvény, igazság, erkölcs és általánosan elfogadott szokás szerint az embert köti, és sen-kivel és semmivel se törődve éli a m a g a külön életét, az ilyenről egykettőre megállapítják, hogy egyéniség. Mentől több benne a szabadosság, annál inkább egyéniség. Mintha a folyó mivoltához is az tartoznék, hogy kilépjen a medréből, g á t a k a t szakítson és lehetőleg nagy veszedelmet, pusztulást okozzon. Pedig az egyéniség fogalmához ebből az elgondolásból semmi sem tartozik. E g é -szen más valamiről van itt szó.
Az ember különböző testi és lelki adottságok foglalata. Adva van a lelke s benne az értelem, az akarat csodás ereje, az érzelmek, indulatok, vágyak, hajlamok és törekvések t a r k a b a r k a e g y velege. Adva van a teste, szintén titokzatos erőkkel, rejtelmes v á -gyak és indítások szilaj lobogásával vagy szunnyadó csiráival.
Adva van a test és lélek kölcsönös egymásrahatása, amelynek kö-vetkezményeit érezzük, sokszor keservesen nyögjük, de e kölcsö-nös hatás mibenlétét, mikéntjét egész terjedelmében felderíteni mind-ezideig nem tudjuk. S ezekbe az adottságokba belenyúl a miliő és a nevelés ereje, belekap, hogy egészen új, s a j á t o s típust teremt-sen belőle, az ö n t u d a t r a ébredt ember minden nemes és nemtelen indulata, önzése és eleinte talán csak bátortalanul tapogatózó, de aztán nagy, hősi, szinte legendás cselekedetekre is képes felelős-ségérzete, belenyúl a kegyelem titokzatos s titokzatosságában is csodálatosan ható ereje s ezekből az adottságokból s a bennük és értük végbemenő harcból kialakul az ember külön-külön arculatja.
Arc, amelynek más a szine, más a szabása, a szemek tüze, a s z á j vágása, a homlok domborodása, más minden vonala, megmozdulása; más rajta az öröm, a bánat visszatükröződése, más a g o n -dolatok és elhatározások tükörképe. Minden megegyezés és azo-nosság mellett is más egész valója, külön világ az ő világa. Ez az egyéniség. Nem kell hozzá előkelő születés, nem kell rang és méltó-ság, igazában szellemi kiválóság és tudomány sem; csak az kell, hogy a kapott testi-lelki valóságból a kegyelem, a nevelés (önneve-lés), a ráható többi tényező ilyen külön emberarcot f a r a g j o n ki. Mert ha nem válik el a többitől, ha nem emelkedik ki a felületből, h a
-nem, mint a tábori csukaszürke, belevész a környezetbe, akkor nem lehet egyéniségről beszélni. Hogy aztán az egyéniség átok-e vagy áldás, azt embere válogatja. Ahol a fentebb néhány szóval vázolt munka és küzdelem eredménye az emberarcon az isteni képmás diadalmas kiverődése, áldás f a k a d belőle, még pedig annál több s annál hosszabb ideig, mentől n a g y o b b az az egyéniség s embe-rekről lévén szó, mentől g a z d a g a b b és mentől többrétiibb az öszszetétele. Ellenkező esetben kész veszedelem, s minden külső r a g y o -gás, minden fascináló erő és történelmi nagyság mellett is köny és fájdalom járnak a nyomában.
Sz. Benedek az áldásthozó egyéniségek közül való. Egyike a legkiválóbbaknak, akik ebből a fajtából a világtörténelem szín-padán mindezideig felléptek. Ebből az egyéniségből áldás, még pedig csak felmérhetetlen áldás származott és áradt ki megszám-lálhatatlanul sok lelki gyermekére és az egész emberiségre. S a forrás csak egyre buzog s önti magából az életét, s fogja önteni, erősen hisszük, még időtlen időkig.
Sz. Benedek egyéniségét kutatva,1 ki kell térnünk, ha még oly vázlatosan is, némely külső tényezőre, amelyek az egyéniség kialakulását befolyásolják s nem egy jellegzetes vonásnak m a g y a -rázatát adják. Ezek közé kell sorolni a kort, amelyben valaki él;
a népet, amelyből származik; a családot, amelyből ered; a neve-lést, amelyben részesül s a szellemi kultúrának azt a sokszor elha-tározó fokát, amelyen az illető áll. Ezek hatása alól senki ember-fia nem t u d j a magát teljesen kivonni.-Minden ember a maga korá-nak gyermeke, s a korviszonyok kellő ismerete nélkül rendszerint nem is lehet az illetőt megérteni. A kor mellett a többi elsorolt tényező is rányomja a lélekre a m a g a bélyegét. Kivétel ez alól csak az Istenember, épen mert nemcsak ember, hanem Isten is.
Korlátok között mozgó, véges ember, épen végességénéi fogva, alá van vetve ennek a törvénynek, ez a mi véges voltunk egyik megfellebbezhetetlen adója. Csökkenteni, illetőleg, ha már adóhoz hasonlítottam, leszállítani és mérsékelni kellő erőfeszítéssel és után-járással lehet, de végkép megszüntetni nem.
Nem irván életrajzot, mint már hangsúlyoztuk, ezeknek a fi-gyelembe veendő tényezőknek csak vázlatos előadására, jóformán
1 Ez a dolgozat kiváltképen Sz. Benedek Regulájára támaszkodik, mint amelyben elsősorban jut kifejezésre szent Atyánk szelleme és egyénisége.
A számtalan Regula-kiadásból mi a Labach Berthold-féle kétnyelvű (latin-magyar) kiadást használtuk. Megjelent Győrött, 1895. Egyéb felhasznált munkák: Nagy Sz. Gergely pápa: Vita S. Benedicti, a Migne-féle Patrolo-giae Cursus Complétas 66. kötetében, 126—204. 1. — Szentimrei Márton:
Szent Benedek élete és hatása. Komárom, 1880. — Dr. Benediktus Sauter O. S. B.: Kolloquien über die heilige Regel.3 Freiburg im Breisgau, Her-dersche Verlagshandlung. 1927. — Dr. Ildefons Herwegen: Alte Quellen Neuer Kraft. Düsseldorf, 1920. — Ildefons Herwegen: Der heilige Benedikt.3
Düsseldorf, 1926.
csak érintésére szorítkozunk, de tárgyunk szempontjából ez is ele-gendőnek mutatkozik.
A bencés Rend megalapítója Nursiában, a mai Norciában született Kr. u. 480-ban. C s a l á d j a előkelő római patricius család volt, amelyből a hagyomány szerint a közélet nem egy nevezetes embere s z á r m a z o t t : szenátorok, nagyhírű katonák, császárok és szentek. Nevelése olyan volt, aminőt ilyen előkelő és mélyen val-lásos szülők gyermeköknek adhattak: valláserkölcsi tekintetben mintaszerű, az értelem kiművelése szempontjából az akkori viszo-nyoknak megfelelően elsőrendű. Alább Kálovics Adorján kollégánk tollából közelebbi adatokat talál az olvasó Sz. Benedek műveltsé-géről. Mi itt csak utalunk erre, kiemelve, hogy, mint Regulájából is igazolható, teljesen birtokában volt a rómaiak szellemi művelt-ségének és jogászi képzettművelt-ségének; ismerte az addig termett ke-resztény patrisztikus és aszketikus irodalmat. Nem volt lenyűgöző zseni vagy elképesztően szárnyaló lélek, de határozottan kiváló tehetség. Szellemének szembetűnő tulajdonságai: világos, tiszta lá-tás, biztos indicium, imponáló emlékezet, gazdag fantázia, üde s férfiasan meleg kedélyvilág és a római lelket általában jellemző praktikus érzék. A kor, amelybe ez a gazdagon felszerelt lélek beleszületett, emberi szemnek vigasztalan, szinte kétségbeejtő. Az akkor ismert p o g á n y világban teljes az anarchia. A p o g á n y s á g a szó szoros értelmében kiélte magát s éppen felszámolóban volt.
A kereszténység nagy része az arianizmus és eutyehianizmus sivár útjait járta s riadt, üveges szemmel bámult bele a világba. Recse-gett-ropogott minden. Népek, birodalmak dőltek össze, társadal-mak bomlottak alkotó elemeikre. Helyökbe új, félvad népek jöt-tek, amelyek egyelőre csak rombolni tudtak, de építeni és alkotni képtelenek voltak. így visszafelé nézve s biztos fedezékből szem-lélve tagadhatatlanul érdekesek az ilyen vajúdó átmeneti korok, de akik a s a j á t bőrükön tapasztalták ki ennek a v a j ú d á s n a k ke-serves kínjait, azok természetesen az ószövetségi próféták sóvár-gásával kívánkoznak a s z a b a d í t ó után. És nursiai Sz. Benedeket, ami az ő közvetlen világtörténelmi hivatását illeti, ennek a szabadi-tónak a missziójával állította bele a világba az isteni Gondviselés.
Az a hivatás lett az osztályrésze, hogy Regulájával évezredeken át atyja és vezére legyen sok-sok ezer léleknek, akiket a benediki életeszmény vonz és inspirál s akik éppen ezért az ő ösvényein akarnak haladni s embertársaikért dolgozni. Ez állandó cél, amely egyszersmindenkorra m e g m a r a d . A közvetlen és világtörténelmi célja pedig Szent Benedek küldetésének az volt, hogy Regulájának, illetőleg Regulájából táplálkozó rendjével Európát megtérítse, ka-tholkiussá tegye, civilizálja, a régi világ romjai felett új világot, új társadalmakat; és államokat szervezzen és ennek az új világnak a lehanyatlott, elmerült antik világ szellemi értékeit átmentse.
Ezt a világtörténelmi feladatot Sz. Benedek rendje annak ide-jén nagyszerűen megoldotta. De azt hisszük, hogy nemcsak az ál-talános szerzetesi hivatása, de ez a szóban forgó világhistóriai
missziója sem zárult le még végképen. Nem kell hozzá különö-sebb tehetség, hogy az ember észrevegye: megint forr, kavarog és sistereg minden; a bomlás tünetei egyre szembetűnőbbek s nem lehetetlen, hogy a világtörténelmi processzus talán még szemünk láttára megismétlődik s elölről s erősen az alapoknál kell megint kezdeni a munkát, s akkor nem mondom, hogy reám vagy erre vagy arra a rendtársamra, de a Rendre, Sz. Benedeknek Regu-lájában lefektetett s a Rendben eleven erőként ható szellemére újfent nagy, igen nagy szüksége leszen a világnak . . .
Fentebb Szent Benedek szellemének jogi képzettségét és fej-lett gyakorlati fogékonyságát emeltük ki. Vegyük ehhez erősen kidomborodó s nyilván a boldog gyermekkorból, a felejthetetlen szülői házból magával vitt családi érzékét s megkapjuk egyénisé-gének rendalapító és törvényszerző működésének két karakterisz-tikus vonását: szervező képességét s ennek a szervező képesség-nek bájos familiáris jellegét. Sz. Benedek nagyszerű szervező erő.
Abban a kaoszban, amely körülötte, mint Regulájának első feje-zetéből is kiviláglik, még a szerzetes élet terén is tombolt, egy-kettőre rendet teremt. Öntudatos, biztos kézzel fog a munkához, de ennke a kéznek, még amikor látszólag és a szükséghez mér-ten valósággal is kemény a szorítása, mindig van megbékítő me-lege s a szorítás mellett egy kis vigasztaló simogatása, bátorító cirógatása. Szeme előtt, amikor törvénykönyvét írja, a keresztény-ség első századainak tiszta, rendezett és szeretettel fegyelmezett családi élete lebeg. Ezt a k a r j a Rendjében megrögzíteni, állandó-sítani, hogy üdítő, felemelő és nemesítő h a t á s a innét a Rendből állandóan kiáradjon a világba.
Minden bencés kolostor egy-egy család. A kolostor feje és legfőbb elöljárója ennek következtében nem szerzetes ruhába búj-tatott parancsnokló tábornok, hanem abbas, atya, a szerzetes csa-lád atyja, a római páter familias, persze Krisztus tanításának szel-lemében, hamisítatlan keresztény katholikus értelemben. A kolos-tor tagjai az apáttal szemben gyermekek, az a p á t gyermekei, egy-mással szemben meg fratres, testvérek. Összekötő kapocs egymás közt, de az apát felé is a kölcsönös tisztelet és a nemes, szent szeretet, A családi életnek ez a levegője.
A kolostori életnek sok rendi szabály az őre, de legfőbb tá-masza és ébrentartója Sz. Benedek elgondolása szerint mégis az-zal az említett kölcsönös szeretettel karöltve járó tekintélytisztelet és az apátban, nemkülönben a szerzetes család minden t a g j á b a n mindig megkívánt eleven felelősségérzet. Ez a tekintélytisztelet és felelősségérzet Sz. Benedek egyéniségének ú j a b b kiemelkedő vo-násai s talán nincs senki, aki az evangéliumnak ezt a két sarka-latos gondolatát annyi erővel és hatással vitte volna bele szer-zeteseibe s ezek útján a világba, mint épen Sz. Benedek. Az apát, általában a rendi előljáró az ő szemében és szerzetesei szemében Jézus Krisztus helyettese, ezen és nem esetleges személyi kiváló-ságán alapszik a tekintélye. A felelősségérzetnek meg az a