7. A VÁLYOG MINėSÍTė VIZSGÁLATAI
7.1. A próbatestek elĘállításának menete
A vizsgálatok egységes kiértékelhetĘsége érdekében rögzíteni kell a próbatestek elĘállításá-nak menetét, azaz:
a mintavétel módját,
a vályogépítési technológia hatását a próbatestek készítésére, a szabványos folyósságú vályog fogalmát, meghatározását, a próbatestek alakját, méreteit és elĘállítását.
7.1.1. A mintavétel módja
A vályogtalaj minĘsítĘ vizsgálatainak elvégzéséhez mintát kell venni. A magyarországi ha-gyományok szerint a humuszréteg eltávolítása után egy-egy építési telken 3-4 helyrĘl kell mélységileg 0,5 m-enként 4-4 lapát talajmintát venni. Az átlagos minĘség meghatározása ér-dekében a vett mintákat össze kell keverni.
A DIN 18952 szerint - ugyancsak a humuszréteg eltávolítása után - feltárásonként, min. 50 cm mélységbĘl - két liter térfogatú mintát kell venni.
A kerámia alapanyag vizsgálatához az MSz 12 788 szabvány 10 kg minta vételét írja elĘ.
Fentiek alapján javasolható, hogy a kitermelés mélységében szemmel látható rétegváltozás esetén minden rétegbĘl legyen mintavétel. Ezeket a felhasználás módjától függĘen el kell kü-löníteni, ill. össze kell keverni. A vályog minĘsítĘ vizsgálataihoz szükséges mintavétel mennyi-sége a készítendĘ próbatestek számából és méreteibĘl (7.1.4. pont) határozható meg:
vizes technológiánál: ~ 10 kg
száraz technológiánál: ~ 5 kg minta vétele javasolható.
7.1.2. A vályogépítési technológia hatása a próbatestek készítésére
A vályogépítés technológiáját alapvetĘen a vályogtalaj típusa és az adott vidék építési kultúrá-ja határozza meg.
a bedolgozás módjától függĘen tömörítéses vagy tömörítés nélküli építési technológiával készül-e a vályog.
Ennek megfelelĘen kétféle próbatestet lehet elĘállítani:
a száraz technológiához készített tömörített ésszárított próbatesteket, ill.
a nedves technológiához készített kevert - esetleg tömörített - és szárított próbatesteket.
Fenti megállapításokból egyértelmĦen következik, hogy rögzíteni kell a száraz, ill. a nedves technológiához tartozó szabványos folyósság fogalmát.
7.1.3. A szabványos folyósságú vályog fogalma és meghatározása
A vályoghabarcs folyósságának függvényében ugyanannak a vályognak más és más lesz a teherbírása és az alakváltozása. A különbözĘ vályogok különbözĘ víztartalommal érik el ugyanazt a „folyósságot”. Tehát, ha nem rögzítjük a folyóssági állapotát, akkor a különbözĘ mintákon nyert szilárdsági és az alakváltozási jellemzĘk csak relatív skálán értékelhetĘk, de nem összehasonlíthatók. Az összehasonlíthatóság és így a kiértékelhetĘség csak azonos folyósságú anyagok között értelmezhetĘ. Ezért a vizsgálat elĘtt a minta anyagát szabvá-nyos folyósságú állapotba kell hozni.
A szabványos folyósságot a vályog valamely kiemelten fontos, tehát minĘsítĘ tulajdonsághoz, ill. a próbatest elĘállítási technológiájához célszerĦ kötni.
A kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a „tökéletes” tömörítéses száraz technológiáknál a földnedves konzisztencia biztosítja a legnagyobb tömörséget és szilárdságot: a keverésre és szárításra épülĘ nedves technológiáknál ez nem biztosítható, de a folyós konzisztencia bizto-sítja a legjobb formázhatóságot. Így kétféle szabványos folyósságot kell megkülönböztetni, külön a száraz- és külön a nedves építési technológiához (5.2.pont).
A kétféle szabványos folyósságú vályoghabarcsból, kétféle technológiával kell próbates-teket készíteni:
a Proctor vizsgálattal meghatározott, a ȡdmax- hoz szükséges optimális vízmennyiséggel (wopt) elĘállított ún. földnedves vályogkeverékbĘl, amelybĘl a száraz technológiákkal elĘállított vályog anyagvizsgálatához szükséges próbatesteket állítjuk elĘ préseléssel vagy döngöléssel és szárítással (7.1. kép).
7.1. kép: A Ǐdmax eléréséhez szükséges wopt meghatározása Proctor-vizsgálattal (száraz tech-nológiához)
az ún. módosított Casagrande vizsgálattal meghatározott, n = 20-as ejtegetési számhoz tartozó víztartalommal elĘállított, a formázhatóság határán levĘ, ún. folyós vályogkeve-rékbĘl, melybĘl a nedves technológiákkal elĘállított vályog anyagvizsgálatához szüksé-ges próbatesteket állítjuk elĘ keveréssel, szárítással - esetleg tömörítéssel (7.2. kép).
7.2. kép: A legkönnyebb formázhatóság eléréséhez szükséges wopt meghatározása az ún.
Casagrande vizsgálattal (nedves technológiához)
Az elsĘ esetben a legjobb tömöríthetĘség, a másodikban a formázhatóság és a bedolgozható-ság határozza meg a szabványos folyósbedolgozható-ságot.
7.1.4. A próbatestek alakja, méretei és elĘállítása
hoz nem lehet azonos próbatestet készíteni, de mindkét esetben arra kell törekedni, hogy a szilárdság a lehetĘ legnagyobb, míg a zsugorodás lehetĘ legkisebb legyen, ill. hogy a próba-testeken nyert eredmények a legpontosabban kövessék a beépített vályog szilárdságát.
száraz technológiához préseléssel elĘállított földnedves (FN) (d = 40 mm átmérĘjĦ, h=
80 mm magas henger) adott ideig, adott nyomáson préselt vályog próbatesteket javaso-lunk alkalmazni, mivel az ezek elĘállításához szükséges eszközök (CBR, kinyomók, stb.) és technológia a talajmechanikai laboratóriumokban biztosított (7.3. kép, 7.1. ábra).
7.3. kép: Préselt hengeres próbatest:
a.) készítése
b.) kész próbatest kinyomása
7.1. ábra: Préseléssel elĘállított próbatest
Már meglevĘ építmények utólagos minĘsítéséhez, ill. ellenĘrzéséhez magmintavétellel ugyancsak hengeres próbatestek nyerhetĘk a legegyszerĦbben.
nedves technológia esetén már nem alkalmazható ue. az eljárás, mert a képlékeny, ill.
folyós anyag a CBR géppel nem, vagy csak nehezen tömöríthetĘ és a nedves minta a réz-hengerbĘl nem kinyomható. Tehát erĘhatás helyett öntéssel és szárítással, esetleg utótö-mörítéssel kell készíteni a nedves technológiával elĘállítandó próbatesteket. Ehhez 40x40x160 mm-es hasáb (7.4. kép, 7.2. ábra) alkalmazása javasolható, mivel elĘállításá-hoz szükséges eszközök és technológia az építĘanyag laboratóriumokban adott.
Az elĘállítás körülményeit – mind a száraz- és a nedves technológia esetén a 8. fejezetben ismertetett vizsgálatok segítségével pontosítom.
a.) b.)
7.4. kép: Öntött és vibrált hasáb alakú próbatestek a.) készítése
b.) kész próbatest
7.2. ábra: Keveréssel elĘállított próbatest