A Somogyi népviselet felsőruházatához a XVIII. század első felében is tartoztak remekmívű darabok, mint amilyenek a se
lyemzsinórral ékesített „rókamálas", rókaprémes menték lehettek.
A díszes holmik gyarapításának igénye és lehetősége a köznép öl
tözködését átformáló mértékben csak a század második felétől-vé-gétől kezdődően, a vastagabb szövetű cifraszűr megszületésével és a finomabb vékony posztóruházat terjedésével jelentkezett.
Mindezt egy olyan korszak hívta életre, amelyben a gazdasági fej
lődést agrárkonjunktúrák lendítették fel, a jobbágyság helyzeté
nek javítási szándéka az úrbérrendezéssel már felmerült, és a fel
világosodás eszmeáramlatában, a céhes korlátok között is jobban érvényesülhettek az ízlés- és divatbeli változások. A kedvező té
nyezők először az ország nyugati felében éreztették hatásukat, s nem véletlen, hogy a cifraszűr is innen indult hódító útjára.
A XVIII. században Somogy megyében a hagyatéki leltárak és az eltűnt, elszökött személyeket köröző levelek tanúsága szerint az eső, szél és hideg ellen oltalmazó szűrruhák mind a jobbágyok, mind a hasonló sorban élő kisnemesek öltözködésében fontos sze
repet töltöttek be. E korszakban a szürszabók - a finomabb maté
riából dolgozó magyar szabók produktumának, a mentéből, dol
mányból és nadrágból álló együttesnek durva posztóból való egy
szerűbb megfelelőit - szűrköpönyeget, szűrdolmányt és helyen
ként a szűrnadrágot készítették. (FLÓRIÁN M., 1997. 616-617.) A férfilakosság gyermekkortól kezdve viselte ezeket a felsőruhá
kat, ezért az 1759-ben Kaposváron kelt vásári árszabás szerint a dolmányszűrt legalább ötféle, a hosszú szűrt pedig hétféle méret
ben árusították. Somogyban a vászongatya téli használata miatt a szűrnadrág hiányzott a termékek közül. (SML. 1759. IV A. 1. A.
FLÓRIÁN M., 1995.47.)
A somogyi szűrruháknak a ridegen tartott magyar juh (racka) gyapjából négynyüstösen, sávolyosan szövött, kallózással és pré
seléssel tömörített alapanyagát a XVIII. század dereka és a XIX.
század közepe között elsősorban a veszprémi csapók szolgáltatták. 1. Cifraszű. XIX-XX. század (GYÖRFFY I., 1930. 8., 17.) Csalárdságaik miatt 1793-ban So- fordulója. Somogyvár.
mogy megye átiratban kérte megregulázásukat, amire 1794-ben NM 60.100.3.
az alábbi szabályozást hozták: „Mivel-hogy a' legszegényebb sorsú Contribuens Embereknek hoszszu, és Dolmán-szürre leg-inkább szükségek vagyon, .. .mind-azon-által hogy a szegény meg-vevő Emberekre tekint
vén, tömörebb és tartóssabb szűrt készíthessenek, ezen egész T. N.
Weszprém Vármegyebeli Tsapók büntetés alatt köteleztetnek a szűrt úgy készíttetni, hogy nem tsak akor a' midőn a szűr a' kallóbul ki-vétetik, és az ófris zsengéjében vagyon, ... hanem akoron midőn már egészlen szároz, ... légyen ... egy egész Vég szűrnek szélessége közepett, í' mind két végein egyaránt 1. Sing hoszsza 25. sing; nehézségepedig 25. font, .. .hogy így a Szürszabók-is meg ne károsodjanak." (egy sing=63 cm) (DOMON
KOS O., 1991. 709., FLÓRIÁN M., 1995. 77-78.) A természetes szürkés árnyalatú gyapjúból előállított szurposztó helyett a XVIII. század végén vált népszerűbbé a. „tiszta fehér", aminek el
érése érdekében a megszőtt véget mésszel kezelték. Hiába volt 1808-ban a Helytartótanács parancsolatja, hogy ,,#' Vég szűröket, az egésségre ártalmas fehér földel készíteni ne bátorkodjanak ", a kevésbé tartós meszes veszprémi posztó emléke még a szűrviselet elmúlá
sa után is kísértett. (FLÓRIÁN M., 1995. 102., GYÖRFFY L, 1930. 14.)
A szűrposztóból kismesterek által varrott ruhadarabok közül a hosszú szűr esett át a legnagyobb alak- és díszítésbeli változáson.
A szűrszabómesterség jeles kutatójának, Györffy Istvánnak tudo
mányos eredményei alapján, valamint az azóta felderített források tükrében úgy látszik, hogy a Somogyban használatos többféle for
májú szűr, és köztük különösen a cifraszűr a többi dunántúli vál
tozatokkal közel egy időben és kölcsönhatásban fejlődött ki.
(GYÖRFFY I , 1930, GÖNCZI E, 1942, 1943, FLÓRIÁN M , 1997. 621-622.) A megyehatárokon átnyúló kapcsolódás elsősor
ban annak volt köszönhető, hogy a szűrszabóságot kitanuló céhle
gények három éves vándorlási kötelezettsége csak a hazai szűkebb körzetre szorítkozott, a mesterek pedig az országos vásárok alkal
mával rendszeresen megfordultak a környező vármegyékben, ahol megismerhették az ottani helyi ízlést, és egymás újításait.
Ezért is tiltották olyan erélyesen a hatóságok a cifraszűröknek a sokadalmakon való árusítását. Különösen a Közép-, Nyugat- és Dél-Dunántúlt fűzte össze a kereskedelem, és ezt az összetartozást erősítette, hogy Somogyban a lakosság fő piaci központjai a váro
siasodás elmaradottsága miatt a megyén kívüli Veszprémre, Pécs
re, Kanizsára és Keszthelyre estek. (BÁCSKAI V.-NAGY L , 1984. 64-65. o. közötti térkép; BAKSAY S, 1896. 291.) A köl
csönhatást a szűrök fő fogyasztóinak számító, a társadalomban oly jelentős szerepet betöltő, és viszonylag tekintélyes létszámban (1873-ban még mindig 7000-8000 fő) tevékenykedő
pásztorság-пак Horvátországtól a Bakony ig terjedő szilaj állattartással együtt járó migrációja is elősegítette. (TAKATS GY., 1986. 7.) Az anya
gi és egyéb kulturális javak cseréjében a Balaton sem jelentett el
választó tényezőt, erre mutat a viselet terén a cilinder-szerű, kiszé
lesedő tetejű „Sobri kalapnak'''' vagy egy sajátosan hajtogatott női fejkendőnek, a „pacsának" az elterjedése. (Soproni Storno házban őrzött Storno Ferenc 22. sz. vázlatkönyve, 63., KRESZ M., 1956.
16., 19. tábla, KNÉZY J., 1993. 322., LACZKOVITS E., 1986.
167.) Mindezek következtében a Dunántúl különböző tájairól is
mert hosszú szűrök fejlődésükben, típusaikban, formai és díszítés-beli alapvonásaikban sok hasonlóságot mutatnak, ezért szükséges a somogyiakat történeti mélységükben és a tágabb régióval való összefüggésükben összehasonlítva vizsgálni.
A néhány szűkszavú írott forrás és ábrázolás szerint a XVIII.
század második felében a Dunántúlon általánosabb a céhes ipar által szabványosított formájú, ,jiszalos" azaz oldaltoldásos szabá
sú, összeérő elejű, hosszú szűr lehetett, amelyet kabátszerűen, uj
jába belebújva, vagy amint azt egy somogyi tudósítás is megje
gyezte, gyakran csak vállra terítve viseltek: ,J\4inekutánna ezen Tek.
Vármegyében a' Pandúr katonaság fel állíttatott... azóltától fogva ki ki tsendesen nyughatik a' maga bikfája alatt, holott ennekelőtte... tsak egy jó szűrt sem hagytak meg sok helyeken a' tolvajok Ű' nyomorult paraszt
ember nyakában. " (Magyar Kurír 1796. 113.) Kisebb négyszögletes gallérját pedig alkalmilag a csücskökkel csuklyaként összefogva a fejre boríthatták. (CSERBAK A.-GÁBORJÁN A., 1990. 63., 68.; FLÓRIÁN M., 1995. 46-47., 50-52., 60., KRESZ M., 1956.
1. tábla, BRIGHT R., 1815/1970. 51., 88.; GYÖRFFY I , 1930.
10., 200., FLÓRIÁN M., 1997. 620-621.) Ebből a típusból alakult ki apanyókás viselésmód, népszerűvé válása miatt az oldaltoldás szélesedésével az igen bő, csak vállra vetve hordható kanászszűr, amelynek a négyszögletes gallérja hátra fekvő s igen terebélyes, tehát csuklyaként már össze nem akasztható, hanem csak a fejre hajtható volt. Elcsökevényesedett ujját a végén posztó körlappal befenekelték, ez is megkülönböztette a kevésbé bő alföldi szűrök
től, amelyeknek kézfejig érő ujja nyitott maradt. (1-2. ábra) Az ujjvég lezárásának korábbi stádiuma őrződött meg Somogyban a gyermekek viseletében, hiszen kis szűrük hosszú ujját csak le varr
ták, de nem fenekelték be, még a XX. század elején sem.
(GÖNCZI E, 1937. 166.)
A kanászszűr mellett azonban dunántúli sajátosságként So
mogy megyében is fennmaradt a régiesebb formájú, ujjas, mérsé
kelten bő, ezért felöltve és nyakba kanyarítva egyaránt használha
tó szűrnek idővel a polgári kabát szabásához idomuló és gyakran
2. a. Cifraszűr. XIX. század második fele.
NM 65.130.983.
2. b. Cifraszűr részlete.
NM 65.130.983.
összevarrt csuklyával ellátott formája. (CSORBA J., 1857. 89., KRESZ M., 1956. 29-30. tábla, 133.)
Az eddigi kutatások alapján már a XVIII. századtól kezdve az országrésznek további sajátos ruhadarabja lehetett, a vásárműves szabók által a szűrnél olcsóbban előállított ujjatlan, palástszerű, abaposztóból varrt köpönyeg mellett a szűrposztóból való gallér
szűr is, amelynek korai előfordulásáról a közép-, nyugat- és dél
dunántúli szűrkultúrának csak más területeiről vannak adatok.
(HÖLBLING M., 1845. 93., KRESZ M , 1956. 21. és 30. tábla, FLÓRIÁN M., 1996. 164., 1997. 620.) Mindhárom formát készí
tették egyszerű, valamint díszes, és egyre parádésabb kivitelben, de igazán népművészeti remekké a kanászszűr, azaz a szűkebb ér
telemben vett cifraszűr vált.
A XIX. századi hagyományos somogyi férfiviselet sajátos ka
rakterét a felsőruhák közül leginkább a szertelen bőségével erőt, tekintélyt sugárzó, és színpompás díszítményeivel ünnepélyessé
get, paraszt, illetve pásztor Öntudatot kifejező cifraszűr határozta meg.
A cifra kanászszűr divatjának megteremtői és gerjesztői az „al
sóbb rendűek", kivált az úgynevezett „nyalkább ifjak" voltak, rajtuk kívül a pásztorok és „betyár legények" közül kerültek ki, akik jobb lehetőségek híján e drága, kincsnek számító ruhadarab megszer
zésére fordították szinte minden jövedelmüket. (GÖNCZI E, 1942. 1., 4.) így a XIX. századi romantikus szemléletnek megfe
lelően a somogyi népéletet illusztráló képzőművészeti alkotások sem a földműveseket, hanem legtöbbször a szabad életmódjuk miatt a közérdeklődésre amúgy is jobban számot tartó pásztoro
kat és betyárokat ábrázolták, akiknek viharedzett megjelenésével különös ellentétben állt feltűnő és festői öltözetük. A levéltári for
rásokból úgy tűnik, hogy a cifraszűr divatja kezdetben a falusi kis-nemesség ifjait is megérintette, hiszen a vonatkozó reformkori ru
harendeletek külön hangsúlyozták, hogy viselésének tilalma „ne
mes és nemtelen személyekre" egyaránt vonatkozik. (SML Acta con-greg. 1824. okt. 18. IV 2321. sz., TAKÁCS L.,1958. 326-327.)
Ismereteink szerint a szűr cifrává válásának egyik első jele or
szágos viszonylatban a „Szegett, vagy is cziffra Szűröknek varasát" el
tiltó Zala megyei rendelet volt 1760-ból, amelyet 1793-ban köve
tett a somogyi szabályzat: „Ezen Deputatio alkalmatosságával kemén-nyen tilalmaztatik, hogy egy átolján sem az hoszu Szűrőkben, sem Szűr Dolmányokban az egy szegélen, és Sodrásson kivül semminemű Tzifra ne találtassék, azon Czifra Szűrők pedig, mellyek az Mester Embereknél már készen találtatnak azok reánk jövő Sz: Iván Napig, ...az mind adathat
nak, adassanak, mellyek pedig azután megmaradnának, vagy
kiszétet-nének, ámbár czifrák lennének is ezen Limitatió szerint distrabáltassanak, mind a közönségessek." (FLÓRIÁN M., 1995. 53., DOMONKOS O., 1991. 709.) Az engedékeny hangvételű szabályozás ismerteti a szűrruhák alapdekorálásának kezdeti és már elfogadottá vált mód
jait: a széleket a kibomlástól védő posztószegést, és a nagyobb igénybevételnek kitett helyeken az összevarrásba erősítés gyanánt illesztett vócnak nevezett posztócsík alkalmazását, amelyből ké
sőbb a színes posztórátét-folt és a többszálú sodrott fonallal lefo
gatott posztócsipke fejlődött. (GYÖRFFY I., 1930. 36-37.) Bár az idézett forrásban nem szerepelt a cifraszűr meghatározása, de a korabeli dunántúli adatokból valószínűsíthető, hogy a XIX. szá
zad elejére a „postával, vagy kivárással" felkészített példányok So
mogyban is hódíthattak. (TAKÁCS L., 1958. 326.) Később, 1807-ben, amikor a helyi szűrszabók kérésére a megyei hatóság megtil
totta a somogyi vásárokra érkező baranyai, zalai, veszprémi és minden más vidékről jött mestereknek a „Cziffra és fenekelt hosszú Szűrök" árusítását, akkor a megnevezés mögött már a formaválto
záson átment kanászszűrök sej lenek. (GÖNCZI E, 1943. 255.) A felgyorsuló változások eredményeképpen a kanászszűr majd' minden jellemvonása és teljes pompája a reformkorra teljesedett ki. A Sopron megyében is érvényesülő divatjelenségek Somogy
ba közvetlenül Veszprém megye felől érkeztek, mert sok formai és díszítésbeli elem az említett vidékeken némileg hamarabb jelentkezett. (EDVI ILLYÉS E, 1823. 10., Ü. NAGY J., 1929.
58.) Ugyanez tűnik ki Eötvös Károlynak a XIX. századi Bakony életéről írt művéből, amelyben a szerző szemléletesen emlékezett meg a cifra kanászszűr szétsugárzó divatjáról: a bakonyi szűrt
„Egész Veszprém vármegye erdős táján is viselték a nyájőrzőemberek, fi
atal cselédek, munkára járó zsöllérek. Zala, Somogy, Vas vármegyékben ez a szűr volt egykor divatban. Ezt viselték a duhajok, útonállók és szegény legények is le egészen Szlavóniáig. Elterjedt még Tolna, Baranya, Fehér, Komárom vármegyék szegényebb népe közt is. " (EÖTVÖS K., é. n. II.
204.) A divathatásokat gyorsan befogadó somogyi kanászszúr ala
kulásának egy pillanatát örökítette meg 1837-ben Erdődy Sándor földbirtokos Bajomban egy fiatal pásztorról festett alkotásán. A művész a szóban forgó ruhadarabot még boka fölött arasznyival végződő hosszúságban, de már bő szabással, kicsi befenekelt ujjal és visszahajtott elejjel ábrázolta. (DÖMÖTÖR S., 1957a.
629-630., 3. ábra) Ezt követően a cifraszűrök különböző mérték
ben rövidültek meg, viselőjük foglalkozásához, társadalmi helyze
téhez igazodva. A parasztoknak varrt, egyszerűbb, mértéktartó szűr hossza kevéssé, míg a pásztorok cifraszűre igényeiknek meg
felelően, látványosabb mértékben változott. Legjobban az erdők
3. Kanász, Bajom, 1837.
Erdődy Sándor vízfestménye.
SM 57. 25.
bozótjaiban legeltető kanászok szűre kurtult meg, amelyen a rövi
düléssel párhuzamosan a nagy négyszögletes gallér még jobban megnőtt, s megközelítette a ruhadarab alsó szegélyét. A bőség szintén fokozatosan terebélyesedett olyan nagyra, hogy nemcsak divatozó hetykeségből hordozták a szűrt fél oldalon lecsúsztatva és szűrkötővel megtartva, hanem a szabásból adódóan sem lehe
tett mindkét vállon megtartani. Mindezek a nagyjából egy időben lezajló módosulások a XIX. század közepére a kanászszűr aránya
it erősen megváltoztatták. (4. ábra)
A díszítés fokozásáról egy, a vásározó szűrszabók értesítésére a somogyi hatóságnak átküldött, 1824-es veszprémi rendelet nyújt hű képet. Az iratban a mértékletesen és elfogadhatóan elkészített szűrök „sinórmértékéüV meghatározták, hogy „A szeges mind a'gal
lér körül, mind elöl a ' Szürköpönyeg Szélén fellülröl az aljáig akármi, de egyforma színű posztóból légyen. ..A Galléron jobb, és balfelől úgy neve
zett fél patkó, úgy szintén oldalról mind a' két felöl a' pálhák és aszalók öszvevarásának eltakarására felvaratni szokott posztó, akár tsipke, akár pántlika légyen az, eggy újnyinál szélesebb nelégyen - a 'szinepedig a'sze
ges posztójával eggyezzen - " (SML Acta congreg. 1824. okt. 18. IV.
2321. sz., SZILI E, 1987. 207.) A leírás a belső-somogyi, csökölyi és környékbeli parasztgazdák visszafogottabb megjelenésű pógárszűrére illik, amelynél a kanászszűr már ekkor is jóval ékesebb
volt. Az 1837-es festményen és a korabeli pásztorfaragásokon áb
rázolt köpönyegeken ugyanis nagy színes foltként virítottak a posztó applikációk, amelyek az elejre áthajlóan a szűrgallért kere
tezték, az elej és a gallér összevarrását erősítő vállpatkót alkották, és az általában két darabból szabott oldaltoldásokat takarták. S mintha ez, a szabályozásban hangsúlyozottan tiltott tarkaság ele
venedne meg id. Storno Ferenc 1846-ban festett Sopron megyei akvarelljén, ahol kanászlegény szűre tobzódik a sokszínű rátétek
től, így a jellegzetesen H betűt formáló „akasztós" oldalborítás is zöldben és pirosban játszik. Az ábrázolást Kresz Mária somo
gyiként publikálta (1956. 91a. tábla), egy akkor még a Szép
művészeti Múzeumban őrzött, Szemlér Mihálynak tulajdonított másolat nyomán, amely alján kézírással juhásznak jelezték a figu
rát, noha a baltája alapján kanásznak látszik. A tarkaság legtovább a szegesekbe befogatott keskeny posztócsipke-rétegekben, a cigulákban őrződött meg. Legtöbbször veres posztóval halmozták el a szűrt, bár Somogyban néhol a kéket is kedvelték. A kevélyke-dés olyan túlkapásokhoz is vezetett, hogy tükröket varrattak a szű
rök vállába, mint az Ormánságban a tükrös szűrökre. (GÖNCZI E, 1942. 4-5., FÉNYES E., 1836. 207., CSORBA J., 1857. 89., KISS G., 1986. 159.) A részletesen megfogalmazott veszprémi rendelet 4. Somogyi kanász és családja.
Vasárnapi Újság 1862. 268.
Ujházy Ferenc vázlata után rajzolta Jankó János.
a még hosszabb szűr aljának kiképzésére is kitért: „A Rojtosodás akadályoztatására a ' Szürköpönyeg-nek aljára fekete vagy egyéb szines czérnával, vagy fonállal tsak egy rendű és águ keresztes tűzés vagy is víz
folyás tüzettessék". (SML Acta congreg. 1824. okt. 18. IV. 2321. sz.) Nézetem szerint ez a hímzésfajta látható a bajomi szűrábrázoláson (3. ábra), melynek nyomait a csökölyi és környékbeli pógárszűrök körbefutó egyszerű mustrái és a későbbi kanászszűrök mindegyi
kén megtalálható, és minden esetben drapp pamutfonallal hímzett egyszerű fonatöltéses sorok, és egymásba kapcsolódó, nagyjából félköríves motívumok őrizték meg. (5., 10. ábra) A múlt század közepén a szűr rövidülésével egyidejűleg az ábrázolásokon feltűn
tek a szegetlen, kirojtosodott aljú, de az alsó fertályon körbefutó koszorúval hímzett példányok, (vö. 216. oldal, 9. ábra) (TGYM 52.207.1.) A szegélyhímek dúsabb, piros posztószegéssel és borí
tással kombinált változatai a pásztorfaragások figuráin figyelhetők meg. Végül kiforrott az a múzeumi műtárgyakon is tanulmányoz
ható gyakorlat, amely egyesítette a korábbi megoldásokat, és az al
só szélnek a kibomlástól való védelmén túl hangsúlyozottan a de
korálást szolgálta, hiszen a keskeny szegessel lefogatott és gyakran különböző színű posztócsipkékkel tarkított borítást, valamint fö
lötte rátétre hímzett koszorút egyaránt alkalmazta. A szélesedő szegélyek, borítások, az ujjon mintát formázó posztócsipkék, a vócok és azok végeit rögzítő bojtok, majd korongok, valamint a szerkezeti vonalaktól elszakadó, a felületen néhol a rátétek rovásá
ra terjeszkedő, egyre önállósodó hímzések mind az elhatalmasodó díszítés megnyilvánulásai. (6. ábra)
A szebbnél szebben kimunkált darabok és különösen a kanász
szűrök iránti kereslet felizzította a szunnyadó konkurenciaharcot a látszólag jól szervezett céhes rendszeren belül. Egymást érték a somogyi szűrszabók folyamodványai, amelyekben panaszt tettek, nem eredménytelenül, a sokadalmakon árusító más megyebeli és
„némely korlátolatlan falusi szűrszabók'''' ellen, akik „csakhogy porté
kájukat tetszetősebbé és árosabbá tegyék, az illyes öltözetet különbféle tzirádákkal készítik, " mondván: фа ily formán nem készíthetjük, örök
re és ottan marad rettenetes kárunkkal, középszerű készületi szűrünk olt
son sem veszi meg senki, holott a Czifrának árát kész a büntető Törvé
nyeknek megvetésével lopással is kiteremteni". (GÖNCZI E, 1942. 2., 4-5., 1943. 255.) Hiába voltak az elrettentésül hozott szigorú bün
tetések, mellyel például osztopányi Nemes Fejér Jánost sújtották 1817-ben, „egy heti áristomm a maga tartásán és Tizenkét forintoknak fizetésére" ítélve, e kedvelt ruhadarabokat a félparaszti életmódot
folytató szűrszabók továbbra is készítették, jobbára „váltóban", megrendelésre. (GÖNCZI E, 1942. 3-4.)
5. Cifraszűr aljának részlete.
XIX-XX. század fordulója.
Somogy vár. NM 60.100.3.
6. Bivalycsordások, Balaton
mellék.
(PRÓNAYG., 1855.22.)
7. Csurgói „pógárember "
Bécsben a XIX. század köze
pén. RRM F 7974.
A XIX. század közepe tájára Somogyban nagyon differenciált szűrviselési kultúra bontakozott ki. A szűrnek a hétköznapokban betöltött fontos szerepéről vall, hogy a hagyatéki leltárakban gyakran szerepelt legalább egy hitvány, avítt szűr, mert a köznép
„ruházatja az alsó vagy fejér ruháján kivül... télen által is csak láibli, (purutzli) ködmen és öreg szűr, mellyet 5, 6 esztendőkig is el visel."
(APÁTI KISS S., 1822. 39.) Az ünnepi ruházattal kapcsolatban viszont igen árnyalt kép rajzolódik ki Csorba József személyes ta
pasztalatait közreadó művéből: „A' nép, bár követi a'falusi és népies szokást, de egyénei még is nem csak a'szomszéd megyeiektől, hanem egy
más között is különböznek ruházatukra nézve: így a'fehér szűrposztóból, mit Somogyunkban mindenféle számos szűrszabók varrnak, - viselnek felső ruhát, de annak szabata különbféle: Nemesdéd, Szakácsi s a' Bala
ton táján kék posztóval czifrázzák ezt ki... ugyan illy formán öltöznek az igali, karádi járásban,... csakhogy ezek a'szűrujját végén nem var
ratják be, hanem felöltve hordják, s rövid útra menve is vászon vagy szőrtarisznyát visznek kulacscsal, eleséggel, midőn amazok a' bevarrott szűrujjat kenyérrel, szalonnával, túróval (mellette sós vagy paprikás sza
ruval) megrakják, sőt néha korbácsot, kötelet is tesznek mellé, - gondos
kodván szükség esetére. Legtöbb vidékeken a' szűr' czifrázására kék posz
tó helyett vöröset használnak, és Ö' kaczéros ifjak, pásztorok azzal különbfélekép bujálkodnak, s azt még selyemmel is kihímeztetik, szabatát különben megtartván, csakhogy kurtábban hordják.'1'1 (CSORBA J.,
1857. 89.) A leírásban a szűrtípusok és azon belül a díszítések re
gionális különbségein túl a társadalmi hátteret is felvillantotta a szerző. A pusztázó nép rendelte a legfelfokozottabb bőségű és dí
szítésű kivitelben szűrét, közöttük virtusból a legszebbet azok, akiknek a későbbi adatközlők szerint a „fejében a legtöbb volt, " mert a pásztortudomány „jól füzetett a szemesnek. " (TAKATS GY., 1986. 40.) A falusiaké mértékletesebb maradt, amint azt egy Bécs
ben tartózkodó csurgói gazdáról készült dagerrotípia is híven megörökítette (7. ábra), ahol a nyakon való összefogást igen régi
esen, a kelmébe belehasítva behúzott és megcsomózott, egyszerű szíjjal oldották meg.
A XIX. század második felében a fennmaradt darabokon is ta
nulmányozható somogyi cifraszűr minden tilalom ellenére egyre pompásabb lett. A veszprémi cifraszűr divatjának hanyatlásával ugyanis szabadon kivirágozhatott sajátos stílusa, amelyben a rész
letek kidolgozásakor nyilvánult meg az egyéni tehetség és alkotó
kedv. Ettől kezdve a szűkebb régióban, s különösen a pásztorvise
letben a somogyi cifraszűr szétsugárzó hatása észlelhető.
A cifraszűr alakulását a történelem sorsfordulói is befolyásol
ták. A Bach-korszakban a magyar passzív ellenállás jelképévé vált
8. Garibaldi-szűr részlete, Vajda Sándor kaposvári szűr
szabó készítette 1929-ben, a helyi múzeum megbízásából.
RRM 4662.
ruhadarabot még elszántabban üldözték a hatóságok, a zsandárok letépték a piros posztóborítást, lekaparták a hímzéseket. Ezért az 1860-as, 1870-es években a kaposvári szűrszabók a legvirítóbb dí
szeitől megfosztott úgynevezett paraszt-, illetve Garibaldi-szűrt készítették, amelyen a megszokott vörös posztóborítás helyét csak kontúrokkal jelezték. (8. ábra, GYÖRFFY I., 1930. 25., 195-196.) Az 1870-es, 1880-as években a céhrendszer megszűnésével kö
szöntött be országosan a cifraszűr fénykora, mert ekkor a szűrsza
bók a vásárokon is szabadon árusíthatták az immáron nagyobb számban és szabvány méretekben készített díszes ruhadarabokat.
Népszerűségét erősítette egyrészt az, hogy mint a nemzeti iden
titást kifejező, legmagyarabbnak tartott ruhaféle finomított kivi
telben bekerült a nemesi-polgári öltözetek alkalmi darabjai közé, másrészt eredeti példányai a nagy országos és nemzetközi kiállí
tásokon képviselték a népi kultúrát. Amikor az 1873-as bécsi kiál
lításra összegyűjtött tárgyakat kiutaztatásuk előtt kiállították Bu
dapesten, egy tudósító így ismertette a dunántúli szűröket: „Nem messze az ajtónál a zalamegyei szűrök függnek sorban, odább a somogyi
ak, melyek... mindenféle zsinórral ugy ki vannak kanyargatva: »hogy a menydörgos mennykő is eltévedne rajta..." (CSUKASSI J., 1873.
250.) Reprezentációs célra születhetett meg az a cifra kanászszűr, amelyet főúri megrendelésre, a tárgyon olvasható felirat szerint Dobor István készített Csurgón. A mű díszítményeiben mindazo
kat a jelképeket összesűrítette, amelyek a magyarságot szimboli
zálták. Minden lehetséges helyen a piros-fehér-zöld nemzeti szí
neket alkalmazta, az elején két oldalt pedig a virágcsokrot tartó
9. a. Cifraszűr. Dobor István készítette Csurgón az 1870-es években. LDM 291.
Oszkó Zsuzsa felvétele.
9. b. Cifraszűr részlete.
LDM 291. Oszkó Zsuzsa fel
vétele.
kehely oldalára a magyar címer és az „Éljen a haza!" kezdőbetűi, az,,/?. A. H. " kerültek. A koronás címer az oldalakon is megismét
lődött, koszorút tartó angyalokkal, az országrészt idéző tölgyág
gal, szőlőfürttel, virágzó gyümölcsfaággal, búzakalásszal, és búza
virággal övezve. A gallérra tájképet, a hátközépre pedig a roman
tikus alföldi pásztortéma dunántúli megfelelőjét hímezte a mes
ter. Ilyen, hasonló mintájú, igazi mesterremeknek számító juhász
szűrről tudósít Malonyay Dezső is a népművészeti kötetében. Az ott említett szűrt „Eszterházy uraság" rendelte az 1873-as bécsi vi
lágkiállításra, ahol viselőjét „nem győzte a sok ember bámulni. " (9.
a-b. ábra) (MALONYAY D , 1912. 178-179.)
A múzeumi gyűjteményekben fellelhető szűrök legtöbbje a XIX. század második feléből, a szűrszabó mesterség virágkorából való. A kaposvári, a budapesti, a nagykanizsai és a veszprémi in
tézményben összesen 22 teljes és egy töredékes somogyi szűrt tartanak nyilván. Közülük hármat Vajda Sándor, az utolsó kapos
vári szűrszabó rekonstruált 1929-ben a helybeli múzeum számá
ra, az 1880-as évek divatja szerint. A legnagyobb kollekcióval, 9
10. „Pógárszür" az 1896-os millenniumi kiállítás Népraj
zi Falujából. Csököly.
NM 17409.
darabbal a Néprajzi Múzeum rendelkezik, köztük az 1873-as bé
csi világkiállításra Xantus János és Römer Flóris által gyűjtött példányokkal. Sajnálatos, hogy az egyes darabok elvesztették lel
tári számukat a múzeumot ért viszontagságok miatt, ezért lelőhe
lyüket az egykorú jegyzékekben szereplő falunevekkel (S.
Tarnócza, Nagyatád) teljes bizonyossággal nem lehet azonosítani.
A Néprajzi Múzeum őrzi az 1896-os ezredéves kiállítás Néprajzi Falujában, a csökölyi ház kamrájában egykor elhelyezett cifra
szűrt is. (10. ábra)
Ebben az időszakban a szűrszabóság főbb központjai Kaposvá
ron, Szigetváron, Karádon, Görgetegen, Visontán, Rinyahosszú-faluban, Csurgón, Marcaliban, Pusztakovácsiban, Sárdon, Nagy
bajomban, Böhönyén, Nagyberkiben és Kadarkúton voltak. A mesterek az alapanyagot továbbra is többnyire a Veszprém me
gyei csapóktól szerezték be, de mivel ott a posztót a szájhagyo
mány szerint juh és marha szőréből kevert gyapjúból gyártották, ezért a megnövekedett igények kielégítésére finom szász posztót is hozattak. (GÖNCZI E, 1929. II.) A szűrszabóság életerejét és fejlődőképességét bizonyítja, hogy az újításokat a szabás terén is befogadta mesterségbeli fogásai közé mind a három szűrtípusnál.
1. A somogyi kanászszűr arányait tekintve különbözött az ország többi részén viselt daraboktól: „oly rövid, hogy alig ér térdig s közön
ségesen oly bő, hogy nyaklóján félvállát is keresztül dughatja, a ki benne van... gallérja igen hosszú s arányosan széles; az egész pedig vörös posz
tóval gazdagon be van szegve; közbeszúrt fekete posztó czifrázataiban a félkör alak s hullám-vonal fordul elő leginkább." (Képek a hazai nép
életből. 1862.) (4. ábra)
A múzeumban őrzött példányok tüzetesebb vizsgálata alapján a XIX. század második felében készült kanászszűr szerkezete sok vonásban eltért a néprajzi irodalomban oly sokszor idézett klasz-szikus megoldásoktól. A kelme ugyanis nem fordult át a szűr vál
lán varrás nélkül, mert elejét és hátát külön szabták, és a vállnál összevarrták. Ezeknek a daraboknak szélességét a végszűr 63 cm-es mérete határozta meg, ezért volt szükség az oldaltoldásra, amely két-három darabból, a pálhából, aszajból és oldalból állt.
(GYÖRFFY I., 1930. 37-38.) Alkotó elemei az országban általá
nos formától eltérően már nem csupán derékszögűek voltak, ha
nem a gallér trapéz alakban készült, a hátrész az ujj be varrás alsó vonaláig, az oldaltoldás pedig az aljig kissé szélesedett. A derék összeillesztése során ezért vált szükségessé a szűr aljának enyhén ívesre kerekítése, ami miatt az eleje „fel is kapott". Dunántúli
sza-11. a. Cifraszűr átalvetővel.
XIX. század második fele.
NM 65.130.987.