Pillantás Schönstatt alapítójára

Kentenich atyát 1912-ben kinevezik spirituálisnak a schönstatti diákotthonban. Diákjai elõtt bemutatkozásakor, 1912. október 27-i beszédében felhívja a figyelmet a tömegtársadalom és kollektiviz-mus fenyegetõ veszélyére. E veszéllyel szemben sürgeti a szilárd és szabad keresztény személyiség kimûvelését, és az ilyen erõs egyéni-ségekbõl álló felelõsségteljes közösségek létrehozását. Az utókor ezt a beszédet a schönstatti eszmék elsõ nyilvános meghirdetésének, és az alapítást elõkészítõ alapvetõ dokumentumnak tekinti.

Néhány gondolat ebbõl az elõadásból:

Nincs szükségünk nagy világ- és emberismeretre annak felismeréséhez, hogy korunk az összes haladásával és felfedezésével együtt sem képes betöl-teni az emberek belsõ ürességét.

Ma ugyanis minden figyelem és minden tevékenység kizárólag a makro-kozmoszra, a külsõ világra irányul… De egy világ, mely örökké régi és örökké új, a mi saját belsõ világunk ismeretlen és kikutatlan marad. …Korunk bensõleg ezért olyan borzasztóan szegény és üres…

Igen, elõre a belsõ világunk felderítésére és meghódítására a céltuda-tos önnevelés útján! Minél nagyobb a külsõ haladás, annál jobban mélyüljünk el bensõleg! Ez az a kiáltás és jelszó, amelyet mindenfelé to-vábbadnak nemcsak a katolikus, hanem az ellenséges táborban is. Mi is csatla-kozni akarunk ehhez a modern törekvéshez a képzettségünk mértékének meg-felelõen.

A tudományokban való elõrehaladásunk foka legyen egyúttal a belsõ el-mélyülésünk és lelki növekedésünk mértéke is. Különben a bensõnkben üres-ség és hatalmas szakadék keletkezik, mely mély boldogtalanságot eredmé-nyez. Tehát fel az önnevelésre!

(Küldetésünk titkai 2. 11–16. o.) Kentenich atya eszmény és szabadság pedagógiájában fontos szerepe van a személyes eszménynek. Ez alatt Schönstattban azt az egyénileg felismert célkitûzést értjük, mely az Isten által akart önmegvalósítá-sunkat vezeti, és a tömegemberi tendenciák ellen is immunizál…

Kentenich atya egy helyen azt mondja a személyes eszményrõl, hogy ez az, amit a modern kultúra tudósai keresnek, mert itt figyelembe veszik azokat az általános törvényszerûségeket, melyekhez

mind-Az önmagát keresõ ember és a személyes eszmény 56

annyiunknak alkalmazkodnunk kell függetlenül attól, hogy külön-bözõ pedagógiai vagy világnézeti céljaink vannak.

(Persönliches Ideal, Schönstatt Lexikon [1996]

Patris Verlag, 309. o.) 3. Pillantás alkotó lehetõségünkre

Isten szemében valakik vagyunk, Istennek minden emberrõl sze-mélyes terve van. És ez a terv Isten üdvösségtörténetének része. Szent Pál így ír errõl: A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. A meg-bízatások is különfélék, de az Úr ugyanaz. Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghezviszi, ugyanaz. A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele. (1Kor 12,4–8) Nagyon szemléletesen ábrázolja Isten tervét a pannonhalmi ebédlõben az a kis falkép, ami egy kulcskarikát ábrázol különféle kulcsokkal. A kép Szent Benedek Regulájából azt a gondolatot jeleníti meg, amelyik azt mondja: nem vagyunk alkalmasak egyformán mindenre. Más zárat nyit egyikünk, és másikat tud a másikunk. És közösen együtt sok-sok zárat ki tudunk nyitni. Mert a közös karika, a közös Lélek képessé tesz bennünket. Mihez adott nekem kulcsot a Jóisten?

Isten szól hozzánk

A Jóisten vezet bennünket. Ha eleven érintkezésben vagyunk Vele, közli velünk, hogy mit tegyünk. Háromféle módon szól hozzánk:

– A kor, az idõ által szól hozzánk. Egy új Magyarországot akar; önál-ló, felelõs személyiségeket, akik vállalkozásokat építenek. Csa-ládokat szeretne, akik saját életüket alakítják, csaCsa-ládokat, akik együtt hordozzák az Egyházat.

– A szívünk hangja által szól hozzánk. Ez olyan, mint egy igény, egy ösztön, egy vágy. Mindenkihez személy szerint szól. Jeleket ad, milyen hivatást válasszunk. Vágyakat ébreszt, milyenné alakít-suk otthonunkat; lelkesít egy nagy feladat megoldására.

– A lét által szól hozzánk. Ki és mi vagyok? Férj vagyok. Apa va-gyok. – Feleség vava-gyok. Anya vava-gyok. Orvos vava-gyok. Tanítónõ vagyok… Mit mond Isten? Csináld! Tedd! Olyan könnyû! – És ez kemény, szigorú beszéd. A lét az Isten legbiztosabb szava. A lélek hangja erõsebben hat, jobban megmozgatja az embert. Ezért a lélek hangját mindig kell, hogy a lét ellenõrizze. Különben nem tudjuk, hogy a hívás Istentõl jön-e, vagy máshonnan.

A saját szent történetünk

Tehát a Jóisten vezet bennünket. Ha feltesszük magunknak a kér-dést, ezt látjuk az életünk eseményeiben, és meglátjuk mögötte az Istent. Hol ért bennünket öröm és nehézség?

Lehet további kérdéseket is feltenni egy bizonyos idõszakra:

– Mi volt szép?

– Mi volt fontos?

– Mi volt érdekes?

Sokszor arra, hogy valami miért volt számunkra érdekes, nem tudunk választ adni. De késõbb esetleg megvilágosodik. Valaki me-sélte. „Még egyetemista voltam, amikor a reggeli adást hallgatva a Kos-suth rádióban egy idézet megütötte a fülemet. Március 8., nõnap volt, és az idézet Veres Pálnétól származott az elsõ nõnevelõtõl: »Amilyen a nõ, olyan a család, és amilyen a család, olyan az egész társadalom.« Nem tudom mi-ért, de megjegyeztem. Akkor még sejtelmem sem volt, hogy mi Schönstatt és családmozgalom. A Jóisten néha furcsa módon készít elõ dolgokat.”

Személyes és házas eszmény, hivatáseszmény

Kentenich atya a tömeggel szemben megmaradni tudó embert az erõs, szabad és önálló, eredeti személyiségben látja. Számára külö-nösen fontos, hogy Isten minden egyes embert személyesen szeret.

Amit Isten a prófétáknak mondott, azt mindannyiunknak mondja:

Még mielõtt az anyaméhben fogantál, neveden szólítottalak. Ezt a mi csa-ládunknak is mondja: kiválasztottalak benneteket, és eredeti felada-totok, hogy a szent városban házat építsetek magatoknak. Isten ere-deti küldetést ad a számunkra, minden embernek és minden családnak mást.

Isten nem csak irgalmas, hanem jónak is tart bennünket. Ránk néz, és azt mondja: Hiszek a benned lévõ jóban. Tehát nevet keresünk egymás számára, ami kifejezi, kicsoda a másik számomra. Hogyan néz ki ez a Jóisten oldaláról? Isten egészen eredetinek teremtett ben-nünket. Különbözõek vagyunk, és öröme telik az eredetiségünkben.

Szép, ha a társunknak öröme telik bennünk, és szép, ha örülök a társam eredetiségének.

Tilmann atya mondta: Egy kis fenyõben él a vágy, hogy nagy fe-nyõ legyen. Nem szeretne oroszlán lenni. Mi szeretnék lenni a többi ember számára? Mi a vágyam? Mit akarok jelenteni a többi ember

Az önmagát keresõ ember és a személyes eszmény 57

számára, az Isten számára? Miért vagyok, mi vagyok? Az eszmény nem az a valami, amit egyszer majd elérek, hanem az eszmény már bennem van. Ugyanez mûködik bennünk, házaspárban is. Mi aka-runk lenni egymás számára, a gyermekeink számára, az emberek, az Isten számára? Ez egy belsõ közös mozgás, ez a házas eszményünk.

Ha beszélgetünk arról, hogy milyenek szeretnénk lenni, mint csa-lád, a szívünk vágyódásában a Jóisten ígéretére találunk. Ha soká-ig keresünk, nevet találhatunk kettõnk számára, egy nevet a há-zunk számára. Milyenek szeretnénk lenni? Segíthet valamilyen bibliai kép:

– A türelem háza, ahol a Jóisten hordozza az embereket, bármi-lyen gyengék…

– Betlehemi istálló, ahol a szegénység nem számít, mert szeretet-ben élünk.

– Tábor-hegy, ahol Krisztus kinyilatkoztatta dicsõségét.

– Golgota, ahol minden szenvedés szeretetté válik.

– Egy coenákulum (pünkösdi terem), ahol a Szentlélek leereszke-dik közénk.

– Názáret, ahol a szent család lakott. stb.

Keresünk, és találunk egy szót, egy képet, ami megragad ben-nünket. Ha megtaláljuk, akkor az kihat a cselekedeteinkre. Ha tu-dom, hogy erre vagyok hivatva, akkor erõ áramlik az életembe. Nem az az erõ, amely programot ad, hanem olyan erõ, amely belülrõl fa-kad. Szent Pálnak nem programja volt a világ misszionálására, ha-nem személyes meghívása, ezért az Úr nevét fáradhatatlanul hirdet-te. Ha felismerjük, hogy mire vagyunk hivatva, ebbõl a felismerésbõl erõt tudunk meríteni a hétköznapi életünkhöz. Keressük az eredeti elhivatottságunkat és a családi eszményt/eredetiséget. A kettõ köl-csönösen kiegészíti egymást. Ha keressük együtt a házas eszményün-ket, akkor felfedezzük közben a személyes eszményünket is. For-duljunk a Szûzanyához, hogy segítsen. Lélektanilag akkor találtuk meg az eredetiségünket, ha örülünk neki. Mert az öröm: megpihenni valamiben, amire vágytunk. Teológiailag pedig a kettõnk eredeti elhi-vatottságát jelenti. A Szentlélek maga ösztönöz bennünket ennek fel-ismerésére. Keressük azokat a dolgokat, amelyek belsõleg megra-gadnak bennünket. Ennek jelentése: nem ilyennek kell lennünk, hanem ilyenek szeretnénk lenni.

Az önmagát keresõ ember és a személyes eszmény 58

Közelebb kerülünk az eredetiségünkhöz, ha keressünk a Szent-írásban az eredeti Krisztus-képünket. Melyik kép érint meg legjob-ban Jézusról: a betegeket gyógyító, a kenyérszaporító, a tanító, aki imájában az Atyánál van, aki kiûzi a kereskedõket a templomból, aki irgalmas a bûnös asszonyhoz, aki 72-szer mondja: „Ne féljetek.”

Vagy tekinthetünk a nagy mozgalmak Krisztus-képeire. A szegény Krisztus, aki egészen odaajándékozza magát Istennek – Szent Fe-rencnél. Krisztus, a nagy tanító – Szent Domonkosnál. Krisztus, a katona, aki mindenkit csapatába gyûjt, és serege az ördög serege el-len harcol – Szent Ignácnál. Krisztus, a mennyei dicsõség ura, akinek imáinkkal, és munkánkkal szolgálunk – Szent Benedeknél. Krisztus, aki a Szentlelket küldi nekünk – a karizmatikus mozgalomban stb.

Az eredeti Krisztus képünk hozzátartozik a saját eredetiségünkhöz.

Természetesen a profán világból is kereshetünk képeket: mi a ked-venc filmünk, kedked-venc regényünk, esetleg van egy képzõmûvészeti alkotás, festmény vagy szobor, amire ha ránézek, erõ és öröm tölt el.

Egy idõ után talán az egyik erõsebb lesz, mint a többi, és ha egyet megtaláltunk, akkor egy utat találunk a többihez is, hogy megsze-ressük. Van eszköz arra, hogy felismerjük az eredetiségünket, és fel-fedezzük a Szentlélek mûködését. Megkérdezzük magunkat: Mi az, ami örömet okoz?

Tehát keressük a vágyainkat. Az ember akkor örül, ha saját maga lehet, ha megtalálja önmagát, azt a tervet, amit a Jóisten róla elgon-dolt. Akkor a szívünk megnyugszik, és béke tölti el. Amikor megta-láljuk magunkat, akkor a helyünket is megtamegta-láljuk a világban. Tamá-si Áron ezt úgy fogalmazza meg: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Tehát ott vagyunk otthon, ahol a lelkünk békéje megvan. Ezért keressük a saját eredetiségünket! A saját eredetisé-günk megtalálása segít bennünket, hogy megfejtsük, mi Isten célja velünk. Ezzel gazdagabbá válik az Istenhez fûzõdõ kapcsolatunk.

Az Õ tervébe való belesimulás a hozzá való hûségünk része.

Az önmagát keresõ ember és a személyes eszmény 59