vagy Közép-Azsiának szoktak nevezni. Az Oxus és Jaxartes
partjain lakó nomád, valamint megtelepedett népség is,
durva, vad s a moszlim czivilizátió legalacsonyabb fokán
áll. Ugyanaz mondható élvezeteikről is; legalább a pipa,
az ottani cultura-állapot jellegét viseli s a legegyszerűbb,
legdisztelenebb a világon^ s mégis mindenkire nézve, ott is
nélkülözhetetlen, mindenki által példátlan szenvedélylyel
élvezett fényűzés! czikké vált. Itt, hol az Iszlám fanatis-
musa legtúlzottabb határáig jutott el, s a dohányzást is
vétójával terhelte, e meggyökerezett szokással szembe
134 KELETI ÉLETKÉPEK.
mégis hatás nélkül maradt szava; s a középázsiaiak nem maradnak hátra más iszlamhitü barátaik mögött s a Tur- kománok, Kirgizok, Özbegek és Tadsikok mindannyian szerelmesek a nikotin növénybe. A középázsiai pipa Per- siából importáltatott s a persiai pipa egy válfajának ne
vezhető. A művészi viztartó helyett itt öblös tököt, s hol az nincs, durván fából faragott edényt hásználnak. A fa
li eszték rendkívül kicsi s szinte durva munkájú, valamint a pipa is. A z egész eszköz jellemző tulajdona az, hogy a viztartó egyik oldalán vékony cső van alTialmazva, s annak megfelelőleg a túlsó oldalon kerek kis nyílás látható, mely dohányzás közben az ujjal befogatik. Ha már most a közép
ázsiai pipáját szomszédjának adja át, mi itt szinte szokás,, amaz az előtte pipázó által a vízben hátrahagyott füstöt kifújja. Ezen ujj mozgás által a tatár dohányzó a fu- rulyázóra hasonlít.
A növény maga Közép-Ázsiában otthonos; a leg
jobb fajták Karsiban és Sehri-Szebz-ben a nagy Timur szülővárosában terem ; a khivai Khanságbah is híres a rafanek nevű dohány-faj; azonban valamennyi fajta messze hátra marad a persa dohányok mögött úgy illatra,, mint enyheségre nézve is. Itt csak száraz állapotban hasz- náltatik s éles, maró, kellemetlen füstjét csak a tatár száj és tüdő birja elviselni, vagy pláne még élvezni is. Idege
neknél már az első szippantás is órákig tartó köhögést idéz e l ő ; különben a bennszülötteknek is "némi fáradsá
gába keiml, mig e növéii)d megbirják szokni. Idősebb urak e dohány enyhítőbb élvezeti módját találták fel, mely azon
ban nem épen tündöklik aesthétikai oldaláról; ők t. i. a
pipa füstjét csak szolgájuk közvetítése által élvezik, ki a pipából megteszi a nagy szívást, a fojtó és maró részt ma
gában tartja s csak az ártatlanabb füstöt fújja aztán teli torokkal a nyitott szájjal előtte álló öreg ur torkába. A nomádok leginkább áhítoznak e hódító élvezet után.Hány
szor csodálkoztam rajta, ha karavánunk a sivatagbani mars közepette valamely vad száguldással közelgő kirgiz vagy turkomán által feltartóztatott, ki távolból észrevéve az utasokat, előállt, egy pipát kérve ki magának. Eleinte mindig azt hivém, hogy e nomádok rablási szándékkal kö
zelednek ; de a Kervanbasi, (a karaván főnök) jó l ös- merte embereit. A pipa hamarosan megtöltetett s a szo
kásos udvariassággal átnyujtatott. A turkomán rendesen mohó Yágygyal nyúlt az áhított eszköz út i n; már az első szippantásra szemei ragyogni kezdtek, a másodiknál elbó
dulva a földre ült s a harmadikra a bódil ó méreg már oly .hatást tett, hogy a pipa kihullott erőtlen kezei közül s ő maga őrült déliriumba merült. Többen erős köhögési ro ham után reszketni kezdtek, mások ájulásszerü bódulás- ban terültek el a földön. M ig a dohányzó, habzó szájjal, mint a tébolyodott a földön hevert, a karaván nyugodtan folytatta útját. A nomád nehezen üdül fel ezen állapot után, mely nekünk súlyos szenvedésnek, neki pedig magas élvezetnek látszik s ^órákig képes a karavánok nyomán végig száguldozni, csakhogy abban részesülhessen.
De még a nomádoknál is a gazdagabbak sátrában a csilim (a pipa középázsiai neve) nem ritkaság. A khivai Khanságban leggyakrabban található : Bokharában több
nyire lopva dohányoznak; Khokandban pedig feltűnően
136 KELETI ÉLETKÉPEK.
keveset. Miután a középázsiai a pipában inkább bódulást, mint élvezetet keres, oly dohányzók számára, kik a d o hánymaró hatását már megszokták, pótszer találtatott fe l;
e pótszer a mákony, mely a mennyiben saját tapasztalataim után Ítélhetek, legnagyobb mértékben Tatárországban fo- gyasztatik. A mákonynyal fűszerezett pipák tanítói és ke
zelői, többnyire dervisek, ezek a kitanult gazemberek, kik a szentség álarcza alatt a világzajából, khankáikba (zárda) vonulnak vissza, hogy nemcsak maguk kéj eléghessenek ezen elgyöngitő élvezetben, de másokat is annak élveze
tére csábítsanak. Közép-Azsiában a khanka viszi a per- siai kávé- vagy théa-bódé szerepét. Bizonyos helyiségek különös hírnévnek örvendenek a mákonyméreg kitűnő készítése tekintetében; ünnep és vasárnapokon a mohó, vágy telt mákony dohányzók egész raja foglalja el e he
lyeket. Szerencsétlenségre e bűn azonfölül még a magasabb műveltség jelvényének is tekintetik, és khivai tartózkodá
som alatt, a khán, miniszterei és az egész hivatalnokvilág, meghódolt neki. Rendkívül feltűnő, hogy a csontvázig le- soványkodott mákonydohányzók többnyire igen hosszú életnek örvendenek, mi e méreg borzasztó hatása mellett valóban megmagyarázhatatlannak tűnik fel. Azok, kik már igen sokra vitték a gyakorlati téren, pipájukat hihe
tetlen nagyságú adagokkal terhelik, s örökké feledhetetle
nek lesznek nekem amaz iszonyú perczek, melyeket a leg
borzasztóbb rángatódzásokba merült mákonydohányzókkal szemben töltöttem.
Bokhara városában és khanságban, a tűlvallásos mollá-k a dohányt a »mámoritó italok« sorozatába he
lyezték, s minthogy utóbbiakat a kórán eltiltja, a nyilvá
nos dohányzás a kormány, valamint papság által is a leg
szigorúbb tilalommal van sújtva. Mindazáltal a bokbarai bazárban számtalan dohánybolttal találkozunk. Világos tehát, hogy az üzletet elnézéssel tűrik, s ha a fogyasztók saját házukban, nagy titokban hódolnak a mámoritó élve
zetnek, senki sem törődik vele, mert a titokban elkövetett bűnt nem tekintik bűnnek. Számtalan példabeszédje és erkölcsmondata van a nomádnak, mely valamenyyi a do
hány élvezete ellen irányul; például: ha az utas dohány
zik a négy napi útra hat nap telik el. V a gy: ha a hős do
hányzik, — lovától és feleségétől megvonja szerelmét, stb. . . . Mindennek daczára azonban, egyre jobban terjed a dohányzás szokása s az érkező karavánt körültolongó nomádok ép oly mohósággal kapkodnak a pipa és dohány után, mint asszonyaik valamely világos szinü, régi perkál- rongy, vagy piros kláris sorok után.
Zsiványkodásaik alatt, abrakos zsákuk egyik oldalán csekély mennyiségű élelmet hordanak lovuk számára, mig annak másik oldalát a nélkülözhetetlen, ronda dohányzó készlet foglalja el. Még a legsoványabh étkezésről is le
mondanak, ha helyébe a pipa vad mámort hozó élvezetének hódolhatnak. Igen megfogható, hogy Közép-Ázsiában nem igen pazarolják a dohányt. Egyetlen egy pipa néha egy egész társaságot kielégit; az őszhajuak s a társaság elő
kelői élvezik az első, legteljesebb szippantásokat, az alsóbb rendüeké a többi szippantás, mig a fiatalok és rabszolgák már csak könnyű kis fellegeket csalhatnak ki a fekete, porrá égett maradványokból. A kiszltt pipa ritkán
tártál-138 KELETI ELETKEPEK.