A peréhez és egyáltalában jogai védelméhez megkíván
taié okmányok nem voltak mindig a peres fél birtokában, hanem gyakran idegen kézben, miért is azokat megszereznie, vagy legalább is azoknak szükség esetén javára felmutatását kieszközölnie kellett, a minek költségeit az érdektársak közösen tartoztak viselni. *)
Gyakran ugyanis okmányok őrizet végett idegen helyen voltak letéve, vagy majd jogi, majd pedig csak tényleges okok
nál fogva, másnak birtokában. M ár a X lI I -ik század elejéről bírunk okmányokat, melyek szerint egyesek királyi engedélyt nyernek, hogy a nagyobb biztosság kedvéért okmányaikat a székesfehérvári egyházban, hol a királyi levéltár is volt, őriz
tethessék, 2) vagy a melyek okmányoknak őrizetül káptalanok
nál vagy kolostorokban elhelyezéséről tanúskodnak. És királyi vagy nádori itéletlevelekben is nem ritkán olvassuk, hogy intézkednek azok egyik példányának valamely arra kijelölt egyház kamarájában való őrizetéről.3) Ez utóbbinak szüksége a királyi kisebb kanczelláriának szervezésével ugyan meg
szűnt, de azért folyton gyakorlatban maradt, hogy magánosok okmányaikat káptalan vagy kolostor őrizetére bízzák. Sőt töb
beket közösen érdeklő okmányok ilyetén őrzésére nem ritkán szerződési kötelezettség is vállaltatott. 4) Ennek értelmében a szerződő felek rendszerint kötelezik magokat, hogy a közaka-harmadmagával tesz esküt a budai káptalan szine előtt, hogy bizonyos okmányok »ab ipso alienata fuerint et deperdita.« Múzeum., acta non regestr.
') Hármaskönyv I. Rész 42. czim 4. §.
2) 1209. II. Endre Chepán nádornak adományt adva Írja: »Ad maiorem cautelam praesens privilégium sigilli nostri munimine robora- tum in armario Albensis ecclesiae sibi concessimus custodiendum.« Wenzel VI. 333. és v. ö. még Hazai Okmányt. I. 79.
3) 1220 körül Miklós nádor Ítéletének egyik példányát az eszter
gami keresztesek konventjében rendelte letenni. Wenzel I. 167. 168.
Más példák u. o. 260. és Knauz : Monumenta I. 298. 299.
4) Fejér VIII. 4. 526.; és 1341-ben valaki a jászói konvent előtt kötelezi magát egy okmányt a sárosi kolostorban letéteményezni. Ham- vay levélt. Múzeum.
rattal megállapított őrizet alól a letéteményezett okmányt egymás tudta uélkül ki nem veszik, de viszont, lux arra vala
melyiknek közűlök szüksége lesz, hozzájárulását annak kivéte
léhez a másik fél nem tagadja meg, az ez ellen vétő nyomban hatalombajban elbukottnak (in succubitu duelli facti potentia- lis convictus)J) vagy pedig más ily szerződés értelmében a hitszegés bűntettével terheltnek2) fogván tekintetni.
De megtörténhetett, még pedig igen gyakran, hogy az okiratok, melyekre valaki jogai érvényesítése végett szőrűit, idegen magánkézben voltak, akár mert ennek őrizetébe adat
tak, akár mert,az, mint legidősebb testvér, a közös érdekű családi okmányok hivatott őrzője volt,3) akár pedig, mivel a jogelőd azokat a jogutódnak nem adta át, vagy csupán tör
ténetes okoknál fogva, sőt néha határozottan jogellenes alapon is.
Őrizetül átvett okmányokat a letéteményezőnek vagy jogutódjának felkérésére kiadni kellett. A hiteles helyet, mely azt megtagadta, királyi parancscsal megintették, minek ha nem engedett, vonakodása okai előadására a királyi curiába idézték és ott határoztak azok kiszolgáltatása iránt. H a ez utóbbi azért ütközött nehézségbe, mivel az őrzött okmányok
hoz való jog kétséges volt, akkor a hiteles helyet utasították, hogy azokat egyik tagja által a királyi curiába kü ldje,4) vagy pedig lepecsételt tartályban szolgáltassa a felek kezéhez, kik azokat a tartály pecsétje sértetlenségének megóvása mellett, a bíróságnak bemutatván, a biró Ítéletéhez képest az őket meg
illető okmányok birtokába jussanak.B) Ennek költségeit az J) Károlyi Oklevélt. II. 518.
2) Hazai Okmányt. I. 310. 311.
3) »Quas et quae (scil. litteras et litteralia instrumenta) inter filios, seu fratres, major natu conservare semper sólet,« mond Verbőczy I. R. 42. czim. és v. ö. még II. Rész 34. czim. És 1466-ban egy ország
bírói ítéletben mondatik, hogy bizonyos okmányokat »eo, quod ipsi exponentes maiores aetate dictis N. N. ad conservandum tradere et assignare debeant. Ország, levélt. 16,372. sz.
4) Zichy III. 323.
5) Ez iránt hosszas per 1360-ban Bebek István országbíró előtt, ki az ilykép felmutatott okmányokra nézve itéli, hogy azokat ismét egy tar
tályban, mely az országbíró pecsétjével van lepecsételve, vigyék vissza a
érdekeltek tartoztak viselni, miért is midőn egy Ízben az ily káptalani kiküldetés költségeit megtéríteni vonakodtak, viszont a káptalan azon okmányoknak újból őrizet végett átvételét m egtagadta.x)
Ha magán egyén az őrizetére bizott, vagy pedig birto
kába került idegen okiratokat az ezekre jogot biró egyénnek felszólítására kiadni vonakodott, katalmaskodást követett e l,2) és ellenében, mint egyéb batalmaskodási esetekben, inquisitio alapján lehetett eljárni. A X lV - ik század közepétől fogva szo
kásban volt az okmány jogtalan letartóztatóját királyi ember által, hiteles bizonyság jelenlétében, királyi szóval is megintetni, és ha ennek sem engedne, megidéztetni, mit gyakran inquisitio előzött m eg.3) És az 1481. 15. torvényczikk még különösen biztosítja azt, ki az adományos iktatásának ellenmondott, de ellenmondását igazolni alkalmas okmányai idegen kézben vol
tak, hogy ha ő ezt a körülményt egy félévvel az ellenmondók
nak e törvény által engedett egy évi haladék lefolyása előtt a királynak előadja, ez az okmányok birtokosát ezek kiadására, illetőleg felmutatására minden megengedett eszközzel kény
szeríteni fogja. 4) .
Oly okmányokat azonban, melyekre, ha mások jogait érintették is, azok birtokosa is jogot formált, hogy ez kezéből káptalanhoz, mely a felperes részére azok párját adja, kinek kivánatára
azokat eredetiben felmutatni alperesek ezentúl kötelesek legyenek, vala
hányszor erre az egri káptalan útján fel fognak szólíttatni. Fejér IX.
3. 203— 211.
3) »Q,uod quia prefatus magister Ladislans de eorum laboribus et expensis in apportatione dictarum litterarum privilegialium ad mandá
tum Domini nostri Regis in curiam suam factis nullám satisfactionem impendere curasset, ob hoc ipsi in repositum Ecclesiae ipsorum dictum privilégium nullatenus recipere et habere vellent,« irja 1360. a bácsi káptalan. Zichy III. 323.
2) Azért irja Zsigmond király (Budae f. 4. pr. a. Dóm. Remin.), hogy valaki előtte panaszt emelt, hogy mások »universa eorum litteralia instrumenta super juribus ipsorum possessionariis confecta eosdem com- muniter concernentia erga se conservarent« és kiadni nem akarják »po- tentia mediante.« Békásy levélt. Múzeum. Egy másik példát 1467-bol.
Orsz. levélt. 16,526. sz.
s) Lásd ennek példáját Hazai (Dessewffy) Oklevélt. 361 — 365.
4) De donationibus jurium possessionariorum etc.
kiadjon, kötelesség nem létezett, hanem őt csak arra lehetett szorítani, hogy azokat per esetén felmutassa és hogy rólok hi
teles átiratokat adjon. íg y határozza meg Yerbőczy is a II. Rész 42. czimében x) a fiúk kötelességét a leányokkal szemben, a mindkét ágra szóló birtokokra vonatkozó okmányok tekintetében. Sőt erre nem ritkán szerződésileg is kötelezték magokat, mit különösen osztály, birtokcsere, peregyesség alkalmával volt szokás m egállapítani.2) Különben e nélkül is lehetett a közös érdekű okmányok felmutatására azok birtoko
sát megidézni, a mi, legalább Zsigmond óta, ha ő a királyi curia színhelyén jelen volt, szemben való idézés 8), különben pedig rendes perbehivás utján történt, többszöri ismétlés ese
tében három megyebeli vásáron való kikiáltással (trinaforensis proclam atio)4), majd pedig, ez intézmény megszűnése után, az u. n. insinuatió-val kapcsolatban.
A biróság ilyenkor megvizsgálta, vájjon az okmány a fel
kérőt valóban megilleti-e, és ha igen, neki arról hiteles átiratot adott.5) H a azonban az idézett tagadta, hogy a kívánt okmá
nyok birtokában vaunak, vagy a mennyiben azok őrizetére voltak bízva, elveszésüket állította, magát az okmányeltitkolás gyanúja alól tisztázni tartozott; teher, melyet az esetben, ha édes testvérek vagy osztatlan fiutódok voltak kötelesek a nő
ágnak az ezzel közös okmányokat felmutatni, mindig csak a legidősebb, mint az okmányok hivatott őrzője, tartozott viselni.6) A z esküt itt is, mint egyéb hatalmaskodási perekben, a felperes
felmutatta inquisitiók számához, vagy pedig a per folyamában elrendelt közös inquisitio eredményéhez mérték. A lapúi itt is a homagium szolgált. Csak hogy, mint azt a II. Rész 34. czime
’) Quod litteralia instrumenta fráter natu major conservare debeat.
2) Egy 1341. osztály végén például áll, hogy : »Universa muni- menta et instrumenta super praedicta possessione Sópatak habita ipsi Jacobo et fratribus suis főre communia et instanti necessitate eadem pro ipso Jacobo et fratribus suis, sicut pro se ipsis exhibere tenentur.«
Anjouk. Okmányt. IV. 107 — 109. Egyéb példák: K n au z: Cod. dipl.
Eccl. Prím. Strig. I. 80. Zichy II. 305. 306. Hazai V. 145.
3) Ennek egy példája Fejér X. 8. 477.
*) Fejér X . 6. 763— 767. és X . 1. 707. 708.
E) Hazai II. 353. 354.
c) Hármaskönyv II. Kész. 34. czim.
T Á R S A I ) . É R T E K . V I I I . K Ö T . 5 . S Z . 3
is tanítja, a teljes erejű vagyis az ötven nemessel leteendő eskü követelése kevesebb előfeltételtől függött. Már egy vagy két inquisitióról szóló levél felmutatása vagy pedig közgyűlési inquisitio J) arra elegendő v o lt; sőt a puszta vád ellen is már félértékü vagyis huszonötöd magával leteendő esküt követeltek Yerbőczy korában, mig régebben kisebb értékű esküvel is beelégedtek.2) És a levelek tárgyában letett eskü azon eskük közé tartozik, melyeknél az eskütársak nemesi minőségére különös súlyt helyeztek, miért is a hiteles helynek tudósító levelébe az eskütársakat, mint birtokos nemeseket, névszerint be kellett foglalni.3) A z eskü sikeres letevése alperest a további felelősség terhe alól felmentette, ellenben, ha azzal elbukott, reá a szavatosság terhe hárult mindazon birtokjogok tekinte
tében, a melyekre vonatkozó levelekről esküt tenni nem tudott. *)