Vázsony esetében láthattuk, hogy a két kinevezett hadnagy és egyben birtokos közötti személyes ellentét m ajdnem végveszélybe sodorta az 1550-es évek végén, 1560-as évek ele
jén a Balaton-felvidéket és Zala vármegyét védelmező kicsiny, ám stratégiailag fontos erős
séget. Hegyesd oszm án megszállását követően ezért - gyors segélyként - a győri Obrist rendelt ide erősítést. Más, az oszm án sereg előretörése által veszélyeztetett, illetve ostrom ra készülő erősségbe is igyekezett az uralkodó vagy a főparancsnok erősítést küldeni. Ilyen esetekben a beérkező had parancsnokai között szintén konfliktushelyzet alakult/alakul
68 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 142. 1561 Expedit (Exp.) No. 50. fol. 27r.
69 Uo. No. 18. 35r.
70 Uo. No. 19. 35r.
71 Uo. No. 64. 38r.
72 StA KA Bestallungen 99/1561; Pálffy 1999. 63-64., 125-126., 232.
73 Veress D. 1983. 84-86.
74 Komámmy 1907. 406.
hato tt ki annak tekintetében, kié legyen a hadak feletti parancsnokság. Eger példáján ke
resztül ezekbe is betekintést nyerhetünk.
Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének köszönhetően m a Magyarországon a leg
ism ertebb 16. századi esemény Eger 1552. évi ostroma. Műve egyik központi figurájának D obó Istvánt (Bornemissza Gergely és Czeczey Éva mellett) állította. D e milyen szerepet játszott valójában D obó Eger életében és az ostrom ban?
Az egri püspök birtokában lévő vár, a város és a tartom ány feletti fennhatóságot 1542- ben Ferdinánd király Perényi Péternek engedte át, majd annak fogságba vetését követően csaknem hat esztendőnek kellett eltelnie, mire lem ondott az így szerzett jószágáról. Az uralkodó azonban ezután nem kívánta kiengedni a kezéből a Felső-Magyarország keleti fe
lének védelme és az Erdélybe, valamint az Alföldre vezető utak ellenőrzése szempontjából stratégiai fontosságú helyet, ezért 1548. decem ber 20-i dátummal szerződést kötött a zág
rábi püspökségből áthelyezett új egri püspökkel, Oláh Miklóssal. Érdem es az iratnak a ka
tonai szervezetre és a püspökség jövedelmeire vonatkozó részeit szó szerint idézni: „az említett Miklós püspökkel m egállapodtunk és m egegyeztünk abban, hogy a vár két p orko
lábja, akik közül az egyik az udvarbírói feladatokat is ellátja, az egri [püspök] hatalm a alá lesznek rendelve, és az alulírott lovasokkal és gyalogosokkal együtt, akik alájuk tartoznak, a m ondott püspöknek kell m egesküdniük a szokásos m ódon, hogy m egőrzik és megvédik az egri várat. A püspöknek teendő eskün túlm enően nekünk is m eg kell esküdniük, hogy ab
ban az esetben, ha a püspök meghalna, a várat m inden tartozékával együtt a Mi Felségünk számára hűségesen m egőrzik és helyreállítják. Az egri püspökség bármilyen néven nevezett valamennyi javait és tartozékait a püspök udvarbírója az ő nevében teljhatalommal kezelje és írja össze, hogy tudom ása legyen m inden jövedelemről és kiadásról, és m indenről helyes számadást vezethessen. A püspökség jövedelmeit nyugodalmasabb idők elérkeztéig, le
számítva az éves fizetéseket és udvarbíró, a porkoláb, a viceporkolábok, az ellenjegyző, a pék, a kulcsár és a szakácsok asztala számára m egőrzött összeget, a püspök a számtartó révén ossza három egyenlő részre. Az első részt a püspök tartsa m eg magának a saját és háznépe ellátására; a m ásodik részt a püspök az udvarbírója és az ellenjegyző révén fordít
sa a tem plom , a házak és a vár védműveinek helyreállítására; ők ketten kötelesek számadást vezetni m indarról, amit ezekre a helyreállításokra felvettek és elköltöttek, és kellő időben
ben pedig, ha az egri vár ostrom alá kerülne, vagy legalábbis az ostrom veszélye fenyegetne, idejében gondoskodni akarunk róla, hogy nagyobb helyőrséget helyezzünk el a várban, és
így megfelelően gondoskodjunk róla. H asonlóképpen ágyúkat, ágyúgolyókat és lő p o rt is kellő mennyiségben adni fogunk a várnak, m ind m ost, m ind nagyobb szükséghelyzet ese
tén. Továbbá, mivel a lázadók m ár három éve olyannyira megátalkodottá váltak m eggon
dolatlanságukban, hogy erőszakkal rátették a kezüket a m ondott püspökség tizedeinek és egyéb jövedelmeinek kivetésére és behajtására, és a fent m ondott lovasok a behajtásukhoz nem elegendőek, Mi, m iután királyi hivatalunknál fogva egyébként is kötelességünk lenne, több népet fogunk biztosítani és küldeni, akiknek az oltalma alatt, illetve a generális, illetve feljebbvaló kapitányaink segítségével a püspökség tizedét és jövedelmeit teljesen be lehet hajtani és m eg lehet szerezni.”75
A szerződésben említett két porkolábnak az uralkodó D obó Istvánt és Zay Ferencet ne
vezte ki, amit Oláh 1549 januárjában maga is megerősített, azaz m indkét személynek adott porkolábi utasítást.76 A szerződés különbséget tett a két tisztségviselő között feladataikat, jogaikat és kötelességüket tekintve. E nnek megfelelően D obó egyben a várnép és a tarto
mány udvarbírója, azaz a gazdasági irányításért felelős tiszttartója volt.77 A számára kiállított utasításban pedig a következő megnevezés szerepelt: castellanus et provisor seu praefectus, azaz porkoláb és udvarbíró, avagy prefektus.78 A prefektus elnevezés ez esetben nem tisztséget jelentett, hanem a két jogkör összefoglaló elnevezésére használták elöljáró értelemben.
D o b ó ra és Zayra, majd az utóbbit váltó Mekcsei Istvánra (és utódaikra is) az uralkodó nem csupán a várnépi had irányítását bízta, m int porkolábokra, hanem egyben az odaren
delt mezei hadak vezetését is. Amelynek létszáma a szerződés értelmében 100 lovast és 150 gyalogost kellett, hogy kitegyen. Úgy tűnik azonban, hogy ezt az 500 főt számláló ha
dat nem sikerült kiállítani, hiszen egy 1550 decemberére datált irat szerint ekkor Egerben 200 lovas és ugyanennyi gyalogos, valamint 50 sáncásó (Schan%knechí) szolgált.79
M indez azt jelenti, hogy D obó és Zay, majd Mekcsei az Egerbe rendelt mezei hadak hadnagyai is voltak, a főséget, azaz a főhadnagyságot pedig az udvarbíróságot is betöltő személy viselte, m int D obó, Bornemisza Gergely vagy Zárkándi Pál. A több hadnagyság
ból álló mezei had esetében ugyanis a teljes sereg vezetésével egy főhadnagyot, majd a 16.
század végétől egyre gyakrabban egy főkapitányt/főhadnagyot neveztek ki. Ezekkel az al
kalmankénti megbízatásokkal különböztették m eg a kinevezetteket az alájuk rendelt egyes gyalogos és lovas kontingensek hadnagyaitól. Ez azt is jelentette, hogy a főhadnagyi tiszt
ség mellett m ég a had egyik hadnagyságát is bírták, m int ahogyan ez Kerecsényi László lo
vasságának 1564. májusi m ustrájából is kiderül.80 E bben az esetben is erről van szó. Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár viadaljáról való ének históriája című m űvében m aga is főhad
nagynak nevezi D o b ó t, illetve Mekcseit: „főhadnagy vitéz D o b ó István, néki társa vitéz Mecskei István” .81 Szintén Tinódi m űvéből tudjuk, hogy D o b ó egyik lovag hadnagya Vaj
75 Pray 1776. 216-218.
76 Kenyeres 2006. 53.
77 Erről l. Szatlóczki 2016. passim.
78 Kenyeres 2006. 52.
79 ÖStA KA AFA 1550-12-02.
80 Veress 1938. 378-381.
81 Tinódi Lantos Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének históriája. 440. strófa.
http://mek.oszk.hu/01100/01100/01100.htm#6, letöltés: 2018.01.18.
da János, m íg egyik gyalog hadnagya Z ádornik A m brus volt, ám a szerző további hat n e
vet is felsorolt, akik hadnagyként szolgáltak alatta.82
D obó tehát egyszerre állt a várnép (mint porkoláb és udvarbíró) és az odarendelt mezei had élén (mint főhadnagy). E z nem volt unikális jelenség, több más erősség (mint például Sziget vagy a m ár említett Gyula) esetében is előfordult a korszakban. A zt is m eg kell je
gyeznem m ég egyszer, hogy m ind a vártartom ány porkolábságában, m ind a mezei had egri (fő)hadnagyságában, vezetésében osztoznia kellett Zayjal, majd Mekcseivel. E z a fajta felelősségmegosztás azonban mégsem jelentett teljes autonómiát. Egyrészről a porkoláb és hadnagytárs m indenben köteles volt együttműködni az udvarbíróval, aki a tartom ány és a vár felett rendelkezve így mégiscsak valamilyen fokú főhatalmat nyert. A legjobban talán úgy lehetne leírni a helyzetet, hogy az erős együttműködési kényszer kialakította azokat a kereteket, amelyeken belül a vár és mezei hada el tudta látni a funkcióját.
Az 1552. évi ostrom m ég az alapfelálláshoz képest is sokkal bonyolultabb helyzetet eredményezett, mivel nem csak D obó és Mekcsei rendelkezett a király által kiállított mezei had felett Egerben. Erdély H absburg főség alá kerülését követően, majd az 1551. évi osz
m án hadjáratnak köszönhetően a vár stratégiai szerepe az addigiakhoz képest is felértéke
lődött. M ár az előbb említett esztendőben Erasm von Teufel is o tt állom ásozott felfoga
dott könnyűlovasaival.83 Miután pedig m ár 1552 áprilisában olyan hírek terjedtek, hogy az oszm ánok m eg kívánják támadni E gert,84 ezért az uralkodó — a szerződésben vállaltak sze
rint — folyamatosan az erősségnél álló had megerősítésén dolgozott, oda újabb és újabb csapatokat rendelve. Tudjuk, hogy Egerbe az ostrom megkezdése előtt Gersei Pethő G ás
pár, Zoltay István, Figedy János és Bornem issza Gergely vezetésével újabb, a király által küldött hadak érkeztek.85 Tinódi m űvéből az is kiderül, hogy a négy említett személy szin
tén főhadnagyságot bírt.86 Ez tehát azt jelenti, hogy D obó az ostrom során öt másik társá
hoz hasonló tisztséget töltött be, és csak egyvalami emelte ki közülük, ugyanaz, m int ami Mekcseitől is m egkülönböztette. Jelesül az, hogy egy személyben m ég a vár porkolábja és udvarbírája is volt. E zt a mai szemmel különleges állapotot a magyarországi ügyeket irányí
tó Miksa főherceg egy 1552. június 17-én küldött utasításában igen világosan körül is írta.
Eszerint az újonnan felfogadandó 500 magyar gyalognak Eger városába kellett mennie.
Am ennyiben azonban a porkoláb, azaz D o b ó azt kéri, akkor a várban, ez esetben a vár pa- lánkjában is rendelkezésre álljanak és engedelmeskedjenek. Em ellett Teufelnek m eg kellett parancsolnia a m ár Egerben lévő lovasoknak és gyalogosoknak is, hogy ostrom esetén a várban is szolgáljanak, és szót fogadjanak a porkolábnak, azaz segítsék a védelm ét.87 Ez tehát azt jelenti, hogy csak az oszm án had támadása esetén vonulhattak a várba az újonnan érkezett mezei hadak és akkor is D obó utasításainak kellett eleget tenniük. Szeretném azonban újra hangsúlyozni, hogy ez az alárendelés csak és kizárólag a segítségkérésre, azaz ostrom idejére volt érvényes, és semmi más területre, így a hadnagyságok közvetlen irányí
82 Uo. 500. és 550. strófa.
83 ÖStA KA AFA 1551-08-02; ÖStA KA AFA 1551-11-03; ÖStA KA AFA 1551-11-06; ÖStA KA AFA 1551-11-15; Hatvani 1858. 266-267.
84 ÖStA KA AFA 1552-04-22.
85 Sugár 1991. 43.; Istvánjfy 2003. 207.
86 Tinódi 2018. 545. és 550. strófa.
87 ÖStA KA AFA 1552-06-44.
tására vagy a katonák felfogadására, zsoldjuk kifizetésére nem terjedt ki. D obó tehát kér
hette a segítséget, utasíthatta őket, de lényegében csak az együttm űködésükre számíthatott, mivel nem voltak sem az egri vár mezei hadának a részei, sem D obó közvetlen alárendelt
jei. Talán ennek köszönhető, hogy m íg a D obó család megbízásából Csabai Mátyás által írt és W ittenbergben 1556-ban megjelent Encomium arcis Agriae című hősköltem ény központi figurája D o b ó István, addig a másfél évtizeddel később, 1571-ben Christian Schesaeus er
délyi szász hum anista által megjelentett Ruinae Pannonicae című költeményben, amely T inó
di műve alapján készült, m ár csak egyike az egri vitézeknek, nem övezi akkora dicsfény.88 Ö sszeg zés
Összegezve két fontos megállapítást tehetünk. Egyrészt azt, hogy a 16. században a ka
tonai rangok, illetve alá- és fölérendeltségi viszonyok pontos meghatározásának a hiánya komoly problém ákat okozott, akár súlyos kudarcok előidézőjévé is válhatott. Pest 1542.
évi ostrom ánál láthattuk, hogy az uralkodók távolmaradása m iatt az egész, egyébként je
lentős létszámú keresztény had valódi vezér nélkül maradt. Nádasdi és Pallavicini vitájában m ár két „külön világ” csapott össze. Előbbi nádorként - jogosan - a teljes magyar hadügy igazgatása felett kívánt diszponálni. Em ellett instrukciójában világosan az szerepelt, hogy az Obrist-Feldmarschall alá van rendelve akaratának. Ezzel szemben Pallavicini, mivel hadát az osztrák rendek segélyén fogadták fel, ennek nem akart engedelmeskedni, m ég az ural
kodó ez irányú utasítására sem, vagy csak igen kelletlenül. Egy „vezetési szinttel” lejjebb m ár az okozott komoly problémát, ha a vár birtokosának és az odarendelt had hadnagyának a személye nem egyezett meg. Csesznek példája erre újabb bizonyíték. A vázsonykői H o r
váth családon belüli vitákat egyszerűen katalizálta, hogy m ind Gáspár, mind Péter egyszerre volt birtokosa a várnak és az odarendelt had egyik hadnagya. A kettejük közötti hatásköri konfliktusokat átszőtte a személyes ellentét. D o b ó t az utókor - saját családja hathatós propagandájának is köszönhetően - az egri védők egyszemélyi parancsnokaként, hősként, a védelem legfőbb irányítójaként ünnepli. Ő t azonban az emelte ki a hasonló tisztséget b e
töltő parancsnokok közül, hogy egyben a vár és a tartom ány prefektusa volt. D öntéseiben és cselekedeteiben ugyanúgy együttm űködésre kényszerült, m int a többi említett személy.
A másik fontos megállapítás, amit tehetünk az, hogy a mai, piramisszerűen felépülő hadseregvezetéssel és irányítással szemben a 16. századi hadseregek számtalan kicsiny had összességéből álltak, amelyek együttműködése attól függött, hogy a felfogadó a felfoga
dottjainak adott instrukcióban, illetve rendtartásában mit szabott meg: kinek a parancsát teljesítsék, kire hallgassanak. E zért is fordulhatott elő, hogy például Pest 1542. évi ostro
m ának alkalmával a haditanácskozáson mindegyik hadnagy megjelent, akit saját utasítással a király vagy valamelyik tartom ány rendjei elküldtek hadakozni. E rre a szinte m ár kaotikus állapotra jelent majd megoldást, hogy a 17. század harmincas éveiben a H absburg Biroda
lom hadvezetése lépésről lépésre „államosítja” a hadállítást és -szervezést.
88 Hóvári 1987. 22.