1. Midőn már ily pusztán hadnák szigeteket, Fölgyújtván mind környül s benne is tüzeket, Oltalmátúl fosztván szép erősségeket,
Láng elemésztené benn épöleteket, Oly nagy ropogással vesztvén mindeneket, 2. Theagenes s Cnemon harcról kiszaladván
Lőnek egy bizonyos bokorban, hallgatván, És nagy rémöléssel az étszakát várván, Nem látják az égést, mígnem Nap nyugován
Verőfény elvésze, s taz tetszék habozván.
3. Az nagy fényességet oly igen csudálják, Az szokatlan égést, szörnyűséget látják, Csak lassan kullognak, minthogy nem biztatják Magokat, s tolvajok elmentél sem tudják;
Ha hol mi zaj volna, er6sen hallgatják.
2036 harczroliky [a k s-b61 javítva, eredetileg: harczrolis] szaladuan [értelem] 2040 [a tetzek latzekból javítva] 2045 halgiattiak [értelem]
4. Nézvén, hogy az egész sziget mind csöppig ég, Szegín Theagenes megrémül, s hal, mint jég, Gondolja, szerelmét érte Uizt61 már vég, Elszabadultában mert nincsen reménség, 2050 Magát verni kezdé, fojtván keserűség.
5. Búában szaggatja az haját és állát, Fojtogatja magát, kiáltja halálát, Keserves lölkének siratja óráját,
Könyv-zokogás között alég szólja szavát,
2055 Ekképpen átkozza siralmasan dolgát:
6. Isten légyen hozzád, világi életem, Ezt többé haláltól immáron nem mentem, Minden er6m t6Iem elszakasztom, vetem!
Veszély, jöjj hamarébb ugyan most érettem, 2060 Engem vígy mindjárt el, és nem mást helettem!
7. Minden reménségem mert megfogyatkozott, Létem boldogtalan, órám is átkozott, Gonosz napon anyám méhébe zárkózott Minden boldogságom veszett, csalatkozott, 2065 Istennek haragja reám bocsátkozott.
8. Szegény Theagenes, no immár most vesztél, Szép Charicliától oly nagy messze estél,
Tűzt61 emésztetett, s te addiglan késtél, Hogy az 6 torjára ugyan nem érkeztél, 2070 Meghalj, mert érette, tudod, verétkeztél.
9. Megbolondultál volt, hogy harcról futottál, És mindjárt érette ott föl nem áldoztál.
S6t, mint bátortalan, még úgyan elbújtál, Kerülted az halált; lásd, mire jutottál!
2075 Magadnak hóhérja lehess, várakoztál.
10. Csak kedvedért vala életre vágyásom, De nem halál el6tt volt bizony futásom, Elhidd, Chariclia, én szerelmes társom, Hanem hogy éretted légyen maradásom,
2080 De nem lész kívöled immár múlatásom.
2047 [a szegin szegenb61 javítva] 2050 foytuan [az y és at a javítva; D: föstvén, szerinte az s r-b61 javítva, az e javítva] 2060 helettem [ah javítva] 2063 szarkozoth [a 'szárkozott' átírás is lehetséges, de az-s alak a valószínűbb, vö. 310]
31.
11.
ó,
hogy nem halhattál karjai közt annak, Ki csak egyedöl tart f6 boldogságának!Nem látta keserves múltát mátkájának Árva Theagenes szép Charicliának, 208S Melyet iszonyú tűz elfoglal prédának.
12.
ó,
te dühösséges, iszonyú feneség!Mért nem volt el6tted böcsben ez oly szépség?
Nem szántad-é aztot, melybe minden épség Egy csomóban fénlett és angyali képség?
2090
ó,
gonosz szerencse, ó, nagy kegyetlenség!13. Nem lehetett néki csöndesz kimúlása, Szerelmes társához búcsúzó szólása, Aminthogy mindenkor vala kívánása.
Jaj, kegyetlen tűz 16n oka és romlása, 2095 Szövétnekek helett sebes tűz lánglása!
14. Annyira elfogytál s elvesztél mindenben, Tudom, hogy ízecskéd sem maradt épségben, Megfulladtál s égtél nagy hirtelenségben, Por-hamuá lettél oly nagy szörnyűségben,
2100 S6t talám hamud is elveszett szélvészben.
15. Ó, te útálatos, halhatatlan halál,
Ki minden kéncsemt61 ekképpen megfosztál, Édes életemt61, lölkömt61 prédáltál,
Lész-é még valaha, hogy aki bosszút áll 2105 Azért, hogy bűntelen mindkett6nket nyomtál?
16. Hol vadtok valyon ti, kegyetlen istenek, Nincs irgalmassága azkiknek szívöknek, Kik is oly rontói én szegén fejemnek, Szép mézes csókimnak, kedves esetemnek, 2110 Gyilkosi, öl6i hűséges egyemnek?
17. Mit késel de halál, hogy nem jössz ezennel?
Avagy, ti istenek, mit múlattok evvel!
Hozzá, kemény Pluto, hol vagy? Mondok: Jöjj el Te is, ageb Charon, hajódat készítsd el,
2115 Menjünk Lethe vizén hamar, sietséggel!
2086 fenessegh [átírható 'fényesség'-nek is, a német szöveg nem igazít el] 2088 szantada [értelem] 2096 fogital s <ves> el vesztet 2101 [a másoló átszámozása:] vtalatos(2) [az l t-b6l javítva] halhatatlan( 1) [mind a 'hallhatatlan', mind a 'halhatatlan' átírás elképzelhet6, a német (0 du grewlicher und unaus[s]prechli-cher grimmer todt) inkább az utóbbit valószínűsíti és a sorrendcsere ellen szól; a 'haláltalan halál': toposz]
2108 kikis [a 2. i j-b61 javítva]
18. Ne félj, Chariclia, én édes szerelmem, Mert majd Theagenest, ím, temelléd viszem, Ez éltet6 eget tovább is nem veszem, S6t bánom, eddig is hogy éltemet teszem,
2120 Nézd, mint ölöm magam és mit cselekeszem!
19. Ezt mondván, szabláját hiveléb61 rántá, Azt Cnemon ragadván, 6magát taszítá.
Monda: Mit bolondozsz? Más is azt siratta, Azki élt és víg volt, vagy azt ohajtotta?
2125 Bolondság ért-é rád, fejedet mi fúrta?
20. Mit akarsz mívelni? Keseregsz vagy miért?
Mi nyavalyád vagyon és tégedet mi sért?
Ha vagyon gyötrelmed szép Charicliaért, A' bizon meg nem holt, s ezt néked hitömért 2130 Fogadom, s biztatván, jó emberségemért.
21. Monda Theagenes: Mit játsztatsz mód nékül, Minem bolond vagyok, hogy szólsz ily gyermekül, Látom, hogy az ttlz ég mindenött vég nékül, Ki Charicliát is nem hadta anékül,
2135 Hanem lölke, teste hamuá lett széntúl.
22. Cnemon esküvéssel kezdé meg biztatni, Szapora beszéddel feddeni, inteni, A nagy röjtött liknak titkát jelenteni, És hogy nem kellene túzt61 ott félteni, 2140 Végre Theagenes foga lassan térni,
23. És valamennyire magához hogy juta, Szívét keserűség kevéssé tágíta, Ilyen szót Cnemonnal, társával indíta:
Látod-é, a halál, mely t61em most futa, 2145 Kihez soha közelb nem voltam, alítja.
24. De ha immár elmúlt boltom, menjünk haza, Gyersze, evezzünk mi a szigetbe vissza, Tudom, hogy mind elment prédálóknak gaza, Csak magunk maradtunk, ide béállhatssza 2150 Az kicsin hajóban, s menjünk el, gyer, nosza,
2121 szablaiat [az sz z-b61 javítva] 2132 ily [javítva] giermekeol [rím] 2134 annekeol [rfm) 2135 leolkeo [értelem) szenteol [rím]
25. Mert úgy tetszik vala, látnám Charicliát.
~em tudja, hogy majdan nagyobb nyavalyáját Ujabb sebbel veszi csúf szerencse kínját,
~ert rá jövendölte fülesbagoly búját,
2155 Ugyan-úgy vezeti hajócska kormányát.
26. És noha az nagy szél mind ellene fual, De 6 annál inkább erólködik, s avval Nem gondol, hogy az hab kicsapdos árjával, Csak alégság várja, hogy jutna társával
2160 Az partra, Cnemonnal, igaz barátjával.
27. Azonban szárazra kiverekedének, Izzadva, fáradva szigetben érének, De ott mindent hamvvá változtat Jelének, Kin szegények húsok, igen ijedének,
2165 Hadnagy házhelére ezalatt érének.
28. Semmit nem láthatnak többet a kllfalnál, Köröl minden füstbe ment, de az veszteg áll, Többit mind béfedte az szél rút hamuval, Keresik keményen, ha mi maradékkal
2170 Szenet gyújthatnának s lennének világgal.
29. Nagy kereséssel de nádakat szedének,
Amelyből fáklyákat hamarján szerzének, Meggyójták és félve röjtökhöz érének, Belébocsátkozván lassan bémenének,
2175 Cnemon elöl siet, mint tudója helnek.
30. Egy kevéssé beljebb Cnemon hogy ment vala,
~agy hertelenséggel csak nékijajdula:
0, istenek, valyon ez mi dolog, jajla, Test fekszik itt bizony, s Jött kinek halála,
2180 Ó, bizony ez, úgymond, a szép Chariclia.
31. Elveté az fáklyát földre ijedtében, Megtelék a szeme könyvvel keservében, Theagenes elhal nagy rémölésében, Az holttestre esék mert epeségében,
2185 Mint egy guttaütött, nincs érzés testében.
2171 [a de beszúrva] 2172 hamaryan [az y javítva]
32. Kevéssé eszéhez hogy kezde érkezni, Elholt, hideg vére erekben férkezni, Ómagához térvén könyve serkedezni, Mint nagy mély álomból így fölébredezni, 2190 Szája tátogatva nagy lassan szelezni.
33. Szava is megrekedt, csak bú könyve árad Patakkal, a szeme unhatatlan fárad, Elméje őrlődik, mint b6 liszttel garad, Minden teste reszket és a lölke szárad,
2195 Csak néz, mint egy bolond s ki pusztákon marad.
34. Cnemon hogy ez dolgot és keservet látja, Theagenes kardját nagy lassan kirántja, Azt magához vévén kifut, eldugantja, Sok nádat keresvén egybehordogatja, 2200 Mert kevés világuk a szél oltogatja.
35. Immár Theagenes benn csak maga lévén, Sok súró könyveket a holttesten tévén, Az okosság lassan-lassan helybe térvén, Fogait búában öszvefeni, vervén,
2205 S ily keserves szókat Jón magától kezdvén:
36. Ó, eltúrhetetlen, keserves fájdalom, Ó, az én szívemben ölő aggodalom, Ó, iszonyú romlás és nagy búsodalom, Lészen-é valaha ebból tágodalom
2210 Avagy egyszer vége? Lész-é nyugodalom?
37. Ó, ti mély pokolban lakozó istenek, Néktek én kínaim elegek ha lesznek?
Ennyi epeségi, romlási szívemnek, Sót az halálnál is iszonyatosb igyek
Z215 Mikor szűnnek már meg, s érnek-é jobb egek?
38. Szerelmes, nevelte hazám elhagyása, Abból én fejemnek árva bujdosása, Iszonyú tengerben félő hajózása, Sót abban morhámnak veszése, hagyása,
2220 Ezer szerencse közt éltem maradása;
2188 serkedezny [az n javítva] 2190 szelezny [az javítva] 2193 órleodik [az o javítva] 2196 keseruet [az et javítva] 2200 uilaguk [az uk olvasata bizonytalan) 2201 Theagenes [kiszakadva; D: ben) chak 2202 keoniue[olvashatatlan]eth [értelem, szótagszám; D: keoniueketh) 2208 busudalom [értelem)
3 ~.
39. Partot alég érvén sebekben esésem, Iszonyú tolvajok kezében kelésem, Azután rabságra 16n elvitetésem, Másnak adják mátkám, az is én túrésem, 2225 Tömlöcben, sok kínban, búban heverésem;
40. S6t mind semmi volna, valamit még tűrtem,
De ímhol, istenek, azmit nem reméltem,
~6t holtomot kinél el6bb bizony véltem, Edes Charicliám, nézzétek, el6ttem 2230 Halva fekszik, veszék, jaj, amire értem!
41. Ki hitván latornak keze által holtál, Melyre érdemtelen, látja Isten, voltál, Tudom, tisztaságért világból kimúltál, Inkább megölettél, hogysem kedvet osztál, 2235 Mert igazságodban Isten után bíztál.
42. Énnékem tartottad te jámborságodat, De jaj, nem érhetéd a' boldog napomat, Amelyben szedhettem volna virágomat, Nagy soká óhajtott jó boldogságomat, 2240 Mint szép Venus Marssal, áldottan ágyamat.
43. Az nemcsak hogy elmúlt, s6t sohasem lészen, Mai nap örömem bennem véget vészen, Lachesis engemet majd megfojt, mert készen Vár, és szörnyű nagy kín a halálba tészen, 2245 Meglátom, poklokban hetem !ész mely részen.
44.
ó,
te édes-kedves szép gyönyör6ségem, Ó, te kellemetes, kell6 kedvességem, Minden nádméz felett édesb ízességem, Világ kegyesi közt szebb szerelmességem, 2250 Semmi élet nincsen benned, én hívségem?45. Bár csak egy szót szólnál te szegín szolgádhoz, Egyszer felelhetne O' is asszonyához,
Csak egyszer vonna még édesden magához, Adhatnám lölkömöt szerelmem szájához, 2255 Mi haszna, ha elholt, mi bút szólok ahhoz?
2221 Partoth [a 2. t javítva] 2227 Jsten<e>ek 2230 Jai veszek á[vagy a' beszúrva; metszet] mire [az r t-b61 javítva] 2237 er<t>hetéd 2239 boldogsagomoth [rím] 2247 ellemetes [értelem, vö. 4337; D: illemetes]
2248 ize(?)ssigem [rím, vö. 2276]
46. Rút fekete homály födte bé szemedet, Nagy kemény hallgatás kötötte nyelvedet,
Dérlelő hidegség fagylalta szívedet, Megmerevétette lágy, puha testedet,
2260 Bédugta siketség hangos füleidet.
47. Engem boldogító szemffned hová lett, Melyet hitlen tolvaj bizony észben nem vett,
Midőn dihösképpen terajtad sebet tett, Mint a fene farkas, úgyan nem kímélett, 2265 Mert meg nem ölt volna, elhittem, tégedet.
48. De minek mondjalak avagy nevezzelek?
Mátkámnak híjalak s annak ismérjelek?
Te annak nem mondhatsz, feleségeljelek?
Azt inkább nem lehet: mert nem ismértelek, 2270 Noha sok sírással, csókokkal terhellek.
49. Keserüljön az ég az szép fényes Nappal, Szánjon a fejér Hold a sötét étszakkal, Vidám kies mező kedves virágokkal, Hegyek, völgyek, berkek kifolyó kutakkal, 2275 Szellő, víz, ttlz, halak elementomokkal !
50.
ó,
mégis egyetlen, édes ízességem, Ó, mindenek fölött jobb gyönyörőségem, Szívem tárházában röjtött kincsességem, Az én életemben éltető épségem, 2280 Sót rút halálban is vivő keménségem!51. Haddjárjon ezennel, ím, majd föláldozom Az enmagam testét az oltárra adom, Véremmel tetemed meghintem, áztatom,
Erőszakkal lölköm bel6lem ragadom,
2285 Itt az undok likban nevezetem hagyom.
52. Ez légyen síre már mindkettőnk testének, Ha volt rendelése istenek kedvének, Hírhedjék szerelmek ily két szeretőnek,
Kiknek halál vége hosszú keservének, 2290 Minthogy egyött ketten nem is élhetének.
2256 homali <foghta> feodte 2263 my<n>den [értelem) 2265 [a nem beszúrva] 2286 [a mar beszúrva]
53. Ezt oly nagy keserves jajgatva kiáltja, Azki megölnéje, azt nagy fenn szólítja, Ómagát immáron nem szánja, ohajtja, De senki nem valík, kardját kapdosgatja, 2295 Kit Cnemon ellopott, és ki nem vonhatja.
54. ~egesméré mindjárt Cnemon ravaszságát, Altallátta benne szánó barátságát,
Hogy kívánná éltét, féltvén társaságát.
De nem használsz! monda, háládatosságát 2300 Megmutatja szívem és hű igazságát.
55. S ha különben nem is, de ez k6oszlophoz Oda rontom fejem, s elmegyek Plutóhoz, Mert tudom, hogy jutok szép Charicliához, Az én szerelmemnek áldott asszonyához,
2305 Szívemnek-lölkömnek nagy boldogságához.
56. Ez sírás-zaj közben egy szózat hallaték, Kit61 Theagenes fennyen hívattaték, Szerelmes egyét61 mely hívás adaték, Theagenest61 is fülben kapattaték, 2310 És viszont ily válasz t61e rá adaték:
57. Ímhol, megyek s leszek ezennel tenálad, Látom, hogy nyugalmad e' kívöl nem kaphatd, Engem kívánsz látni, lölköd meg úgy nyughad, Ha én is meghalok; várj csak, nem maraszthatd 2315 Kérve is meg itten lölköm, mert kiszakad.
58. Azonban bélépék Cnemon a fáklyával, Siet odamenni oly nagy gyorsasággal, Chariclia szavát hallván bátorsággal Theagenest híja nevén hangossággal, 2320 Melyet hogy ismére, lén nagy vigas~ággal.
59. És az likban elholt Theagenest érvén,
Monda: De mit csinálsz, vagy mit vagy őrizvén?
Nem hallod-é az szót ide lengedezvén, Mely tégedet szólít, neveden nevezvén?
2325 Chariclia ám az, bels6bb részben ülvén.
2299 haladat<l>osssagath [így, t<l>osss javítva] 2318 [a batorsaggall batorsagbanb61 javítva]
60. Monda Theagenes: A lölke kerengve Hogy kiált énreám, hallom keseregve.
Bánja, hogy még élek, s nem megyek sietve Mindjárt őutána. De te vagy ész-vesztve, 2330 Mert elvíd fegyverem tőlem nem remélve.
61. Cnemon viszont felel: Nem a lölke beszél, Elhiggyed hitömre, hogy ő bizonnyal él, Nem szólna a lélek ily nyersen, azt hidd el, Nézzük meg a testet jobban s fordétsuk fel, 2335 Vegyük ki kétségünk ebből is ezennel.
62. Cnemon orcájához nyújtja a világot, Theagenes nézi, mint kór orvosságot, Reszket minden teste, tar nyomorúságot, Nem látja hát rajta azt a boldogságot, 2340 Mely Charicliában fémlett s pirosságot.
63. Oly igen forgatja, de meg sem isméri, Lassan-lassan épöl, megjódögél véri, De nyavalyás Cnemont majdan más hír éri, Véletlen szerencse új csapását méri, 2345 Ónékie lészen Thisbe miatt séri.
64. Fölkiálta azért nagy hangos torokkal,
Jaj, hogy veszék! mond.ja szakadozott szókkal, Bizony ez, lám, Thisbe! Ó hala kínokkal, Mi szerencse hozta, mely vész, romlásokkal 2350 Hogy itt esett holta nem remélt módokkal?
65. Ezt szólván a földre esék, elájula, Szegén Theagenes de lábra javula, Kap kétfelé, mint ki hab közé szorula, Örömest kész volna, de nem tehet rúla, 2355 Szánja jó barátját, s rajta elbúsula.
66. Kéri, ne hadná el ilyen igen magát, Tarné szerencsének ő sanyarúságát, Venné ki kétségét, ne késlelné dolgát, Vinné oda, ahol mondja Charicliát, 2360 Láthatná szemével szerelmes rokonát.
2334 feordechuk [értelem] 2346 [a kialta kialtisból javítva] 2347 [a másoló átszámozása, amely inkább ront a szövegen:] <Ame> jai(2) hogi(3) ueszek(4) mongia( 1) 2348 [a hala valószínGleg haltb61 javítva]
67. Bús Cnemon is lassan, magában még szólván, Felkele, mint veszett, úgyan tántorogván, Thiamus fegyverét a holttesten látván, Megisméré mindjárt, oly igen csudálván, 2365 S monda: Nem lehetek kedvedet szakasztván.
68. Az mellye közt hanem, ím, egy táblát látok,
~ézzök meg el6ször, az micsoda titok Es mi írás lehet: has~on-é vagy átok?
Monda Theagenes: En noha kiáltok, 2370 De nincs haszon benne! Ez-é barátságtok?
69. Ragadá a táblát Cnemon, indulának, Mondja, id6vel is abból tanulnának, Azonban röjtökben hogy beljebb jutának, Annak világától szemi újulának,
2375 Sietve egymáshoz érvén, így szólának:
70. Te vagy-é, én lölköm, szívem, Theagenes?
Örömöm, életem s az, kiért félelmes Mindenha én elmém; ki is vagy érdemes, Hogy haljak éretted bátran, mint szerelmes,
2380 Ó, mindenek felett énnékem kegyelmes,
71. Megnyert, hiszem, immár szívem, s lát én szemem!
Theagenes viszont mond: Édes szerelmem, Szemeimnek fénye, boldogságom s kincsem, Életem reménye! Jöszte ki, én lelkem, 2385 Áldott Charicliám, élj, én édes egyem!
72. Egymást megölelve nagy soká állának, Többet egyik fél is mert nem szólhatának, Örömökben végre 6k elájulának,
Csak kevés héja 16n, hogy meg nem halának, 2390 De Cnemon barátjok által tartatának.
73. Mert nagy hamar vermet hegyes karddal ása, Víz fakada belé, lőn Isten áldása,
Keze tenyerében Cnemontól kapása,
~ 6köt úgy öntözi, s 16n orrok vonyása,
2395 Ajult embereknek szokott orvoslása.
2374 uilaghatol [a második a beszúrva] 2379 mint [az n javítva] 2380 felet <t> <e> enekem 2389-2390 [a két sor a forrásban fel van cserélve, ezt a másoló a sorok elé írt számokkal javította] 2395 [az oruOJlasa oruos.rngab61 javítva]
74. Addig húzogatá-vonyogatá őket, Addig öntözgeté ott ő mindkettőket,
Megjöve elméjek, vér éré szívöket, Fölémedvén láták ő öleléseket,
2400 Mindjárt megszégyenlék cselekedéseket.
75. Monda Chariclia: Cnemon, jó barátunk, Gonoszra ne ítéld, hogy mi most így jártunk, Sem hogy ölelkezve tőled találtattunk, Mert bizony semmi nincs feslett akaratunk,
2405 Hanem mint vérségek hogy egyben akadtunk.
76. Alattomban Cnemon ezt neveti s monda:
Nékem mondjátok meg, mit érdemlett volna Az, kinek szerelmes, igen szép rokona Nem messzi 6t61e, s idegent csókolna,
2410 Máson esedezvén, kiföldit apolna?
77. Magam szégyenlettem, hogy úgy szorongattad, q1yan isméretlent amint súhajtottad,
Oledbe kapcsolván magadhoz kulcsoltad, Sirattad, jajgattad és úgy szánogattad,
2415 Hogy mondtam, mátkád él, ingyen sem hallottad.
78. Chariclia monda: Ezt nem dicsérhetem, Hogy idegent csókolt, meg nem engedhetem!
Monda Theagenes: Igaz, cselekedtem, Mert az én lölkömnek lölkének ismértem, 2420 Azt, azkit szeretek hogy elholtnak véltem.
79. Hogy penig héában és hasznotlan sírtam, Hála az Istennek, hogy ilyen mód jártam, Mert jó, hogy halálban lelkemet nem adtam, Melyet óhajtottam, kívántam és vártam, 2425 S csak te vagy f6 oka, hogy élve maradtam.
80. De valyon mint vala hát tenéked dolgod?
Könnyű mást csúfolnod, de hol bátorságod?
Az holtat ismérvén, mindjárt okosságod Elfogya, s elfuta nyelved-szólóságod,
2430 Elhagya tégedet minden fírfiságod!
2399 feol en:ieluen <eoketh> latak [értelem) 2405 akattunk [az u javítva] 2409 mezy [a zy javítva] 2416 ezt [javítva]
145
8 l. Fegyveredben lévén az holttól ijedtél, Csak szörnyen nem holtát, olyan igen féltél;
Valyon inkább mint lén az? S micsodát véltél, Hogy gyorsan izzadtál és verétékeztél?
2435 Nézd, mely vitézséget te akkor míveltél ! 82. Efféle tréfákat egymásnak szólának,
Hogy valamennyire búk eltágulának, Egymást így vádolván 6k múlatgatának, Noha elég sovány heten játszódának, 2440 Charicliától is ily szók származának:
83. Boldog az az ember ez árnyékvilágban, Ki Theagenesnek részes 6 csókjában, Akarnám bizonnyal tudnom egy summában, Kit lelt oly áldott jó ű szerencsájában, 2445 Hogy azkin kesergett szíve búsultában?
84. Mindjárt Theagenes maga mentségejért Monda: Thisbe vala, kinek szerelmejért Csalatkozott Cnemon hízelkedésejért, És az Demreneta holt mesterségejért, 2450 Ímé, Iá, hol lakolt az 6 sok vétkejért.
85. Megretten vén rajta, monda Chariclia:
Bjzony, isteneknek ez egyik csudája, De ki hozta ide, s ki volt hordozója Vagy inkább ölője és fölmészárlója?
2455 Jaj, vak szerencsének ki csuda játékja!
86. Ki ölte vagy hozta ide, én nem tudom, De bánom, hogy szinte itt e heten látom, Mert nékem fel61ö más volt akaratom, Mit értettem azért, ím, majdan kinyitom, 2460 Mond Cnemon felőle, s előszámlálandom.
87. Mid6n Anticlessel Égyiptomban mennék, Gályán véle egykort tengeren indulnék, Sokféle dolgokat őnéki számlálnék, S viszont őtőle is másokat hallanék, 2465 Esék, beszédünkben hogy Thisbére érnénk.
2452 Isteneknek [az 1. k beszúrva) 2458 fel61eó [íráshiba is lehet, vö. 2460:.feleole]
147
88. Úgy kezdé számlálni, asszonyát mint csalta, Ki magas k6szálról magát lehajtotta, Azután apámot arra sarkallotta,
Hogy engem meg haza szerezzen, untatta;
2470 Sokféle gondokkal szegínt fárasztotta.
89. Ó penig ezalatt korcsmáról korcsmára Jargalt Arsinával csak lakodalmokra, Széllyel szemét hányja az szép ifiakra, Szerelmeket úzvén, nem nézett magára, 2475 Arsina mátkájit fordítván hasznára.
90. Melyért az Arsina tör6dék búsulván, Sok álnokságokat magában gondolván, Elmélkedik azon, mint légyen tromfolván Thisbét, s nagyon siet azokhoz járulván,
2480 Azkik Demrenetát voltak rokonolván.
91. Menti nagy er6sen az én mostohámat, Feddi és vádolja az szegín apámat,
Mondja, hogy törvényhez kérjék szolgálómat, Megértik ok nékül kibujdosásomat,
2485 Mert Thisbe csinálta az én romlásomat.
92. Mert sem nékem vétkem, sem az mostohámnak, Thisbét mondja lenni ennek mind okának;
Maga árulója mert undok dolgának, Szájjal vallotta meg, ne bizonítnának, 2490 Elég egy bizonság, 6k csak hallgatnának.
93. Ezt az atyafiak örömest hallották, Apámot törvényben mindjárt szólétották, Thisbét, az agebn6t, azt is el6kapták, Kivel nem kevéssé megszomorították, 2495 Dolgára hogy gondja légyen, tanították.
94. Thisbe törvénkedést nem örömest hallja, Bíró ítéletit nem kívánja, vallja,
Szoros szájú edént, mint róka, útálja, Nem lehet ott hele, aztot általlátja, 2500 Kedvetlennek tetszik 6nék.i e pálya.
95. Egy kalmárhoz adá nagy hamarság magát, Ekképpen hasznosbnak arányozza dolgát, Nausiclesnek hítták kalmároknak urát, Azzal egy hajóban raká szolgálóját, 2505 Nauratia felé viteté hajóját.
96. De nem vala elég Thisbe elmenése, Az tanácsok el61 várasból szökése,
Vesz6dnek atyámmal, mondják, 6 szörzése, Hogy elment, praktika onnajt evezése, 2510 Azért űnékie légyen büntetése.
97. Apám menti magát nagy sok esküvéssel, Nem részes, hogy Thisbe vagyon elszökéssel, Sem hogy mostohámot nem volt megöléssel,
97. Apám menti magát nagy sok esküvéssel, Nem részes, hogy Thisbe vagyon elszökéssel, Sem hogy mostohámot nem volt megöléssel,