Horváth Gyula nyugdíjas pápai gépészkovács nyolc megviselt füzetet őrzött nagybátyjától, Horváth Pákól. Az első világháború története található ezekben úgy, ahogyan azt egy pápai katona megélte és rögzítette.
Horváth Pál Somlóvásárhelyen született 1886-ban egy nyolcgyermekes család legidősebb fiaként. Iskolái elvégzése után kereskedőnek tanult Pápán, s ott dolgozott különféle vegyeskereskedésekben. Éppen önállósulni készült, üzletet akart nyitni, mikor kitört az első világháború.
A bevonulása előtti napokban naplót kezdett írni, s a háború négy esztendejében folyamatosan lejegyezte mindazt, ami vele és körülötte történt. Bár egy tarackütegnél ő csupán a lőszerutánpótlás szervezője volt, s így lovával állandóan a tüzelőállásban levő ágyúk éš a lőszeres kocsik között járt, mégis mindent tudott, ami azon a frontszakaszon történt.
Előbb az orosz fronton szolgált, majd a román és szerb arcvonalon, végül az olaszok ellen harcolt. Nem tudjuk, milyen rendfokozattal vonult be tartalékosként a Kassán . állomásozó 6. nehéztarackos osztályhoz, de a háborút, számos kitüntetéssel, főtűzmesterként fejezte be.
Az összeomlás után Pápára hazakerülve egyik testvérénél dolgozott, aki kőfaragó volt. A gazdasági válság a kisüzemet tönkretette, Horváth Pál Bakonygyepesre került a vendéglőbe, udvarosnak. Onnan Várpalotára költözött, ahol a Városgazdálkodási Vállalatnál kapott állást.
Nem nősült meg, magában élt, parányi szobájában idős korában is katonás rendet tartott. Életmódját puritánnak mondhatjuk. Gyorsan távozott az élők sorából.
1971-ben egy vasárnapi ebédről hazafelé tartva a várpalotai kórház kapujánál összeesett és meghalt.
Mielőtt Pápát elhagyta volna, felesleges holmiját egy ládába helyezte, s megőrzésre öccsére bízta. Mikor halála után a ládát felnyitották, kitüntetései, katonasapkája, háborút járt varrókészlete és egyéb holmija mellett megtalálták nyolc füzetben háborús naplóját. Ez öccse fiának, Horváth Gyulának, aki hűséggel őrizte, kedves olvasmánya lett. De bármennyire szerette is a naplót, 1993-ban mégis megvált tőle, átadta e sorok írójának megőrzésre és hasznosításra.
Mivel a napló meglehetősen egyéni írásmóddal készült, nehezen olvasható, féltem, hogy senki sem fogja vállalni a közzétételt és feldolgozást. Éppen ezért magam fogtam neki a munkának. Nem kis fáradtsággal sikerült az első füzet anyagát legépelni. Ekkor derült ki, milyen érdekes és értékes kordokumentum rejtőzik ezekben a füzetekben.
Ez az egyszerű ember kitűnő megfigyelő volt, így sok olyan dolgot is lejegyzett, mely nem szerepel már publikált első világháborús emlékiratokban. Stílusa erőteljes, nem bőbeszédű, a naplóban csak lényeges dolgokat találunk.
1 4 7
-Feltehetően este, vagy a következő nap reggelén írta le pár mondatban az eseményeket, így azok rendkívül frissek. Ebből adódik az az érdekesség is, hogy a jelen és múlt idő gyakran változik a naplóban, néha logikátlanul is. Ez bizonyos drámaiságot biztosít írásának.
Erénye még az őszinte hang: nem kertel, leírja azt, amit érez.
Időnként összefoglalja az előző hetekben történteket. Ezek az összegzések rendkívül értékesek.
Az elmúlt évtizedekben az Osztrák-Magyar Monarchia haderejét a katonai szakírók közül többen rendszeresen becsmérelték. Ez a napló azt bizonyítja, hogy sem szervezettségben, sem fegyelem, vagy harci morál tekintetében nem volt szégyenkezni valója 1914-ben sem az akkori honvédségnek, sem a közös hadseregnek. Méltó ellenfélnek bizonyult a nagy létszámfölényben levő orosz hadsereggel szemben.
Döbbenetes a háborús pusztítások leírása. Az emlékiratból az is megállapítható, hogy a magyar csapatok jóval emberségesebben, kulturáltabban viselkedtek a hadműveleti területen, mint ellenfeleik.
Ezek után szeretném úgy közölni az 1914-es háborús esztendő eseményeit, ahogyan azt a naplóíró feljegyezte.
Néhány kifejezés azonban magyarázatra szorul.
A naplóíró Horváth Pál ütegét következetesen battériának nevezi, a vonulást, menetelést marsolásnak, az elvonulást abmarsnak. Gyakran emlegeti a staffelt, ami tulajdonképpen az üteghez tartozó lőszeres kocsioszlopot jelenti. Ez harc idején mindig jelentős távolságban állt az ütegtől, onnan szállították a szükségletnek megfelelően a lőszert, a municiót az ágyúkhoz. Ennek a szervezése volt a naplóíró feladata.
A katonáknak járó élelmet gyakran menázsi, az élelmet szállító kocsisort trén néven említi. Az egészségügyi katonákat szanitéceknek, az árkászokat pioníroknak nevezi a napló írója. Érdekes módon az ideiglenes táborhelyet következetesen láger néven szerepelteti.
1914-BEN TÖRTÉNT 1914. július 29-én.
29-én. Még az izgatottság el sem múlhatott a részleges mozgósítás óta, újból egy világraszóló esemény érte a nemzetet. A mai napon az általános mozgósítás elrendeltetett, mi városunkban (Pápán) ... este 6 órakor nyilvánosságra került.
így az évek óta folyton lappangó elkerülhetetlen párbajra a nemzetek kihívása megtörtént. A kilátás ezek után csak az lehet, hogy a világ eseményeiben még elő nem fordult mérkőzésre van kilátás. Itt az egyik félnek a porondon kell maradnia. De melyiknek?... Kérdés. Lelkesedés, lehangoltság, sírás-öröm, vidám és bús arcok, ilyesmit lehet látni az embereken.
Ezek után nekem is el kellett készülnöm arra, mit a haza követel. Pedig reám nézve ez igen kellemetlen időben jött (üzletalapítás).
30-án. Még az üzlettel összefüggő dolgokat jártam. Ezen nap már a ... berukkolókkal a város igen élénk lett. Az állomáson a forgalom rendkívüli. Este fáklyásmenetet rendeznek és tüntetve örvendenek.
•Vajon minek?
Vtúrt 31375. si. i KiailA PÄI.PI J. BpcM, VI., EötvC
1 4 9
-31-én. Ugyanaz a város képe. Senki nem dolgozik, mindenféle munka megszűnt, mert jobbára a bevonulás a munkáskezeket vette el a munkától, ki pedig nem rukkolt be, annak az események vették el a munkakedvét. Én ugyancsak elkészültem, hogy a hajnaíi vonattal indulhassak.
1914. augusztus hó.
1-én. Tehát én is elbúcsúztam hazulról. Vajon láthatom-e még viszont az otthonmaradottaimat? Erre nehéz választ adni. Ezután elindultam az állomásra, hova Miska Dénes és Laki Gyula kísért el. Végre késéssel beérkezett a zsúfolt vonat, melyen én is utaztam. Négy órakor a vonatban ültem, mely kirobogott az állomásról. Vonatunk, amerre ment, az állomásokon megható jelenetek játszódtak le, mivel a fiú a szülőtől, feleség a férjtől, testvér a testvértől búcsúzott. De emellett a lelkesedés is erősen nyilvánult meg.
Nagyobb állomásokon, mint Győr, Komárom stb. vonatok állnak felszerelt katonasággal, kiket már biztos cél felé visznek. így érkeztem a délelőtt folyamán Budapestre. Itt a tolongás és forgalom leírhatatlan. Innét már csak katonavonatok közlekednek.
Végre délelőtt 11 órakor előáll a Kassa felé induló vonat... Az állomások képe erre is olyan, mint az előbb említettek, hol vonatunk megállt, a népek lelkesedésre buzdítottak, így ért vonatunk este tíz órakor Kassára.
Két ízben voltam Kassán, elég jól vagyok benne tájékozva, de most alighogy reá ismertem. Hogy itt mily kép tárul az ember elé, az hallatlan, a városban menni alig lehet. A járdák, kapualjak, középületek, vendéglők telve vannak berukkolt egyénekkel. Mikor leszálltam a vonatról, mindjárt találkoztam ismerősökkel, kikkel több vendéglőben jártunk, hogy valami vacsorát kaphassunk, de persze ez már nem sikerült, mindenütt kifogyott az élelmiszer. így bementünk a kaszárnyába... itt már otthoniasan éreztük magunkat, miután volt elég ismerős. Az éjét jobbára ébren töltöttük.
2-án. Reggel jelentkeztem, be lettem osztva az első üteghez, hol a gyakorlataimat töltöttem. Délre már katonaruhában néztem a világot. Még napokig jöttek a berukkolok folyton, s ugyancsak szállították a lovakat is...naponként a felszerelések kiosztása, szóval az üteg teljes felkészítése körül fáradoztunk, mely úgy tizedike táján jobbára rendbe is jött nagy fáradsággal.
Ezek után naponként kivonulások voltak, hogy a sok új ló beletörődjék az új szerepbe, és a legénység is gyakorolja magát. Ezen idő igen hosszú volt nekünk, persze azt senki sem tudta, hogy mikor indulunk a harctérre, pedig már azt szerettük volna, hogy minél előbb ott lehessünk, szóval azért lelkesedtünk.
Ez alatt az idő alatta a város helyőrsége naponként indult a harctérre, a város közönsége lelkes tüntetéssel, mindennemű ajándékok s virágok kiosztása mellett engedte őket útjukra. Már elmentek a gyalogsági ezredek, a könnyebb tüzérség, lovasság, csak még mi voltunk. Ez alatt az idő alatt egy éjjel repülőgépek jelentek meg a környéken, melyek fényszóróval világították meg a várost. Lett persze erre nagy zűrzavar, a nép megrémült, hogy bombázni fognak, de ez nem következett be. Persze a kaszárnyákból alaposan lődöztek rájuk. De most már ütött a mi óránk is!
17-én. Reggel hat órakor ütegünk menetkészen állott. Divisiónk a nagy gyakorlótérre vonult, hol előbb tábori misét hallgattunk, utána pedig Rádl divisiókommandant előtt, ki az eskü szövegét olvasta, letettük az esküt. Ezután a tábori lelkész magas szárnyalatú és buzdító beszéde következett, mely soknak könnyet csalt a szeméből. Isten áldását kérve fegyvereinkre azzal fejezte be beszédét, hogy nem vitéz ellenséggel lesz dolgunk, hanem oly szánalmas csapattal, kit nem a hazájáért való lelkesedés, hanem a kancsuka és a mindenféle válogatott fenyítékek félelme visz a harcba...
18-án. Királyunk születésnapján reggel korán keltünk, igaz, nem is igen pihentünk az izgatottságtól.
Szép idő van. Ütegünk az udvaron állt, kerekei virággal díszítve, csövei szinte befonva.
Nyolc órakor, az ima elhívása után ilyen díszesen kiindult ütegünk a kaszárnyától a vasúti állomásra.
Az első ágyún egy hatalmas nemzeti zászló lengett, a legénység, úgyszintén a lovak, mind kivirágozva voltak.
így mentünk keresztül Kassa városán a nép tüntetése között. De sírás is volt elég a Julcsák és Marcsák részéről, kiket ily hirtelen itthagynak a katonafiúk. Megemlítésre méltó azon eset, mikor a kaszárnyából kiléptünk, és az utca sarkához értünk, egy öreg anyóka szentelt vízzel hintett bennünket, és azt jósolta, győzni fogunk, de sok vérbe fog kerülni. Megérkezve az állomásra azonnal hozzáfogtunk a bevagonírozáshoz, mely rövid idő alatt meg is történt. Délben 12 órakor pedig 60 vagonból álló vonatunk 2 hatalmas mozdonytól vontatva prüszkölve kiindult a kassai pályaudvarról Mezőlaborc felé.
Ezután míg vonatunk magyar földön ment, lelkes tüntetésben volt részünk a civil nép részéről. Az állomásokon, hol megálltunk, gyümölcsöt, süteményt, cigarettát, virágot osztogattak... vonatunk éjjel
érkezett Mezőlaborc határállomásra. Ezek után átléptük az osztrák (galíciai) határt... Mezőlaborcon kétfelé vették vonatunk, miután itt már igen hegyes vidék van, így folytattuk tovább utunk Przemýsl felé, hova huszonnégy órai utazás után megérkeztünk. Idáig már újból egyesült vonatunk.
19-én. Délben egy órakor érkeztünk Przemyslbe. Ez igen nagy állomás... A kirakodással hamar végeztünk... Rögtön megkezdette battériánk a niarsolást, és a 12 kilométerre felvő Medyka (mely a vár egyik erődje is) faluba értünk, hol be lettünk szállásolva éjjelre... Itt mindenütt katonai munkálatok folynak, vagyis a vár megerősítése, drótakadályok, földsáncok, az ütegek beépítése stb.: ezer és ezer ember dolgozik ezeken. Medyka falu már tele van más csapatokkal is ...Abban, hogy pár napot Medykán töltünk, alaposan csalódtunk. Már az éj folyamán parancsot kapott battériánk a további marsolásra.
20-án. István király napján battériánk már reggel öt órakor... elindult. Ezen a napon töltöttük be fegyvereinket. így marsoltunk 20-ától egész 25-éig, mikor este megérkeztünk Belzec határvároskába, mely vasúti végállomás az orosz-lengyel határon. Jó meleg idők voltak, sok port is nyeltünk ezen úton, de megtanultuk a nélkülözést is, miután trénünk nem tudott ellátni bennünket a szükséges élelmiszerekkel... A vízivást is tiltották erősen. Az éjjelt itt Belzecen szabad táborban, sátorlapok alatt tölthettük...
26-án. Reggel öt órakor battériánk készen áll az indulásra, szép, tiszta nap mutatkozik. Már tudtuk, hogy az ellenséges határ nem messze lehet.
Belzecig az úton már látható volt a betörő ellenség pusztítása és rablása. A határhoz közelfekvő falvak ki voltak rabolva, több községet felperzseltek. Az országút telefonoszlopai mind ki voltak vágva, a drótok szétszaggatva. Belzec határában már voltak harcok, ezt bizonyítják a rögtönzött fedezékek, továbbá az elesettek sírjai.
Fél hatkor érkeztünk az ellenséges határra, melyet részünkről a fekete-sárga, orosz részről a piros
fehér oszlopok jeleznek. Most tehát ellenséges földön vagyunk! Mintha még ezen oszlopok is tudnák, hogy ellenségként állnak szemben, úgy meredeznek egymásra . . . így vagy hat kilométert marsolva érünk egy fűrésztelepig, mely előtt dombláncolat húzódik . . . hirtelen a 3-as honvéd tüzérek parancsot kapnak a tűzvonalba felvonulni, mely a dombláncolat innenső felén van...
Divisiónk szinte odaért a fűrésztelephez, hol éppen Molnár vezérőrnagy, honvéd dandárparancsnok állt, és alezredesünk jelentése után, hogy a 6. nehéz tarackosztály megérkezett a harctérre, Molnár tábornok „Isten hozott!" szavakkal üdvözölt bennünket, és mindjárt parancsot adott az első üteg felvonultatására a tűzvonalba . . .
Ekkor volt délelőtt kilenc óra, de . . . részünkről a helyzet kritikussá vált. A fölöttünk túlsúlyban levő ellenséges tüzérség csak úgy öntötte a tüzet állásainkra... De azért dicsőségére legyen mondva, úgy a gyalogság, mint tüzérségünk megállta a helyét.
A harc mind jobban dühöng, erősen szállítják sebesültjeinket, a honvéd tüzérség már a legnagyobb veszélyben forog, . . . ezen ütközet részünkről elveszett a nagy túlerővel szemben.
Elrendelték a visszavonulást, de sürgősen! A tábornok hadsegédje nyargal hozzánk, hogy azonnal szüntessük be a tüzet, és vonuljunk vissza. De battériánk hathatósan lőtte az ellenséget és a visszavonulással késett. Erre már a tábornok maga jött, hogy azonnal vissza, mert késő lesz. Ez igaz is volt, mert már a muníciót, mely az ágyú mellett volt, nem tudtuk elhozni, ott kellett hagyni az ellenségnek.
Tehát délelőtt tíz órakor veszteségünkkel eldőlt a csata sorsa, csak egy szerencse volt még részünkről, hogy az ellenséges tüzérség az utat nem vette tűz alá, mert akkor [a] rengeteg csapat, mely ezidő alatt ott állt, a mindenféle sok fogat nem menekülhetett volna.
27-én. Csapataink újabb állásokba helyezkedtek el, battériánk, illetve divisiónk még tegnap este új állásba vonult, s beásta magát, melyen késő éjjelig dolgozott. Reggel öt órakor már megkezdődött a harc, mely igen erősen tartott késő délutánig . . . Az ellenség rohanva hagyta el állásait. Ma divisiónk, különösen battériánk szép teljesítményt csinált, egy orosz üteget teljesen széjjel lőtt . . . az ágyú mellett levő legénységnek a lafetta a bal lábait mind leszelte, amint lövedékünk eltalálta. Még ezen az estén csapataink és mi is előre nyomultunk pár kilométert, hol egy völgyben tábort ütöttünk . . .
28-án. Az ellenség újból felvette a harcot, mely borzasztó erővel indult meg és ma reánk nézve újból szerencsétlenül végződött. Ez az ütközet Kumarowó körül folyt, az ellenség itt igen nagy erőket vitt a harcba, és csapatainkat majd teljesen megsemmisítette. Már ezen az éjjel a miskolci 17.
tüzérezredet, mely lágerben volt, teljesen megsemmisítette rajtaütésével.
Divisiónk szinte visszavonult Tomasow alá, hova a többi csapatok is gyülekeztek. A harcot már csak azon egységek folytatják, melyek a visszavonulást fedezik. Délután úgy öt óra tájban a város
1 5 1
-környékén összegyűlt és a vereségtől megrendült csapataink között nagy riadalom támadt. A város környékén elterülő erdőből visszavonuló hátvédeinket ellenségnek nézték, és egy ostoba kiáltás: , Jön az ellenség!" - oly pánikot idézett elő, hogy a további rendet alig lehetett fenntartani. A trén - municiós - szanitéckocsik rohanva egymást törték, zúzták és borogatták fel.
29-én. Reggel újból előrenyomultunk, csapataink megint megkezdték a támadást, miután még a harc eldöntetlen maradt. Divisiónkat sürgősen hívták segítségül a délelőtt folyamán. A nehéz ágyúkkal és municiós kocsikkal ügetésben kellett előre vonulni a meleg napon. Egy erdőn keresztülmenve tengelyig süllyedtek ágyúink a homokba. Az erdő szélén ezen a napon battériánk szintén jó szolgálatot tett.
30-án. Erősen kiújul az ytközet, dél felé az ellenség kezdi visszanyomni csapatainkat, a 34. kassai ezred nagy veszteséget szenved, egy századából 30-40 ember kerül vissza, de újból a tűzbe zavarják őket. Mégis sikerül az ellenséget feltartóztatni az előrenyomulásban. Mint tapasztaljuk, az ellenségnek szokásává vált, hogy a falvakat, majorokat, szóval minden épületet, ahol keresztülvonult, felgyújtja.
Este bármerre néz az ember, csak tüzet lát, egész falvak egymás után gyúlnak ki és nappali fényt árasztanak.
31-én. Battériánk más állást foglal el egy úton, hol a gyalogságnak is volt fedezéke. A harc ma is elkeseredetten folyt, az ellenséges tüzérség állásunkat belőtte olyannyira, hogy a helyzet kritikussá változott. Én épp két kocsi muníciót állítottam az ágyúkhoz, de kevés mentette, hogy az ellenséges gránátok el nem söpörtek bennünket kocsistól, lovastól. A battéria előtt álló major nagy pajtáiba csaptak most a lövedékek, melyek azokat felgyújtották . . . Battériánk ismét más állásba volt kénytelen menni. Még a nap folyamán az ellenség vissza lett szorítva és visszavonult.
1914. szeptember hór
1-én. Divisiónk előre vonul, mert az ellenség ezen a részen teljesen visszavonta csapatait úgy, hogy ma nem is érintkeztünk vele.
2-án. Újból egész nap marsoltunk, de az ellenséget sehol nem leljük, mi nagyon gondolkodóba ejt bennünket. Vajon miért van ez?
3-án. Ismét mars. Persze kifelé Lengyelországból most már. De ezen napot, ki erre elhaladt, nem hiszem, hogy életében el fogja felejteni. Ugyanis végigvezettek bennünket a halál mezsgyéjén.
Elhaladtunk azon major mellett, melyben a 17. tüzérezred a 28-i végzetes éjszakán táborozott, mikor az ellenség váratlanul megrohanta. Ennek a majornak a környéke nagy terjedelemben mocsár, vagyis ki a szűk útról lelép, az a mocsárba vész. Ezen ezred minden ágyúja, lovai, a legénység kevés kivételével mind a mocsárba süllyedtek. A ló alatt a lovasa, együtt szenvedtek k i . . .
Ezt a szomorú helyet elhagyva beértünk egy erdők közti homokpusztaságba, itt még borzasztóbb látvány tárult elénk. Itt dúlt a harc a legkegyetlenebbül, itt kaszálták le közös ezredeinket . . . Le nem írható bűz fogadott bennünket. . . oly nagy melegségben, mint nappal itt van, öt-hat nap óta a halottak temetetlenül feküsznek, úgyszintén a lovak is feloszlásnak indulva. Már vagy három nap óta folyton temetik a halottakat, még párszáz most is temetetlenül hever a forró homokban . . . Ilyen képek közt megyünk tovább. Mindenütt a sírokat ássák, egy-egy sír 3-4 lakót fogad be, a tábori lelkész lassan megy egyiktől a másikhoz, csendben elbúcsúztatja őket, leföldelik. Ennyi a földi élet!
4-én. Ugyancsak menetelve átléptük Galicia határát. Ezen éjjel borzasztó volt ránk nézve, a nagy hideg esőtől teljesen bőrig áztunk.
5-én. Tovább marsolva hideg szélben és esőben visszaértünk egy kedves helyünkre, hol már táboroztunk, mielőtt az ellenséges földre értünk. Persze, most már nem meneteltünk olyan biztonságban, mint az előbbi táborozásnál.
6-án. Reggel öt órakor divisiónk menetkészen áll, mikor el is indul. Rawaruskától pár kilométerre tűzvonalba megy. Már kora reggel igen heves harc fejlődik ki, orosz részről nagy erő van felvonulva. . . A harc mind jobban erősödött a nap folyamán, csapataink fő célja az, hogy az ellenséget meggátolja a további előretörésben. Ezen napi harc csak az éj folyamán gyengült kissé.
Éjjel igen erős hideg van.
Ezen nap hiába vártuk délben a megváltó konyhát, nem jött. Kenyerünk ugyancsak nem volt, így éheztünk egész nap, mikor késő este kaptunk egy kevés teavizet egy darabka cvibakkal. A nap folyamán nagy melegségek vanhak, az éjjel azonban nagyon hűvös.
7-én. Reggel négy órakor újból nagy erővel megkezdődött a gyalogsági harc, mit később a tüzérség vett át, és ez így tart késő estig eldöntetlenül. A mi ütegünk is bent volt alaposan az ellenséges tűzben, kivált a 2. battéria staffelje, mely az országútról jobbra-balra állt. Jobbról-balról csapkodtak hozzánk a gránátok, egyszer csak egyik a 2. battéria muníciós kocsijába csap és két lovat megöl. Emberéletben szerencsére kár nem esett. Egy szilánk az én lovamon felkötött csajkámat vágta be.
Az éj folyamán battériánk állást változtatott, beásta magát, de ezt a helyet ott kellett hagynunk, miután erre parancsot kaptunk. Ezen éjszakán történt velünk azon humoros eset, hogy egy ágyúfogat hat lóval elszökött, mi egyelőre meg sem lett. így csak három ágyúnk maradt, miután ezen ágyút lovak
Az éj folyamán battériánk állást változtatott, beásta magát, de ezt a helyet ott kellett hagynunk, miután erre parancsot kaptunk. Ezen éjszakán történt velünk azon humoros eset, hogy egy ágyúfogat hat lóval elszökött, mi egyelőre meg sem lett. így csak három ágyúnk maradt, miután ezen ágyút lovak