A GYŰJTÖTT ORVOSTUDOMÁNYI INFORMÁCIÓK FORMAI ÉS TARTALMI FELTÁRÁSA
1. Orvostudományi szakbibliográfiák mint az orvostudományi dokumen
táció kezdetei
A megnövekedett számú dokumentumok időközben szükségessé tették a dokumentumok célszerű csoportosítását, osztályozását, nyilvántartását és a hozzáférhetővé tételt, a dokumentum szolgáltatását. A dokumentációs feltá
rásnak több módozata alakult ki Legkorábbi megjelenési formája a bibliog
ráfia készítése.
Az első rekonstruált ókori könyvtárban, Ninivében már találtak katalógus tö
redékeket, melyek szerzői és szakrendi felsorolást mutattak. Ez azonban még nem céltudatosan szakbibliográfiának készült.
A következő fejlődési fokozatot az alexandriai könyvtár gyűjteményének fel
dolgozottsága mutatja. A könyvtár vezetői mind az antik világ kiváló tudósai voltak, így az első vezető az ephesusi Zenodotos is (megh. Kr.e. 2260 k.), aki már megkezdte a könyvállomány rendezését.
A bibliográfia története azonban elsőként a kyrénei Kallimachos (Kr.u. 3.sz.) az alexandriai könyvtárban végzett tevékenységét emeli ki, akinek hírnevét
„pinakes” - ei őrizték meg. A pinakesekben - melyek a meglévő kéziratanyag katalógusait tartalmazták - kifejezetten szisztematikus rendezésre törekedve külön sorolta fel a költők és prózaírók müveit, és a két fő osztályon belül is szakcsoportokra bontotta azokat. A prózaírók főosztályán belül hat szakcsopor
tot hozott létre, ezek egyike volt az orvostudomány. Az egyes szakcsoportokon belül a szerzői abc a fő rendező elv, melyekhez társul a szerző életrajza és mü
vei sorszámozott jegyzéke, a címek után a művek kezdőszavát1 is közölve, a jó megkülönböztethetöség érdekében.
Az első szakbibliográfia - a világban és nemcsak az orvostudományban - Symphorien Champier munkája, amely 1506-ban jelent meg Lyonban De medicinis clarris scriptoribus címen. Orvos szerzőkről készítette és anyagát így csoportosította: 1. régi orvos szerzők, 2. filozófusok, akik orvosok is voltak, 3. orvos-szerzetesek, 4. olasz orvos írók, 5. más nemzetiségű orvos írók.
Champier bibliográfiája már annotált, a címeket névjegyzék előzi meg.2
A következő jelentősebb orvosi szakbibliográfia 84 évvel később jelent meg Bázelben, szerzője Paschalis Gallus, címe Bibliotheca Medica. Gallusé volt az első olyan bibliográfia, ahol az egyes tételekhez adekvát bibliográfiai adatokat is rendelt a szerző. Conrad Gessner Bibliotheca Universalis-ában az orvosi mű
vek számbavétele nem mondható teljesnek.3
I lessel A. A könyvtárak története. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ; 1959. p. I7-3I. vagy elérhető:
http://wvvw.mek. iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/tortenet/hessel/html/hessel I ,htm
Medical Literature. Bibliograhic Control. In: Kent A. Lancour H, editors. Encyclopedia of Library and Information Science. 17. New York: Marcel Dekker; 1976. p. 421-424.
3 Uo.
1591-ben jelenik meg Israel Spach kiadásában a Nomenclator Scriptorum Medicorum Frankfurtban. Címanyagát alosztályokba sorolja és tárgymutató táblázattal is ellátja.4
Johannes-Antonides dér Linden készítette De Scriptis Medicis címmel 1637-ben Amszterdamban az első olyan bibliográfiát, amelyhez már használati útmutató is készült. Belső elrendezésének alapja a szerzők betűrendbe sorolása nevük szerint.
Linden müvét 1686-ban nagy mértékben átdolgozta és kiegészítette Georg Abraham Mercklin. Fontos lépése volt, hogy időszaki kiadványokból is felvett néhány közleményt.5
1679-ben Martinus Lipenius Bibliotheca Reális Medica címmel jelentette meg munkáját Frankfurt am Mainban. Nagy mennyiségű anyagát két-kolumnás formában negyedrét alakú könyvben rendezte el. Minden kolumna fölé fejlécet helyezett, hogy ezzel is megkönnyítse a visszakeresést. Anyagát tárgyszavak alapján osztotta be, azon belül szerzői betűrendet alkalmazott. Keresztutaláso
kat is készített, indexekkel látta el művét.6
Az első óriás az orvosi szakbibliográfia történetében a XVIII. században született meg. Albrecht von Haller 9 kötetes müve, amelynek címe: Elementa Physiologiae Corporis Humani Lausanneben jelent meg 1757 és 1782 között.
Az első két kötet címe Bibliotheca Botanica, számos orvosi vonatkozást tartal
maz. A botanikai köteteket követte a kétkötetes Bibliotheca Chirurgica Bernben, 1774-75-ben, majd az újabb két kötet, a Bibliotheca Anatomica Zürichben, 1774-77-ben. Utoljára a négykötetes Bibliotheca Medicináé Praticae jelent meg Baselben 1776-1788 között. Az anyag tág tárgyszavak szerint, azon belül alfa
betikus elrendezésben szerepelt. Számos tételhez absztraktot is készített, a müvet szerzői index egészítette ki.7
Wilhelm Gottfried Ploucquet fö érdeme a ciklikus bibliográfia megterem
tése volt. Felismerte az állandó, rendszeres számbavétel szükségességét.
Nyolc kötetes alapműve az Initia Bibliotheca Medico - Practica et Chirurgica, 1793 és 1796 között jelent meg. Utána még kétszer jelentetett meg 4 kötetes supplementumot, és 1813-ban tervezte a kiegészítések egybeszer- kesztését az eredeti művel, de közben meghalt.8
1830 és 1845 között készítette el Adolph Carl Petersen Koppenhágában 33 kötetes művét, melynek címe Medicinisches Schriftsteller Lexikon dér jetzt lebenden Aerzte...
4 Uo.
5 Uo.
6 Uo.
7 Uo.
8 i i
Ez a mamutvállalkozás az 1750 és 1830 közt keletkezett könyvek és újság
cikkek hozzávetőleges szerzői listáját dolgozta fel. A bibliográfia-történet az utolsó egyszemélyes vállalkozásként tartja nyilván.9
Az orvosi szakbibliográfia ma is élő alapművének, az Index Medicus-nak szellemi és gyakorlati megvalósító atyja John Shaw Billings, akinek munkás
sága tette lehetővé, hogy a múlt század elején még a hadsereg sebész kórhá
zának könyvtárából létrejöjjön a National Library of Medicine, a világ legnagyobb és az orvosi könyvtárügy szakmai megalapozásában vezető szerepet játszó könyvtára. Az Index Medicus 1879-ben, az Index-Catalogue of the Library of the Surgeon-Generals Office 1880-ban jelent meg először. Nézzük azonban az előzményeket. J. S. Billings 1865-ben lett a kis sebész kórház könyvtárának vezetője. A könyvtár 1864-ben publikált első nyomtatott katalógusa 1365 kötetes állományról tudósít. 1880-ra a könyvek száma 50.000-re emelkedett, a füzetes nyomtatványoké 60.000-re.10
Az állománygyarapításon kívül azonban sokkal nagyobb érdeme a rendsze
res bibliográfiai és referáló kiadványok elindítása, a könyvtár állományának könnyen és gyorsan hozzáférhetővé tétele.
Az Index Medicus: a Monthly Classified Record of the Current Medal Literature of the World I. sorozata 21 kötetben 1879 és 1899 között jelent meg, majd anyagi nehézségek miatt szünetelni kényszerült. A folytatást, a II. soroza
tot a Carnegie Institut segítsége tette lehetővé, 1903 és 1920 között 18 kötet jelent meg. A III. sorozat 1921 és 1927 között jelent meg 6 kötetben, de csak negyedéves periodicitással. Ennek az időszaknak a használatot megkönnyítő terméke az éves szerzői index.
A kiadvány életében mind formai, mind tartalmi szempontból fordulatot hozott az 1927-es év. Az American Medical Association is megjelentetett egy hasonló bibliográfiai kiadványt, Quarterly Cumulative Index to Current Medical Literature címmel, 1916 és 26 között 12 kötetben adták ki. Anyagi nehézségek és a két igen időigényes hasonló termék előállítása párhuzamosan pazarlás volt. Ezért erőiket egyesítve 1927 és 1956 között 60 kötetben adták ki Quarterly Cumulative Index Medicus címen. Szerkezetét szerzői és tárgyszó betűrendes szótárrá alakították, megkönnyítve ezzel a keresést. Az Index Medicus máig is élő nyomtatott változata 1960-tól jelenik meg. A National Library of Medicine az Index Medicus ezt a részét az „új sorozat” megkülönböztető címmel látta el. A fejlődés következő állomása az Index Medicus számítógépes változata, a MEDLARS, majd a MEDLINE létrehozása, melyről bővebben később esik szó.11
Áttérve a másik nagy bibliográfiai munkára, az Index-Catalogue-re, annak első sorozata 16 kötetben 1880 és 1895 között jelent meg. A második sorozat
g Uo. (a továbbiakbarv.Encyclopedia 17. 1976.)
National Library of Medicine. In: Kent A, Lancourt H, editors. Encyclopedia of Library and Information Science, 19. New York: Marcel Dekker; 1976. p. 117-120. (a továbbiakban:
Encyclopedia 19. 1976.) 11 Encyclopedia 19. 1976.
21 kötetben 1896 és 1916 között, a harmadik sorozat 10 kötetben 1918 és 1932 között látott napvilágot. A negyedik sorozat, amely „M” jelöléssel vált ismertté, 11 kötetet tartalmazott 1936 és 1955 között. Az ötödik sorozat 3 kötete 1959 és 61 között jelent meg. A teljes sorozat az orvosi szakirodalom bibliográfiai kont
rolljának legnagyobb bizonyítéka, és Billings munkásságának emlékműve. A pénzhiány és az irodalom rohamos növekedése hozta magával, hogy az Index- Catalogue többé már nem tudott lépést tartani a megnövekedett irodalom fel
dolgozásával és meg kellett szűnnie.12
A könyvtár neve 1922-ben változott a Hadsereg Orvosi Könyvtára elnevezés
re. 1956-ban kapta meg végleges elnevezését, a National Library of Medicine-t
A National Library of Medicine főbb bibliográfiai és referensz kiadványai:13 1. Index Medicus, 1960-, (megjelenik havonta)
Főbb részei:
1/1. Author section 1/2. Subject section
1/3. Bibliography of medical reviews, 1967-,
1/4. List of Journals Indexed in Index Medicus, 1960-, (megjelenik évente) 1/5. Medical Subject Headings, 2003 Supplement to Index Medicus
1/6. Medical Subject Headings, 1963-, (megjelenik évente) 1963-1988-ig mint az Index Medicus januári számának 2. része, 1989-töl mint az In
dex Medicus supplementuma
A Medical Subject Headings család részei
- Medical Subject Headings, Annotated Alphabetic List 2003 - Medical Subject Headings, Permuted 2003
- Medical Subject Headings, Tree Structures 2003
- Medical Subject Headings, Supplementary Chemical Records (csak letölthető text-file formátumban a MeSH honlapon)a nyomta
tott formátum mellett on-line hozzáférhetők a http://www.nlm.nih.gov/mesh cím alatt.
1/7. Cumulated Index Medicus, a 2000.évi utolsó nyomtatott kiadás óta szünetel
1/8. Quarterly Cumulative Index Medicus.
Egyéb kapcsolódó bibliográfiai kiadványok:
- A Century of Index Medicus
- Index-Catalogue of the Library of the Surgeon General's Office A NLM teljes publikációs katalógusa a
http://www.nlm.nih.gov/pubs/pubcat.html cím alatt tekinthető meg.
12 13Uo.
IJo.
2. A kezdeti dokumentációs tevékenység másik formája: a referálás