mi pénzünkből, az emberségükből kifordult szar alakok. Ahol parancsra vetkőztetnek ki a személyiségükből kisiskolásokat, beteg, kiszolgáltatott szülőket, bárkit, aki nem a köpködő, buggyos gatyát viselő mániákusnak az imádója. Olyanban sem, ahol a felkapaszkodott sima agyúak cipelik a jobbjukon aranyba mártott asszonyaikat, rokonaikat. Ahol a húgyeszűek vigyorognak, mikor egymásnak díszdoktori, díszpolgári jelmezt húznak, az európai szellemiséget meg az ablakon kidobva, emberbábokat próbálnak az igájuk alá vonni //
A hazafiak egyre nyugtalanabbak. Többen közülük már a mozi hirdetőoszlopaira szerelt oxigén-automatákhoz rohantak és már veszik fel a maszkokat. A többiek sem bírják tovább, segítségért, rendőrért kiáltanak, mire meg is jelenik néhány biztonsági őr a moziból feszítővassal, hegesztőpisztollyal. Hiszen ebben az országban sem ember, sem isten törvényei nem számítanak, ebben az országban egyetlen törvény van: az értékeket és mértéket vesztett miniszterelnök akarata. Jézus történelmi
195
személyiség volt, isten pedig babona, és a babona nem valóság. De a magát a valóságon kívül helyező miniszterelnök saját babonákat teremt a hívek számára, az egyházat pedig megveszi kilóra. A téren az összes hívő arcán megfigyelhetőek a babonákban érlelt személyiség jelei. Fogalmuk sincs, mi zajlik körülöttük, csak töltelékek.
Ahogyan a biztonsági őrök is, akik immár sorfallá összeállva állják el az utat a mozi felé, védve az egyre inkább szétszéledő nyugdíjas tömeget, akik a szél ellenére kiváló menekülési elszántságról tesznek tanúbizonyságot.
De nem akarja senki sem bántani őket. A tömeg ijesztő, de vonulása láthatóan a párhuzamos utca felé irányul, a mozi csak éppen útban van, a sorfalat már fújja el a szél, Joey-nak elege lesz az egészből, és úgy dönt, megpróbál eljutni a kocsijához, hiszen a tüntetők most már csak eloldalaznak valahogy, az eső már kellemetlenné válik, de akkor még inkább most kell elindulnia. Rohan a túloldal felé, óbégató nagymamákat kerülgetve, oldalsávban látja a tüntetők hiányos végsorait, néhány Angry Words logót, s aztán közepesen átázott állapotban ér a fák alá. A járdán a tüntetők által elhagyott szeméttel szembesül, megtaposott szórólapok absztrakt mozaikja rajzolódik ki előtte, meg egy elejtett könyv, amely ahhoz képest még elég jó állapotban van. Biztos nem rég eshetett ki valamelyik neo-forradalmár zsebéből, és percei voltak hátra. Joey lehajol érte és a ruhája alá gyömöszöli, és egészen a kocsijáig sikerül is ott tartania.
Beül a védelmet nyújtó karosszéria mögé, és kiteszi a könyvet az anyósülésre. Tudja, hogy értékes relikviához
196
jutott, hiszen egy igazi könyv elég jól fizet a feketepiacon, ugyanakkor arra is vigyáznia kell, nehogy nyilvánosan meglássák ezzel a darabbal, hiszen szépirodalmi műveket már nem szokás papíron olvasni, az embert egyből ÖKO-nácinak nézik. Az eső közben már elkezdett apró cseppekben aláhullani, a légáramlatok kisded falevelekkel simogatják a motorháztetőt. Nem sok kedve van ahhoz, hogy ilyen időben vezessen, és rögtön az is eszébe jut, hogy a kellemetlen idő milyen hatással lesz az esti nyitásra, lesz-e hajlandósága a tömlesz-eglesz-eknlesz-ek lesz-egyáltalán kimozdulni otthonról? Pláne, hogy közben még tüntetések is zajlanak.
Reménykedik benne, hogy estére javul valamicskét a dolog, mert mostanában a viharok olyan hirtelen jönnek-mennek, és már nem azok a folyamatok érvényesülnek, mint húsz éve, amikor még nagyjából ki lehetett következtetni, hogy mi fog történni. Mökke erre bizonyára valami olyasmivel jönne, hogy ezeket a látszólag hirtelen kialakuló viharokat mesterségesen idézik elő. Hogy már ezt is irányítják. De mi szükség van mesterséges viharokra, ha már úgy is szétcsesztük a klímát? De biztos csak rosszul értelmezi az összefüggéseket.
Oldalt pillant a könyvre, melynek kemény fedelén már elkopott az írás, így hát belelapoz, hogy megnézze, mit takar. A kötet, „Brohtun Sifrencak: 501” című kötete 2021-ből, versek és novellák, eredeti kiadás, akkoriban még próbálták megmenteni a könyvkiadást, és persze a filmipart is, de tudjuk mi lett a vége, a streamvilág mekkája, az illattalan e-book-ok paradicsoma. Ez viszont egy igazi
197
papírkönyv. Képtelen megállítani az elméjébe tolakodó megérzést, amely azt mondja, hogy ez a kötet nem véletlenül került most a kezébe. A címet még meg kell fejteni, ha rászánja magát arra, hogy végig olvassa, márpedig miért ne: de ennyi írás biztosan nincs benne, annál vékonyabb kis könyvecske. Észreveszi, hogy az elejéből még hiányoznak is oldalak, de a tartalomjegyzék még megvan a végén. A kötet eredetileg két részből állna, az elején lévő szakasz a „Bomlás” alcímet viselő novellák – ez az, ami hiányos – míg a végén a „Lehetek-e az álomfogód?” című, versek találhatóak. Valahol mintha már látta volna ezt a nevet, de képtelen rájönni, hol. A moziban vetített előbbi művészfilm még elevenen él a gondolataiban, érzi, hogy érzelgősebb, elmélkedő hangulatban van, így ösztönösen lapozgatni kezd a versek között és találomra, vagy még inkább cím alapján választ egyet - kettőt:
A vonzás szabályai
(megadott szavakból)
A vonzódás hevesen összeolvadó állapotok váltakozása a természet törvényeinek felszakított margóján, autózás a téboly hullámzó szerpentinén, ahol a kötődés
forrásponton szilárdul, a te meg én plátói sóhaja,
198
a fontosság hétköznapi sorrendje, hogy bunkert kell ásni, elszigetelődni mindentől, mert a szerelem bosszúálló, így csak a távolság marad: az egyedüllét és a magány nem ugyanaz, egyes emberek életébe, akik fontosak nekünk,
túl későn érkezünk, de a barátság, mint tigriskarom kapaszkodik a nyakszirtemen, ha a nappalok rövidülnek,
ha a szex már üres, csak tedd be a kedvenc zenéd, és húzz félre:
én még mindig itt leszek.
Fantomszál
Kár volt eldobnod, jól jöhettem volna örömöt csiszolva, kitartást napra hozva mikor leérsz majd a tövébe, lapoznál utánam én meg azóta is kereslek mindenütt, bármi másban csak a csömör, ami körbevesz az ásításvilágban te még szilárd voltál bennem, félelmem átruháztam hogy még lehetek kiváltságos, hogy érhet még a fény