Kinga Klaudy
5. The experiment
5.5. Omission/preservation of translation-proper explicitations The last type of explicitations - translation-proper explicitations - as men
tioned above, can be attributed to the nature of the translation process itself. In other words, to the necessity to formulate ideas in the target language, that were originally conceived in the source language. Sometimes, even the simplest things
Kinga Klaudy
cause great difficulties in the target language, if the translator strives to express them with the same simplicity.
(5 a) OriginalHungarian Text:
Mert nincs kétféle emberség csak egy. A közös.
(5b) EnglishTranslation:
Because there is only one kind of human decency. The one ive all share.
(5c) Back-translated Hungarian Text:
Mert csak egyféle emberség van. Amelyben mindannyian oszto
zunk.
As the example (5a) shows, the second sentence of the Hungarian original is very short and dramatic. The translator lengthened the phrase (5b) to retain the meaning and the trainees preserved this in the process of back-translation (5c). To find the simplest solution is of course not easy. To use fewer words in the target text to express the same idea expressed in the source text, requires the ability to condense your style. This ability generally comes only later in the life of a transla
tor and is not characteristic of beginners. Another reason, why the trainees gener
ally did not choose the shorter solutions, is the timidity of beginners, their fear to loose something, that can be important.
6. Conclusion
Summing up the results of this limited experiment, we can state, that exploita
tions made in the Hungarian-English translation were very often preserved in the English-Hungarian back-translation even in cases, where they could or should have been omitted or deleted. The results of the experiment suggest that the ten
dency for explicitation (additions) - in written translations - may be stronger than the tendency for implicitation (omissions).
Appendix (Text1)
OriginalHungarianText
Kedves Barátaim,
Emlékezni jöttünk ma össze: kevesen azok közül,akik félszáz éve átélték, amire ma emlékezünk, többen, akiknek a múlt közvetve kódolta sejtjeibe a történteket. Az én szá
momra eleven seb ez a kor: bársárga csillagotnemviseltem,nem hajtottak aknamezőre, nem éltem meg Auschwitzot, Bort. De naponta voltam tanúja osztálytársaim mind mé lyebb megaláztatásának, búcsúztattam munkaszolgálatba induló barátokat,szemem lát tára hajtottak fegyverrelezreket az utolsó előtti állomásra. Láttam, mint szakadtketté évek alatt egy társadalom,mintkülönült el kibékíthetetlenül smindmáigtartón emberség és embertelenség. Ez a kor tanított megrá, hogy hol az emberhelye, ha igényt tart az
“ember” névre: a mindenkori kiszolgáltatottak oldalán.
Barátaim:el kell hinnünkahihetetlent -félszáz éve milliók lakoltak kínhalállal azért, aminem bűn: Hogy megszülettek,s annak születtek, aminek születtek. És tudomásul kell vennünk, hogy az idők végeztéig milliók - a jobbak - hordozzák vezeklésüla bűntudat terhét, azért, amitnemőkkövettek el.Pedig egyetemes felelősség nem létezik: Istennek ki kimagatartozikszámadással.
Amimegtörtént, sem meg nem történtté tenni, semletagadni, sem mentegetni nem lehet.
Ésfelednisem szabad:kötelesekvagyunkszembenéznia valósággal.Azzala tízévi,gyű lölethadjárat és rettegés szülte döbbent, olykor részvétlen tétlenséggel, amivel százezrek nézték százezerek halálba vonulását, s azzal a keserű majdhogynem tehetetlenséggel, amivel a mindenre elszánt kevesek próbáltákfékeznia halálgyár olajozott működését, hamisítottak jobbára mitsem érőpapírokatéspecséteket, bújtatták barátaikat, rejtegették üldözöttek gyermekeit pincék mélyén, lakásokban elfalazva, kórházakban, rendházak
ban. Hogyaz Endlösung neEndlösung legyen. Vagy egyszerűenmertottés akkor ezt pa
rancsolta az emberségük.Mégis tisztelet-becsület illeti mindnyájukat. Mert az ő létük a reményforrás, hogy közös tennivalónk nem hiábavaló: áfát kell állnunk, hogy bárhol, bármikor és bárki néppel megismétlődjék a hihetetlen. Ami - bármilyengonosz is - szin tén az emberi lélekben gyökerezik.
Azt mondják Európa azótanem létezik. Hogy az volt anulla-pont,valamiféle új idő
számítás kezdete. Én nem hiszem:ahol a gonosz diktatúrát nem követte újabb gonosz diktatúra, Európa magára talált.Igaz,ez mindenütteltartottvagy tíz esztendeig. Sigaz:
most, hogy megzökkenta gazdasági fejlődés folyamata, a gyűlölet elmetszett gyökeréből mintha új hajtás sarjadna. Európainnenső felénmegmég azőszinteszámvetésszándéka is várat magára. Márpedig, amíg magunk is szembe nem nézünk önmagunkkal, belső békességre - a létfontosságú tisztulásra - hiábavárunk.
Mert hadd mondjam ki: aki kereszténynek vallja magát, s erre nem vállalkozik, a benne lakó Krisztust csúfolja meg. Aki magyarnek, és erre nem vállalkozik,Bartók és Kodály élete példáját. Akiszívén viselia kiszolgáltatott magyarkisebbségek ügyét, serre nem vállalkozik, a szolgálatahitelét. Aki - mindent összevetve - embernekvallja magát, s errenem vállalkozik,a tulajdonemberségét.S elveszti a jogát, hogya rajta esett ember telenségetelitélje.
Mert nincs kétféle emberség csak egy.A közös. Háterről vanszó. Arról, amit Radnóti ésPilinszky életté és költészetté ötvözött. Azt hiszemtöbbet nincs mit mondanom.
Köszönöm,hogy meghallgattak, s kérem,hogysoha,sehol mást netegyenek,csak hall-gasanak a mindnyájunkbanélő emberi hangra,amiolykor — valljuk be —igencsak halk:
a lelkiismeretükre.
(Text 2)
Texttranslatedfrom Hungarian into English
My dear friends,
Wehave come together to remember tonight: amongstusamere few of those,who were there and survived half a century ago the events remembered today, moreof those, whose bodily cells carry only indirectly the imprint of the past. That epochfor me is an open wound: though I did not have to wear theyellow star of David, was not driven to the mine fields inthe warand did notsee either Auschwitz or Bor. But I was witness day by
Kinga Klaudy
day to the ever deepening humiliationof my schoolmates,said farewell myself tofriends, mobilized to serve in the labour companies of the Army, and saw thousands driven at gunpoint to the train,which then took them to the final destination. It was beforemy own eyes that society wassplit in two, and I saw with my own eyeshow human decency and inhumanityweredivorced beyond reconciliation ever,tothisvery day. It was this epochof history that taughtme the lesson, where one has to stand, if one wishesto merit the name
“human”:always on theside of the defenceless, whoever they maybe.
My dear friends;there isno way out, we have tocognize though it is beyond compre
hension- half a century ago millions hadtoatone with their livesfor what is not a sin:
simply forhavingbeen born and being what they were. And we have to acquiescein the fact that millions - the better half - shall carry the burden ofguilt in eternity for a sin
they did not commit. Even though responsibility isnever universal:each and every one of us is to make his reckoningwith God himself.
What has come topass, we shall neverbe able to undo -neither deny nor exculpate it.
And we must not forget either:it is our duty tolook straight into the face of truth. The passivity, of stunned or sometimes inert people, brought about by a ten year long cam
paign of hate and by fear, this passivity ofhundreds of thousands of people, watching hundreds of thousands of theirfellowcountrymen beingmarched awayto death andalso the bitter, near totalhelplessnessof the dauntless few, who did everything intheir power to slow down the smooth operation of the death-machine,byforgingdocuments and rubber- stamps, though they were mostly useless, by hiding their friends and concealing the chil
dren of the persecutedin the depths of cellars, mured up in theirapartments or secreted away in hospital wards orbehind the walls of convents.
So thatthe Endlösungshouldnot be an Endlösung. Or only because then and there this was theorder of human decency. Andyet we owe them respect. All of them. Because they became theembodiment of hope, thatourcommon task which we wish to fulfill will not be in vain: we must not allowthat what is so inconceivable, repeats itself anywhere in the world and inflicts any of the peoples ofmankind. We must block theway, because this inconceivable evil also stems out of the human soul.
Some say, since then Europe is no more.Also that it was a kindof point zero, the be
ginningof a new calendar. I do notthink so: whereever the dictatorship of evil was not followed by another dictatorship ofanother evil, the continent ofEurope did find herold
self. True, it took heragood ten years in allcountries. And it is equally true, that with eco nomic development jerking, new sprouts seem to shootfrom the old, once severed roots of hate.And at this end of Europe we are still waitingfor even an honest stocktaking.Yet, until we are able toface ourselves, we cannothope for our peaceof mind —for the purifi
cation, whichwould be so vital.
Let me spellit out: anybody claiming to be a Christianyeteschewing thisobligation, will mock andridicule the Christ, who lives in him. Or if claiming tobe Hungarian, yet avoiding this act, will betray the example set by Bartók’s andKodály’s life. And whois compassionate with distressed Hungarian minorities,yet shuns this duty, will jeopardize the credibility of hisservice. Or in oneword, anybody who wishes to callhimself human, yet avoids this act, willendangerhis own humannature. And willforfeit his rightto con
demninhumanacts committedagainst himself.
Because there is only onekindof human decency. The one we all share.
This is the point.
Molded into lifeand distilledinto poetry by Miklós Radnóti andJános Pilinszky.
Ithink there is no more I could say.
Thankyou for having listenedtothese words of mine.Finally,I beseech you to do no else ever, but listen tothathuman voice, which speaks in allof our souls, yet - let us admit
- all too faintly sometimes: thevoiceofour conscience.
References
Baker, M. 1993. Corpus Linguistics and Translation Studies. Implications and Applications’.
In: Text and Technology. In honour of John Sinclair,ed. by M. Baker, G. Francis, E. Tognini- Bonelli. Amsterdam: John Benjamins. 2334-250.
Baker, M. 1995. Corpora in Translation Studies: An Overview and Suggestions for Future Research. Target 7:2. 223-243.
Barkhudarov, L. S. 1975. Yazik i perevod. Moscow: Mezhdunarodniye otnosheniya. Blum- Kulka, S. 1986. Shifts of cohesion and coherence in translation. In: Interlingual and Intercultural Communication, ed. by J. House, S. Blum-Kulka. Tübingen: Narr. 17-35.
Chernov, G. V. 1988. Kontekstno-svobodnaya i kontekstno-svyazannaya implikativnost i prob
lem! perevoda. In: Tekst iperevod. ed. by A. D. Shveitser Moscow: Nauka. 51-63.
Doherty, M. 1987. Text connectors - a reading aid. BabelXXXIII. 212-217.
Englund Dimitrova, B. 1993. Semantic change in Translation - A Cognitive Perspective. In:
Translation and Knowledge, ed. byY. Gambier, J. Tommola. Turku: University of Turku.
Englund Dimitrova, B. (forthcoming) Omissions in consecutive interpretation: evidence of a decision component. In: Professor Anders Sjöberg in memóriám. Stockholm: Institute of Slavonic and Baltic Languages, Stockholm University.
Gak, V. G. 1988. Tipologiya kontekstualnih yazikovih preobrazovanii pri perevode. In: Tekst i perevod. ed. by A. D. Shveitser. Moscow: Nauka. 63-76.
Hewson, L. - Martin, J. 1991. Redefining Translation. The Variational Approach. London and New York: Routledge.
Holmes, J. 1972. The Name and Nature of Translation Studies. In: Translated! Papers on Literary Translation and Translation Studies, ed by R. van den Broeck. Amsterdam: Rodopi.
67-80.
Klaudy, K. 1993. On explicitation hypothesis. In: Transferre necesse est... Current Issues of Translation Theory. In honour of György Radó ed. by K. Klaudy, J. Kohn. Szombathely:
BDTF.
Klaudy, K. 1994. A fordítás elmélete és gyakorlata. Angol, német, francia, orosz fordítástechnikai példatárral (The Theory and Practice of Translation. With illustrations in English, German, French and Russian).Budapest: Scholastica. 400 pp.
Komissarov, V. N. 1969. Eksplitsirovaniye kak probléma perevoda. Problemi prikladnoy lingvistiki. Moscow: TDVK.
Kukharenko, V. A. 1988. Eksplikatsiya sodherzhaniya teksta v processe perevoda. In: Tekst i perevod. ed. by A. D. Shveitser. Moscow: Nauka. 40-51.
Nida, E. A. 1964. Toward a Science of Translating. Leiden: Brill
Kinga Klaudy
Överás, L. 1996. In Search of the Third Code. An Investigation of Norms in Literary Translation.
A Thesis Presented to the Department of British and American Studies at the University of Oslo.
Pym, A. 1993. Epistemological problems in Translation and its teaching. Calceit, Teruel: Caminade.
Seguinot, C. 1985. Translating implicitation. Meta 30. 295-298.
Seguinot, C. 1988 Pragmatics and the Explicitation Hypothesis. TTR Traduction, Terminologie, Redactionvol 1. no. 2. 106-114.
Schjoldager, A. (forthcoming) An Exploratory Study of Translational Norms in Simultaneous Interpreting: Methodological reflections. In: Selected Papers of the CERA Research Seminars in Translation Studies 1992-1993. Leuven: Katholieke Universiteit.
Toury, G. 1991. Experimentation in Translation Studies: Achievements, Prospects and Some Pitfalls. In: Empirical Research in Translation and Intercultural Studies, ed by S. Tirkkonen- Condit. Tübingen: Gunter Narr. 45-66.
Vehmas-Lehto, I. 1989. Quasi-Correctness. A critical study of Finnish translations of Russian Journalistic texts. Helsinki: Neuvostoliitto Instituutti.
Vaseva, I. 1980. Teoriya i praktika perevoda. Sophia: Nauka i isskustvo.
Vinay, J. P. - Darbelnet, J. 1958. Stilistique comparée du frangais et de langlais,Paris: Didier.