Az olvasás tartalmi dimenziója
szépirodal-mi alkotások kiemelkedő szerepet kapnak. A kötelező olvasmányok kije-lölésének legfőbb kritériuma nem az olvashatóság vagy az olvasandó szövegek nehézsége, hanem a tanulók feltételezett érdeklődési körének és életkori sajátosságainak megfelelő témaválasztás és a szépirodalmi esztétikai minőség.
Az 1978-as tanterv az olvasási készség és képesség fejlesztését első-sorban a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretei között képzeli el, de keresi a lehetőségeket a tantárgyi koncentrációra. A környezetismeret és az osztályfőnöki órák esetében láthatunk erre példát. Előbbi esetében az ismeretszerző olvasás és a könyvtárhasználat kerül előtérbe, míg utóbbi esetében az olvasási kedv felkeltése a cél.
A tanterv explicite nem tesz említést a metakogníció és az olvasási stratégiák szerepéről, ezek akkor még nem voltak ismert fogalmak. Elő-térbe helyezi ugyanakkor az olyan technikákat, amelyek a megértést egy leszűkített, előre elvárt jelentéshez mérten ellenőrzik (pl. tankönyvi kér-désekre válaszadás, vázlatírás). Az olyan olvasási stratégiák, technikák tanítása, mint például az áttekintés, beleolvasás vagy a kereső olvasás, ekkor még nem jelennek meg.
Az olvasás iránti motiváltság fejlesztését a tanterv nem az olvasásfej-lesztés módszerein vagy az olvasandó szövegeken keresztül kívánja megvalósítani, hanem explicit megbeszélés, ismertetés útján, melyet az osztályfőnöki órák egyik fő feladatának tart minden évfolyamon. Ezt il-lusztrálja, hogy az osztályfőnöki órák témái között szerepelnek például az „olvasással is tanulunk” vagy „az olvasás és a könyv szeretete” cím-szavak.
Nemzeti Alaptanterv
Az 1995-ben bevezetett NAT jelentős újításokat tartalmazott az 1978-as központi tantervhez képest. A „tervutasításos” tanterv műfajával szem-ben az új tanterv műfaját tekintve magtanterv: „a magyarországi közok-tatás tizenkét (tizenhárom) iskolai évfolyamán belül a tankötelezettség tíz évfolyamára állapítja meg a nevelő-oktatómunka minden hazai iskola számára előírt közös követelményeit (Művelődési és Közoktatási Minisz-térium, 1995, 7. o.).
A NAT 1995 magtantervként műveltségi területekről beszél, melyek közül egyik az Anyanyelv és irodalom. Az anyanyelvi nevelést, melynek
része az olvasásfejlesztés, a teljes oktatási rendszerre kiterjeszti. Kijelöli, hogy az anyanyelvi nevelés minden tantárgy feladata. Ennek célja „egy-részt az anyanyelvi kultúra, más„egy-részt az irodalmi műveltség alapozása”
(Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1995, 28. o.). Alapvető felada-ta „az értelmes kifejező beszéd, az olvasás, az írás igényes használatá-nak, az ehhez szükséges képességeknek a fejlesztése” (Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1995, 28. o.). A NAT 1995 tehát lehetővé teszi a különböző tantárgyakba integrált olvasásfejlesztést. Ugyanakkor az egyes tantárgyak követelményrendszeréhez kapcsolódóan az olvasási képesség fejlődésére vonatkozó követelmény csak ritkán jelenik meg.
Az olvasásfejlesztésre szánt szövegek változatosabbak, mint a korábbi tantervekben. A folyamatos szövegek mellett tantervi szinten megjelen-nek a nem folyamatos szövegtípusok is. Irodalmi és nem irodalmi műfa-jokat egyaránt tartalmaz az ajánlás. Ugyanakkor az általános fejlesztési követelmények megfogalmazásában meglehetősen érződik a hagyomá-nyos szemlélet, miszerint az olvasásfejlesztés a szépirodalom olvasásá-val, a magyar nyelv és irodalom tantárgyi keretei között valósulhat meg.
Az irodalmi nevelés esetében ajánlott olvasmányok főként a hazai szép-irodalomból kerülnek ki, dominálnak a közel 100 éves vagy még régebbi művek. E tekintetben viszonylag kevés új elem fedezhető fel az 1978-as tanterv előírásaihoz képest.
Megjelennek az olvasási stratégiák mint fejlesztési célok. Ezek taní-tása kiterjed az áttekintő, a beleolvasó és az adatkereső olvasásra. A szö-vegelemzés néhány tanulási, gondolkodási képességet segítő eljárásának a megismerése, használata is megjelenik mint követelmény. Ilyen példá-ul az adatkeresés, a lényeg kiemelése vagy az ok-okozati kapcsolatok felismerése egy szövegen belül. Megfogalmazódik a szövegek vizuális megjelenésének, környezetének a fontossága. Ez magába foglalja a vizu-ális és verbvizu-ális információk együttes kezelését és megértését.
Az olvasás iránti motiváltság fejlesztésének igénye az 1995-ös tan-tervben is jórészt a szépirodalom iránti attitűdök fejlesztésére korlátozó-dik, és az irodalmi nevelés keretén belül jelenik meg követelményként.
Az irodalmi nevelés lényege a tanterv szerint az irodalomolvasás meg-szerettetése, az olvasási kedv felkeltése. Az olvasás további motívumai, mint például az olvasási énkép vagy az érdeklődés szintén tartalom-spe-cifi kusan a szépirodalomra vonatkoztatva jelenik meg, olyan megfogal-mazásban, mint például „fogékonyság az irodalmi nyelv iránt”.
Az 1995-ös Nemzeti alaptanterv továbblépést jelent az olvasás fejlesz-tése szempontjából. Érezhető az elmozdulás az olvasás kultúrahordozó értelmezésétől az olvasás mint eszköz felé. Az olvasás itt már az esztéti-kai és erkölcsi fejlődés mellett a tanulás, a gondolkodás és a kommuni-káció eszközeként jelenik meg.
A NAT 2007 (Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2007) a korábbi alaptantervhez képest számos elemében módosult, az anyanyelv szerepé-vel kapcsolatos felfogását azonban lényegében megőrizte. A tanterv az irodalomnak kettős funkciót tulajdonít: egyrészt a kultúra egyik fő hor-dozója, másrészt a szövegértési és szövegalkotási képességek fejleszté-sének eszköze. Ennek értelmében a tanterv az anyanyelvi és az irodalmi nevelés egységét hirdeti. A NAT 2007 ugyanakkor megfogalmazza, hogy az olvasási képesség fejlődése folyamatos az évek során, és számos mű-veltségi területhez kapcsolódóan megjelenik fejlesztési feladatként vala-mely aspektusa.
Az olvasandó szövegeket illetően a NAT 2007 a korábbi NAT-hoz ha-sonlóan változatos szövegtípusok és műfajok olvasását ajánlja, új elem-ként jelenik meg azonban a bonyolultság és az adathordozó típusa mint kritérium a szövegek kiválasztásában. A műfaji tudás erősítése szintén újfajta törekvésnek nevezhető.
Az olvasási stratégiák, szövegelemző eljárások jelentős szerepet kap-nak, csakúgy, mint a korábbi alaptantervben. A metakognícióra építő stratégiákhoz kapcsolódó követelmények hátterében az a feltételezés áll, hogy a stratégiák taníthatók, tanulhatók, és nem feltétlenül alakulnak ki tudatos fejlesztés nélkül.
Az olvasási motiváció tekintetében számos olyan tevékenységet említ a tanterv, mely valamely olvasási motívum fejlesztését (is) szolgálhatja:
közös olvasás, olvasottak megbeszélése, vita, az együttműködést igénylő olvasási helyzetek az olvasás szociális motívumainak, az önállóság a tanulói autonómia, az olvasás örömének megtapasztalása az elsajátítási motívum erősítésére szolgálhat. A belefeledkezés iránti igény kifejezés a fl ow-élményt nyújtó olvasás lehetőségét is tükrözi.
Kerettantervek
A kerettantervek 2001-től az alaptanterv és a helyi tantervek közé épültek be köztes szabályozóként. Jellemzőjük, hogy nem műveltségi területekre és képzési szakaszokra, hanem tantárgyakra és évfolyamokra bontják le a feladatokat. A kerettanterv a nyelvi képességek és az irodalomolvasás integrált fejlesztését axiómának tekinti, és nem gondolkodik az iroda-lomolvasás keretein kívül olvasásfejlesztésről. Az olvasandó szövegek ennek megfelelően főleg a népköltészetből és a magas esztétikumú mű-költészetből kerülnek ki. Kifejezetten jellemző ez az olvasás elsajátításá-nak bevezető és kezdeti szakaszára, azaz az 1–2. évfolyamra. Harmadik évfolyamtól jelennek meg a funkcionális műfajok és a nem folyamatos szövegek az olvasandó anyagok között, habár előfordulási gyakoriságuk lényegesen elmarad az irodalmi szövegekétől (Oktatási Minisztérium, 2000).
Az olvasástechnika tanításában az 1978-as tantervvel ellentétben a kerettanterv nagy hangsúlyt fektet a szótagolásra, az olvasástechnika elsajátítása silabizáló módszerrel történik. Az olvasástechnika majd ké-sőbb az olvasási képesség, a szövegértés fejlesztését a kerettantervek a 6.
évfolyam végéig kiemelt feladatnak tekintik, hétköznapi és irodalmi szö-vegek olvasását egyaránt javasolja. A 7. évfolyamtól a hangsúly az olva-sásfejlesztésről az irodalmi ismeretekre, az irodalmi nevelésre tevődik át, és a magyar nyelv és irodalom órák feladata az ismeretanyag, a kultúra közvetítése és az esztétikai nevelés lesz. A hangsúlyeltolódás azt a téves nézetet keltheti, hogy az olvasási képesség fejlődése a 6. évfolyamon befejeződik, további fejlesztést nem igényel.
Az olvasási motiváció fejlesztése a kerettantervben tartalmi keretek közé szorul. A kerettantervek explicit módon az irodalomolvasás motivá-ciójáról szólnak, azonban a tanulói tevékenységek között ismét megtalál-ható számos olyan, mely egy-egy tartalomfüggetlen motívum erősítését szolgálja. Az olvasóvá nevelés célja, hogy a tanulók természetes kíván-csiságát az olvasás irányába terelje, és önbizalmat adjon nekik az olvasás terén.
A tantervi dokumentumok áttekintéséből kiderült, hogy a nemzeti tan-tervek egyre közelebb kerülnek az olvasásfejlesztés korszerű szemléleté-hez, és az olvasást a tanulás, a gondolkodás, a hétköznapi élethez szük-séges eszköztudásként kezelik.