Még is ezzel terhelni mérészlem nagy alázatossággal Nsgdat. P. Koppi Károly Phil[osophiae] Doct(or) Piarista, Historiar[um] Professor Regius Kolosváratt,
nékem valóságos hiv Jóakaróm, bizony oly Barátom lévén, kihez hasonlóra nem igen találtam, és talám nem is igen kért engemet, hogy ha Nsgd Gratiájában vagyok, ótet commendalni bátorkodjam Nsgdnak. Méltó ez az Em ber a’
Szeretetre, mind Vallásunkhoz való szelídségéért, mind nagy tudományáért, melynek nem sokára jelét fogja adni Világra jövő Munkájában. Szenvedjen-el azért Kegyelmesen Nsgd engem, hogy bátorkodom ajánlani. Én bizony sokkal tartozom néki: mert minden könyveit rendre kész által adni. Most is írta, hogy a’
mi kell, hozassam. Catalogussát is maga önként adta vólt.
201 Koppi Károly Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1783. augusztus 11.
Irieyei akadályozzák műve megjelenését; ezért és más okok miatt elhagyja kolozsvári állását, Bécsbe, majd Pestre költözik.
Clarissimo Viro Josepho Benkö Amico in primis Salutem Dicit Carolus Koppi.
Paucis nunc Te. convenio, nam properat Tabellarius, Scito me ex Dacia vestra discessum moliri. Moliri, inqvam; nam sponte qvaero abitum, et dimissionem peto. Ferre amplius nec volo, nec debeo ea, quas experior ludificationes. Duo decreta Regia de Historia m ea1 adhaerent tam apud me, quam Gubernium; nec imprimatur, obstant invidi quidam et nauci nomines, qui tamen aliquibus videntur sapere; Pauci Amici mei qui libenter adjuvarent, ipsi detinentur confusione rerum. Intentus operae [?] pretium non facit hac tanta rerum tradendarum multitudine; ego frustra nitor atque necessum non est me huic loco alligari: ideo missionem petii, et la Septembris hinc in Hungáriám, dein Viennam discedo, rediturus, ut spero, Pestinum, ubi stationem figam. Tu mihi qvantocius scribe, libellos, et scripta remitte, aut elenchum saltem tua manu confectum, anta lam Septembris, dein comitte si quid Viennae effectum velis, tandem Pestinum mihi frequenter scribito, denique me semper amice complectere. Ego faveo [?], ut me tibi amicum fuisse, aut habuisse, non poenitet. Vale. Scribe Cormdesio nostro, nam vult scire, ut sis, et quid agas, eumque salutes salute plurima, sicut et uxorem tuam optimam, et proles. Scribebam 11. Aug. 1783. Claudiopoli.
202 Molnár János Benkő Józsefnak Buda, 1783. augusztus 26.
Közli, hogy Benkő művét szívesen fogadták Kassán. Támogatást kér saját ellenségei ellen, akik a sajtóhibákat az ó rovására írják, s kifogásolják magyar stílusát.
Nagy Tudományu, Kedves, Tiszteletes Uram!
Majd tsak nem egy’ egész esztendeje: hogy egy’-mást nem levelezzük. Különös örömmel érteném, ha a’ sok dolog keresztül nem állana az Úr-elótt; vette-é, ’s mikép’ tetszett a’ Magyar Könyv-ház? mellynek (mindenik részében) nagy ékessége az Urnák fűszéres múnkája, ’s ugyan a’ Kassaiaknak az tettszik leg-felettéb’ az első Szakaszban. Ezen Pesti vásár szórja, és széllyel-ereszti már az 3-dik Szakaszt-is, melly szinte 41 árkusra teijed; és igy egy’etemben 91-re az három darab. A ’ nyomtató keze-alatt vagyon a’ 4-dik Szakasz-is, mellyben az utólsó Könyv 323-dik. Abban Benkő Urnák Erdéllyé eló-fordúl rövédeden.1 Ezekről tudósítván szeretettel az Urat, kérem egy’etemben szives bizodalommal:
hogy némelly piszkálóm-ellen segítteni méltóztassék hiteles méltóságával. Rágja,
maija magyarságomat. A betü-rakó gántsait nékem tulajdoníttya, ’s a’ mit ó nem hallott, nem olvasott, goromba véteknek tartya. Én, tsekélységem szerént, nagy igyekezettel, ’s elé-menetellel forogván a’ Görögben, látván egy’etemben a’
Német, és Frantzia példát, Országunk minden szó-ejtését válagatva meg-betsül- tem. Ez é a’ vétek, ez é a’ tudatlanság? Laktam Dunán-túl, és innét: Erdélyben, Váradon, - - Felőlem lehessen-é az az ítélet: hogy egy’ szúrdék-béli sem író, sem szó-tevő meg-halladjon, ’s biró Páltza-alá vegyen? De ezt tsak fülbe, és suttogva:
nem azért, mintha kérkedni, vagy neheztelni kívánnék: egy’ morzsányira sem indúl szivem, vérem. De szeretném mindaz-által, ’s kérem-is az Vrat, ha ideje lészen, szedjen-őszve egy pár bizonyságát, ’s főképpen ’a magajét küldje hozzám:
had’ vessem-elejbe paizsúl annak, a’ ki ellenem támadni merészel. Még egy’ pár szót! Tsudálkozni fog az Vr azon, hogy Benkő Vr Erdéllyé az 3-dik Szakasznak 152-dik könyvévé vált, ’s én mindazáltal azon munkát a’ 4dik Szakaszba keverem ezen Levél-áltál. A ’ tsudálkozást meg-szünteti a’ 4-dik Szakasz---2 Szeress jó akaróm, ’s feleUy-meg a’ benned helyheztetett reménységnek. Irám Budán 26 August. 1783.
Az Vraak alázatos Szolgája Molnár J. Budai Director m.p.
203 B en k ő József Cornides Dánielnak Középajta, 1783. szeptember 3.
Koppi serkentésére beszámol életéről, gazdasági természetű nehézségeiről. Igyekszik befejezni a Transsilvania specialis-1, közli egyéb művei helyzetét. Polemizál Seiverttel, alá hibásan közölte a három bevett nemzet pecsétjének feliratát.
Spectabili ac Clarissimo Viro, Domino Danieli Cornides Philosophiae Doctori, cet.
Fautori suo Eximio, Salutem Plurimam Dicit Josephus Benkő. m. pr. Parochus Közép-Ajtensis.
Celeberrimus P. Koppi, qui Viennam iturus, forte jam iter ingressus est, nuper me monuit, Cornidesium nostrum esse in Transsilvania, et scire velle, quidnam agatur Közép-Ajtae? Ego profecto, rusticor saepicule, et quidni, amabo, quum mihi et res sit angusta nimium domi, et vix non septenario numero liberi, quorum jam duo Udvarhelyi™ classicis studiis operantur, nullo, quod antehac aliter sperabam, adhuc Patroni alicujus beneficio fulti. Haec res, et multase aliae, faciunt, ut dum saepe scriptioni vacare vellem, emis abstrahar oeconomicis; dum argentum pro coémendis Scriptoribus, et descriptioni Manuscriptorum expen
dere cuperem, vestiendis probbus impendere cogar. Hae tamen curae animum non frangunt meum; lego, scribo, monimenta colligo continenter. Transsilvaniae tandem aliquando Parti Speciali ultimam imponere manum adlaboro. Wajvoda- rum Transsilvanorum texo Catalogum, additis Diplomatibus, quo in conatu incomparabiles Tuae Collectiones omne mihi punctum ferre valerent. Toto vero hoc anno, nulli adeo rei diligentiam adhibui, ac Comitiorum Decretis (Articulis Diaetalibus) Transsilvanicis, ab anno 1542, ad haec nostra tempora, correcto e pluribus exemplis, plerisque authenticis, opere in Volumina referendis; quae curae Dissertatiunculam pepererunt, Elenchum Comitiorum Transsilvanicorum, cum necessariis adnotatiombus auctam, et Promptuario Hungarico (Ungrisches Magazin) inserendam. Eidem Promtuario innectendam aliam quoque Dissertati
onem elucubravi, nondum puro calamo in chartam relatam, de Unione et Sigillis
Trium Transsilvaniae Nationum.1 Ansam hujus rei mihi suppeditavit Dissertatio Seivertiana, eodem in Promptuario2 (quod certe, procul adulatione omni, Tuis Operibus cumprimis splendet) legenda, qua duas Nationes violentiae - arguit, suamque Nationem Inclitam Siculicae praefert, vitiose adducens trium Sigillorum Inscriptionem; quum antiquissima, quae non semel oculis meis vidi, Nationum Sigilla ita efficta sint, ut Sigillum Nationis Siculicae, inscriptionem interiorem hanc: Há ló Erdély Országa: Saxonum sequentem habeat: rom Nemzetből ál.
Sigillo autem Nationis Hungaricae nihil ex hac inscriptione insculptum legatur. E t haec plane illa est materia, quae necessitatem mihi imponit ad Te confugiendi, ut quae antiquitatis monumenta de Unione Trium laudatarum Nationum possides, eorum me participem pro Tuo favore facias, obligaturus (sed cur hoc verbo utor, quum jam totum me habeas obligatissimum, certe!) me ut quidquid hujus generis thesauri habeam, Tibi vicissim transmittam. Ita vero habeas, ut apud me nullum reperiatur antiquius Instrumentum de Trium Nationum Unione, quas illud, quod anno 1459. Medgyesini in sollemni Trium Nationum Conventu concinnatum, in Manuscripto Volumine Trapoldini (habes?) legitur, et quidem apud me non absque naevis librarii. Te igitur vehementer etiam atque etiam rogo, consiliis et subsidiis Tuis me juvare velis; alto interea conatum mecum silentio pressurus, dum opusculus istud meum lucem videat. Jube, quaeso, aliquid rei, quo Tibi gratificari queam. Vale communis Patriae nostrae et Orbis eruditi Amor. Iterum vale! Dabam in tugurio Parochiae Közép-Ajtensis, 3. Sept. 1783.
Synodum Generalem Sardinum iturus, quam lubentissime, Te, atque Magnifi
cos Dominos D. Comites venerabundus adirem, si certis interea redderer, ubinam circa illud tempus moram facturi sint. Id enim in summis meis vitiis pono, ut tantis Heroibus nunquam me debito modo commendare potuerim. Sed hujus modi vitia infimae meae sortis sunt et conditionis consequentiae.
204 Cornides Dániel Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1783. szeptember 19.
Gratulál Benkő készülő műveihez, főleg a Transsilvania specialis-hoz. Küldi az erdélyi vajdák névjegyzékét és egyéb adatokat. Könyveket kér a címzettől, valamint névsort a főispánokról. Kifejti véleményét a három nemzet pecsétéinek kérdésében. Végül továbbítja Blahó Vince kérését.
Clarissimo ac Doctissimo Viro, Admodum Reuerendo Domino Josepho
Benkő, Societatis Scientiarum Harlemensis Socio, etc. etc. Fautori suo longe aestumatissimo, Salutem Plurimam Dicit Dániel Cornides.
Incredibili sane voluptate me affecerunt Litterae tvae nuperrimae, ut omnia, quae abs t e, Vir Celeberrime, proficiscuntur. Vnde facile Tvte ipse existimaueris, quantopere doleam, Epistolam illam tvam, biennio abhinc ad me perscriptam, atque a Herulis Comitibus Telekianis Viennam beneficio cursus publici ad me expeditam, intercidisse. Vtinam deperditae illius Epistolae argumentum paucis duntaxat verbis summatim in postremis tvis repetiisses Litteris, iacturamque, quam passus sum, hac ratione quadammodo sarsisses! Sed iam ad rem. Jucundum in primis mihi fuit intelligere, quod Transylvaniae tvae Parti Speciali, tot votis popularium expetitae, supremam tandem aliquando manum imponere connitaris.
Dici vix potest, quam impatienter Operis huius praestantissimi desiderium ferant Eruditi, H ungan aeque ac exteri. In Wayvodarum Transylvanorum, quem texis, Catalogo, ad fidem Diplomatum, quae addere constituisti, adornando, magno, fateor, adiumento futura esset mea qualiscunque Collectio Diplomatica,
dum-modo documenta mea exscribendi tempus modusque suppeteret. Sed eheu! mihi rursus linquenda Transilvania est, atque post tres hebdomadas in Hungáriám commigrandum. Incertum vero, quando in has rursum reuertem ur oras. Accipe interim hic separatim adnexam seriem meam Wayvodarum, cum adscriptis gesti magistratus annis iis, quos e diplomatibus fide dignis liquido comprobare possum.
Nae tv laborem suscepisti arduum non minus quam fructuosum, dum in Comitiorum Decretis Transilvanicis ab anno 1542. ad haec nostra tempora, in Volumen referendis, studium operamque TVAM impendisti! Sed dic, Bone, articulos Diaetales anni 1540. consultone negligendos putasti, an quia tvam
effugerunt diligentiam! Bina hoc anno celebrata sunt Comitia, duplicesque conditi articuli. Alii enim hac insigniti inscriptione sunt: „Articuli Reformationis ac Rectificationis Jurium et Consuetudinum Dominorum ac Nobilium harum Partium Regni Transylvanarum in Diaeta seu Conventu eorum Generali, pro festo Beati Adalberti Episcopi et Martyris novissime transacto, de Regio Mandato Thordae celebrato confecti, et per Regiam Majestatem, Dominum nostrum Clementissimum, approbati atque ratificati.” Subscriptum huic Decreto:
„Stephanus de Werbewch Cancellarius Regius in testimonium praemissorum madu propria.” Originale huius Decreti adservatur in Bibliotheca Illustrissimi Collegii Reformati Qaudiopolitani, unde meum exemplum exscriptum est.1 Alii huius anni articuli hanc habent epigraphen: „Articuli conclusi in Diaeta Segesva- riensi die Dominico post festum Sancti Bartholomaei Apostoli celebrata Anno Domini 1540. ”2 Dissertatiunculam tvam. Elenchum Comitiorum Transilvanico- rum cum necessariis adnotationibus complexam, utinam in Promptuario Hunga- rico quantocyus publici facias iuris! Multa egregia, quae et argumenti dignitate, et novitatis gratia sese commendabunt, e pulcherrima illa Commentatione tva
condiscemus. Nec minus Lectoribus Historiophilis se probabit altera tvaDisser
tatio, eidem Promptuario inserenda, de Umone et Sigillis trium Transilvaniae Nationum.3 Antiquissimum, quod habeo, Instrumentum de trium Nationum Unione, est Confoederatio Nobilium, Siculorum, et Saxonum in Oppido Med- gyes facta Anno 1459. feria secunda ante festum Beatae Barbarae Virginis.
Instrumentum illius concinnatum per Capitulum Ecclesiae Transilvanae, Nuncio seu Convocatore Magnifico Johanne de Labatlan, Trintsiniensi et Siculorum Comite. Notus tibi sine dubio est articulus in Comitiis Tordensibus feria quarta post Dominicam Judica anni 1542. sancitus, in haec, quae subiicio, verba: „Item, ex gratia Dei, omnes tres Nationes conuenerunt de mutua pace fovenda, et Rebus omnibus Regni eodem modo, et pari consilio, ac consensu gerendis, et obedientia Domino Locumtenenti praestanda, secundum libertatem, et consuetudinem Regni.”4 Huc retuleris etiam articulum 5tum, in Comitiis 10. Junii 1681. Albae Juliae sub Michaele Apafio promulgatum, qui ita habet: „Noha Kegyelmes Urunk, az egész Universitas ó Kegyelmek, Nagyságodhoz és hozzánk-is, közön
ségesen tartozó magok alkalmaztatásáról mi nem diffidalunk, ’s ö Kegyelmek-is Nagyságod és mi telóllűnk-is meg-nyugott elmével vadnak; mindazonáltal a’
közöttünk való Uniónak, jó emlékezettel való terjedésére, és hazánk nagyobb securitására nézve-is tetszett, a’ Nagyságod Kegyelmes Consensussa-is accedal- ván, egymás között (az Nag[yság1od Méltóságos személlyé, és Haza tekintetit-is nagy emlékezetben fenn hagyván) mutua assecuratoria concordiát celebrálnunk, és három Natiónknak szokott petseti alatt, futura pro memoria kiadnunk, és a’
Captalanban-is bé-iratnunk. Instálván Nagyságodnak alázatoson, méltoztassék Nagyságod-is kegyelmesen annualni.”5 Articulus iste hanc habet inscriptionem:
„Ar Szász Natióval tött mutua Confoederatiója az más Két Natiónak.” Quod ad
Sigilla trium in Transilvania Nationum attinet, memorabilis in primis est articulus 3tius sub Achatio Bartsai, in Szász-Sebes 24. Maji 1659. confectus. Hunc, etsi paullo prolixiorem, adscribam tamen integrum: „Láttyuk Kegyelmes Urunk ebbőlis országul nagy fogyatkozásinkat, hogy bizonyos Petsétűnk nem lévén, netalám most immáron kárunkon experiállyuk, annak ekkédiglen való szükséges meg-lételét. Hogy azért ebbőlis jóvendőbenis nagyobb incommoditásunk ne következhessék, illendőnek Ítéltük, a’ Nag[yság]od tetszéséből, hogy bizonyos négy petsétek mettzessenek, az Országnak négy nagyobb Rendei szerint, mellyeknek egyike úgymint az Erdélyi Vármegyéké, állyon az Ország Praesiden- sénél, avagy az Erdélyi-Itélő Mesternél: A ’ másik, mely a’ Székelységé lészen, az UdvarhelySzéki Fő Capitánynál: Az harmadik, mely a’ Szász Natiojé, a’ Szebeni Polgár-Mesternél: A ’ negyedik pedig, mely az Erdélyhez incorporáltatott Magyar Ország részéjé, állyon azon rézben lévő ítélő Mesternél. Ha pedig valamely időben ítélő Mester nem találna lenni a’ Partiumban, ollyankor állyon a’ Bihar Vármegyei Fő Ispánnál, kikis sub fide Christiana kötelesek légyenek azoknak conserválására, úgy hogy semminemű időben, sem senkinek párántsolattyára ki ne adgyák, hanem tsak az Országnak rend és rend kivűl való Gyűlésében, ollyankor vagy ö magok vigyék elő, vagy hogy igen hiteles emberektől kűldgyék- bé, ha ö magok semmi úton bé nem mehetnének; és ha kik ezek közzűl az halál által el ragattatnak, maradékjok mentői hamaréb, vagy valamely Cáptalanban, vagy hogy az ítélő Mestereknek szorgalmatos gondviselés alatt oé-adgyák, testimonialist vévén róla, egyébaránt azoktúl kéványuk elő. A ’ Petsétek pedig illyenek légyenek: Az Erdélyi Vármegyéknek a’ Petsétre metczett insigniájok legyen egy fél Sas, kőmyúl való írása: Sigillum Comitatuum Transylvaniae.
A ’Székelységnek légyen egy fél Hóid, és Nap, környűi való írása: Sigillum Nationis Siculicae. A ’ Szászságé légyen hét Kólcsos Város, kömyúl való írása:
Sigillum Nationis Saxonicae. A ’ Magyar Ország Erdélyhez incorporáltatott részéjé légyen, Négy folyó viz, ’s-a’ kettős kereszt, kómyűl való írása: Sigillum Partium Hungáriáé Transylvaniae annexarum. ” Éhez eztis hozzá adván: „Ha valaha valamely időben (kit Isten el-távoztasson) Magyar Ország részei Erdély
től, ha csak ideig-is el-találnának szakadni, a’ mint immár szomorú példánkra, egynéhányszor meg-is lőtt, in tali casu, az Erdélyi három Nemzetből álló Statusok, egész Corpust constituálván, az három petséttel, nomine totius Regni, petsételhessenek, és azok alatt minden felé expediaihassanak, szintén úgy, mint a’ mikor Magyar Ország részei véle egy Corpus vóltak. Ez Petsétek nélkül, avagy ezek közzül csak valamellyik nélkűT-is, excepto casu praemisso, ha valamely expeditiok nomine Regni kelnének, erőtlenek, és hitel nélkül valók legyenek.”6
Memini, sollicitum te aliquando fuisse de Instrumentis, a Principe Transilvani- ca, Maria Christiema, profectis. Apud Marquardum Herrgott m Pinacotheca Principum Austriae, in Auctario Diplomatico,7 numero LXXVIII. pag. 100, exstat huius Mariae Christiemae Donatio integrae Decimae ed Ecclesiam Zeuleus facta. Datum Albae Juliae die 16. mensis Junij, Anno Domini 1598.
Item, numero LXXIX. pag. 101. recitatur Mandatum eiusdem Mariae Christier- nae, quo ad restaurandum Templum Colosmonostoriense Artifices convocat.
Datum Albae-Juliae, die prima mensis Augusti, Anno Domini 1598. Item, numero LXXX. pag. 101. legitur Mariae Christiemae Mandatum alterum eiusdem argumenti ad Siculos missum. Datum Albae-Juliae, undecima die Augusti, Anno Domini 1598.
Complura sunt, quae vicissim maiorem in modum te rogem, Vir Celeberrime.
Exponam sigillatim, quid velim. Ac primum quidem promissionem tvam de