Nyomtató és kalibráció

Napjainkban a számítógépes gyakorlatban két nyomató típussal találkozunk: festéksugaras (mondják tintasugarasnak is) és lézer nyomtató. A kétféle nyomtató szín-kezelése eltérő, jelen helyen csak a festéksugaras technikát fogjuk röviden áttekinteni.

4.3.1. Festéksugaras nyomtató

A festéksugaras nyomtató az egyes színeket úgy hozza létre, hogy a három színes festék (sárga: Y, yellow; bíbor: M, magenta; cián: C, cyan – sokszor türkizkékként említik) és fekete festékből nagyon finom apró cseppeket visz a papírra, ha az egyik színből több kell, úgy arra a területre több csepp jut. A cseppek részben egymás mellé, részben egymásra kerülnek, így a festéksugaras nyomtató esetén mind additív, mind szubtraktív (elvonó) színkeverés létrejön (lásd 2.3. fejezet). A 60. ábra szerint ha az eredetileg fehér színű fény útjába egy sárga és magenta (bíbor) szűrőt helyezünk, úgy az eredő szín vörös, ha a sárga szűrőt cián (türkizkék) szűrő elé tesszük, úgy zöld színt kapunk, míg a magenta és cián szűrők együttes használatával

kék színhez jutunk, s végül, ha mindhárom szűrőt a fény útjába helyezzük, úgy nem tud a szűrőcsomagon fény áthaladni, az eredmény fekete. Ez történik a nyomtatás esetében is, ha a festékcseppek egymásra kerülnek. Ahol a festékcseppek egymás mellé esnek, ott additív szín-keverés jön létre. Neugebauer ezen elv alapján dolgozta ki a festéksugaras (pontosabban ere-detileg a nyomdaiparban használt autotípiai árnyalat) nyomtatás számára egyenleteit.

60. ábra: A szubtraktív színkeverés példája

Az egy pixel területén a csak cián, csak magenta, csak sárga tintával, valamint a festék-párokkal (eredők: vörös, zöld kék színek), továbbá a mindhárom festékcseppel (fekete) bebo-rított területet, valamint az egyetlen festék által sem lefedett területet (fehér) figyelembe véve lehet a keletkezett színt meghatározni. Mivel az egyes tinták színképi áteresztése nem ideális, azaz nem csupán a megkívánt hullámhossz tartományban eresztenek át, illetve a saját fő-át-eresztési tartományukban is rendelkeznek elnyeléssel, a végső egyenletek igen bonyolultak, melyekkel az adott szín létrehozásához szükséges sárga, bíbor és türkiz festékmennyiséget meg lehet határozni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az eredő színhatást befolyásolja a papírnak a tintát felszívó tulajdonsága és az alap papír színe. Mindehhez járul még, hogy a gyakorlatban a papír azon helyeire, melyeken fekete színhatást szeretnénk elérni nem a három színes festék cseppjeit juttatjuk, hanem ezt az összeget fekete festékkel váltjuk ki. Utóbbira két szempontból is szükség van: egyrészt a három színes festék egymásra nyomtatása nem tökéletesen fekete hatást kelt, mert a tinták színképi áteresztése nem ideális, másrészt a színes tinták lényegesen drágábbak, mint a fekete, kormot tartalmazó festéké, s ezért utóbbi haszná-lata sokkal gazdaságosabb.

Fentiekre való tekintettel a festék nyomtatók gyakorlati kalibrálását úgy végzik, hogy nagyszámú, ismert színinger koordinátájú színmintát kinyomtatnak, a nyomatokat megmérik, ennek alapján a nyomtatási paramétereket korrigálják, s a korrigált paramétereket hozzá-rendelési táblázatokban (look-up table) tárolják s ezek felhasználásával vezérlik a nyomtatást.

4.3.2. Lézer-nyomtató

Lézer (elektrofotográfiai elven működő) nyomtatók esetén teljesen a szubtraktív színkeveré-sen alapul a szín meghatározás. Az adott pixel felületére a három (illetve itt is feketével (K) együtt négy (YCMK)) alapszínből vékony rétegben kerül fel a festék, s ennek a rétegnek a vastagsága változik annak függvényében, hogy milyen színt szeretnénk elérni. Kubelka és Munk textilfestés számára kidolgozott elméletét jól lehet ezen esetben is használni. Ezen elmélet lényege, hogy feltételezi, hogy a festékrétegben két főirányú fényszórás jön létre. a

papír síkjára merőlegesen a felszíntől a réteg belsejébe és vissza a felszín felé. A festék-rétegben lejátszódó jelenséget a 61. ábra szemlélteti: a dx vastagságú festék-rétegben a beérkező i sugárzás részben elnyelődik (K abszorpciós együttható), részben szóródik (S szóródási együtt-ható). A sugárzás csökkenése, illetve növekménye a következő formában írható fel:

-di=-(S+K)idx+Sjdx dj=-(S+K)jdx+Sidx

61. ábra: Fény-elnyelés és szóródás a Kubelka-Munk elmélet szerint

A parciális differenciálegyenletek integrálásával a reflexióra kapunk értéket. A K/S hányados az egyes színhordozók koncentrációjának nemlineáris függvénye. A pontosabb számításhoz több koncentrációval készített kalibráló mintára van szükség. A különböző közelítések alapján számos színszámítási algoritmust dolgoztak ki [30].

4.4. Színek használata

Színek előnyösen használhatók írott anyagban kiemelésre, figyelem felkeltésére. Visszatérő probléma azonban, hogy sok esetben a készítő nem gondol a színtévesztőkre: míg egy vörös-zöld kombináció esetleg jól látható az ép színlátó számára, a protanop vagy deuteranóp meg-figyelő csak a maradék világosság kontraszt alapján fogja a pl. zöld háttéren a piros színű írást olvasni tudni. Mindig célszerű először a világosság kontrasztot beállítani és csak az után a színekkel további kiemelést végrehajtani.

Az emberi szem nem akromát, azaz nem tud egyszerre rövid és hosszú hullámhosszú su-gárzásra fókuszálni. Így ha egymás mellett alkalmazunk kék és vörös jeleket, azokat nem fogja az olvasó egyszerre élesen látni.

Bár az ember akár egymillió színárnyalatot is meg tud különböztetni, ha azok megfelelő felületek formájában kellő megvilágítással látszanak, de színes ábrákban 5-6 színnél többet

j

d x i

x=0

x=X

nem tud hozzárendelni valamilyen megnevezéshez. Ugyanakkor, ha hosszabb munka során többször vissza akarunk ugyanahhoz a fogalomhoz térni, különböző ábrákban, úgy azonos fo-galmat mindig ugyanazzal a színnel jelöljünk, különben áttekinthetetlenné válik a bemutatás.

Túlzottan sok élénk szín egy ábrában nyugtalan érzést kelt, célszerű pl. azonos színárnya-lat kis telítettségű hátterén nagy telítettséggel készíteni a feliratot.

A számítógépes gyakorlatban visszatérő feladat színes grafikonok készítése. Sokszor ta-pasztalt hiba, hogy a számítógépen a grafikon hátterét halvány szürkére választva, mind a sö-tétebb színű vonalak, pl. sötétkék, mind a világos vonalak, pl. sárga, jól látszanak. Nyom-tatáshoz azonban általában jobban szeretjük a fehér hátteret, és olyankor a világos sárga vonal már beleolvad a fehér háttérbe.

A képi információ helyes színvisszaadásánál figyelembe kell vennünk a színmenedzs-menttel kapcsolatban leírtakat.