Szent Gellért eltemettetése, holttestének átvitele Csanádra. Ereklyéinek története. Visszapillantás.
H
v é r e n g z ő pogányok egy része, mint a pusztítófergeteg, tovább vonult a mészárlás helyéről, hiás része megrettenve saját tettének borzasz- tóságától, elcsendesült; okulva talán egy
szersmind egyik társuk szomorú sorsán is, aki régi hagyomány szerint, amint' a véres tett elkövetése után
lakomához ültek, dicsekedve vonta elő tarsolyából Szent Gellért haját s ily szavak közt mutogatta társainak :
«Ez annak a borotvált képű idegennek haja, aki bennünket ősi hitünkből ki akart forgatni» ; de rögtön őrjöngés fogta elő és saját testét marcangolva múlt ki.1 Mint mikor a vihar kitombolta magát, úgy most is megint csendesség és nyugalom lön. Ennélfogva a megmaradt és a másik olda
lon, Pesten lakó keresztények minden aggodalom nélkül hozzáláthattak ahhoz, hogy megadják Krisztus vértanúi
nak a hozzájuk illő végtisztességet.
Szent Gellért teste vértanusága napján, 1046. szept.
24-én ott feküdt azon szikla mellett, amelyen koponyáját összetörték. Az egykorúak kegyelete és szeretete észrevette azt is, hogy az Úr Jézus különös gondot viselt vértanújának földi maradványaira, mert teste, bárha sáros, mocsáros
1 A cta SS. m e n s is . S e p tc m b r. V I . k . 727. I.
1 3 5
helyen feküdt, mégis mocsoktalanul maradt.1 Másnapi aztán érte jöttek a keresztények, papok és világiak egy
aránt ; jöttek a betegek, különféle nyavalyákkal látogatot
tak, érintették testét, csókolgatták egy edénybe összegyűj
tött vérét s mindnyájan meggyógyullak. Aztán tisztelettel hajóra tették a drága holttestet és átszállították a Dunán.
Mivel pedig az ország akkori zavaros viszonyai közötl tovább vinni nem lehetett, a pesti templom alsó kápolnájá
ban ugyanazon ruhában, amelyben vértanuságot szen
vedett, nagy sírás és zokogás közt eltemették. Szent Gellért óhajtása részben így is teljesedett, mert a pesti templom is a Bold. Szűz tiszteletére volt szentelve. Ott nyugodott tehát holtteste a «kegyes és irgalmas Szűz» szemei előtt.2
1 B a tth y á n y i. m . 367. 1.
2 M in t az e d d ig iek b ő l k itű n ik , m i h a tá r o z o tta n azon m eggyőző
d ésb en v a g y u n k , h o g y Szent. G e llé rt erek ly éi elő szö r a b a lp a r ti P e st te m p lo m á b a n , m ely a m ai b u d a p e s t-b c lv á ro si tem p lo m h ely én á llo tt, v o lta k elh ely ezv e. E z á llítá s u n k m ia tt ö sszeü tk ö zésb e jö v ü n k h azai tö r té n e tír ó in k jó részév el, a k ik a z t v ita tjá k , h o g y S z e n tü n k te s té t elő szö r a m a i b u d a v á ri M á ty á s -te m p lo m b a n (am ely sz in té n a B old.
Szűz tis z te le té re v o lt em elv e) te m e tté k el. E z író k élén le g ú ja b b an N ém eth y L a jo s (1. A b u d a v á ri fő tem p lo m tö r té n e te 5. é s k ö v . 11. és R eligio 1886. I I . fé lé v 194. 1.) és Ortvay T iva d a r (T ö rté n elm i A d a t
t á r 1873. évf. 1 9 3 —196. II. és A rch aeo lo g iai É r te s ítő 1874. évf.
2 8 7 —292. 11.) á lla n a k . L a p o k ra te rje d ő je g y z e te t kellene írn u n k , h a az e rre v o n a tk o z ó iro d alm i v i tá t ré szle te se n is m e rte tn i a k a rn ó k . D e m in e k ? A z ig az sá g o t ú g y is c sa k a k k o r ta lá lh a tju k m eg, h a v issz a m e g y ü n k a fo rráso k ig . L á s su k te h á t, m it m o n d a n a k azok ? A n a g y leg en d a, az e rre nézv e leg illeték eseb b fo rrá s , v ilág o san m o n d ja k é ts z e r is, ho g y S zen t G e llé rte t : «in E cclesia b e ate V irg in is in Pest»
«Pesten a B o ld . S zűz eg y h ázáb an » te m e tté k el. (N a g y leg e n d a X X . és X X I . fej. B a tth yá n y-n á l i. m . 352., 353. 11.) H a az o k lev e lek e t m eg
k é rd ez zü k e n n ek a P e s tn e k fe k v ésé rő l, elő szö r a z t ta lá lju k u g y an , h o g y k ö rü lb e lü l k é t s z á za d d al S z e n tü n k v é rta n u s á g a u tá n a D u n a m e lle tt k é t P e s t l é t e z e t t : N a g y - és K is -P e s l. ( F e jé r : Cod. D ip . IX . 7., 657. 1.) E zek k ö zü l K is - P e s t a sz e n t G e llé rt-h e g y a ljá n , a m ai T a b á n v a g y R á c v á ro s h e ly é n (u. ο. IV . 160. I.), a m ás ik , a m in t 7ío- gerins e lő a d ás áb ó l v ilág o san k itű n ik , a D u n a b a lp a r tjá n , a m ai B u d a - p e st-B e lv á ro s h e ly é n (S ira lm a s én ek . h o rd . Szabó K J fe k ü d t. De szeren csére n em h a g y n a k b e n n ü n k e t k étség b e n a z irá n t, h o g y a k e ttő k ö z ü l m ely ik ré g ib b . M ásk o r u g y a n is az oklevelek a D u n a b a lp a r tjá n
Alig koronáztatott meg I. Endre királlyá, alig tért némileg vissza a megzavart nyugalom, máris következett a német császárnak hazánk ellen intézett, kettős hadjá
rata. E miatt Szent Gellért teste a reméltnél tán több ideig a pesti templomban maradt. De ez ideiglenes nyugvó
helye sem maradt csodatétel és áldás nélkül, mert Isten szentének közbenjárására sok kérést meghallgatott és az ő ereklyéinek közvetítésével segedelmet nyújtott ott is, ahol emberi erő már nem segíthetett. Hitelre méltó följegyzés szerint Pesten négy csoda történt Szentünk koporsójánál.
Mikor áthozták a Dunán, egy jámbor keresztény pár össze
zsugorodott kis gyermekét vitte hivő bizodalommal Szent
esíí N a g y -P e s te t h a tá ro zo ttan .« Ó -P e st» -n e k ír já k . P l. IV . B é la k ir á ly eg y ik 1259-iki oklevele a z t m o n d ja : «Λ B old. Szűz n y u la k s z ig e ti m o n o sto rá n a k a d o m á n y o z tu k a D u n á n tú l (B u d á ró l v . S zékesfehér
v á rró l te k in tv e ) Ó -Peit h elységhez kö zel eső O szlár és S ü ly falu k at» . (F ejér : Cod. D ip . IV . 2. 488. I.) M in th o g y ped ig S z e n t G e llé rt é le t
író já n a k id ejéb en m ég csa k egy P e s t lé te z e tt (k ü lö n b e n k ü lö n b s é g e t t e t t v o ln a a k e tt ő k ö z t), k ö v e tk e z ik , h o g y ez a d u n a b a lp a r ti P e s t v o lt, a m e ly e t épen a z é rt k é ső b b Ó -P estn ek nevednek. E n n e k p lé b á n ia - tem p lo m a a n a g y leg en d a á llítá s á v a l m egegyezőleg a B o ld . Szűz tis z te le té re v o lt sze n te lv e . A z o k ira to s a d a t erre nézv e c sa k a X V . szá
zadból sz á rm a zik u g y a n , de az m in d e g y , m e r t a te m p lo m n e m v á l to z t a tt a v é d ő s z e n tjé t. M aga a p e sti p lé b á n ia h íres és g azd ag j a v a d alo m v o lt m á r a X I I I —X IV . sz á z a d o k b a n . (M o n u m e n ta V a tic a n a H u n g á riáé . S. I. T . I. 24., 409. 11.) K is -P e s t te m p lo m á n a k v é d ő szentje S zen t G e llé rt v o lt. M ár ez m a g a is m u ta t ja a h e ly k é ső b b i k e le tk ez és ét. — B u d a v á rró l az ed digiek u t á n szó sem le h e t, m e r t hiszen a z t sohasem n e v e z té k e g y szerű en P e s tn e k , h a n e m leg feljeb b P e sti-Ú jh eg y v á ro s á n a k , m ajd a z tá n B u d a v á rn a k . (L. H is t. H u n g . F o n te s D om . II. k . 2 8 2 —3. II;) M aga B u d a v á r c sa k a t a t á r j á r á s u tá n (u. o. 282. 1.), a b u d a v á ri B o ld . S zűz b u d a v á ri te m p lo m a , p ed ig m in t oklevelekből t u d ju k , 1255—09. k ö z t é p ü lt. (F ejér : Cod. D ip . IV . 2., 322., 455. «in ecclesia s. M ariae in M onte P e stie n s i co n stru en d a » 1258.
ok evél szavai és IV . 3., 498. 11.) H o g y c te m p lo m csak á té p í tt e t e tt v o ln a, a z t a z id é z e tt oklevelek m eg c áfo lják , m e r t n em ú jb ó l é p ü ltn e k ,
«hanem n e m ré g é p ü ltn ek » (nem d e n u o , h a n e m n o v ite r fa b ric a ta ) m o n d já k . S z e n t I s tv á n te m p lo m é p íté s é t h o g y a n le h e t, m in t n é m e lyek teszik, B u d a v á rra v o n a tk o z ta tn i, n e m é r tjü k . H isz S zen t Is tv á n , ha a k ró n ik á s o k n a k h ite lt a d n á n k , a k á p ta la n sz á m á ra a k a r t v o ln a ép íte n i te m p lo m o t s k ö v etk ező leg Ó -B u d á n .
137
Gellért testéhez s amint a gyermek a vértanú testét meg
csókolja, rögtön megnyeri tagjainak épségét. Egy német hajadon leány szemét már majd elborító a hályog ; ez is odajárul Szent Gellértnek holttestéhez, érinti kezével annak szemeit s aztán a maga szemeihez viszi kezét s szembetegsége megszűnik, a hályog eltűnik. Egy hajós, amint evezett, véletlenül összetörte u jja it; nagy jajgatás
sal és zokogással fut Szent Gellért testéhez, hogy a kegyet
len fájdalomban enyhülést nyerhessen s ime sebei be
hegednek. A negyedik eset, melyet számunkra a történeti emlékek följegyeztek, egv vak leányról szól, akit fitestvérci vezettek a szentnek testéhez ; ez is csak érintette Szent Gellért ereklyéit és rögtön visszakapta szemevilágát.1 Végre 1053-ban vége lön a háborúknak s hosszabb béke áldása következett hazánkra. Mindjárt ez első alkalmat felhasználták Szent Gellért tisztelői, hogy végakaratát tel
jesítsék s oda temessék őt, ahol maga akart nyugodni.
Erre először is a király engedélye kellett. Amint ma mondanók, küldöttséget szerveznek tehát a Csanádiak.
Ennek élén állottak Szent Gellért utóda : Mór püspök és Fülöp, a Boldogságos Szűz monostorának a p á tja ; tagjai voltak a.csanádegyházmegyei nemesek, még pedig szép számmal. Mór, mint említők, Szent Gellért idejében jö tt Csanádra és a tőle alapított Mária-monostor vezetését vállalta magára. Szent Gellért halála után 1046-ban válasz
tották őt püspökül s így természetesen különbözik attól az idősebb Mór szerzetestől, akit már 1036-ban pécsi püspökké nevezett ki SzcnL István királyunk. Amint aztán a püspök és társai a király beleegyezését és engedélyét megnyerték, — ami nem lehetett valami nagyon nehéz — Pestre mennek és megteszik az intézkedéseket, hogy a szentnek hamvaiL sírjából kiemeljék s Csanádra szállít
hassák. Elmennek áz ő vértanuságónak helyére is, meglelik és nagy örömmel elviszik azt a követ a Duna partjáról,
1 A n a g y leg e n d áh o z f ű z ö tt k é ső b b i, de h ite les följegyzések a la p já n X X I I . fej! B a lth y á n y-n id i. m . 3 5 5 -3 5 G . 11.
amelyen koponyáját összetörték s amelyről a ki-kiáradt Duna hét évig sem volt képes lemosni a vért. Aztán föl
nyitották a sírját és örömmel tapasztalák, hogy Isten nem engedé rothadásba menni azt a testet, amely Isten országáért annyit fáradott s a mennyországért annyi sanyargatást szenvedett. Oly ép, oly fehér volt Szent Gellért teste, mintha csak abban a pillanatban halt volna meg s koporsója körül halottszag helyett csodálatos, kedves illat terjedt. A vakok, sánták s egyéb betegek ott várták sírja felnyitását, hogy érdemei és közbenjárása által gyógyulást nyerjenek. Most tehát odarohantak Szent Gellért testéhez s amint azt és ruháját érintették, kíván
ságuk beteljesedett. Annyi volt a tisztelkedő és gyógyulást kereső népsokaság,, hogy nappal a templomból, amely természetesen csak kisterjedelmű volt, ki nem vihették tisztelőtök tárgyát. Éjjel indultak el tehát a kedves teherrel s hogy Szent Gellért még az úton is áldást osszon, egy összezsugorodott kezű asszony sietett koporsójához s amint testét érintette, az elszáradt kéz kiegyenesedett.
A kocsit húzó lovakat az egész úton nem látták enni vagy inni, hanem vígan haladtak előre, mintha semmi terhet sem vinnének.
Minél közelebb ért a testet hozó küldöttség Csanádhoz, annál nagyobb lett a kísérők sokasága. Mindenfelől tódult a nép a Csanádi egyházmegyéből a menet elé, hogy láthas
sák és kísérhessék annak az apostolnak testét, aki őket a hitre térítette s e hit igazságát vérével pecsételte meg.
A küldöttség útját egyenes irányban vette, körülbelül Cson- grád felé s a bődi révnél átmenvén a Tiszán a mai Hód
mezővásárhely irányában vonult Csanád felé. így aztán egész Csanád elé érkeztek, csupán a Maroson kellett át
menniük. Akkoriban még nagyobb folyókon sehol sem vol
tak hidak, hanem csak hajók és kompok. Egy nagyobbszerű hajóra ráteszik a kocsit a testtel együtt s evezőikhez kap
nak, hogy a hajót áthajtsák. De minden erőfeszítésök hiába való, a hajó nem mozdul ; neki áll az egész sokaság, 'pró- bálja a hajót a parttól elmozdítani; de hiába, a hajó nem
139
mozdul. Mintha csak azt akarná megmutatni az ég Ura, hogy nem kell akkor semmi erőszak, mikor Szent Gellért hívei közé, székhelyére akar sietni s nekik Istentől még holta után is kegyelmeket óhajt kieszközölni. Mikor látják, hogy emberi erővel semmire sem mehetnek, elvetik az evezőt s a hajó oly gyorsan vágja át a Marost, hogy evező
vel oly gyorsan sohasem lehetett volna áthajtani.1 A Maroson átmenvén, annak partján ott várakozott már Fülöp apát, aki egy kissé hamarább hajózott át Csa- nádra ; ott voltak a kanonokok és szerzetesek is mindnyá
jan papi ruhákba felöltözve. A hajóról levévén a testet, ravatalra tették, amely a mai szentmihálylovához hasonló lehetett. Aztán nagy tisztesség közt vitték a Boldogságos Szűz temploma felé. De mielőtt oda bevitték volna, a kanonokok megállítják a menetet s követelik, hogy a test Szent György templomába vitessék, mert Szent Gellértet, mint megyéspüspököt, a székesegyházban kell eltemetni.
S valóban, ismerve a középkor mély vallásosságál, a szen
tek ereklyéi iránt tanúsított nagy tiszteletét, óhajtását, hogy templomában minél nevezetesebb szent földi marad
ványait látogathassa, épen nem csodálkozunk ezen, ami
lyen hirtelen jött, olyan erélyes követelésen. Hiába hivat
kozik Fülöp apát Szent Gellért rendelkezésére és óhaj
tására, hiába hivatkozik arra, hogy Szent Gellért e ren
delkezését az apostoli szék is megerősítette, A kanonokok addig sürgetik kívánságuk teljesítését, míg,Fülöp apát az Istenre és Szent Gellértre bízta a kérdés eldöntését;
beleegyezett abba, hogy kísérlet tétessék arra nézve, hol
1 T e m es v ári Pelbárt a hagyom ány u t á n ( u t fe rtu r ) e m líti, hogy m ik o r a h a jó t n a g y h iá b a m e g in d íta n i ig y e k e z te k , egy rév ész az evező és h a jó o ld a l k ö zé t e t t e h á ro m u j j á t s rö g tö n e lv e sz te tte . E rre e ld o b ta az e v ez ő t és szid n i k e z d te S z e n t G e llé rte t. hírre e szózat h a lla ts z o tt : «Míg M ór n e m jö n , n em m egyek». M ikor p ed ig M ór a h a jó b a lé p e tt, az m in d já r t m in d e n evezés n é lk ü l á tm e n t a M aroson.
A m in t e z t a ré v ész l á t t a , b ű n b á n a tr a g e rje d v e, o d a f u to tt S zent G e llé rt te s té h e z s az ő é rd em eié rt u jja it v issz a n y e rte . (B a tth y á n y i. m . 3 6 7 — 368. 11.) T e m e s v á ri eze k et, m in t g y e rm e k , C sanádon h a ll
h a tt a , de e g y k o rú a d a t n in c s ró lu k .
akar maga Szent Gellért eltemettetni. Az ő korabelieket jellemző rendületlen bizodalommal és hittel, amelynél fogva kétes dologban mindjárt Istentől várták az igaz
ságot, elhatározták, hogy elviszik mind a két templomba s ahol letehetik, ott fogják eltemetni. Vállaikra veszik tehát á kanonokok a ravatalt és viszik először a Szent György templomba. De amint oda érnek, nem képesek letenni ; semmikép sem engedte Szent Gellért, hogy őt ott letegyék. Nem tehették le, mert a Mindenható azt akarta, hogy tiszteletben tartsák az ő vértanújának ren
delkezését, amit az ő földi helytartója is jóváhagyott.
Megfordulnak tehát a Boldogságos Szűz temploma felé s eleinte a vivők úgy érezték, mintha nem annyira ők vin
nék a koporsót, mint inkább csak követnék azt s akarat
lanul mennének oda, ahova a koporsó a testtel tart.
Amint pedig beértek a Boldogságos Szűz templomába, egyszerre oly súllyal nehezkedett rájuk, mint mondák, a koporsó, hogy azonnal le kellett tenniök, mert ekkora terhet tovább vinni nem bírták s ha az úton történt volna ez velők, kénytelenek lettek volna azt otthagyni.
Itt letéve, egyelőre a nyílt koporsóban hagyták Szent Gellért ereklyéit, hogy hívei láthassák leíkiatyjok épség
ben maradt testét és dicsőítsék Istent az ő közbenjárására te tt jótéteményekért és csodátételekért. Egy csoda név- szerint is föl van jegyezve, amely még akkor történt Szent Gellért közbenjárására, amikor teste még az ideig
lenes ravatalon feküdt. Ugyanis egy Péter nevű pap addig félszemű volt és most Szent Gellértet segítségül híván, másik szeme világát is visszanyerte.1 Nem csoda aztán, ha a nép ezeket látva, mindig ott tolongott a koporsó körül s a templom kicsinysége miatt egy pár hétig a szer
zetesek nem végezhették ott a zsolozsmát. Hogy tehát a testet minden akadály nélkül eltemethessék, a püspök és az apát cselhez folyamodtak. Nagy vendégséget rendeztek
1 A n a g y leg e n d áh o z c s a to lt h ite les följegyzések B a lth yá n y- n á l i. m . 350. 1.
141
a nép számára s midőn a nép a lakomához ült, a templom kiüresedett; összejöttek a püspök, apát és szerzetesek, bezárták a templom ajtait, lezárták a koporsót és kellő tisztelettel és becsülettel elhelyezték azt egy e célra előre elkészült nagy kőkoporsóban. A kőkoporsó fedelét is rá- tevén, erre rárakták Szent Gellért egyéb ereklyéit : a csuklyás szerzetesruhát, amelyben halált szenvedett, teve- szőrből készült palástjával együtt, a követ, melyen fejét összetörték, az övét és az ostort, melyekkel testét sanyar
gatás
E helyen nyugodott aztán Szent Gellért teste legalább is a tatárjárásig. Az, amit némelyik későbbi, avatatlan író Szent Gellért újabb felemeltetéséről beszél,1 2 nem valódi történet, hanem csak a későbbi általános szabályokból le
vont, anachronistikus következtetés. Mivel az ő korukban nem történt szentté avattatás az apostoli szentszék közbe
jötté nélkül, azt hitték, hogy azelőtt sem volt az szokás
ban és ennélfogva Szent Gellért legendájához hozzátoldot- ták azt is, miként iktatta az apostoli szék Szent Gellértet a szentek sorába. Holott ez valóságban nem történt meg, mert mint tudjuk, a szentté avattatásl csak egy századdal később, 1163-ban, tartotta fönn egyedül magának az apostoli szék, addig pedig a püspökök is gyakorolták az úgynevezett népies szentté avattatágt.3 Szent Gellért ilyen népies szentté avattatásban részesült; a nép őt már
1 N a g y leg en d a X X I . fej. B a tth y á n y-n ál i. m . 3 5 2 —355. 11.
M egjegyezzük, h o g y S z e n t G e llé rt te s te á tv ite lé n e k éve b izto san m eg n em h a tá ro z h a tó . A n a g y leg en d a c sa k a n n y it m o n d , hogy h é t év m ú lv a t ö r té n t v é rta n u s á g a u tá n . H a e z t b e tü rő l-b e tü re v esszük, az á tv ite l 1053-ban tö r té n t . D e v a n egy régi n a p tá r , m ely ez esem ény n a p já t fe b ru á r 24-ikére teszi. (K oller H is t. E p p a tu s Q u inque- E cclesien sis. I. k . 391. 1.) E z v a ló s z ín ű tle n u g y a n , m e r t ily en idő
tá j b a n az u t a k n em a lk a lm a s a k szek erek en n a g y o b b u ta z á s o k a t te n n i, d e h a c s a k u g y a n ig az v o ln a , S zen t G ellért á tv ite le idejének 1054. fe b ru á r 2 4 -ik ét k e ll ta r ta n u n k .
2 A c ta S a n c to ru m m ensis S e p tem b ris. V I. k ö t. 724., 1. B a tth yá n y i. m . 358. I., H is t. H u n g . F o n te s D o m . IV . k . 209. I.
3 L ás d b ő v eb b en a k lítfő b irá la to k b a n .
Csanádra hozatalakor valóságos szentnek tisztelte s az ő szent voltáról soha senki sem kételkedett, mert hiszen vértanuságot szenvedett és Krisztus mondotta : «Aki lelkét adja érettem, megtalálja azt».1
A magyar népet élő hite és Szent Gellért iránt való mély tisztelete később is többször késztette, hogy bajaiban, betegségeiben Szent Gellértet válassza szószólóul Isten színe előtt. S hogy az .ő szószólása mily hatalmas volt, azt Isten csodatételekkel később is bizonyította. A ké
sőbbi időkből öt, az ő csedezésére művelt csoda emléke
zetét tartotta fönn a már többször említett hiteles föl
jegyzés. Ami épületes tanulságunkra mi is ide iktatjuk azokat hazai nyelvünkön. Nem sokkal később Szent Gellért ereklyéinek elhelyezése után Becs ispánnét, aki egykor Aj tony felesége volt, utóbb pedig Szent Gellért által meg- kereszteltetvén, Becs ispán neje lön, igen nagy mértékű hideglelés lepte meg. Elment Szent Gellért sírjához és a szokásos fölajánlás után megcsókolta a Szentnek teveszőr- palástját és elhagyta őt a makacs betegség. Egy kígyótól megmart gyermeket már földagadt, nagy fájdalmaktól kínzott testtel vittek szülei Szentünk sírjához s amint oda
1 1868-ban N é m e tc s a n á d o n , m ik o r a rég i, k is k a th . te m p lo m o t lero m b o ltá k , ta l á lt a k egy n a g y k ő k o p o rs ó t v a g y sz á rk o fá g o t. E n n ek hossza k é t m é te r és 11% c e n tim é te r, szélessége 83 cm ., m ag a sság a 51 % cm . és íg y ép en a lk a lm a s v o lt a r ra , h o g y eg y m á s ik k ise b b sz erű liakoporsót b efo g ad jo n . N ég y szö g letes és elől a k ö zep én b izá n ci a la k ú , egyenlő ágú k e re s z t v a n r á fa ra g v a s egyéb sem m i. N é z h e tn é az em b e r o ltá r n a k Is. A k iá s á s k o r k e tt é tö r ö t t ; k ü lö n b e n egy p á r d a ra b cso n to n ’ k ív ü l sem m i sem v o lt b e n n e. H e m z lm a n n I . a z t v ita tja , h o g y e k ő k o p o rsó b a n h e ly e zté k el elő szö r S z e n t G e llé rt e re k ly é it.
(A rchaeologiai K ö zlem én y ek , V I I I . k . 31 — 34. 11.) S ajn o s, érvei n em elég erősek. A z, ho g y b izán ci k e re s z t v a n r a jt a és h o g y fö lö tte b o ltív e m e lk e d e tt, n a g y o n k e v e s e t b iz o n y ít.'L e g n a g y o b b b ö k k e n ő az, h o g y S z e n tü n k t e s té t elő szö r n em K e reszte lő S z e n t J á n o s te m p lo m á b a n te m e tté k el, a m e ly n ek hely én a k ő k o p o rs ó t t a l á lt á k , h a n e m a B old.
Szűz m e lle tte levő e g y h á z á b a n . H a t e h á t S z e n t G e llé rt erek ly éi e sz a rk o fá g b a n n y u g o d ta k , az csak a ta t á r j á r á s u tá n tö r té n h e te tt.
M in t m á r fe n te b b is e m lítő k , IIe m zlm r m n eg y n ek veszi a K eresztelő S z e n t J á n o s és a B o ld . Szűz e g y h á z a k a t : in n en tév e d ése.
143
értek, a gyermek fájdalma megszűnt, a daganat elmúlt.
Egy asszonyt, amint kendert szedett ki a vízből, meg
szállott a gonosz lélek (ilyesmi nem rég lévén megtörve az ördög hatalma, akkoriban többször megtörtént, amint a pogány országokban mai nap is megtörténik). De mindjárt reggel Szent Gellert sírjához sietett s az ő érdeméért a gonosz lélektől megszabadult. Egy székesegyházi kanonok makacs, majdnem gyógyíthatatlan betegségben, erős csúzban, szenvedett. De Szent Gellérlhez folyamodván, három nap alatt e nagy bajából szerencsésen kiépült.
Utolsó és nagyon nevezetes, Szent Gellert szószólására tör
tént csodatétel volt a következő : Egy földmívelőnek fejére álmában egy varangyos béka mászott s ennek követ
keztében oly rettenetes nagy var és daganat támadt a fején,1 hogy iszonyatos ábrázata miaLt a szerzetesek nem engedték a templomba, mikor a föld-míves Szent Gellért sírjánál akart keresni segedelmet. A templomon kívül állt meg tehát, a népsokaság messze vonult tőle s távolról szemlélte, mi fog vele történni. A szerzetesek, hogy a szegény, nyomorult emberen segítsenek, egy rúdra fel- akaszták Szent Gellért palástját, azután kimenvén, feje fölé emelték azt és a varon keresztalakban végig-végig húzták. A földmívelő bizalma nem csalatkozott, Isten nagy szentének érdeméért e rút var leesett a fejéről a földre s ő meggyógyult. Ezenkívül még Szent Gellért más ereklyéivel is történtek jótétemények idők folyamában.
Nevezetesen egy edényben összegyűjtött vérének érin
tésére sok beteg meggyógyult.2
Nem csoda ezek után, hogy Szent Gellért tiszteleté a magyar nép közt mindinkább terjedt. Már szent László idejében ünnepet ült a magyar nép az ő tiszteletére. Szent
1 I X . (szen t) L eó p á p á t g y e rm e k k o rá b a n épen ily en sz e re n csétlen ség é rte . F e je , to rk a , m elle isz o n y a to s a n fe ld a g ad t·; k é t h ó n a p ig á g y b a n fe k ü d t s n y o lc n a p ig m á r szó lan i sem t u d o tt , m íg végre S z e n t B en ed e k k ö z b e n já rá s á ra m e g s z a b a d u lt. M ig n e : P a tr . Ser.
II. 143. k . 470. 1.
2 B a tth y á n y i. m . 350 — 357. 11.